Portfóliók
Mese az amerikai álomról
Mese a felhőkarcolók közt az amerikai Julien Sorel-ről
Ilyen rosszul jó író még sohasem írt (Szerb Antall)
A legtöbb amerikait meg lehet érteni Amerika nélkül. Theodore Dreisert nem. Sinclair Lewis radikális szatírája és elmés életrevalósága egészen gyarmati és elképzelhető bárhol a földön, kivéve Európát. Sherwood Anderson lázadása oroszos; az író maga Gorkij tanítványa, s egész lélektani műveltsége freudista. James Branch Cabell romantikus parnasszista, ezekszerint francia. Upton Sinclair teoretikus propagandája francia és orosz előzmények után bármely angol vagy német nagyvárosban, ipartelepen indokolt és érthető. A többit: Hawthornet, Jamest, Whartont, Hergesheimert, Cathert nem is említve.
Dreisernél minden amerikai: a stílus, az ember, a világszemlélet, a felépítés, a metafizika. Aki nem látott felhőkarcolót, nem tudja követni Dreiser elgondolásait. Aki nem ismeri az amerikai vasutak és autók tempóját, nem érzi Dreiser perspektíváit. Aki nem volt Chicagóban, vagy New Yorkban, nem tudja, mi az a lenyűgöző, idegsorvasztó zúgás, ami Dreiser regényeiből árad: - az amerikai városok moraja ez, gépek, gyárak, emeletes vasutak, gépkocsik, autóbuszok, liftek monoton és komor szimfóniájának kegyetlen, észvesztő ritmusa.
Régis Michaud az amerikai regényről írt könyvében azt írja, hogy Dreiser nagy szociális freskókat fest. Freskóin egész Amerika rajta van: mindegyik regénye olyan, mint egy teljes Rougon-Macquart. ha a XX. századbeli Amerikából csak a «Titan» maradna meg, rekosntruálni lehetne belőle az egész kort és az egész népet.(Hamvas Béla)
Theodore Dreiser
Dreiser 1871. augusztus 27-én született az Indiana állambeli Terre Haute-ban. Gyermekkora minden volt, csak könnyű nem. Apja, a németországi Pfalzból bevándorolt szövőmester, csak nagy nehézségek árán tudta eltartani népes családját, miközben helységről helységre vándorolt Indianán belül. Theodore-nak 15 éves korától magának kellett fenntartásáról gondoskodnia. Alkalmi munkákból élt Chicagóban, majd egy tanárnője segítségével egy évre bejutott az Indiana Egyetemre. A XIX. század utolsó évtizedében különböző lapok szerkesztőségeiben dolgozott. Regényírásra fivére, Paul Dreiser biztatta és anyagilag támogatta is.
Az író kétszer nősült. Először 1898-ban, de feleségétől 1910-ben elvált. Másodszor 1919-ben házasodott meg. 1900-ban megjelent első regénye, a Sister Carrie (Carrie drágám), amely élénk színekkel ecsetelte a kor társadalmi változásait. A regény hősnője, Caroline Meeber jobb élet reményében Chicagóba költözik, de rövidesen rájön, hogy a férfiakra gyakorolt varázsával többet tud elérni, mint kemény munkával. Több kitartójának jóvoltából ünnepelt színésznővé növi ki magát. A maga korában kisebb botrányt kavart a regény, különösen az, hogy Dreiser nem ítéli el a „bukott nőt”. Ezért aztán a kiadó nem volt hajlandó reklámozni a könyvet.
Az első regényt gyors egymásutánban követték a többiek: Jennie Gerhardt (1911), A pénz királya (1912), A zseniális ember (1915) és a Könyv önmagamról (1922). Legnagyobb sikerét Dreiser az 1925-ben megjelent Amerikai tragédiával aratta. A 800 oldalas regény egy megtörtént gyilkosság kapcsán emel vádat az amerikai társadalom ellen.
1926-27-ben Dreiser körutat tett Európában, és 1928-ban megjelent írásában (Dreiser Looks at Russia) összegezte a Szovjetunióban szerzett benyomásait. Az évek múlásával Theodore Dreiser mind aktívabban kivette részét a politikából. Neve országosan ismertté vált 1931-ben, amikor a Kentucky állambeli Harlan megyében ellátogatott a sztrájkoló bányászokhoz. Ott kapcsolatba került kommunistákkal, és röviddel halála előtt, 1945 decemberben belépett az Egyesült Államok Kommunista Pártjába.
Jó időbe tellett, amíg általánosan elismerték Dreiser írásainak az amerikai kultúrtörténetre gyakorolt hatását. A Carrie drágám és az Amerikai tragédia megjelenése után azonban a kezdetben „botránykavarónak” tartott íróból fokozatosan az amerikai irodalom klasszikusa lett. [a]http://www.anagykonyv.hu/?action=NewsDetail&id=983&newsTypeId=1&PHPSESSID=bb6f4f7dd820eff216d0e7fce2e98b2f[text]http://www.anagykonyv.hu/?action=NewsDetail&id=983&newsTypeId=1&PHPSESSID=bb6f4f7dd820eff216d0e7fce2e98b2f[/a]
A XX. század elejére az Egyesült Államok már teljes mértékben egységbe forrott, hatalmas ország. Uralkodik a szédítő iramú országépítés láza. Az írástudók is keresik a nemzeti nagyság felmutatásának lehetőségét. Ám egy darabig uralkodik a viktoriánus dekórum, Mark Twain kéziratait „nyakig begombolkozott erkölcsű”(Bóka László) felesége cenzúrázza, s Dreiser első nagy regényének kiadását kiadójának felesége sikeresen elodázta egy évtizedig. A nőolvasók nem vették észre, hogy a társadalomban már régen SZUKA-ISTENNŐ uralkodik.(William James), s általános gyakorlat az erkölcsi értékek tébolyult feláldozása az anyagiakért. Ám az efféléket feltáró írástudókat maga Theodore Roosewelt is megbélyegezte. Az amerikai próza reprezentatív területén Dreiser lett az utat mutató nagy egyéniség, az az igény, hogy egy nagy regényben, vagy regényciklusban összegeztessék a nemzet évszázados tapasztalata és teljesítménye, s adassék minden osztálya és rétege aspirációit felölelő eszmei körképe, kvintesszenciális foglalata a modern Amerikának, nos a szándékhoz a legközelebb Theodore Dreiser jutott.(Országh László)
Dreiser rejtélyes egyéniség, hiába írt ötven kötetre valót, egykönyvesnek tartják (Amerikai tragédia), s hazájában eleddig (1962) nem készült összes műveinek gyűjteményes kiadása. Hazai befogadása sem mentes az iróniától. Török Sophie ír ugyan a Nyugatban egy regényéről, a könyv megjelenése után huszonöt évvel, Szerb Antal naturalistának látja, és hozzáfűzi: „Stílusában megérezhető minden, ami barbár és kiérleletlen az amerikai civilizációban”, pozícióját csak Kosztolányi javítja ezzel a kijelentéssel, hogy Dreiser azok közé az amerikai írók közé való, akik „nemcsak európai értelemben nagyok, hanem az amerikai arányok szerint is.”
Dreiser anyja isten birodalmából, János pap országából származó, egy újrakeresztelő szektához tartozó lány volt, aki úgy mehetett hozzá csak Dreiser apjához, hogy megszökött. Itt keresendő az Amerikai tragédia önéletrajzi gyökere, hisz Clyde, a főhős, is egy vándorprédikátor fia
Ebben a környezetben, ebben az otthonban, úgy teltek a napok, úgy forrt az élet, mint az egész amerikai földön. Származási hagyományok keveredése és összeütközése, az anabaptista anya és a vakhitű katolikus apa harca a gyerekek lelki-üdvéért. Az európai hagyományokat őrző apa eszmei-erkölcsi felfogásának ellentéte az amerikaiaknak született gyerekek másfajta nézeteivel. A környezet lenéző tartózkodása ettől a családtól, melyben a régebben bevándoroltak, ősibb telepesek gőgje keveredett a jobbmódúak, a vagyonosok osztálygőgjével, mely egyként sújtotta a kis családot, az északi és déli amerikaiak harcának hullámverése, a néger kérdés, a kapitalista fejlődés szédült irama és pusztító veszélyei: ezek voltak alapélményei, s ezekben egy volt majd minden amerikai dolgozó család gyermekével.(Bóka László)
Az amerikai Julien Sorel története soha nem volt időszerűbb, mint ma.
A kiadó előszava
Theodore Dreiser
(Helikon klasszikusok-sorozat) Klasszikus krimi: egy fiatalember megöli a szeretőjét, s utána elkezdődik a nyomozás, a bizonyítás, majd lesújt a büntetés. De talán még izgalmasabb, hogy mi történt előtte. Miért ölt Clyde? Miféle erők játéka végez az áldozattal és a tettessel is? Furcsa dolog, de a nagy naturalista regényben végül minden jelképpé válik, minden túlmutat önmagán, s amikor az olvasó leteszi a krimit, már tudja, hogy többet és mást kapott: társadalomkritikát és annál is többet – erkölcsfilozófiát. Miután ugyanis meggyőződtünk róla, hogy Clyde-nál sokkalta bűnösebb a társadalom, amely a maga konkrét és elvont mechanizmusával bűnbe hajszolja, felvetődik egy mélyebb és nehezebben megválaszolható kérdés: ez a társadalmi meghatározottság mennyiben veszi le a felelősséget a tettes-áldozat válláról? Vagyis a regény látszólagos egyszerűsége ellenére is több síkon játszódik – talán ennek köszönheti maradandóságát
Kerekes Tamás
Theodore Dreiser: Amerikai tragédia
([a]http://www.helikon.hu),[text]www.helikon.hu),[/a] info@helikon.hu
Ilyen rosszul jó író még sohasem írt (Szerb Antall)
A legtöbb amerikait meg lehet érteni Amerika nélkül. Theodore Dreisert nem. Sinclair Lewis radikális szatírája és elmés életrevalósága egészen gyarmati és elképzelhető bárhol a földön, kivéve Európát. Sherwood Anderson lázadása oroszos; az író maga Gorkij tanítványa, s egész lélektani műveltsége freudista. James Branch Cabell romantikus parnasszista, ezekszerint francia. Upton Sinclair teoretikus propagandája francia és orosz előzmények után bármely angol vagy német nagyvárosban, ipartelepen indokolt és érthető. A többit: Hawthornet, Jamest, Whartont, Hergesheimert, Cathert nem is említve.
Dreisernél minden amerikai: a stílus, az ember, a világszemlélet, a felépítés, a metafizika. Aki nem látott felhőkarcolót, nem tudja követni Dreiser elgondolásait. Aki nem ismeri az amerikai vasutak és autók tempóját, nem érzi Dreiser perspektíváit. Aki nem volt Chicagóban, vagy New Yorkban, nem tudja, mi az a lenyűgöző, idegsorvasztó zúgás, ami Dreiser regényeiből árad: - az amerikai városok moraja ez, gépek, gyárak, emeletes vasutak, gépkocsik, autóbuszok, liftek monoton és komor szimfóniájának kegyetlen, észvesztő ritmusa.
Régis Michaud az amerikai regényről írt könyvében azt írja, hogy Dreiser nagy szociális freskókat fest. Freskóin egész Amerika rajta van: mindegyik regénye olyan, mint egy teljes Rougon-Macquart. ha a XX. századbeli Amerikából csak a «Titan» maradna meg, rekosntruálni lehetne belőle az egész kort és az egész népet.(Hamvas Béla)
Theodore Dreiser
Dreiser 1871. augusztus 27-én született az Indiana állambeli Terre Haute-ban. Gyermekkora minden volt, csak könnyű nem. Apja, a németországi Pfalzból bevándorolt szövőmester, csak nagy nehézségek árán tudta eltartani népes családját, miközben helységről helységre vándorolt Indianán belül. Theodore-nak 15 éves korától magának kellett fenntartásáról gondoskodnia. Alkalmi munkákból élt Chicagóban, majd egy tanárnője segítségével egy évre bejutott az Indiana Egyetemre. A XIX. század utolsó évtizedében különböző lapok szerkesztőségeiben dolgozott. Regényírásra fivére, Paul Dreiser biztatta és anyagilag támogatta is.
Az író kétszer nősült. Először 1898-ban, de feleségétől 1910-ben elvált. Másodszor 1919-ben házasodott meg. 1900-ban megjelent első regénye, a Sister Carrie (Carrie drágám), amely élénk színekkel ecsetelte a kor társadalmi változásait. A regény hősnője, Caroline Meeber jobb élet reményében Chicagóba költözik, de rövidesen rájön, hogy a férfiakra gyakorolt varázsával többet tud elérni, mint kemény munkával. Több kitartójának jóvoltából ünnepelt színésznővé növi ki magát. A maga korában kisebb botrányt kavart a regény, különösen az, hogy Dreiser nem ítéli el a „bukott nőt”. Ezért aztán a kiadó nem volt hajlandó reklámozni a könyvet.
Az első regényt gyors egymásutánban követték a többiek: Jennie Gerhardt (1911), A pénz királya (1912), A zseniális ember (1915) és a Könyv önmagamról (1922). Legnagyobb sikerét Dreiser az 1925-ben megjelent Amerikai tragédiával aratta. A 800 oldalas regény egy megtörtént gyilkosság kapcsán emel vádat az amerikai társadalom ellen.
1926-27-ben Dreiser körutat tett Európában, és 1928-ban megjelent írásában (Dreiser Looks at Russia) összegezte a Szovjetunióban szerzett benyomásait. Az évek múlásával Theodore Dreiser mind aktívabban kivette részét a politikából. Neve országosan ismertté vált 1931-ben, amikor a Kentucky állambeli Harlan megyében ellátogatott a sztrájkoló bányászokhoz. Ott kapcsolatba került kommunistákkal, és röviddel halála előtt, 1945 decemberben belépett az Egyesült Államok Kommunista Pártjába.
Jó időbe tellett, amíg általánosan elismerték Dreiser írásainak az amerikai kultúrtörténetre gyakorolt hatását. A Carrie drágám és az Amerikai tragédia megjelenése után azonban a kezdetben „botránykavarónak” tartott íróból fokozatosan az amerikai irodalom klasszikusa lett. [a]http://www.anagykonyv.hu/?action=NewsDetail&id=983&newsTypeId=1&PHPSESSID=bb6f4f7dd820eff216d0e7fce2e98b2f[text]http://www.anagykonyv.hu/?action=NewsDetail&id=983&newsTypeId=1&PHPSESSID=bb6f4f7dd820eff216d0e7fce2e98b2f[/a]
A XX. század elejére az Egyesült Államok már teljes mértékben egységbe forrott, hatalmas ország. Uralkodik a szédítő iramú országépítés láza. Az írástudók is keresik a nemzeti nagyság felmutatásának lehetőségét. Ám egy darabig uralkodik a viktoriánus dekórum, Mark Twain kéziratait „nyakig begombolkozott erkölcsű”(Bóka László) felesége cenzúrázza, s Dreiser első nagy regényének kiadását kiadójának felesége sikeresen elodázta egy évtizedig. A nőolvasók nem vették észre, hogy a társadalomban már régen SZUKA-ISTENNŐ uralkodik.(William James), s általános gyakorlat az erkölcsi értékek tébolyult feláldozása az anyagiakért. Ám az efféléket feltáró írástudókat maga Theodore Roosewelt is megbélyegezte. Az amerikai próza reprezentatív területén Dreiser lett az utat mutató nagy egyéniség, az az igény, hogy egy nagy regényben, vagy regényciklusban összegeztessék a nemzet évszázados tapasztalata és teljesítménye, s adassék minden osztálya és rétege aspirációit felölelő eszmei körképe, kvintesszenciális foglalata a modern Amerikának, nos a szándékhoz a legközelebb Theodore Dreiser jutott.(Országh László)
Dreiser rejtélyes egyéniség, hiába írt ötven kötetre valót, egykönyvesnek tartják (Amerikai tragédia), s hazájában eleddig (1962) nem készült összes műveinek gyűjteményes kiadása. Hazai befogadása sem mentes az iróniától. Török Sophie ír ugyan a Nyugatban egy regényéről, a könyv megjelenése után huszonöt évvel, Szerb Antal naturalistának látja, és hozzáfűzi: „Stílusában megérezhető minden, ami barbár és kiérleletlen az amerikai civilizációban”, pozícióját csak Kosztolányi javítja ezzel a kijelentéssel, hogy Dreiser azok közé az amerikai írók közé való, akik „nemcsak európai értelemben nagyok, hanem az amerikai arányok szerint is.”
Dreiser anyja isten birodalmából, János pap országából származó, egy újrakeresztelő szektához tartozó lány volt, aki úgy mehetett hozzá csak Dreiser apjához, hogy megszökött. Itt keresendő az Amerikai tragédia önéletrajzi gyökere, hisz Clyde, a főhős, is egy vándorprédikátor fia
Ebben a környezetben, ebben az otthonban, úgy teltek a napok, úgy forrt az élet, mint az egész amerikai földön. Származási hagyományok keveredése és összeütközése, az anabaptista anya és a vakhitű katolikus apa harca a gyerekek lelki-üdvéért. Az európai hagyományokat őrző apa eszmei-erkölcsi felfogásának ellentéte az amerikaiaknak született gyerekek másfajta nézeteivel. A környezet lenéző tartózkodása ettől a családtól, melyben a régebben bevándoroltak, ősibb telepesek gőgje keveredett a jobbmódúak, a vagyonosok osztálygőgjével, mely egyként sújtotta a kis családot, az északi és déli amerikaiak harcának hullámverése, a néger kérdés, a kapitalista fejlődés szédült irama és pusztító veszélyei: ezek voltak alapélményei, s ezekben egy volt majd minden amerikai dolgozó család gyermekével.(Bóka László)
Az amerikai Julien Sorel története soha nem volt időszerűbb, mint ma.
A kiadó előszava
Theodore Dreiser
(Helikon klasszikusok-sorozat) Klasszikus krimi: egy fiatalember megöli a szeretőjét, s utána elkezdődik a nyomozás, a bizonyítás, majd lesújt a büntetés. De talán még izgalmasabb, hogy mi történt előtte. Miért ölt Clyde? Miféle erők játéka végez az áldozattal és a tettessel is? Furcsa dolog, de a nagy naturalista regényben végül minden jelképpé válik, minden túlmutat önmagán, s amikor az olvasó leteszi a krimit, már tudja, hogy többet és mást kapott: társadalomkritikát és annál is többet – erkölcsfilozófiát. Miután ugyanis meggyőződtünk róla, hogy Clyde-nál sokkalta bűnösebb a társadalom, amely a maga konkrét és elvont mechanizmusával bűnbe hajszolja, felvetődik egy mélyebb és nehezebben megválaszolható kérdés: ez a társadalmi meghatározottság mennyiben veszi le a felelősséget a tettes-áldozat válláról? Vagyis a regény látszólagos egyszerűsége ellenére is több síkon játszódik – talán ennek köszönheti maradandóságát
Kerekes Tamás
Theodore Dreiser: Amerikai tragédia
([a]http://www.helikon.hu),[text]www.helikon.hu),[/a] info@helikon.hu
