Portfóliók

ne félj, a dolgok eljönnek majd érted,
fölösleges sürgetni, várni,
fölösleges a Holdra értemenni,
legyen az akármi.

nem sejtette ezt egykor Verne Gyula,
ha felnézett, ő még romantikázott,
s "ágyúgolyóval lőni le a sajtot" -
ez járt fejében.

egy a sok közül, ki most itt lehet,
egy vagy, kiváltságos, nem holmi akárki.
űrruha rajtad, zászlót fog kezed
és megremeg.

a Hold porában lépkedsz hangtalan,
óriáscsizma-léptekkel haladsz,
szkafander-magányod magaddal cipeled,
bármerre is jársz.

ne hidd el, hogy újra felkel majd a Föld,
ne hidd el, hiszen nincs már levegőd,
eltévedt, apró porszem vagy csupán
a Nyugalom tengerében.

tudod, hamar eljön a pillanat,
amikor csendben oldaladra dőlsz,
felnézel, tán a Tycho fénye az,
mi búcsút int.

ha egyszer volt, örökre megmarad,
nincs szél, mi homokkal befújja,
nincsen eső sem, ami elmoshatná
lábad nyomát.

ne félj, a dolgok eljönnek majd érted,
fölösleges sürgetni, várni,
fölösleges a Holdra értemenni
legyen az akármi.