Portfóliók

Le Monde
2006 november 6.

Al Gore:

Éghajlati krízis fenyegeti az emberi civilizáció jövőjét.

Mi az üzenete, melyet „Kellemetlen igazság”című filmjével akar
terjeszteni?

Olyan éghajlati krízissel konfrontálódunk, melynek hatása az egész
bolygóra kiterjed. Szörnyű kimondani, de sajnos fel kell hívni a
figyelmet arra a radikálisan új viszonyra, amely az ember és a
környezete (ökológiai) rendszerében kialakult. A múlt tapasztalatai
során semmi sem jelezte, nem készített fel arra, hogy nekünk egy
olyan nagyságrendű kihívással kell szembenéznünk, amilyennel most
találkoztunk, de ennek a kihívásnak meg kell felelni.
A jó hír viszont, ha gyorsan cselekszünk, a krízis megoldásához
szükséges minden eszköz a rendelkezésünkre áll. Hiszen a
demokráciában a politikai akarat egy állandóan megújuló erőforrás, és
a megújulás módja, hogy a felismert helyzet súlyosságát a lehető
legtöbb emberrel megértessük, tudatosítsuk…

Úgy gondolja, hogy a demokrácia válságban van. Van valami összefüggés
a demokrácia rossz állapota és az éghajlati krízis megoldásának
nehézsége között?

Az információ egy társadalomban az ökológiai funkcióhoz hasonló
formában cirkulál. Az „ökológia” szót hasonlatként használom, hiszen
kétségtelen, hogy az információ „ökológiája” - a nyomtatás
forradalmát követően - a XVIII. századi Felvilágosodást alapozta meg.
Az egyes emberek részt vehettek a nyilvános vitákban, ahol értékes
eszmék formálódtak. Az egyéni elképzelések, a sikeres eszmék
közérdeklődést váltottak ki. A parlamentáris demokrácia alapját ez az
„információ-ökológia” teremtette meg mind Franciaország, mind pedig
az Egyesült Államok területén.

Mintegy 50 éve azonban a televízió vált az információ uralkodó
forrásává. Az én hazámban, szemben Franciaországgal, ez a tendencia
már megsemmisítő erővel hat, az újságok elvesztik előfizetőiket.
És az Internet viszonylatában is, - amely az egyén számára a
fórumteremtés utolsó reményével kecsegtethet -, a televízió súlya
évről évre növekszik.

A demokrácia krízise tehát a televízió dominanciájából származik?

A sajtóval szemben a televízió egyirányú médium. A hirdetők
irányítják, akik áruik értékesítése (a legszélesebb nézőrétegek
elérése) érdekében a televíziót legalacsonyabb színvonalon
használják. Hazámban a politikai párbeszédet, lényegében a 30
másodperces tévéhirdetések révén vezérlik. A pénz politikára
gyakorolt egészségtelen hatását ott és akkor érhetjük tetten, mikor a
politikusok a tévéhirdetések anyagi fedezetének biztosítása érdekében
pénz-szerzésre kényszerülnek.
A képviselőválasztásokra kb. harminc nap múlva kerül sor. A
képviselőjelöltek költségvetésük 80%-át ilyen 30 másodperces
televíziós hirdetésekre költik. És ezek a „szpotok” nem hasonlítanak
Voltaire vagy Thomas Paine szövegeire… (nevetés)

Inkább a „vásároljon Coca-Colát” stílusára.

Igen, esetleg Ben Laden vagy Saddam Hussein képével kiegészítve, s
ehhez hasonló dolgok. A komplex eszmék kifejtéséhez-cseréjéhez és a
bőséges információáramláshoz szükséges tér minimálisra csökkent a
demokráciában. Mikor a Szenátus az Irak elleni háborúra szavazott, az
előző napi felmérések azt mutatták, az amerikaiak 77%-a hitte, hogy a
Szemtember 11-i támadás Saddam Hussein-től származott. A Szenátusban,
Robert Bryde, Nyugat-Virginia szenátora szólalt fel: „Miért üres ez a
terem? – kérdezte – miért csendes ez a ház?” A terem üres volt, mert
a szenátorok, hogy a televíziós hirdetésekre fordítható összeget
felemeljék, kisebb értekezleteken vettek részt.
Meg azért is, mert amit a Szenátusban beszélnek, az nem megfelelő
helyen hangzik el: a képviselők azt gondolják, hogy csak az számít,
amit a 30 másodperces szpotokban mondanak. Így aztán, az olyan
komplikált kérdéseket, mint az éghajlati válság, nagyon nehéz
megértetni… Éppen ezért határoztam el, egy filmmel fordulok az
emberekhez, hogy megváltoztassam a tömeg szellemi-mentális állapotát,
hogy az éghajlati válság az érdeklődés központi témája lehessen és
hogy a választópolgárok a politikai testületekre nyomást
gyakorolhassanak.

De mi a kapcsolat az Internet és az ökológia között? Vajon az
Internet lehetővé teszi az igaz vitát?

Igen, természetesen. Miként a sajtó is megtörte az egyház
informatikai monopóliumát, és a televízió domináns erővé vált a XX.
század közepétől kezdve, a jövőben az Internet lesz a domináns
médium. A fiatalok közt, már így van. De az Internetet használó
emberek háromnegyed része a televíziót is nézi, ami egy olyan
„képességgel” rendelkezik, amilyen az Internetnek nincsen. Az
animált élő adás képe szinte hipnotikus hatással van az emberekre. Az
idegrendszerrel foglalkozó szakemberek ezt hatást „feltételes vagy
telepített reflexnek” hívják (reflex établi), amely azonnal
„beindul”, mihelyt látókörünkben valami megmozdul.
Elődeink az afrikai szavannákban, több százezer vagy több millió
évvel ezelőtt a földön ültek, és közülük azok, akik nem vették észre,
hogy falevelek megmozdulnak, azok nem lettek a mi őseink… (nevet). A
televízió ezt a mindnyájukban meglévő reflexet, átlagosan minden
második másodpercben aktivizálja. Azok az emberek, akik naponta négy-
öt órán át a televíziót nézik, nem vesznek részt a demokráciában.

Az Internet első verziója a 60-as évek kezdetén keletkezett, acélból,
hogy nukleáris háború esetén az állandó kommunikációt biztosítsa. A
postacsomagok cseréjének elve alapján működik: minden üzenetet apró
részekre osztanak, ezek különböző utakon haladnak és újra
összerakják őket az érkezéskor. Emiatt aztán az Internetet tömegeknek
szánt élő „közvetítésre” használni lehetetlen. Mindössze egy
személynek, vagy egy csoportnak lehet információkat küldeni általa.

Mostanában, a televízió és az Internet kezd egymásba olvadni, - le
lehet tölteni egy műsort és később megtekinteni – ennek ellenére, a
domináns média egyelőre a televízió marad. Ennek eredménye aztán,
hogy az intellektuális gondolat-cserék dinamizmusa – ami fantasztikus
az Interneten – a politikai életet, a választásokat vagy az
országgyűlési szavazatok eredményét a fontosabb kérdésekben egyelőre
nem befolyásolja. De ez is elérkezik egyszer. Most sebezhető
korszakban élünk, ahol a demokrácia törékeny. Nem csak az Egyesült
Államokban: Oroszországban is ellenőrzik a televíziókat és
megfélemlítik a sajtó riportereit… Néhány születő demokráciában, mint
pl. Dél-Afrikában, úgyszintén ellenőrzését gyakorolnak a televízió
felett. Olaszországban…

Berlusconival.

Ez egy tökéletes példa arra, hogy miként alakulhatnak a dolgok. Mi
több, ott néhány csoport kezében koncentrálódott egy sor tévécsatorna
tulajdonjoga is. Az én hazámban számos olyan tevékenység akad, amihez
köze van a kormánynak. Mindez igen komplex dolog, viszont, a
televízió a demokratikus viták megszűntetése irányába hatott.
Majd az Internet fogja visszahelyezni a demokratikus vitákat.

És az éghajlat-változást az érdeklődés központjába…

Igen, nézzük csak meg mi történt a Felvilágosodás idején, az egyén
végre felhasználhatta ismereteit, hogy a közösségi döntésekben részt
vehessen. Ha valaki tudott írni és olvasni, és volt kommunikációs
tehetsége, igazságérzete, meggyőzhette társait új eszméiről: mindez a
hatalom forrásává vált és a demokrácia kialakulását tette lehetővé.
Odavezetett, hogy a racionalitás alapján hozzanak kollektív
döntéseket. Leváltottuk az uralkodókat az ész hatalmának
köszönhetően, mely a korábban említett „információ-ökológián” alapult.

Most, az ész, az ésszerűség kisebb szerepet játszik. Amikor a
racionalitás, az ésszerűség meghátrál, visszahúzódik, egy űr
keletkezik, melybe a fundamentalista vallások, az ideológia, valamint
véleményeket félelem révén formáló manipuláció hatolhat be.
Németországban, amikor világossá vált, hogy a rádió és a propaganda
Hitler alapvető eszköze lett, egy német filozófus azt írta, „a
ténykérdések mindegyike a hatalom kérdésévé vált”. Nem először
történt meg: Galilei által felfedezett-bizonyított tények a hatalom
kérdésévé változtak. Viszont, mihelyt a nyilvánosság úgy nyílt meg az
egyének előtt, hogy ők is világosan kifejezhették magukat, akkor a
tények visszanyerték becses jelentőségüket.
Kevésbé van ez így manapság.
Bizonyára, egyszer majd visszaszerzik méltó helyüket, hiszen létezik
valami,
ami a valóság, - és az illúziókra alapozott politika előbb-utóbb
összeütközésbe kerül majd a valósággal.

Bush elnök a terrorizmusra összpontosította figyelmét. Mi a fő
probléma: a terrorizmus vagy az éghajlati változás?

Hiba lenne erőltetni a választást a kettő közt. Olyan, mintha az
almát a körtével hasonlítanánk össze. Mikor az éghajlati krízis
egyedülálló, sürgető veszélyére mutatok rá, nem szeretném, ha bárki
úgy gondolná, hogy lebecsülöm a terrorizmus jelentőségét. Nem
állítom, hogy ne kellene harcolni a terrorizmus ellen és nem kéne
legyőzni. De ahogyan már elmondtam, vitathatatlan, a legkomolyabb
krízis, amellyel valaha is találkoztunk, az az éghajlati válság.
Hiszen az emberi civilizáció jövőjét veszélyezteti.

Azt mondta, hogy van megoldás. Lehet küzdeni az éghajlati változással
anélkül, hogy a gazdag országok fogyasztását lecsökkentenék?

A sikeres küzdelem fontos része a pazarló attitűd megváltoztatása,
csökkentése, miközben, az életszínvonal folyamatosan emelkedhet. A
definíció értelmében a pollúció is pazarlás. Fokozatosan az
informatikai társadalom felé haladunk, domináns értékei az
innováció, a leleményesség és az eszmék lesznek: kevesebb fát,
plasztik, acél és a kaucsuk anyagot használunk majd. Mindez egy úthoz
tartózik, amin végig kell mennünk.

Jobb építészekre, jobb tervezőkre, jobb rendszerekre, megújítható
energiaforrásokra van szükségünk és főként, a százéves technológiai
rendszer leváltását-eltávolítását szükséges ellenőriznünk. Például, a
robbanómotorokét. Ha egyszer kielemzi, hogy mennyi energiát
használnak fel egy liter benzinből azért, hogy valaki az A ponttól a
B-ig eljusson, felfedezheti, hogy mindössze 1%-ot! 90% pazarlás, és
9% szolgálja a jármű haladását. Ezt jobban is lehetne csinálni. Felül
kell vizsgálni minden rendszert, amely pazarolja az energiát! Ez
lehetséges, ajtónk előtt áll minden… Meg kell tenni, mert nincs más
választásunk!

Franciaország és Nagy-Britannia elfogadta azt a törvénytervezetet,
hogy gázkibocsátásukat negyedére csökkentik 2050-ig.

Igen.

A Kyoto-egyezmény még mindig egy jó kivitelezési „eszköz”?

Kiinduló alapnak jó. Meg kell erősíteni, át kell tekinteni magasabb
követelmények alapján, komolyabb redukciók érdekében, a folyamatban
lévő tárgyalásokat is intenzívebbé kell tenni. Az Egyesült Államok
csatlakozni fog, mihelyt Bush leköszön tisztéről, sőt, talán jóval
Bush távozása előtt. Mivel az elnök sok támogatója megváltoztatta
véleményét és ők hatnak rá, hogy változtassa meg ő is. Kalifornia, a
legnagyobb állam, éppen most fogadta a széndioxid-kibocsátás
csökkentésének törvényét. Schwarzenegger kormányzó látta a filmemet
és azt mondta nekem: „Eladom a Hummeromat.”

Megtette?

Eladta. Már háromszáz város fogadta el a Kyoto-egyezmény
kritériumait. Nagyon sok üzletembernek hasonló az álláspontja. A
változás valóban megkezdődött. A kyotoi folyamat az a kivitelezési
mód, olyan elsődleges eszköz, melynek révén a világ csökkentheti
széndioxid kibocsátását az űrbe.

Kína és India is elfogadja?

Igen. A folyamatba való kapcsolódás módszere az, hogy először a
leggazdagabb országok mozdulnak meg. A második világháború óta
minden egyezménynek ugyanaz az volt a felépítési módszere: először a
leggazdagabb országok adoptálták, majd a szegényebb, az egy főre
kevesebb jövedelemmel bíró országok követték őket. A szerződések
megkötésének egy olyannyira megosztott világban, mint amilyenben
élünk, egyszerűen nincs más módja.

Igaz, hogy néhány hete bemutatta filmjét Chirac elnöknek?

Személyesen, egy kópiát nyújtottam át számára. Már négy éve
bemutattam néki konferenciám témáját. Ő az éghajlati változás elleni
küzdelemnek egyik hőse: a maga diszkrét módján a kulisszák mögött, de
mindig a jó irányban befolyásolta a tárgyalások menetét. Chirac elnök
mindig előre akart menni ezen az úton. Mindannak, amit a világ jobbá
tételéért tett, jelentős részét nem ismerték vagy nem értékelik, mert
mindez a színfalak mögött történt.

Talán mondta Önnek, hogy többször volt kandidátus, mielőtt elnökké
választották.

Nem mondta ugyan, de én tudtam. Mit akar ezzel mondani…? (nevet)

Szeretne az Egyesült Államok első ökológiai elnöke lenni?

Nem hiszem, hogy újból elnökjelölt leszek. Nem zárom ki teljesen a
lehetőségét, de nem áll szándékomban. Egyrészt, mert arra gondolok, a
politikai rendszer az ilyenfajta javaslatok iránt, amelyeket én
szenvedélyesen átérzek, toxikussá vált, és úgy vélem, hogy mindennek
megvalósítása az emberek szellemi bázisának átalakításától függ. Erre
a munkára koncentrálok: meg szeretném változtatni az emberek
véleményét az Egyesült Államokban és máshol, oly módon, hogy a
kandidátusok egy nagyon erős elvárással-igénnyel konfrontálódhassanak
és ezáltal a szükséges teendőket is elvégezhessék.


Riporter: M. Hervé Kempf