Portfóliók
India nagyregénye
India, India
Virágozzék száz virág
Aki belefog a Booker-díj várományosának méreteivel is impozáns, durván ezer oldalas művébe, az felejtse el az Árvíz Indiában, a Kipling és az angol kolonialisták által megírt nosztalgikus, varázslatos indiai világát. , Itt, hol gyarmati klubokban fehérbe öltözött, nyugalmazott ezredeseknek szolgálják fel a whiskyt és a „mensahib”- oknak a párolgó teát, eredeti Westmorland-csészében, s a társalgás legfőbb témája a krikett, vagy a lovaspóló, illetve hölgyeknél az elsőbálozó ruha műszerészi pontossággal történő megtervezése.
India függetlenségét drágán kapta meg, nemhiába cserélték ki Rejtő légionáriusai Buddha szemét egy villogó stoplámpával, dühöng az indiai maffia, mesterségesen csonkítanak meg l csecsemőket, hogy később koldusokká válhassanak, a de az összegyűlt pénz is a Koldusmaffia vezére kezében landol .Az utcák piskosak, büdösek, gyakori a tetű, ritka egy-egy alig-használt rongy. A globalizáció áldásaira nem sok szót pazarol az író. Munka nincs, a bérszabók hazugságba bonyolódnak, azaz egyikük betegséget színlel, hogy megtudhassa, hogy főnöknőjük melyik külföldi cégnek szállít. Alá mennének az árakkal ugyanis, de a főnöknő, ahogy elhagyja a műhelyt, lakatra zárja a lakást. Az író képes társadalmának szinte valamennyi társadalmi rétegének, kasztjának, életkori szakaszainak láttatására, de hihetetlenül nehéz –kisegítő szószedet nélkül –értelmezni a különböző kifejezéseket, mint: csamár, nazaliták, zárinda, thákurok, gesztusértékű, hogy a „maharadzsa „szót könnyebben értenénk.
Érdekes módon a multikulturalizmusra ébredés is a saját kultúrát idegenhonban is fenntartani törekvő, nem egészen „fehér” és egyáltalán nem angolszász népesség, mint például az ukránok, mennoniták, izlandiak, magyarok, olaszok és görögök önazonosságának megmutatásával és ennek irodalmi leképezésével indult meg. Tamara Palmer Seiler a multikulturalizmusnak a kanadai irodalomban történt térhódítását tárgyaló előadásában hivatkozik az egyik első ilyen kanadai műre, John Marlyn A halál bordái alatt című regényére, amely egy winnipegi magyar bevándorló sorsát meséli el az első világháborút követő években. Feltűnő a könyvet átható kettősség: a főhős, Sándor Hunyadi, már Kanadában született. Ttársadalmi előrehaladása érdekében mindent megtesz, hogy beépülhessen az angolszász világba. Többek között úgy is, hogy igyekszik nyilvánvaló kulturális jegyeit elhagyni – mégis, amikor, nem figyel oda, azon kapja magát, hogy az apfelstrudel, és a goulash ismerős ízei felett mereng (csak zárójelben: a híres magyar ételek németes jelölése külön elemzést igénylő feladat, amelynek egyik – a szerző által vallott – oka egész egyszerűen az, hogy így szélesebb olvasóközönségben vezetnek a megfelelő asszociációkra). E zsenge kezdetek után ma már el lehet mondani, hogy a kanadai irodalom velejéig multikulturalista, és most már alig van szerző, aki ne valamilyen etnikai vagy egyéb kisebbség képviselője volna. Külön érdekessége a mai kanadai irodalomnak, hogy igen nagy arányban dél-kelet ázsiaiak (indiaiak – M. G. Vassanji, Rohinton Mistry; cejloniak – Michael Ondaatje, Shyam Selvadurai; japánok – Hiromi Goto, Joy Kogawa; kínaiak – Evelyn Lau, Sky Lee, stb.). Egy nemrégen megjelent antológia görög származású szerzője szerint „nincs is másfajta kanadai irodalom, mint multikulturalista; hiszen az irodalmi közélet szereplőinek túlnyomó többsége nem angolszász vagy francia eredetű” (Smaro Kamboureli). Nagy vívmánynak számít, hogy nemcsak a különböző bevándorlók leszármazottai szólalnak meg irodalmi alkotásokkal, hanem az őslakos indián népesség is saját hangjára talált egy sor rendkívül tehetséges íróban (Thomas King), költőben (Lee Maracle), drámaíróban (Tomson Highway).
Az eladási toplista (a magyar eladási toplistára gondoltam) első helyezettje, noha különböző indiai, le nem fordított szavakkal még a megértés is jócskán megnehezítik az olvasók számára. Az egzotikus győzelme a racionalitás felett: hisz én is szívesen ennék tandori- csirkét paprikás krumpli helyett -Kerekes Tamás Árnyékszék nélkül (a recenzens önkényes válogatása)-Nem tart sokáig, hogy megtanuld. A cserjésben lévő férfiakra mutatott--Ott guggolni veszélyes, és mérges százlábúak mászkálnak arra. A kényes részeimet ki nem tenném nekik. Aztán, ha elveszíted az egyensúlyod, akkor könnyen tele lesz a segged tüskével. -Csak nem tapasztalatból beszélsz? -kérdezte Óm? -aki billegett a nevetéstől. -De igen, mások tapasztalatából. És vigyázz nagyon a kannádra, mert ha feldöntöd, akkor ragacsos popóval kell visszamenned. Isvar szerette volna, ha legalább egy percig csendben marad a fickó. Nem találta túl nagy segítségnek a mókázást, különösen, ha a belei nem akartak engedelmeskedni ezen a közösségi illemhelyen. A sínen való guggolással csak egy baj van-szólalt meg ismét a szomszéd. Fel kell kelned, amikor jön a vonat, ha végeztél, ha nem. A vasút nem tartja tiszteletben a mi szabadtéri trottyolásunkat. -Jókor mondod! -Isvar jobbra-balra forgatta a fejét. -Nyugalom, nyugalom. Még legalább tíz percig nem jön vonat. És akkor felugrotok, amikor halljátok a morajt. -Ez hasznos tanács, ha az ember nem süket -mondta szégyenlősen Isvar. –És mi a neved? –Rádzsarám -Szerencsénk van, hogy te lettél a gurunk-szólalt meg Óm. -Igen, én vagyok a ti szargurutok -kuncogott a férfi. Isvart ez nem mulattatta, de Óm harsányan nevetett. Mondd meg nékünk, nagy szargurunk, vegyünk-e magunknak menetrendet, ha minden reggel itt kuporgunk a síneken? -Nem szükséges, engedelmes tanítványom. Néhány hónap alatt a zsigereid jobban fogják ismerni a menetrendet, akár az állomásfőnök.3- Mistry kényes arra az író módszerre, hogy több aspektusból is bemutassa hőseit, a főhősök köré színes anekdota- figurák kavalkádját rajzolja meg.(Előremozdító, Kolduskirály). A megvakított csecsemők országában még a hullának is van munkája. Tisztességesen mutatja be a kasztrendszert, nem fél a kiátkozástól, még akkor sem, ha az indiai hétköznapi politikai életet a hétköznapi fasizmus világával azonosítja. Szurkolok a Booker-díjhoz. Az országban jegyre árusítják az élelmiszert, a családtervezés céljaként. Ha a férfiak elkötik ondóvezetéküket, akkor kapnak egy tranzisztoros rádiót. Mistry könyvét olvasván arra gondoltam, hogy két, külön világban élünk. De sajnos nem.
A gyarmatosított visszavág –az irodalomban
A multikulturalizmust csak egy kis lépés választja el a posztkolonializmustól, amely a nevéből is adódóan a gyarmatosítás utáni helyzettel, a gyarmatosító és gyarmatosított kultúra kölcsönhatásával foglalkozik. Radhouan Ben Amara a szardíniai Cagliari egyetem tunéziai származású tanára olyan francia nyelvű szövegeket elemez, amelyet arab íróik kifejezetten nehezen érthetőnek, vagy akár érthetetlennek szánnak a franciaországi francia olvasóközönség számára. Előadásában franciául író észak-afrikai szerzők speciális írói eszköztárát vette szemügyre, akiknél az írás politikai, kulturális, sőt becsületi aktus: a franciák, mint gyarmatosítók által kisajátított, „orientalista” arab létük visszavételét hajtják végre ezek az írók egy hasonló folyamat keretében. Ennek során arab nyelvi gondolkodásukat egy attól idegen nyelv idomításával, saját belső szabályainak felforgatásával, különös metafora-társítások rögzítésével egy furcsa, idegen, nehezen vagy egyáltalán nem érthető francia közegbe ágyazva hoznak létre olyan alkotásokat, amelyeket igazán csak arab nyelvi ismeretekkel, gondolkozási sémákkal lehet megérteni. Ez egyfajta re-kolonizáció, amelyet a gyarmatosított hajt végre a gyarmatosító hátrahagyott nyelvi hagyatékán, magán a nyelven.
[a]http://209.85.129.104/search?q=cache:[text]http://209.85.129.104/search?q=cache:[/a] bJ-5SEB_eOYJ:[a]http://www.c3.hu/scripta/lettre[text]www.c3.hu/scripta/lettre[/a] /lettre39/sziget.htm+Rohinton+Mistry+ India&hl=hu&ct=clnk&cd=26 &gl=hu&lr=lang_hu
A kiadó előszava:
India. Egy büszke és kegyetlen, keserű és édes, misztikus ország. Egy fiatal özvegyasszony és három albérlője: egy baráti házaspár jólelkű fia és két szabó. Négy különleges ember, akik a kasztrendszer árnyékában tanulják meg a létezés fortélyait. .Egy igazi távlatokon keresztül ívelő nagyregény, az álmok és babonák, a remények és harcok közt vergődő Indiában
„ Gazdag szövetű mű, amely bölcsen mosolyogva mutatja be a valóságos és a mágikus Indiát.” Wall Street Journal
Kerekes Tamás:
Rohintin Mistry: India, India Ulpius-Ház kiadó. Budapest, 2006
[a]http://www.ulpiushaz.hu[text]www.ulpiushaz.hu[/a]
,
info@ulpiushaz.hu
Virágozzék száz virág
Aki belefog a Booker-díj várományosának méreteivel is impozáns, durván ezer oldalas művébe, az felejtse el az Árvíz Indiában, a Kipling és az angol kolonialisták által megírt nosztalgikus, varázslatos indiai világát. , Itt, hol gyarmati klubokban fehérbe öltözött, nyugalmazott ezredeseknek szolgálják fel a whiskyt és a „mensahib”- oknak a párolgó teát, eredeti Westmorland-csészében, s a társalgás legfőbb témája a krikett, vagy a lovaspóló, illetve hölgyeknél az elsőbálozó ruha műszerészi pontossággal történő megtervezése.
India függetlenségét drágán kapta meg, nemhiába cserélték ki Rejtő légionáriusai Buddha szemét egy villogó stoplámpával, dühöng az indiai maffia, mesterségesen csonkítanak meg l csecsemőket, hogy később koldusokká válhassanak, a de az összegyűlt pénz is a Koldusmaffia vezére kezében landol .Az utcák piskosak, büdösek, gyakori a tetű, ritka egy-egy alig-használt rongy. A globalizáció áldásaira nem sok szót pazarol az író. Munka nincs, a bérszabók hazugságba bonyolódnak, azaz egyikük betegséget színlel, hogy megtudhassa, hogy főnöknőjük melyik külföldi cégnek szállít. Alá mennének az árakkal ugyanis, de a főnöknő, ahogy elhagyja a műhelyt, lakatra zárja a lakást. Az író képes társadalmának szinte valamennyi társadalmi rétegének, kasztjának, életkori szakaszainak láttatására, de hihetetlenül nehéz –kisegítő szószedet nélkül –értelmezni a különböző kifejezéseket, mint: csamár, nazaliták, zárinda, thákurok, gesztusértékű, hogy a „maharadzsa „szót könnyebben értenénk.
Érdekes módon a multikulturalizmusra ébredés is a saját kultúrát idegenhonban is fenntartani törekvő, nem egészen „fehér” és egyáltalán nem angolszász népesség, mint például az ukránok, mennoniták, izlandiak, magyarok, olaszok és görögök önazonosságának megmutatásával és ennek irodalmi leképezésével indult meg. Tamara Palmer Seiler a multikulturalizmusnak a kanadai irodalomban történt térhódítását tárgyaló előadásában hivatkozik az egyik első ilyen kanadai műre, John Marlyn A halál bordái alatt című regényére, amely egy winnipegi magyar bevándorló sorsát meséli el az első világháborút követő években. Feltűnő a könyvet átható kettősség: a főhős, Sándor Hunyadi, már Kanadában született. Ttársadalmi előrehaladása érdekében mindent megtesz, hogy beépülhessen az angolszász világba. Többek között úgy is, hogy igyekszik nyilvánvaló kulturális jegyeit elhagyni – mégis, amikor, nem figyel oda, azon kapja magát, hogy az apfelstrudel, és a goulash ismerős ízei felett mereng (csak zárójelben: a híres magyar ételek németes jelölése külön elemzést igénylő feladat, amelynek egyik – a szerző által vallott – oka egész egyszerűen az, hogy így szélesebb olvasóközönségben vezetnek a megfelelő asszociációkra). E zsenge kezdetek után ma már el lehet mondani, hogy a kanadai irodalom velejéig multikulturalista, és most már alig van szerző, aki ne valamilyen etnikai vagy egyéb kisebbség képviselője volna. Külön érdekessége a mai kanadai irodalomnak, hogy igen nagy arányban dél-kelet ázsiaiak (indiaiak – M. G. Vassanji, Rohinton Mistry; cejloniak – Michael Ondaatje, Shyam Selvadurai; japánok – Hiromi Goto, Joy Kogawa; kínaiak – Evelyn Lau, Sky Lee, stb.). Egy nemrégen megjelent antológia görög származású szerzője szerint „nincs is másfajta kanadai irodalom, mint multikulturalista; hiszen az irodalmi közélet szereplőinek túlnyomó többsége nem angolszász vagy francia eredetű” (Smaro Kamboureli). Nagy vívmánynak számít, hogy nemcsak a különböző bevándorlók leszármazottai szólalnak meg irodalmi alkotásokkal, hanem az őslakos indián népesség is saját hangjára talált egy sor rendkívül tehetséges íróban (Thomas King), költőben (Lee Maracle), drámaíróban (Tomson Highway).
Az eladási toplista (a magyar eladási toplistára gondoltam) első helyezettje, noha különböző indiai, le nem fordított szavakkal még a megértés is jócskán megnehezítik az olvasók számára. Az egzotikus győzelme a racionalitás felett: hisz én is szívesen ennék tandori- csirkét paprikás krumpli helyett -Kerekes Tamás Árnyékszék nélkül (a recenzens önkényes válogatása)-Nem tart sokáig, hogy megtanuld. A cserjésben lévő férfiakra mutatott--Ott guggolni veszélyes, és mérges százlábúak mászkálnak arra. A kényes részeimet ki nem tenném nekik. Aztán, ha elveszíted az egyensúlyod, akkor könnyen tele lesz a segged tüskével. -Csak nem tapasztalatból beszélsz? -kérdezte Óm? -aki billegett a nevetéstől. -De igen, mások tapasztalatából. És vigyázz nagyon a kannádra, mert ha feldöntöd, akkor ragacsos popóval kell visszamenned. Isvar szerette volna, ha legalább egy percig csendben marad a fickó. Nem találta túl nagy segítségnek a mókázást, különösen, ha a belei nem akartak engedelmeskedni ezen a közösségi illemhelyen. A sínen való guggolással csak egy baj van-szólalt meg ismét a szomszéd. Fel kell kelned, amikor jön a vonat, ha végeztél, ha nem. A vasút nem tartja tiszteletben a mi szabadtéri trottyolásunkat. -Jókor mondod! -Isvar jobbra-balra forgatta a fejét. -Nyugalom, nyugalom. Még legalább tíz percig nem jön vonat. És akkor felugrotok, amikor halljátok a morajt. -Ez hasznos tanács, ha az ember nem süket -mondta szégyenlősen Isvar. –És mi a neved? –Rádzsarám -Szerencsénk van, hogy te lettél a gurunk-szólalt meg Óm. -Igen, én vagyok a ti szargurutok -kuncogott a férfi. Isvart ez nem mulattatta, de Óm harsányan nevetett. Mondd meg nékünk, nagy szargurunk, vegyünk-e magunknak menetrendet, ha minden reggel itt kuporgunk a síneken? -Nem szükséges, engedelmes tanítványom. Néhány hónap alatt a zsigereid jobban fogják ismerni a menetrendet, akár az állomásfőnök.3- Mistry kényes arra az író módszerre, hogy több aspektusból is bemutassa hőseit, a főhősök köré színes anekdota- figurák kavalkádját rajzolja meg.(Előremozdító, Kolduskirály). A megvakított csecsemők országában még a hullának is van munkája. Tisztességesen mutatja be a kasztrendszert, nem fél a kiátkozástól, még akkor sem, ha az indiai hétköznapi politikai életet a hétköznapi fasizmus világával azonosítja. Szurkolok a Booker-díjhoz. Az országban jegyre árusítják az élelmiszert, a családtervezés céljaként. Ha a férfiak elkötik ondóvezetéküket, akkor kapnak egy tranzisztoros rádiót. Mistry könyvét olvasván arra gondoltam, hogy két, külön világban élünk. De sajnos nem.
A gyarmatosított visszavág –az irodalomban
A multikulturalizmust csak egy kis lépés választja el a posztkolonializmustól, amely a nevéből is adódóan a gyarmatosítás utáni helyzettel, a gyarmatosító és gyarmatosított kultúra kölcsönhatásával foglalkozik. Radhouan Ben Amara a szardíniai Cagliari egyetem tunéziai származású tanára olyan francia nyelvű szövegeket elemez, amelyet arab íróik kifejezetten nehezen érthetőnek, vagy akár érthetetlennek szánnak a franciaországi francia olvasóközönség számára. Előadásában franciául író észak-afrikai szerzők speciális írói eszköztárát vette szemügyre, akiknél az írás politikai, kulturális, sőt becsületi aktus: a franciák, mint gyarmatosítók által kisajátított, „orientalista” arab létük visszavételét hajtják végre ezek az írók egy hasonló folyamat keretében. Ennek során arab nyelvi gondolkodásukat egy attól idegen nyelv idomításával, saját belső szabályainak felforgatásával, különös metafora-társítások rögzítésével egy furcsa, idegen, nehezen vagy egyáltalán nem érthető francia közegbe ágyazva hoznak létre olyan alkotásokat, amelyeket igazán csak arab nyelvi ismeretekkel, gondolkozási sémákkal lehet megérteni. Ez egyfajta re-kolonizáció, amelyet a gyarmatosított hajt végre a gyarmatosító hátrahagyott nyelvi hagyatékán, magán a nyelven.
[a]http://209.85.129.104/search?q=cache:[text]http://209.85.129.104/search?q=cache:[/a] bJ-5SEB_eOYJ:[a]http://www.c3.hu/scripta/lettre[text]www.c3.hu/scripta/lettre[/a] /lettre39/sziget.htm+Rohinton+Mistry+ India&hl=hu&ct=clnk&cd=26 &gl=hu&lr=lang_hu
A kiadó előszava:
India. Egy büszke és kegyetlen, keserű és édes, misztikus ország. Egy fiatal özvegyasszony és három albérlője: egy baráti házaspár jólelkű fia és két szabó. Négy különleges ember, akik a kasztrendszer árnyékában tanulják meg a létezés fortélyait. .Egy igazi távlatokon keresztül ívelő nagyregény, az álmok és babonák, a remények és harcok közt vergődő Indiában
„ Gazdag szövetű mű, amely bölcsen mosolyogva mutatja be a valóságos és a mágikus Indiát.” Wall Street Journal
Kerekes Tamás:
Rohintin Mistry: India, India Ulpius-Ház kiadó. Budapest, 2006
[a]http://www.ulpiushaz.hu[text]www.ulpiushaz.hu[/a]
,
info@ulpiushaz.hu
