Portfóliók

be vannak szíva ezek az esőcseppek vagy mi,
hülyék, mint én, tiszta készen szerelmet vallok,
közben a víz oldalt sétál el, keresztben az ablakon,
tizenéves fejét a szélvédőre keni, megmatricáz,
ideges vagyok, mint egy mozarton szocializált tehén,
átnyúl, fogdos, elkerülhetetlenül nedvesedik,
sebességet váltok, kamerázom a tájat, vezetek.

kisüt a nap is, kartonra festett, háttér nélküli figurák
bóklásznak a kocsi körül, régi gyerekek,
egy tenyér árnyék sincs sehol, különbözőképpen reagálnak,
attól függ, mit látnak belőlünk és milyen emberek,
ebben ülök, vakarózom. van itt még valaki,
kis popsija, mint egy rózsaszínű gyümölcstorta,
segíti visszaverni a nap rohamát,
az emberek erre különbözőképpen reagálnak.

a következő lámpánál százszám gyűlnek össze,
a nap sem bír megállni kívül az üvegen,
elbámulok, valaki a kormány és közém akadt,
felhúzom az ablakot, én innen kiszállanék,
aztán minden előzmény eltűnik, az utca szexi ködöket liheg,
megint ez a tehén dolog, fülhallgatós tehén vagyok,
elengedem magam, várom a következő scud-rakétát.
cukor, ilyeneket mond, cukorka, cukorkám,
kigombolja az aurám, elfelejtette a nevem,
bosszúból nem nézek rá, vakarózom,
érdekes, amit csinál, újra esik, elindulok,
meghatódva ázik és integet, változik a közeg.