Portfóliók

Szerencsére itt nem látnak rám, azaz a monitoromra. Miért mondom ki? Nem mondom ki. De igen, magamban. Jól van kimondom. Hiszen az ember szavakban gondolkozik. Meg képekben. Meg… Hagyjuk. Nem néz senki. És ha nézne? Akkor nem. Ez munkahely. Dolgozni kell, ezzel az összesítéssel sem vagyok még kész. És ha nem látják? Akkor is munkahely. De nem fizetnek annyit, hogy én egész álló nap. Álló. Eh. Pedig… Délutánra meg kell adnom az eddig felújított telefonkészülékek számát. Jön a főnök. Kék, két eres vezetékből száz méter… Nem is jön. Csak a huzat. A titkárnője jöhetne. Jók a mellei. Olyan hegyesen meredeznek mindig a blúza alatt. És az a fenék! Milyen kis lapos. Egészen kislányos. Huh. És mindig tornacipőt visel és fej nélküli harisnyát, és széles övvel összefogott színes ruhaszerű izét. Olyan, mint egy hosszabb póló. Pont mint. Igen. A technikumban a nyolcvanas években. A szomszéd épületbe jártak a fodrászlányok. Mi söröztünk a nagyszünetben, matek óra előtt. Szívtuk a cigit, és stíröltük a csajokat. Asszonyt is ott ismertem meg. Tudta a fene előre, hogy lógni fog a melle. Minek is jutott eszembe? Elég lesz látnom majd délután. Pedig már egészen jól markolásztam magam. Kimondtam. Nem, csak gondoltam. Nem illik. Fasz fogdosásra nem illik gondolni. Miért nem? Arra gondolsz, amire csak akarsz. Nem szabad. Gondolni nem, csak csinálni? Persze. De most egészen lekókadtam. Vagyis lekókadt… Nem! Nem adok neki nevet. De, de. Már adtál. Most mi van? Magad előtt is szégyelled, hogy Jancsikának szoktad hívni? Nem, nem szoktam. De előfordult. Egészen puha lett. Ki? Jancsika? Nem! Ne mondd ki még egyszer! Nem én mondtam, hanem te, vagyis akkor én. De inkább csak úgy előugrott. Az agyam egy rejtett részéből. Nem akarom. Remeg a kezem. Hülye gondolatok. Megyek, elszívok egy cigit. Lépcsőn le, dohányzásra kijelölt hely az épület előtt. Muszáj mindent kimondanod, amit gondolok? Végig, amit csinálsz, lépésről lépésre. De nem mondom ki. Ja csak magadban. Igaz, hogy hangtalanul, de formálod a hangokat. Jó persze, néha élvezem. De most egészen másra kellene gondolnom. Kimutatások. Mi a fenének kell egy műszerésznek kimutatásokat? Nem arra van a titkárnő. Igen, a titkárnő. Sosem visel melltartót. Nem is kell neki. Már van vagy huszonöt, mégis olyan, mint egy tini. Gyufa, mert az stílusosabb, sercen, gyullad, gyújt, szív. Mélyre. Középsuliban még nem, csak olyan szájban forgatós. De most… Holnaptól leszokom. Nem, holnap jönnek Laci bátyámék, úgyis szívunk egy-két szállal. Majd jövő héttől. Beszívom, benntartom, hosszan fújom, kéken tekereg a füst. Kicsit megnyugszom. Hol is tartottam? Ja cicik. Jöhetnek végre. Tényleg. Még jó, hogy nyár van. Errefelé egészen lengén öltöznek a csajok. Van itt valahol egy középiskolai lánykollégium. Kurvaképzőnek hívják egyesek… Jobb kezemben cigi, balban a faszom. Kimondtad! Nem baj. De baj. Hogy fasznak merted nevezni Jancsikát? Kuss! Merevedik megint. Jancsika? Kuss! Jó ez a zsebetlen rövidnadrág. Kicsit koszos már, de nem viszem haza mosni, még az asszony megvarrná. Nem, asszony nem. Csak rá ne gondoljak. Szerencsére jön az a vékony szőke, és nincs rajta melltartó. Helyes kis cicik. Mindjárt elsülök. Nem, nem szabad, asszony számon kéri minden cseppjét. Még féltékenykedni kezd. Vagy pont most van meg neki? Talán… De akkor… Inkább felmegyek, most jött levlistára egy új tiniszájt linkje. Akkor már inkább arra. Mert az előző szőke már elment, a feneke sem látszik már, és nem is emlékszem rá eléggé. Pedig próbálom, de nem megy, biztosan nem jó a képi memóriám, vagy mi. Beviszem a laptopot a vécére, úgyis wifis. De nem túl egyértelmű? Csináljam a helyemen? Biztos nagyon ciki papírzsebkendővel ülni ott. És olyankor az ajtót sem tudom figyelni eléggé. Hátha jön a főnök. Vagy a titkárnője. Még meglátnák. Jancsikát? Kuss! Nem, ne mondd! Nem akarom. Ne lássanak. Nagyon-nagyon kellemetlen lenne. De nagyon kell! Itt meredezik. János? Haha. Kuss. Csönd! Egyszerre csak egy dologra figyelj! No. És ha mégse most van meg az asszonynak? Akkor este követelni fogja a szexet. Mondjam megint, hogy fáj a fogam? De múltkor is elzavart húzásra. Annyit nem ér. Mikor is voltunk együtt utoljára? Kedden este. De nem sikerült befejezni. Ellankadtam. Ne mond ki! Mert újra le fog. Mit kiabált! Hogy biztosan megcsalom. És nem vagyok jó semmire. Akkor biztosan megjött, mert már akarta volna újra. Most bezzeg hogy dagad. J? Psszt! Alig bírok vele. Lerendezhetném akár… Felmegyek, pár húzás és kész. De ha nem jó az a weboldal? Ha hervasztó rajta az anyag? Meg mégsem túl kézzelfogható. De. Van ott szemben egy hírlapos. Megveszem a Tinicicik legújabb számát, elmegyek a vécére, és adok az alig marok méretű mellek közé. Aztán félbehajtom, hogy csak úgy nyúljon, amikor újra kinyitom. És kinyalom. Neten olvastam, hogy visszaépül, asszony se fog gyanakodni, hogy kevés. De ahhoz huszonnégy óra kell. Vagy nem. Az az újratermelődéshez. Vagy… Mindjárt elfogy a cigi. Indulni kéne. Nincs nálam se pénz, se fekete szatyor. Visszamegyek értük. Van egy nagy fekete nejlon, tele hibás telefon alaplapokkal. Majd átöntöm egy kartondobozba. Cigi vége, elnyomom. Kettesével szedem a lépcsőket, kissé fulladok. Ne mondd már mindig, hogy mit csinálsz! De mondom. Nem tudom nem mondani. De tudod, mert most is mész és közben nem azt mondod, hogy megyek, hanem, hogy nem tudod. Kuss! Itt vagyok a helyemen, a tinicicik meg várnak az út túloldalán. Miért jön pont most a főnök? Mi? Hogy csináljam meg a szervízelt alközpontok statisztikáját is? Én megölöm. Ne álljon most a cicik útjába. Mi a francért nem vesz fel statisztikust, ha egyszer… Nem bírom. Hervad a fasz. Jancsika alukálni megy. Kimondtad. Csak nem hangosan? Nem. Biztosan nem, mert a főnök még mindig magyaráz. Valami alközponti tápegységekről. Nem érdekelnek. Csak nem kell visszamondanom. Inkább nézek értelmesen. Nézem a pofáját. Izzad, a cseppek gurulnak lefelé az arcán az inggallér felé. Sorban elérik ott sötétebb kék lesz a színe. Jaj. A gallér egyik fele csálé. Ráülök a kezemre, csak meg ne igazítsam. El-el nézek de a szabályszerűtlenül visszahajlott ingdarab mindig vonzza a tekintetemet. Igen, holnapra meglesz. Végre elmegy. Akkor irány a kisraktár! Szőnyeg szélén egyensúly, vonalat átugorja, fikuszt ügyesen kerüli, korláton átleng. Hű de kecses, hű de dinamikus. Vagyok. Tisztára atléta alkat, csak sörből kellene kevesebb. Vagyis sörhasból. De még látom a nemi szervemet. Faszomat. Kimondtad! Nem mindegy? János! Ja, csak a titkárnő szólt a főnöknek. Raktár kulcs a piros karikán. Miért karika, ha egyszer nem is kör, hanem egy névvel ellátható műanyag lemez? Vagyis a karika kör, de az fémszínű, csak a címketartó műanyag vacak a piros. Ez biztos olyan, mint a rotlingceruza. Azonosult a nevével, vagy mi. Vagy nem. Vagy nem tudom. Végre bent vagyok. Nincs fekete szatyor. Mind átlátszó. Nem jó. Most menjek és kérjek a… ? Nem! Helyedre! Nincs faszverés, munka van! Különben is gyanús lenne, ha folyton kimászkálnék. Vagy mekkora égés, ha a papírzsebkendőt nem vinné le a vécében a víz. Miért, taknyos zsebkendőt nem lehet beledobni? Elméletileg. Nem tudom. Akkor lenyalom a kezemről. Nyomeltűntetés. Már megint a kezem. Nem lehetne másé? Valami élőbb, puhább… Az asszony talán? Nem! Meglátom és rögtön elhervadok. Nem mintha nem kívánnék meg nálánál rondább darabokat is, de ez az állandó teljesítménykényszer. Minek szedek fogamzásgátlót, ha meg se dugsz soha mondja mindig. Rettenet. Akkor, akkor. Leülök, táblázat, kábelhosszok, bekerülési költség. Költsegg. Seggek. Nem megy, majd máskor. Csak ránézek még előtte arra az oldalra. Csak kicsit. Benyúlok a nem létező zsebembe. Nem, nem megyek el, csak egy kis simogatás. Azt csak szabad. Nem rosszak a csajok, elvannak mindenféle játékszerrel. Igazival miért nem? Nagy nigger fickók hiányoznak a képekről. Sokan. Pedig ezt az angyalarcú szőkét a feketék után úgy elkapnám… seggbe… Azt otthon bezzeg nem lehet. Nem is tudom mit szólnék, ha asszony előállna vele. Talán megjönne a kedvem. Nem, az kizárt. Nem mond ilyet. Soha. Soha nem tesz a kedvemre. Bezzeg nekem az a kötelességem. A plázába, kozmetikushoz és az anyjához furikázás mellett. Ni! Elment az idő. Itt az ebédszünet. Most kiugorhatnék az újságoshoz. Ide a közelbe? És ha arra jön valami ismerős? Kolléga például. Nem lehet. Nem merem. De akarom. Látom magam előtt azokat a kéjsóvár pillantásokat a fotókon. Akarom! Elmegyek messzebb. Az sok idő. Akkor kocsival. Remélem itt van. Igen, azt mondom, hogy ebédért megyek. Már viszem is a kulcsot, és bepattanok. Céges Astra kombi, 1.7D. Hol van itt legközelebb hírlapos? Milyen lenne jobb? Polcról levevős vagy kisablakon kérős. Csak nehogy valami vénlány legyen az eladó. Esetleg nálam fiatalabb srác. De ciki lenne. Még azt hinné, hogy nekem nem jut nő. Vagy valami fiatal csaj. Bár… Hátha megsajnálna. De nem, ilyen nincs, a valóságban ilyen nincs, csak a filmekben. Miért, most olvastam, hogy valami énekesnő rendszeresen leszopta az osztálytársait a gimiben. Nekem miért nem volt ilyen osztálytársam? Bár nekem mind fiú volt. Jobb is, hogy nem. Vagy járhattam volna gimibe én is. Valami sokcsajos osztályba… Eh, most mentem el egy újságos mellett. Nyugi, itt úgysem lehetett volna parkolni. Tovább, tovább. Fogy az ebédidő. Milyen csajok ténferegnek kint az utcán! Alig van rajtuk ruha ebben a meleg időben. Jaj de elkapnám némelyiket. Állj le és kérdezd meg, hogy elviheted-e egy darabon. Mi? Nem, azt nem merem. Nem lehet. De miért ne? Itt a lehetőség. Állítólag minden nő kurva… Nem. Mert úgyis nemet mond. És ha nem? Már megkérdezni is ciki. Kérdezd meg. Hiszen nem akarsz te semmi rosszat. Csak nézni egy kicsit a combocskáját, szívni a Rexona sportdezodorját. Van még egyáltalán olyan? Nem ez a lényeg! Lassíts és kérdezz! Most nem. Mi az, hogy most. És máskor? Máskor sem. Elég volt nekem a stresszből az, amikor a feleségemmel megismerkedtem. Jaj de kínos egy helyzet volt az is. Én legszívesebben elfelejteném, de ő mindig előhozza. Eleinte csak viccesen emlegette, mostanában viszont hozzáteszi, hogy már akkor is mekkora balfasz voltam. Ja igen, fasz. Itt a kezemben. Kimondtam. Kimondtad, ok, nem baj. De. De nem. János! Az a főnök. Fúj. Nem kéne inkább a kormányt fognom? Miért, mások meg cigiznek vezetés közben. Tényleg, rá is gyújthatnék, mert már szorít valami itt a torkomban. Sok az ember, mindenhol sorok az újságosok előtt. Mi van, ha beáll mögém valaki? Egy nyanya, és kukucskál a vállam fölött, hogy vajon mit veszek. Ki nem mondanám ott előtte, hogy a Tinicicik legújabb számát kérem. Elmegyek egy kicsit kijjebb a városból, hátha. Igen, itt most elfordulok kis ívben jobbra. Úgy van, ez az út már kifelé visz. Érzem a lábam alatt a kuplungot, kinyomom, váltókar jobbra, előre, ötös. Kuplung vissza, és adok egy kis gázt. Már megint mondod, hogy mit csinálsz. Idegesítő. Kinek? Nekem. Magamnak. Nem szeretem hallgatni magamat. Pedig belülről egészen jó a hangom, csak azt nem szeretem, amikor a családi videókon hallom magam. Sajnos apósom folyton filmez minden családi eseményt. Nincs egy nyugodt percem. Áá, egy piros lámpa. Majdnem átmentem, mert nem figyelek. Tessék odafigyelni a vezetésre! Zöld, indulok. Milyen kis cicus vezeti itt mellettem azt a Suzukit! Besegítenék neki egy kerékcserébe! Elhúz mellettem, nem baj. Megyek utána. Hölgyem figyelem! Álló fasszal követem. Ez rosszul hangzik. De most már biztosan erre fogok gondolni végig. Hölgyem követem. Nem akarom. Hölgyem faszom követel. Ne!! De ronda kurva áll itt a benzinkút után. Sötét bőrű, ragyás arcú. Ott még egy. Ja, erre szoktak ácsorogni. Főút, kamionparkoló, miegymás. Mi lenne, ha megint. Nem, nem lehet. Nagy a lebukásveszély. Meg gumit sem vettem, én nem akartam. De igen! Már reggel is kurvázni készültél. De nem. Csak megfordult a fejemben. Direkt nem is vettem gumit. Lehetne nálad mindig. Persze! Ki lennék rúgva, ha az asszony megtalálná. És akkor mi lenne? Nem, azt nem élném túl. Lesz még vele jobb is. Csak nőjenek fel a gyerekek, csak költözzenek el végre az anyósomék. Na megint egy kurva. Egészen kislányos. Még szoknya sincs rajta, csak bugyi. De riszálja magát nekem. Kár, hogy cigány. Nekem szőke kéne. Hadd válasszak, ha már fizetek ugye. De nincs nálam gumi. Anélkül nem lehet. Még hazaviszek valamit és az asszony kinyír. Forgalmas hely, erre jöhet ismerős is. Menj vissza a munkahelyedre, fogd a laptopot és verd ki! Sokkal egyszerűbb. Nem, maradok. Van egy jó kis erdős rész, ott mindig sok csaj áll. Könnyű elbújni a bokrok közé. Nem, inkább kiverem. De az asszony gyanakodni fog, hogy kevés. Sikít és toporzékol, hogy biztosan megcsalom. Nem főz, nem mos, összevagdossa a Rádiótechnika lefűzött számait és szemetet bélel velük. Akkor meg nem mindegy? Ha a büntetést így is, úgy is megkapom? Akkor legalább a bűnt hadd kövessem el. Bár múltkor sikerült a stresszre és a táplálkozásra fognom a mennyiségi hiányt. Mondjuk akkoriban naponta ötször ráztam ki, persze hogy nem maradt estére. De elhitte. Szerzett is valami homeopátiás tisztító és stressz csökkentő szert. Azóta olyan büdöset vizelek, hogy szellőztetni kell utánam a vécét. Na itt is van az az akácerdővel határolt út. Van vagy tíz kilométer. És mindig mennyi lány! Na rögtön ott egy helyes vékonyka, igaz, hogy barna, de elvinném. Csak még nincsen gumim. Semmi gond, másfél kilométerre ide van egy diszkont zöldséges. Ott kapni gumit is. Gondolom nem véletlenül. Ráéreztek az üzletre. Sok zsák krumpli, és hagyma mindenfelé, raklapszám az italok. Minek csinál valaki a puszta közepébe diszkontot? Batyus cigányok a parkolóban. Román rendszámú kombi Dáciájuk segge a földet éri a sok szajrétól. Üvölt a gyerek, kidobják a szaros pelenkát az aszfaltra, a sofőr exxxtra energy drinket iszik. Bűz, mocsok, nem érdekel. Gumi kell. És egy kis víz. Meleg van, valamit innom kell. A buborékost szeretem, de most legyen mentes, mert mosakodáshoz is kell. Igen, a dugás után. Igen kimondom. Igen, Jancsika a főnök. De fasz vagy! Hogy mondhatsz ilyeneket? Hülye segg! Nem, nem szidom magam. Ronda, izzadságszagú nő a pultnál, gumit tőle kell kérni, összeszedem magam, de a batyusok közül egy öregasszony beáll mögém. Úgy megizzadt a tenyerem, hogy majdnem kiejtem a vizet. A francba sem kívánom, de előreengedem. Kérdezősködik, végre fizet. Én jövök, mögöttem senki. Rábökök az óvszeres dobozra. Fizetek. A víz kimondottan olcsó, de a gumiból a három darabos noname annyi, mint a teszkóban a tíz darabos márkás. Hiába, itt az akácosban nincsen konkurencia. Megyek kifelé, már rögtön itt a parkolóban is áll egy lány. Nézem. Magas talpú papucs, szoknyácska, top. Hosszú fekete haj. Cigány. Beáll mellé egy zöld Corsa. Rutinosan behajol az ablakon, kifele meg pucsít, kell a reklám, ha nem jön össze az az üzlet. Francba! Nem figyelek és majdnem átesem egy lejárt vagy sérült csomagolású tartós kajákkal teli akciós kosáron. Vissza a kocsiba. Nehezen, de indul. Hiába, céges. Remélem, hogy senki sem írta fel a rendszámot. Óvatosan hajtok ki a parkolóból, nehogy gyorshajtáson kapjanak. Magyarázhatnám a Jánosnak. Főnöknek. Főnök-Jancsika. Kuss! Lassan hajtok, hogy jobban nézelődhessek. Hihetetlen a kínálat, minden ötvenedik méteren áll egy kurva, néha mindkét oldalon. Itt jobbra rögtön egy fogatlan cigánylány, magas talpú papucsban, szoknya nélkül. Jöttömre megfordul és rázza felém a tangás seggét. Túl nagy, nem tetszik. A legtöbb dűlőút behajtója foglalt, elállják őket autójukkal a félrehúzódott alkalmi párok. A maradék meg az úton kering, az akácos végén a falunál fordul, és jön vissza a másik oldalon. Nézelődik, mint a vásárlók a piacon. Húspiac. Olcsó, nagyon olcsó. Sokat kell keresgélnem, mert kevés a jó áru, de kivárom. Bent majd megmondom, hogy a postát is elintézem. Sor volt. Kocsisor. Eh főnök. Jancsika! Markolászom. Dudorodik. Fél kézzel fogom a kormányt. Bal oldalt fehérbőrű nő, nem az esetem, a rózsaszín topban köldökig lóg a melle, feljebb is nézek, festett szőke, könyörgő tekintet, nem, nem lágyulok meg, ilyen otthon is jut nekem. Hirtelen jön egy szikra, fúbazmeg, ez osztálytársa volt az asszonynak. Gázfröccs, menekülök. Csak nem ismert meg. Most kéne visszamenni dolgozni. De nem, Jancsika marasztal még. Újabb lehajtó az út szélén, két fehér lány is ácsorog itt, egyik még talán nálam is idősebb, a másiknak meg lába ujjától a térdéig retkes a lába, kezében átlátszó talpú táncoslány szandált lóbál. A fiatalabb rám néz, és mosolyogva előkapja fél mellét, csak úgy reklám gyanánt. Nem rossz, de még válogatok a pénzemért. Kicsit odébb, a fák között három-négy autó áll körbe két lányt, a kocsik mellett fiatalok. Biztosan jó parti lehet ott. Megelőzök egy Marutit, benne három csaj. Röhögcsélnek. Ez a srác aztán jól begyűjtött. Hú, hogy ezt hogy nem vettem észre hamarabb! Kellett nekem előzgetni. Nem nézett ki többnek tizenötnél, de a cicik majd átszúrták a topját. Igaz hogy nem szőke, de jó lesz. Jó lesz. Integetek a Marutinak, kerüljön ki. Igen, itt mindjárt vissza is fordulok. Lehúzódom jobbra, index balra. Francba. Honnan került ide ez a biciklis. Hirtelen fékezek. Lefullad a kocsi. Indulj már! Na végre. Vissza, csak nehogy valaki elvigye. Hülye biciklis, nem tudom megelőzni. Szemből is mindig jön valami. Végre. Sikerült. Még itt van a csaj. Elengedem Jancsikát, kell a kezem a nagy ívben balra forduláshoz. Ketten is jönnek szemből. Csak mennének már tovább. A biciklis beér, de nem fér el mellettem. Szemből lassítanak. Ne nézzétek, ő már az enyém! A Ladás gyorsít, de mögötte a Hondás kiteszi az indexet, és jobbra kis ívben beelőz a csajnál. Közben a biciklis szitkozódva kikerül a padkán. Még visszanézek, hátha. Szokásos pucsítás, utána sajnos ajtónyitás és eltűnik a szolgáltató a napszemüveges, izompólós, Hondás fickó mellett. Visszaveszem az indexet, gázt adok. Már patakokban folyik rólam a víz mindenütt. Igen, ott is. Jancsikának melege van. Hűsölne már valami kellemes helyen. Kuss! A száraz tény, hogy dugni fogsz. Ne színezd ki, mert ha fantáziálsz, akkor nem jut semmi. Megint elszalasztod. Figyeld az utat, ne üsd el a biciklist! Vannak még lányok bőven! De mi az ott balra a bodzabokrok mögött? Valami fehér. Van úgy, hogy a lányok kocsival jönnek. Nem. Basszameg! Járőrkocsi. Gázt adok, de még látom, hogy a csaj gyűrögeti vissza fekete topjába iromba nagy melleit, és a srác letolt gatyával fogja a rendőrautó tetejét. Ez bizony tettenérés. Nem hiányzik nekem. Szegény kolléga. Az erdő felbolydult, mint amikor gyerekként belerúgtam egy hangyabolyba. Mindenfelé mobiltelefonáló autósok, van aki kettővel is nyomja egyszerre. A stricik leadják a drótot egymásnak, meg a lányoknak. Ürül az út széle, asszem lemaradtam. Van olyan strici, aki hat-hét lányt is menekít a szakadt kombi mercijén. Még a csomagtartóból is ijed szemek pillognak kifelé. Ezt elszalasztottam. Indulnom kell vissza. De nem, mert Jancsika a fejébe vette, hogy szexet akar. Legurulok az ellenkező irányba, az autópálya felé. Ott még biztosan vannak kint. Igen, igen. Errefelé még vannak. Ez sem tetszik. Az a festett szőke meg öreg és ragyás. Mindjárt itt a pálya, már csak egy kanyar az akácok között. És igen! Ott a fák között mintha állna egy fehér ruhás alak. Jé, pont ilyen fodros ruhácskát vettem a lányomnak is. Szőke, igazi szőke. Széles piros öv a derekán, olyan karcsú, hogy… Alakra nem néz ki még tizenhatnak sem. Nem bírom, markolászom magam a bal kezemmel. Egyre közelebb gurulok. Még nem döntöttem, látnom kéne az arcát, de Fordossal foglalkozik. Csak el ne vigye előlem! Jól van, nem sikerül megegyezniük. Ne fogdosd már folyton Jancsikát! Még elsül. Kuss. Nem érdekel. Akkor meg miért fizetsz? Legalább letudnám. De nem, úgy nem az igazi. Nekem valódi szex kell valódi nővel. A Fordos indexel, gázt ad, végre közelebb mehetek. Pont ilyet képzeltem. Kicsit erős a körömlakkja, de a keze alapján nem tűnik túl öregnek. Tudjuk le gyorsan az üzleti részét, aztán ne húzzuk az időt. Lejjebb hajolok, mert nem látom az arcát. Miért nem jön és hajol be? Pucsítsál végre, bár azt a feledet még úgysem látom. Benéz, egy pillanatra látom az átható tekintetét, mintha az asszonyét látnám, hirtelen túl nagyot rántok, Jancsika kilövell, a lány elfordul és elszalad. Csak nem? Ragacsos kezemmel markolom a kormányt, gyors gázadás, már száguldok is a pálya felé, nem érdekel a papírzsebkendő. Ó, az a lány. De nem, az nem lehet.