Portfóliók
Egy párizsi bohém levele a Szép Irodalomhoz
Vaszary Gábor
Ketten Párizs ellen és a Hárman egymás ellen című regények olvasása után nem hittem volna, hogy Vaszary szomorú könyvet is tud írni - erről aztán a Monpti és az Ő győzött meg.
A regény középpontjában a Nő áll - de ha iszonyúan szellemesek akarunk lenni, az N le is maradhat. A könyv egyes szám első személyben íródott - és valószínűsítem, hogy elég sok önéletrajzi elem is van benne. A főszereplő Vaszary maga, habár sosem írja le a saját nevét. A történet helyszíne természetesen Párizs - a kávéházak, a bérlakások, a hotelek, a lapkiadók és a forgalmas utcák. A szereplők nők és emigráns magyarok. Először úgy néz ki, mintha egy vidám könyvet olvasnánk - az elején van egy jelenet, ami a Ketten Párizs ellenben is elképzelhető lenne. Aztán jön a szenvedés... Nem ragacsos és művi szenvedés, hanem igazi - olyan problémák váltják ki, amelyek minden ember - vagy csak férfiember? - életében döntő fontosságúak. Nőügyek, pénz - vagyis az élet, és az a szörnyű sejtelem, hogy ennek az egésznek semmi értelme nincsen. Egészen a könyv végéig nem tudtam, hogy olvastam -e én már egyszer ezt, aztán rájöttem, hogy a Monpti halvány emléke kísért - az egy másik Vaszary-könyv. Az elbeszélés módja egyszerű, néhol humoros, néhol cinikus - távol tartja magát a mesterkéltségtől. A szeretett nő kedves szokásai, ahogy az ember idegeire mennek... Az élet apró problémái... A váratlan tragédiák - és ennek az egésznek a közepén egy szerencsétlen ember, aki egy kicsit elveszett ebben az idióta kavargásban.
A könyvben a szerző illusztrációi szerepelnek - a főszereplő francia lapok számára készít rajzokat. Nem értek a rajzoláshoz, de ezek nagyon tetszenek - nem csak rajzok, hanem - rossz szóviccel élve - korrajzok is, megörökítik a (tippem szerint) harmincas évek képeit.
Egy finom, érzékeny és teljesen emberi könyv. Utálok könyvektől szenvedni, így nem fogom belátható időn belül újra elolvasni, de attól még zseniális.
[a]http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=459[text]http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=459[/a]
Személy szerint én, Kerekes Tamás-legalább úgy szeretem Vaszary Gábor fanyar és frivol humorát, mind az idézett cikkíró, legalább úgy szeretem, mint Aszlányi Károlyt jéghegyként létező irodalmunk vízszint alatti óriási terrénumát. Csak, hogy sejtessem: MGP szerint Molnár Ferenc színpadra írt műveinek kétharmada kiadatlan. Hogy nem lehet megegyezni az örökösökkel, vagy mi okozza, hogy irodalmunk kiválóságainak teljes életművét nem ismerhetjük meg: nem tudom, de azt igen, hogy ez helytelen (Kerekes Tanár úr).Kritika, recepció elleni perlekedés, Sparafucile négyszögletű orgyilkos tőre helyett inkább következzék egy könnyed kedvcsináló:
Vaszary Gábor levele a Szép Irodalomhoz
(Részlet)
Tedd a szívedre a kezedet, és valld be őszintén, hogy hiszed-e, hogy gyermekeink el fognak tudni tartani minket?
Hetek óta gyötörjük egymást, éjszakákon át szép csendesen ordítunk, és amikor már azt hiszem, hogy megjött a józan eszed, újra csak visszatérsz arra a sztereotip hülye kérdésre, hogy
-Végeredményben most mi lesz?
Végeredményben, édes Irodalom, letettem róla, hogy Téged meggyőzzelek. A jeleneteket meg már nem bírom. Azért is írom meg mindezt levélben, mert másképp sohase lesz vége. Legfeljebb a szobám berendezésének.
Titkos viszonyunknak pláne nincs többé semmi értelme. Úgyis eljárna a pofám. Talán kegyetlennek fogsz tartani, de ez egy őrület, kész öngyilkosság, hogy én és Te… Méghozzá Pesten. Ez kész röhej. Mit mondjak még? Már a történelmi időkön is túl vagyunk. Szörnyű, hogy mik vannak. Ma itt volt nálam a fűszeres a számlával, már nem is tudom, hogy mit mondtam neki. A szenes is eljött, annak ellenére, hogy éppen miatta köztem és a kályha közt már napok óta elhidegült a viszony. A tejes is meglátogatott, és csak azt szerette volna tudni, hogy mit mondjon a tehénnek.
Karinthyval rokon rejtői humorát nem lesz nehéz megkedvelni
Egy Vaszary rajongó:
Kerekes Tamás
Vaszary Gábor: Amiről a férjek álmodnak
[a]http://www.helikon.hu[text]www.helikon.hu[/a]
helikon@helikon.hu
Ketten Párizs ellen és a Hárman egymás ellen című regények olvasása után nem hittem volna, hogy Vaszary szomorú könyvet is tud írni - erről aztán a Monpti és az Ő győzött meg.
A regény középpontjában a Nő áll - de ha iszonyúan szellemesek akarunk lenni, az N le is maradhat. A könyv egyes szám első személyben íródott - és valószínűsítem, hogy elég sok önéletrajzi elem is van benne. A főszereplő Vaszary maga, habár sosem írja le a saját nevét. A történet helyszíne természetesen Párizs - a kávéházak, a bérlakások, a hotelek, a lapkiadók és a forgalmas utcák. A szereplők nők és emigráns magyarok. Először úgy néz ki, mintha egy vidám könyvet olvasnánk - az elején van egy jelenet, ami a Ketten Párizs ellenben is elképzelhető lenne. Aztán jön a szenvedés... Nem ragacsos és művi szenvedés, hanem igazi - olyan problémák váltják ki, amelyek minden ember - vagy csak férfiember? - életében döntő fontosságúak. Nőügyek, pénz - vagyis az élet, és az a szörnyű sejtelem, hogy ennek az egésznek semmi értelme nincsen. Egészen a könyv végéig nem tudtam, hogy olvastam -e én már egyszer ezt, aztán rájöttem, hogy a Monpti halvány emléke kísért - az egy másik Vaszary-könyv. Az elbeszélés módja egyszerű, néhol humoros, néhol cinikus - távol tartja magát a mesterkéltségtől. A szeretett nő kedves szokásai, ahogy az ember idegeire mennek... Az élet apró problémái... A váratlan tragédiák - és ennek az egésznek a közepén egy szerencsétlen ember, aki egy kicsit elveszett ebben az idióta kavargásban.
A könyvben a szerző illusztrációi szerepelnek - a főszereplő francia lapok számára készít rajzokat. Nem értek a rajzoláshoz, de ezek nagyon tetszenek - nem csak rajzok, hanem - rossz szóviccel élve - korrajzok is, megörökítik a (tippem szerint) harmincas évek képeit.
Egy finom, érzékeny és teljesen emberi könyv. Utálok könyvektől szenvedni, így nem fogom belátható időn belül újra elolvasni, de attól még zseniális.
[a]http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=459[text]http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=459[/a]
Személy szerint én, Kerekes Tamás-legalább úgy szeretem Vaszary Gábor fanyar és frivol humorát, mind az idézett cikkíró, legalább úgy szeretem, mint Aszlányi Károlyt jéghegyként létező irodalmunk vízszint alatti óriási terrénumát. Csak, hogy sejtessem: MGP szerint Molnár Ferenc színpadra írt műveinek kétharmada kiadatlan. Hogy nem lehet megegyezni az örökösökkel, vagy mi okozza, hogy irodalmunk kiválóságainak teljes életművét nem ismerhetjük meg: nem tudom, de azt igen, hogy ez helytelen (Kerekes Tanár úr).Kritika, recepció elleni perlekedés, Sparafucile négyszögletű orgyilkos tőre helyett inkább következzék egy könnyed kedvcsináló:
Vaszary Gábor levele a Szép Irodalomhoz
(Részlet)
Tedd a szívedre a kezedet, és valld be őszintén, hogy hiszed-e, hogy gyermekeink el fognak tudni tartani minket?
Hetek óta gyötörjük egymást, éjszakákon át szép csendesen ordítunk, és amikor már azt hiszem, hogy megjött a józan eszed, újra csak visszatérsz arra a sztereotip hülye kérdésre, hogy
-Végeredményben most mi lesz?
Végeredményben, édes Irodalom, letettem róla, hogy Téged meggyőzzelek. A jeleneteket meg már nem bírom. Azért is írom meg mindezt levélben, mert másképp sohase lesz vége. Legfeljebb a szobám berendezésének.
Titkos viszonyunknak pláne nincs többé semmi értelme. Úgyis eljárna a pofám. Talán kegyetlennek fogsz tartani, de ez egy őrület, kész öngyilkosság, hogy én és Te… Méghozzá Pesten. Ez kész röhej. Mit mondjak még? Már a történelmi időkön is túl vagyunk. Szörnyű, hogy mik vannak. Ma itt volt nálam a fűszeres a számlával, már nem is tudom, hogy mit mondtam neki. A szenes is eljött, annak ellenére, hogy éppen miatta köztem és a kályha közt már napok óta elhidegült a viszony. A tejes is meglátogatott, és csak azt szerette volna tudni, hogy mit mondjon a tehénnek.
Karinthyval rokon rejtői humorát nem lesz nehéz megkedvelni
Egy Vaszary rajongó:
Kerekes Tamás
Vaszary Gábor: Amiről a férjek álmodnak
[a]http://www.helikon.hu[text]www.helikon.hu[/a]
helikon@helikon.hu
