Portfóliók
Mikkromakka blogja
2005. szeptember 18., vasárnap
[a]http://mikkromakka.freeblog.hu/archives/2005/09/[text]http://mikkromakka.freeblog.hu/archives/2005/09/[/a]
Nem találok szavakat, olyan nagyon erősen szeretném dicsérni a Spinoza-ház péntek esti előadásának minden íróját, szerkesztőjét és főként szereplőit! A Legénytoll című, ifjú jelesek irodalmi kabaréjaként aposztrofált darab szerkesztője a Győrei Zsolt - Schlachtovszky Csaba páros, akik a szintén nagyon élvezetes és mindenkinek ajánlható Hacsak és Sejó című kabarét is jegyzik (ott íróként és színészként is). Az ő írásaikon kívül a Legénytoll további szerzői is megérdemlik a felsorolást: Cserna-Szabó András, Havasi Attila, Keresztesi József, Kiss Ottó, Tasnádi István és Varró Dániel, azaz kortárs írók, költők. Már a szerzők névsora alapján is jónak ígérkezett az este, főként Keresztesi Józsi és Varró Dani (ő majd még megér nálam egy bejegyzést) a nagy favoritjaim; Dani limerikjeit én is mormoltam magamban a színészekkel, illetve egy másik versénél lelkesen vágtam rá Szemenyei Jani gyerekszínházakat idéző versszakvégi kérdésére ("Na kiiii?"), hogy "Szösz néne!" A szövegek vegyesen voltak nagyon, közepesen vagy kevésbé viccesek önmagukban, azonban a frissen diplomázott színészek játéka, éneklése, zenélése (apropó, a zenét is Szemenyei János és Zöld Csaba komponálták hozzá, és maguk is játszották zongorán, illetve gitáron) rengeteget tett hozzá mindegyikhez, így szinte végigvisongtam a teljes másfél órát, bár néha már csak vinnyogtam, mert lélegzethez alig jutottam a kíntól, amihez néha egyetlen arckifejezés is elég volt (ebben élen járt Szőcs Artur és Zöld Csaba).
A jutalomjátékot nekem mindenképpen Keresztesi Józsi megzenésített, vagyis áthangszerelt versei jelentették. A "Derik és Hari barátok" című opust ismertem már a Szőranya előadásában, de most egy teljesen új zenei elgondolásban hallgathattam, no és persze már az első szavaknál izgatottan lökdöstem a mellettem ülő páromat, hogy "Keresztesi, Keresztesiiiii!" (csakúgy mint korábban: "ez Varródani, hallod?!") És ez még mindig nem a csúcs volt! Alig akartam elhinni, de életemben először meghallgathattam dalként előadva is az "integess nekem"-et, na ekkor voltam teljesen kész, az egekbe szálltam a gyönyörűségtől. Nyilván ez senki másnak nem okozott ekkora örömet, de nálunk, mint korábban már írtam róla, szállóige és minimum heti gyakorisággal spontán megemlékezünk róla.
A színészek, a színészek pedig... keresni fogom a darabokat, amikben szerepelnek, az tuti. Megpróbálom majd megszerezni az előadás szövegeit is a hideg téli estékre, no meg hátha valaki hasonlóképp szereti az ilyen betegesen vicces dolgokat. Októberben is lesz előadásuk, jegyet érdemes előre rendelni, mert ahogy írni szokták, a Spinozában a nézőtér zsebkendőnyi, a színpad pedig körömnyi.
[a]http://mikkromakka.freeblog.hu/archives/2005/09/[text]http://mikkromakka.freeblog.hu/archives/2005/09/[/a]
Nem találok szavakat, olyan nagyon erősen szeretném dicsérni a Spinoza-ház péntek esti előadásának minden íróját, szerkesztőjét és főként szereplőit! A Legénytoll című, ifjú jelesek irodalmi kabaréjaként aposztrofált darab szerkesztője a Győrei Zsolt - Schlachtovszky Csaba páros, akik a szintén nagyon élvezetes és mindenkinek ajánlható Hacsak és Sejó című kabarét is jegyzik (ott íróként és színészként is). Az ő írásaikon kívül a Legénytoll további szerzői is megérdemlik a felsorolást: Cserna-Szabó András, Havasi Attila, Keresztesi József, Kiss Ottó, Tasnádi István és Varró Dániel, azaz kortárs írók, költők. Már a szerzők névsora alapján is jónak ígérkezett az este, főként Keresztesi Józsi és Varró Dani (ő majd még megér nálam egy bejegyzést) a nagy favoritjaim; Dani limerikjeit én is mormoltam magamban a színészekkel, illetve egy másik versénél lelkesen vágtam rá Szemenyei Jani gyerekszínházakat idéző versszakvégi kérdésére ("Na kiiii?"), hogy "Szösz néne!" A szövegek vegyesen voltak nagyon, közepesen vagy kevésbé viccesek önmagukban, azonban a frissen diplomázott színészek játéka, éneklése, zenélése (apropó, a zenét is Szemenyei János és Zöld Csaba komponálták hozzá, és maguk is játszották zongorán, illetve gitáron) rengeteget tett hozzá mindegyikhez, így szinte végigvisongtam a teljes másfél órát, bár néha már csak vinnyogtam, mert lélegzethez alig jutottam a kíntól, amihez néha egyetlen arckifejezés is elég volt (ebben élen járt Szőcs Artur és Zöld Csaba).
A jutalomjátékot nekem mindenképpen Keresztesi Józsi megzenésített, vagyis áthangszerelt versei jelentették. A "Derik és Hari barátok" című opust ismertem már a Szőranya előadásában, de most egy teljesen új zenei elgondolásban hallgathattam, no és persze már az első szavaknál izgatottan lökdöstem a mellettem ülő páromat, hogy "Keresztesi, Keresztesiiiii!" (csakúgy mint korábban: "ez Varródani, hallod?!") És ez még mindig nem a csúcs volt! Alig akartam elhinni, de életemben először meghallgathattam dalként előadva is az "integess nekem"-et, na ekkor voltam teljesen kész, az egekbe szálltam a gyönyörűségtől. Nyilván ez senki másnak nem okozott ekkora örömet, de nálunk, mint korábban már írtam róla, szállóige és minimum heti gyakorisággal spontán megemlékezünk róla.
A színészek, a színészek pedig... keresni fogom a darabokat, amikben szerepelnek, az tuti. Megpróbálom majd megszerezni az előadás szövegeit is a hideg téli estékre, no meg hátha valaki hasonlóképp szereti az ilyen betegesen vicces dolgokat. Októberben is lesz előadásuk, jegyet érdemes előre rendelni, mert ahogy írni szokták, a Spinozában a nézőtér zsebkendőnyi, a színpad pedig körömnyi.
