Portfóliók
Aki mögül hiányzik a falanx
Aki mögül hiányzik a falanx
Ha a halászó macskának utcája lehet Párizsban, miért ne lehetne a döglött kutyáknak mennyországa, a világ vége után, Hátasztánban, ahol a magára maradt kozmikus magányban az ember így nyit be egy végképp magára hagyott kocsmába: ”Sör! Még egy csapost! ”, hogy az olvasó megtapasztalja, hogy periferikus létében verik-e agyon, vagy nembeli magányában, melyet egy másik döglött kutya, George Friedrich Hegel kapcsán egy másik doktor (Marx), az elidegenedésé, oly sokat emlegetett Londonban, majd széles e határon. Ám nemzedékivé vált korkritikájában, majdnem mindegy, az alkotó, Varga Rudolf szerint. Míg azonban az első döglött kutya még láthatta a világszellemet belovagolni, a füstté vált mennyezet alól, a Döglött kutyák mennyországájá-nak főhősének már csak delirálással rokon eszkatológiára futja, már tudni illik ABBÓL a nézőpontból. Meglehetős életbölcsességgel kísérhetjük stációin keresztül a helyéről kizökkentett Virág doktort, a főhőst, kinek hamleti jelleméből már csak a sírásókra futja. Hogy aztán ezt a sírt magának ássa, vagy mások neki, nos erről a problémáról beszél ez a kisregény, ami egyébként a végeredmény felől mindegy, elbizonytalanítva végképp az olvasót, akivel mindez bármelyik nap megtörténhet, tudni illik, ha házas, és egy nap összecsomagolt bőröndjét, nem a szekrényben, hanem a gangon találja meg, a jól beriglizett ajtó előtt, a kopottas lábtörlőn. Még el nem használt életklisék panoptikumában járunk, ahol sikerül a legkonkrétabb, szőlőkaróval képviselt részérdeket is műtárggyá tenni.
Az alaposan kiérlelt epikai alapgondolat érett, de egyben kifinomult formai megoldásokat hoz magával, hogy örömömben fel is kiáltok:
Itt a minimálpróza a maximumon!(Vö. „fordulatszám”)
A filozófia honvágy, állította egy ma már nem praktizáló doktor, a sikeres Novalis. De hova sietnek Varga Rudolf döglött kutyái?
A szív törvényébe és az önhittség őrületébe- mondhatnám- kettőszázharminchat oldalon (Bíbor Kiadó). És kik ezek? Egyaránt élők és halottak, akik szétszórt létezésüknek hosszú során keresztül a befejezett egyetlen alakulatban fonódott össze és a véletlen élet nyugtalanságából az egyszerűáltalánosság nyugalmába emelkednek. Így marad Varga Rudolf az egyetlen élő kristály, mely nyugalmat ad ezen halottaknak, kik inkább emlékezetnek beesett horpaszú kivert ordasokra, mint ölbeli pincsikre. Bereményi Géza Kutyái; ez a formai megoldásokban előre, de hátra is mutató színházi kísérlet a maga groteszk és irracionális eszközeivel a „kegyetlen színház” modorában mutat be egy esküvői társaságot, akiket a történelem eggyé forrasztott másokkal, egymással, és mindegyiküket kisszerű, ellenszenves, rosszul megválasztott, de nekik önigazolásra alkalmas, tehát tartást, nevetséges önigazolást kínált. Itt is él a játékosan reverzibilissé tett történelem kulisszáival és a stilizált időfaktorral, mint formaeszközzel, hogy rámutathasson az egyéni cselekvések és magatartások történelmi gyökereire-s hogy ezáltal valami felmentést is adhasson. A felmentés Varga Rudolf világában olyan képtelenség, mint Münzer Tamást ortodox hitre téríteni.(Alexa Károly). A műalkotás eme mikrokozmoszában az utak nemcsak kereszteződnek, de visszafelé is fordulnak,(Virág doktor és az állatorvosnő megigazuló szándéka), mintha egy kerge biliárdgolyó a cél előtt megállna, és visszafelé pördülne.
A kiadó előszava
A regény a rendszerváltozás utáni, középkorú értelmiségiek kiüresedett életét, cél- és útvesztését mutatja be egy negyvenhárom éves fővárosi filosz történetén keresztül. A szerző az itt és most, azaz a jelenvalóság(?) szinte megválaszolhatatlan kérdéseit teszi fel látomásos, a történéseket filmszerűen megjelenítő munkájában, amely egyben kísérlet a próza műfajának megújítására. Megfogalmazza azt a felvetését, hogy nem hiszünk a szavaknak, amiket használunk, nem hiszünk a képeknek, amiket látunk. A végtelenségig manipulált társadalom végterméke egy korcs, önmagától is elidegenedett hamis píár-kép, amely önmaga abszurditásába fordul. A világnak azonban előbb-utóbb szembesülnie kell önmagával.
Kerekes Tamás
Varga Rudolf: A döglött kutyák mennyországa
Bíbor Kiadó, Miskolc
Ha a halászó macskának utcája lehet Párizsban, miért ne lehetne a döglött kutyáknak mennyországa, a világ vége után, Hátasztánban, ahol a magára maradt kozmikus magányban az ember így nyit be egy végképp magára hagyott kocsmába: ”Sör! Még egy csapost! ”, hogy az olvasó megtapasztalja, hogy periferikus létében verik-e agyon, vagy nembeli magányában, melyet egy másik döglött kutya, George Friedrich Hegel kapcsán egy másik doktor (Marx), az elidegenedésé, oly sokat emlegetett Londonban, majd széles e határon. Ám nemzedékivé vált korkritikájában, majdnem mindegy, az alkotó, Varga Rudolf szerint. Míg azonban az első döglött kutya még láthatta a világszellemet belovagolni, a füstté vált mennyezet alól, a Döglött kutyák mennyországájá-nak főhősének már csak delirálással rokon eszkatológiára futja, már tudni illik ABBÓL a nézőpontból. Meglehetős életbölcsességgel kísérhetjük stációin keresztül a helyéről kizökkentett Virág doktort, a főhőst, kinek hamleti jelleméből már csak a sírásókra futja. Hogy aztán ezt a sírt magának ássa, vagy mások neki, nos erről a problémáról beszél ez a kisregény, ami egyébként a végeredmény felől mindegy, elbizonytalanítva végképp az olvasót, akivel mindez bármelyik nap megtörténhet, tudni illik, ha házas, és egy nap összecsomagolt bőröndjét, nem a szekrényben, hanem a gangon találja meg, a jól beriglizett ajtó előtt, a kopottas lábtörlőn. Még el nem használt életklisék panoptikumában járunk, ahol sikerül a legkonkrétabb, szőlőkaróval képviselt részérdeket is műtárggyá tenni.
Az alaposan kiérlelt epikai alapgondolat érett, de egyben kifinomult formai megoldásokat hoz magával, hogy örömömben fel is kiáltok:
Itt a minimálpróza a maximumon!(Vö. „fordulatszám”)
A filozófia honvágy, állította egy ma már nem praktizáló doktor, a sikeres Novalis. De hova sietnek Varga Rudolf döglött kutyái?
A szív törvényébe és az önhittség őrületébe- mondhatnám- kettőszázharminchat oldalon (Bíbor Kiadó). És kik ezek? Egyaránt élők és halottak, akik szétszórt létezésüknek hosszú során keresztül a befejezett egyetlen alakulatban fonódott össze és a véletlen élet nyugtalanságából az egyszerűáltalánosság nyugalmába emelkednek. Így marad Varga Rudolf az egyetlen élő kristály, mely nyugalmat ad ezen halottaknak, kik inkább emlékezetnek beesett horpaszú kivert ordasokra, mint ölbeli pincsikre. Bereményi Géza Kutyái; ez a formai megoldásokban előre, de hátra is mutató színházi kísérlet a maga groteszk és irracionális eszközeivel a „kegyetlen színház” modorában mutat be egy esküvői társaságot, akiket a történelem eggyé forrasztott másokkal, egymással, és mindegyiküket kisszerű, ellenszenves, rosszul megválasztott, de nekik önigazolásra alkalmas, tehát tartást, nevetséges önigazolást kínált. Itt is él a játékosan reverzibilissé tett történelem kulisszáival és a stilizált időfaktorral, mint formaeszközzel, hogy rámutathasson az egyéni cselekvések és magatartások történelmi gyökereire-s hogy ezáltal valami felmentést is adhasson. A felmentés Varga Rudolf világában olyan képtelenség, mint Münzer Tamást ortodox hitre téríteni.(Alexa Károly). A műalkotás eme mikrokozmoszában az utak nemcsak kereszteződnek, de visszafelé is fordulnak,(Virág doktor és az állatorvosnő megigazuló szándéka), mintha egy kerge biliárdgolyó a cél előtt megállna, és visszafelé pördülne.
A kiadó előszava
A regény a rendszerváltozás utáni, középkorú értelmiségiek kiüresedett életét, cél- és útvesztését mutatja be egy negyvenhárom éves fővárosi filosz történetén keresztül. A szerző az itt és most, azaz a jelenvalóság(?) szinte megválaszolhatatlan kérdéseit teszi fel látomásos, a történéseket filmszerűen megjelenítő munkájában, amely egyben kísérlet a próza műfajának megújítására. Megfogalmazza azt a felvetését, hogy nem hiszünk a szavaknak, amiket használunk, nem hiszünk a képeknek, amiket látunk. A végtelenségig manipulált társadalom végterméke egy korcs, önmagától is elidegenedett hamis píár-kép, amely önmaga abszurditásába fordul. A világnak azonban előbb-utóbb szembesülnie kell önmagával.
Kerekes Tamás
Varga Rudolf: A döglött kutyák mennyországa
Bíbor Kiadó, Miskolc
