Portfóliók

Csak szenvedélytelen pillanatokért élteti az embert az új világ.
Ki hosszan, ábrándozva elmereng, az új rend elve szerint, kihág.
Kinek írunk, ki érti a megfejthetetlennek tűnő finom árnyat,
rengeteg olvasástudatlan kaphat tőlünk szárnyat?
Kinek van ideje beletemetkezni egy négysoros versbe,
ki az, ki ebből az életéhez reményeket nyerne?
Villogó, keretbe zárt képekből gyarapszik a nép
egy múló ábránd, varázslat, hiteltelenül szép.
Nincs feladat, nem kell kitalálni a szereplőket
a „hős” szabadságot kapott, nevet, ölhet,
vagy egy pillanat és kobra lesz a démoni test
egy üveg sörrel, két-három filmmel eltelik az est.
Nem kell lapozni, nem kell oldalakat rágni,
jobb elterülni, bambulni, jöhet bármi.
Kinek írunk, ki képzel el magának ezernyi arcú hőst,
ki az, ki az olvasás által lesz örök ismerős?
Ki szánja meg a percet, hogy órává érjen,
az író a sok olvasástudatlan között, kinek regéljen?
2007. március 29. 11.59