Portfóliók
Magyar Hírlap - a Spinoza-beli előadásról
Vérforraló versek a Spinozában
Somogyvári D. György
[a]http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=127293&archiv=1&next=0[text]http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=127293&archiv=1&next=0[/a]
A Spinoza ház Udvariatlan szerelem – a középkori obszcén költészet netovábbja című előadása határozottan nem való első randevúra! Hacsak… Nos, ez a szó viszont oly sok variációt rejt magában, hogy megfejtésüket a képzeletükre bízom. Jöjjenek helyette az est rendezőjével, Győrei Zsolttal folytatott beszélgetésünk során előkerült jelzők: „merész, vaskos, pajzán, obszcén, fülledt, az érzékiségtől elcsöppenő versek, amelyek hallatán a hölgyek vére az arcukba tódul, az uraké meg merőben másfelé!”
S mindez négy hamvas arcú, muzsikás kedvű, élénk fantáziájú fiatal szájából, oly kedvesen, oly pimaszul, oly lendülettel, hogy az embernek pirulni sem marad ideje. Bakos-Kiss Gábor, Csórics Balázs, Fekete Linda és Horváth Andor, a Színművészeti Egyetem operett–musical szakos növendékei hetven perc alatt úgy foglalnak össze laza háromszáz esztendőt „a frivol versektől nem ódzkodóknak”, hogy egy pillanatra sem veszítik el a Spinoza sajtharangjában egymás hegyén-hátán szorongó közönség figyelmét.
A fiatal tollforgatók által frissen fordított versek szövegei érthetők, emészthetők.
Az előadás a karácsonykor megjelent, azonos című kötetben közzétett középkori versek válogatásán alapul. A színészeknek a színháztörténetet és dramaturgiát oktató Győrei Zsolt válogatta ki a mintegy negyven verset, ő állapította meg a sorrendet és dolgozta ki az átkötéseket is. Irigylésre méltó tanár-tanítvány viszony alakult ki közöttük a munka során. A kapott ötleteket a növendékek „megcsócsálták, átrágták, megfűszerezték, s ha bejött nekik, akkor továbbvitték”. Ha valami nem tetszett nekik, gondolkodás nélkül kidobták, s jöttek egy másikkal, talán szellemesebbel. Ha ez ült, a rendező azonnal átírta a szinopszist.
A kötet megjelenésekor a négy fiatal részt vett a Merlin színházban tartott nagysikerű felolvasóesten. Ekkor gondolt először a Spinozában futó egyfelvonásosok és kabarék rendezője, Győrei Zsolt arra, hogy az általa oly jól ismert színpad meghitt légköre tökéletes körítésül szolgálna egy válogatáshoz ebből a könyvből. A versek „szituálhatók”, szellemesek, a helyzetek erőteljesek, a karakterek könnyen kifejezhetők egyszerű kézmozdulatokkal, grimaszokkal. A párbeszédek nem sokat bíznak a fantáziára, a közönség együtt tud lélegezni a szereplőkkel, a zongorán leütött félhangok tisztán ülnek, a gitáron surranó ujjak nesze személyessé teszi az élményt.
A publikum középkori házibulin érzi magát, annál is inkább, mivel a színészek olykor a széksorok között grasszálva énekelnek, feleselnek, epekednek, többször egy-egy néző vállán pihentetik kezeiket. A spontaneitáshoz, a sikerhez olyan középkori versfaragók járulnak hozzá, mint Eustache Deschamps, Oswald von Wolkenstein, Martin Soarez, Aquitániai Vilmos és a hamisítványoknak tartott művek szerzője, Jakub al-Muhadzser. A fordításokat Győrei Zsolt mellett Csehy Zoltán, Borbáth Péter, Dúll Kata, Havasi Attila, Horváth Viktor, Jeney Zoltán és Ladányi-Turóczy Csilla végezték, a zenei betétek szerzői Fekete György és az előadás két szereplője, Bakos-Kiss Gábor és Csórics Balázs.
A Spinoza ház étterme zsúfolásig telt az előadásról távozó párokkal, s még azon sem lepődtünk meg, amikor az egyik asztalnál egy nagymama korú hölgy két kézzel szorongatta egy nagypapa korú úriember kézfejét.
Udvariatlan szerelem
Spinoza ház (Bp. VII., Dob u. 15.)
Látható: április 15-én, május 6-án és 15-én
Somogyvári D. György
[a]http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=127293&archiv=1&next=0[text]http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=127293&archiv=1&next=0[/a]
A Spinoza ház Udvariatlan szerelem – a középkori obszcén költészet netovábbja című előadása határozottan nem való első randevúra! Hacsak… Nos, ez a szó viszont oly sok variációt rejt magában, hogy megfejtésüket a képzeletükre bízom. Jöjjenek helyette az est rendezőjével, Győrei Zsolttal folytatott beszélgetésünk során előkerült jelzők: „merész, vaskos, pajzán, obszcén, fülledt, az érzékiségtől elcsöppenő versek, amelyek hallatán a hölgyek vére az arcukba tódul, az uraké meg merőben másfelé!”
S mindez négy hamvas arcú, muzsikás kedvű, élénk fantáziájú fiatal szájából, oly kedvesen, oly pimaszul, oly lendülettel, hogy az embernek pirulni sem marad ideje. Bakos-Kiss Gábor, Csórics Balázs, Fekete Linda és Horváth Andor, a Színművészeti Egyetem operett–musical szakos növendékei hetven perc alatt úgy foglalnak össze laza háromszáz esztendőt „a frivol versektől nem ódzkodóknak”, hogy egy pillanatra sem veszítik el a Spinoza sajtharangjában egymás hegyén-hátán szorongó közönség figyelmét.
A fiatal tollforgatók által frissen fordított versek szövegei érthetők, emészthetők.
Az előadás a karácsonykor megjelent, azonos című kötetben közzétett középkori versek válogatásán alapul. A színészeknek a színháztörténetet és dramaturgiát oktató Győrei Zsolt válogatta ki a mintegy negyven verset, ő állapította meg a sorrendet és dolgozta ki az átkötéseket is. Irigylésre méltó tanár-tanítvány viszony alakult ki közöttük a munka során. A kapott ötleteket a növendékek „megcsócsálták, átrágták, megfűszerezték, s ha bejött nekik, akkor továbbvitték”. Ha valami nem tetszett nekik, gondolkodás nélkül kidobták, s jöttek egy másikkal, talán szellemesebbel. Ha ez ült, a rendező azonnal átírta a szinopszist.
A kötet megjelenésekor a négy fiatal részt vett a Merlin színházban tartott nagysikerű felolvasóesten. Ekkor gondolt először a Spinozában futó egyfelvonásosok és kabarék rendezője, Győrei Zsolt arra, hogy az általa oly jól ismert színpad meghitt légköre tökéletes körítésül szolgálna egy válogatáshoz ebből a könyvből. A versek „szituálhatók”, szellemesek, a helyzetek erőteljesek, a karakterek könnyen kifejezhetők egyszerű kézmozdulatokkal, grimaszokkal. A párbeszédek nem sokat bíznak a fantáziára, a közönség együtt tud lélegezni a szereplőkkel, a zongorán leütött félhangok tisztán ülnek, a gitáron surranó ujjak nesze személyessé teszi az élményt.
A publikum középkori házibulin érzi magát, annál is inkább, mivel a színészek olykor a széksorok között grasszálva énekelnek, feleselnek, epekednek, többször egy-egy néző vállán pihentetik kezeiket. A spontaneitáshoz, a sikerhez olyan középkori versfaragók járulnak hozzá, mint Eustache Deschamps, Oswald von Wolkenstein, Martin Soarez, Aquitániai Vilmos és a hamisítványoknak tartott művek szerzője, Jakub al-Muhadzser. A fordításokat Győrei Zsolt mellett Csehy Zoltán, Borbáth Péter, Dúll Kata, Havasi Attila, Horváth Viktor, Jeney Zoltán és Ladányi-Turóczy Csilla végezték, a zenei betétek szerzői Fekete György és az előadás két szereplője, Bakos-Kiss Gábor és Csórics Balázs.
A Spinoza ház étterme zsúfolásig telt az előadásról távozó párokkal, s még azon sem lepődtünk meg, amikor az egyik asztalnál egy nagymama korú hölgy két kézzel szorongatta egy nagypapa korú úriember kézfejét.
Udvariatlan szerelem
Spinoza ház (Bp. VII., Dob u. 15.)
Látható: április 15-én, május 6-án és 15-én
