Portfóliók
Köpés a a levesbe
Köpés a levesbe
„Őszintén szólva el kell árulnom, hogy minél többet olvastam a szövegből, annál jobban beleszerettem a srácba, aki az apám volt. Nem tudom, osztják-e majd érzéseimet, de olvasás közben jobban megismertem az ifjú Ernestót: azt az Ernestót, aki kalandvágyból hagyta el Argentinát, no meg azért, nagy tetteket hajtson végre”
Che lánya apja könyvéről
Nemere négyszáz könyvet vall be, Krúdy és Jókai is háromszáz körül tart, noha az emlékeim pontatlanok. Mivel is lehet beírni magunkat a világ, de legyünk szerényebbek, a magyar irodalomba?
Néha elég egy sor:” Elhull a virág, eliramlik az élet”, néha egy regény: Markovics Rodion: Szibériai garnizon, és vannak, akik Vámos Miklós kifejezésével élve vitatott és értékes irodalmi munkásságuk ellenére is az „Elfeledett Írók „Falujába kerülnek. Ki olvas már ma Passuthot, Kamondyt, Szilvásit, Berkesit, Katajevet, Gladkjovot, Illés Bélát. Vagy most a jobb, amikor Garaczi, Németh, Kukorelly, Podmaniczky(ő jó író, kivétel) könyveivel vannak teli a standok és cibálják egymást frankfurti könyvvásárról moszkvaira.
Van egy ember: Varga Rudolf. Nem tudom, honnan rémlik ez a szám? A szerző 29 regényt, kisregényt, szociográfiát, filmforgatókönyvet tett le az asztalra (kiadója a miskolci Bíbor Kiadó)
Kérem, tegye fel a kezét az, aki a nevét hallotta.
Bezzeg Tisza Kata A seggbekúrás lélektana c. opuszával megalapozta az ouvre-t. Itt tartunk. Leo könyvet ír, Zalatnay ki tudja hányadikat, Kiszel Tündében is nagy szépprózai erők munkálódnak, aztán, aki nem kerül a média látókörébe (érdemtelenül), az NINCS IS. Persze, aki egy üveg sör áráért ad egy verseskötetet 1999-ben, az nem számíthat arra, hogy megszorongatja Rowling bevételeit. Irodalom az, amiért pénzt adnak, fizetnek, vagy szivárványhíd a remény és a halál közt.
Varga Rudolf a cinikusok kései leszármazottja korát és környezetét a rá jellemző szlenggel mutatja be. Olvasmányos, összefüggő, és dermesztő. Tar Sándor rokona.
Gogol jut eszembe: Mit nevettek? Magatokon nevettek.
Szívesen innék egy sört a számomra neves szerzővel. Remélem megadatik.
A frazeológiája proli, (Csányi Sándorhoz képest én is az vagyok) kitűnően jellemez egy-egy beszólással, tréfával. Széthulló kapcsolatok, elprivatizált gyár, fenyegető munkanélküliség, erkölcstelen szexus, megalkuvások sorozata-a mai lírikus epilógja ez. Szegénység és reménytelenség uralkodik e kettészakadt országban. Ezeket az roncsolt hétköznapokat írja meg Varga Rudolf mesterien. Nyelvezete kevert: néhol filozofikus, néhol költői, sajátos vibrálást ad kiszámíthatatlan korunk embereinek szájába. A hányinger éve közben a hányinger évtizede lesz és nincs is kedvem hozzá, hogy hányás közben összeszorítsam fogam, hogy a süreje bennmaradjon, mert nincs már értelme. Csak a földünk alatt lévő termálvízkincs lehet már a miénk, míg jó pénzért, azt is eladják az elkövetkező aszályos évtizedekben. Marad Varga Rudolf és a törékeny hídja.
Kerekes Tamás
Varga Rudolf: Köpés a levesbe
Miskolc, Bíbor Kiadó
Megrendelhető:06-/413-858
„Őszintén szólva el kell árulnom, hogy minél többet olvastam a szövegből, annál jobban beleszerettem a srácba, aki az apám volt. Nem tudom, osztják-e majd érzéseimet, de olvasás közben jobban megismertem az ifjú Ernestót: azt az Ernestót, aki kalandvágyból hagyta el Argentinát, no meg azért, nagy tetteket hajtson végre”
Che lánya apja könyvéről
Nemere négyszáz könyvet vall be, Krúdy és Jókai is háromszáz körül tart, noha az emlékeim pontatlanok. Mivel is lehet beírni magunkat a világ, de legyünk szerényebbek, a magyar irodalomba?
Néha elég egy sor:” Elhull a virág, eliramlik az élet”, néha egy regény: Markovics Rodion: Szibériai garnizon, és vannak, akik Vámos Miklós kifejezésével élve vitatott és értékes irodalmi munkásságuk ellenére is az „Elfeledett Írók „Falujába kerülnek. Ki olvas már ma Passuthot, Kamondyt, Szilvásit, Berkesit, Katajevet, Gladkjovot, Illés Bélát. Vagy most a jobb, amikor Garaczi, Németh, Kukorelly, Podmaniczky(ő jó író, kivétel) könyveivel vannak teli a standok és cibálják egymást frankfurti könyvvásárról moszkvaira.
Van egy ember: Varga Rudolf. Nem tudom, honnan rémlik ez a szám? A szerző 29 regényt, kisregényt, szociográfiát, filmforgatókönyvet tett le az asztalra (kiadója a miskolci Bíbor Kiadó)
Kérem, tegye fel a kezét az, aki a nevét hallotta.
Bezzeg Tisza Kata A seggbekúrás lélektana c. opuszával megalapozta az ouvre-t. Itt tartunk. Leo könyvet ír, Zalatnay ki tudja hányadikat, Kiszel Tündében is nagy szépprózai erők munkálódnak, aztán, aki nem kerül a média látókörébe (érdemtelenül), az NINCS IS. Persze, aki egy üveg sör áráért ad egy verseskötetet 1999-ben, az nem számíthat arra, hogy megszorongatja Rowling bevételeit. Irodalom az, amiért pénzt adnak, fizetnek, vagy szivárványhíd a remény és a halál közt.
Varga Rudolf a cinikusok kései leszármazottja korát és környezetét a rá jellemző szlenggel mutatja be. Olvasmányos, összefüggő, és dermesztő. Tar Sándor rokona.
Gogol jut eszembe: Mit nevettek? Magatokon nevettek.
Szívesen innék egy sört a számomra neves szerzővel. Remélem megadatik.
A frazeológiája proli, (Csányi Sándorhoz képest én is az vagyok) kitűnően jellemez egy-egy beszólással, tréfával. Széthulló kapcsolatok, elprivatizált gyár, fenyegető munkanélküliség, erkölcstelen szexus, megalkuvások sorozata-a mai lírikus epilógja ez. Szegénység és reménytelenség uralkodik e kettészakadt országban. Ezeket az roncsolt hétköznapokat írja meg Varga Rudolf mesterien. Nyelvezete kevert: néhol filozofikus, néhol költői, sajátos vibrálást ad kiszámíthatatlan korunk embereinek szájába. A hányinger éve közben a hányinger évtizede lesz és nincs is kedvem hozzá, hogy hányás közben összeszorítsam fogam, hogy a süreje bennmaradjon, mert nincs már értelme. Csak a földünk alatt lévő termálvízkincs lehet már a miénk, míg jó pénzért, azt is eladják az elkövetkező aszályos évtizedekben. Marad Varga Rudolf és a törékeny hídja.
Kerekes Tamás
Varga Rudolf: Köpés a levesbe
Miskolc, Bíbor Kiadó
Megrendelhető:06-/413-858
