Portfóliók
a MOTOROS NAPLÓJA:CHE
Che: A legnagyobb hasznot hozó lábasjószág az ember
Akárki vagy, ki ezt olvasod: lehetsz Nobel-díjas, tudós, Gábor Zsazsa, bróker, tőzsdemágnás, Henry Ford unokája, teniszcsillag, Naomi Cambell, Becham, király, King Kong, Charles Bronson, milliárdos, Shakira, császár, maffiózó, dandártábornok, Commandante viszont nem lehetsz, mert az csak ő volt. S ott a bolíviai szurdokban az Isten összetörte az öntőformát.
Csak az öreg Bem apó hasonlítható hozzá, aki miután Bécsben hírét vette a magyar forradalom kitörésének, útlevél hiányában átúszta a Dunát, s úgy kerülte el a rá lövöldöző osztrák határvadászok golyójait, hogy maga előtt két üres, összeláncolt ladikot tolt úszva.
(A motoros naplója)
Nem tudom már ki írta,
" nem tudok annyit zabálni, amennyit hányni tudnék a világtól", de igaza volt.
A Commandante saját humorral bírt, érzékletes megfigyelő, minden morbiditása ellenére. Figyeljünk csak egy kicsit. Délután úsztunk egyet az Ucayali folyóban, s láttunk két igen ritka halat. Melyet a helybeliek buefo-nak hívnak. A legenda szerint embert eszik, nőket erőszakol meg, és ezernyi más, erőszakos cselekedeteket követ el. Valójában egy folyami delfinfajta, melynek sok jellegzetessége közül az egyik, hogy a nemi szerve olyan, mint a női nemi szerv. Ezért az indiánok használják is pótlékként, ám a coitus befejezése után, meg kell ölniük az állatot, mert a nemi szerv környéke úgy össszeszűkül, hogy a pénisz nem jön ki.
A huszonnégy éves CHE, néhol költő, néhol forradalmár, néhol látnok
„Szent Guevara napja
Szombaton, 1952. június 14-én, én, a kölyök, 24 éves lettem, elértem a fantasztikus negyedszázad csúcsát, az ezüstlakodalomét az élettel, amely, mindent összevetve- nem bánt velem valami rosszul. Kora reggel horgászni mentem, hogy ismét próbára tegyem szerencsémet, a halakkal, de olyan ez a sport, mint a szerencsejáték: az ember nyeréssel kezdi, és vesztéssel végzi. Délután fociztunk, és a szokásos helyemet foglaltam el a kapuban, jobb eredménnyel, mint korábban. Este, miután elköltöttünk egy szívderítő és hatalmas vacsorát dr. Brescian házában (Che a lepratelepet látogatta meg orvosként- Kerekes Tamás), ünnepséget rendeztek nekünk, a telep ebédlőjében, ahol folyt a perui nemzeti ital, a pisco. Alberto meglehetősen nagy tapasztalatokkal bír, ami a központi idegrendszerre tett hatását illeti. Amikor már mindenki kissé ittas és nagyon jókedvű volt, a telep igazgatója szívélyesen felköszöntött bennünket, én meg, -alaposan bepiscózva- valami ilyesmit mondhattam:
„ Nos, kötelességem, hogy dr. Bresciani köszöntőjére ne csak a hagyományos módon válaszoljak. Mostani kényes helyzetünkben, mint utazók, csupán szavakhoz folyamodhatunk, és ezeket arra szeretném felhasználni, hogy kifejezhessem köszönetünket a magam és barátaim nevében a telep vezetőinek, kik gyönyörűen mutatták ki szeretetüket, amikor úgy ünnepelték meg születésnapomat, mintha az Önök közül valók egyikének tiszteletére rendezett bensőséges ünnepség lenne. De van még más is. Pár nap múlva elhagyjuk Peru területét, tehát ezeknek a szavaknak a másodlagos szándéka a búcsú, és szeretném hangsúlyozni hálánkat ennek az országnak az egész népe iránt, mely mindvégig a legszívélyesebb vendégszeretettel fogadott mindenütt, amióta csak Tacnánál Peru területére léptünk.
Szeretnék mondani valami mást is, ami nem kötődik ennek a köszöntőnek a témájához. Bár jelentéktelenségünk miatt nem lehetünk ilyen nemes ügy szószólói, utazásunk után minden eddiginél erősebben hisszük, hogy (Latin-) Amerika labilis és képzeletbeli nemzetekre való felosztása merő agyszülemény. Egyetlen mesztic fajt alkotunk, amely Mexikótól a Magellán szorosig jelentős néprajzi hasonlóságokkal bír. Ezért aztán, hogy megszabaduljak a szűk látókörű provincializmustól, pohárköszöntőt mondok Perura és az Egyesült Latin Amerikára.
Che jár Braziliában, Peruban, Venezuelában, mondatai néhol, profétikusak, néhol profánok, mint amikor a vörös szalmás indián törzsekről ír, akik Peru őserdeiben élnek, s noha nem beszélnek spanyolul, csak az általuk kialakított dialektust, jót focizik velük, s közben azon töri a fejét, hogy Líma még mindig egy felszabadító háborúra vár.
Csak az alakíthat ki reális Che Guevara képet magának, aki végigolvassa ennek a huszonnégy esztendős fiatal orvosnak országokon átívelő, izgalmas, de mégis hétköznapi „útikönyvét”, s kezdhet el tűnődni azon, hogy juthat el valaki a kubai jegybanki elnöki poszttól a bolívíai sötét szurdokig, ahol hónapokon keresztül gerilláival a saját vizeletüket itták - kínjukban.
Che Guevara: A motoros naplója
Ulpius-Ház Kiadó
[a]http://www.ulpiushaz.hu[text]www.ulpiushaz.hu[/a]
Kerekes Tamás
timurlink@vipmail.hu
[a]http://www.transycan.net/cafe[text]www.transycan.net/cafe[/a]
Akárki vagy, ki ezt olvasod: lehetsz Nobel-díjas, tudós, Gábor Zsazsa, bróker, tőzsdemágnás, Henry Ford unokája, teniszcsillag, Naomi Cambell, Becham, király, King Kong, Charles Bronson, milliárdos, Shakira, császár, maffiózó, dandártábornok, Commandante viszont nem lehetsz, mert az csak ő volt. S ott a bolíviai szurdokban az Isten összetörte az öntőformát.
Csak az öreg Bem apó hasonlítható hozzá, aki miután Bécsben hírét vette a magyar forradalom kitörésének, útlevél hiányában átúszta a Dunát, s úgy kerülte el a rá lövöldöző osztrák határvadászok golyójait, hogy maga előtt két üres, összeláncolt ladikot tolt úszva.
(A motoros naplója)
Nem tudom már ki írta,
" nem tudok annyit zabálni, amennyit hányni tudnék a világtól", de igaza volt.
A Commandante saját humorral bírt, érzékletes megfigyelő, minden morbiditása ellenére. Figyeljünk csak egy kicsit. Délután úsztunk egyet az Ucayali folyóban, s láttunk két igen ritka halat. Melyet a helybeliek buefo-nak hívnak. A legenda szerint embert eszik, nőket erőszakol meg, és ezernyi más, erőszakos cselekedeteket követ el. Valójában egy folyami delfinfajta, melynek sok jellegzetessége közül az egyik, hogy a nemi szerve olyan, mint a női nemi szerv. Ezért az indiánok használják is pótlékként, ám a coitus befejezése után, meg kell ölniük az állatot, mert a nemi szerv környéke úgy össszeszűkül, hogy a pénisz nem jön ki.
A huszonnégy éves CHE, néhol költő, néhol forradalmár, néhol látnok
„Szent Guevara napja
Szombaton, 1952. június 14-én, én, a kölyök, 24 éves lettem, elértem a fantasztikus negyedszázad csúcsát, az ezüstlakodalomét az élettel, amely, mindent összevetve- nem bánt velem valami rosszul. Kora reggel horgászni mentem, hogy ismét próbára tegyem szerencsémet, a halakkal, de olyan ez a sport, mint a szerencsejáték: az ember nyeréssel kezdi, és vesztéssel végzi. Délután fociztunk, és a szokásos helyemet foglaltam el a kapuban, jobb eredménnyel, mint korábban. Este, miután elköltöttünk egy szívderítő és hatalmas vacsorát dr. Brescian házában (Che a lepratelepet látogatta meg orvosként- Kerekes Tamás), ünnepséget rendeztek nekünk, a telep ebédlőjében, ahol folyt a perui nemzeti ital, a pisco. Alberto meglehetősen nagy tapasztalatokkal bír, ami a központi idegrendszerre tett hatását illeti. Amikor már mindenki kissé ittas és nagyon jókedvű volt, a telep igazgatója szívélyesen felköszöntött bennünket, én meg, -alaposan bepiscózva- valami ilyesmit mondhattam:
„ Nos, kötelességem, hogy dr. Bresciani köszöntőjére ne csak a hagyományos módon válaszoljak. Mostani kényes helyzetünkben, mint utazók, csupán szavakhoz folyamodhatunk, és ezeket arra szeretném felhasználni, hogy kifejezhessem köszönetünket a magam és barátaim nevében a telep vezetőinek, kik gyönyörűen mutatták ki szeretetüket, amikor úgy ünnepelték meg születésnapomat, mintha az Önök közül valók egyikének tiszteletére rendezett bensőséges ünnepség lenne. De van még más is. Pár nap múlva elhagyjuk Peru területét, tehát ezeknek a szavaknak a másodlagos szándéka a búcsú, és szeretném hangsúlyozni hálánkat ennek az országnak az egész népe iránt, mely mindvégig a legszívélyesebb vendégszeretettel fogadott mindenütt, amióta csak Tacnánál Peru területére léptünk.
Szeretnék mondani valami mást is, ami nem kötődik ennek a köszöntőnek a témájához. Bár jelentéktelenségünk miatt nem lehetünk ilyen nemes ügy szószólói, utazásunk után minden eddiginél erősebben hisszük, hogy (Latin-) Amerika labilis és képzeletbeli nemzetekre való felosztása merő agyszülemény. Egyetlen mesztic fajt alkotunk, amely Mexikótól a Magellán szorosig jelentős néprajzi hasonlóságokkal bír. Ezért aztán, hogy megszabaduljak a szűk látókörű provincializmustól, pohárköszöntőt mondok Perura és az Egyesült Latin Amerikára.
Che jár Braziliában, Peruban, Venezuelában, mondatai néhol, profétikusak, néhol profánok, mint amikor a vörös szalmás indián törzsekről ír, akik Peru őserdeiben élnek, s noha nem beszélnek spanyolul, csak az általuk kialakított dialektust, jót focizik velük, s közben azon töri a fejét, hogy Líma még mindig egy felszabadító háborúra vár.
Csak az alakíthat ki reális Che Guevara képet magának, aki végigolvassa ennek a huszonnégy esztendős fiatal orvosnak országokon átívelő, izgalmas, de mégis hétköznapi „útikönyvét”, s kezdhet el tűnődni azon, hogy juthat el valaki a kubai jegybanki elnöki poszttól a bolívíai sötét szurdokig, ahol hónapokon keresztül gerilláival a saját vizeletüket itták - kínjukban.
Che Guevara: A motoros naplója
Ulpius-Ház Kiadó
[a]http://www.ulpiushaz.hu[text]www.ulpiushaz.hu[/a]
Kerekes Tamás
timurlink@vipmail.hu
[a]http://www.transycan.net/cafe[text]www.transycan.net/cafe[/a]
