Portfóliók
Párhuzamos világok
Az utcáról beszűrődő zajok és egyáltalán semmi nem zavarta Tóth Jolánt. A könyvtárosnő annyira belemerült a nemrégiben feltett Párhuzamos világok nevű számítógépes játékba, hogy még a takarításról és a főzésről is megfeledkezett. Pedig előző nap a piacra is kiment friss babot venni a levesbe.
Mitöbb, az elmaradt vacsora miatt reklamáló, vele 25 éve egy háztartásban élő férjét, egy megtermett raktárvezetőt sem volt hajlandó felismerni. Csak ült a számítógép előtt és révetegen bámulta a monitort. A játék annyira magával ragadta, hogy házastársát ismételt és nyomatékos figyelmeztetései ellenére is dr. Martonnak szólította. Mintha tökéletesen elfelejtette volna, hogy az azóta főorvossá avanzsált ifjúval annak idején mindössze néhány pásztorórát töltött egy balatoni kempingben.
Teljesen eggyé vált játékbeli alteregójával, aki vele ellentétben nem adta fel, így másodszorra felvették a Zeneakadémia hegedű tanszakára. Karrierje házassága után sem tört meg, szólistaként számos neves koncertterem szívesen látott vendége lett. Szülei is sokkal kedvesebben bántak a tehetséges fiatal orvossal, akinek mégcsak meg sem fordult a fejében, hogy szombat délelőttönként szabadidejében a kültelki raktároshoz hasonlóan olajos atlétában autót szereljen. Ugyancsak kerülte a tömegközlekedést, a szabadstrandokat és a zsírtól csöpögő lángost, öltönyeit pedig kizárólag méretre szabatta egy belvárosi szalonban. Évente kétszer a világ egy távoli zugába utaztak, hogy a hegedűművész és a főorvos végre gondtalanul élvezhesse a nyugalmat. Az idillnek és a házasságnak egy rámenős kolléganő vetett véget egy konferencián szemet vetve a jónevű idegsebészre.
A játék e váratlan fordulatára Tóth Jolánt enyhe idegesség fogta el, az eseményeket értetlenül és tehetetlenül szemlélő férjét azonban továbbra is levegőnek nézte. Helyette diákkori szerelmével, az ifjúsági válogatott labdarúgóval kelt egybe és szinte az összes mérkőzésen a többi feleséggel vagy barátnővel együtt a lelátóról szorított. Még egy albumot is összeállított a különböző újságok sportrovataiból kivágott cikkekből. Együtt döntöttek arról is, hogy végül a németországi szerződést fogadják el, onnan mégiscsak könnyebb az amúgy az önmaga feladása miatt kissé neheztelő szüleit látogatni. Azt azonban nem láthatta előre, hogy nemsokkal Frankfurtba költözésük után egy szándékos, durva becsúszás végleg megpecsételi férje sportpályafutását, aki elkeseredésében családja helyett végül az italt választotta.
A könyvtárosnő azonban nem adta fel, újabb és újabb változatokat próbált végig, az élete során hozott rossz döntéseket sorban megváltoztatva. Az átvirrasztott éjszaka után csak másnap hajnalban állt fel a géptől. A szoba sarkában hortyogó urára nézett és lemondóan vállat vont.
- A végén úgyis mindig egyedül maradtam – dünnyögte, aztán fáradtan átballagott a konyhába megcsinálni a bablevest.
Mitöbb, az elmaradt vacsora miatt reklamáló, vele 25 éve egy háztartásban élő férjét, egy megtermett raktárvezetőt sem volt hajlandó felismerni. Csak ült a számítógép előtt és révetegen bámulta a monitort. A játék annyira magával ragadta, hogy házastársát ismételt és nyomatékos figyelmeztetései ellenére is dr. Martonnak szólította. Mintha tökéletesen elfelejtette volna, hogy az azóta főorvossá avanzsált ifjúval annak idején mindössze néhány pásztorórát töltött egy balatoni kempingben.
Teljesen eggyé vált játékbeli alteregójával, aki vele ellentétben nem adta fel, így másodszorra felvették a Zeneakadémia hegedű tanszakára. Karrierje házassága után sem tört meg, szólistaként számos neves koncertterem szívesen látott vendége lett. Szülei is sokkal kedvesebben bántak a tehetséges fiatal orvossal, akinek mégcsak meg sem fordult a fejében, hogy szombat délelőttönként szabadidejében a kültelki raktároshoz hasonlóan olajos atlétában autót szereljen. Ugyancsak kerülte a tömegközlekedést, a szabadstrandokat és a zsírtól csöpögő lángost, öltönyeit pedig kizárólag méretre szabatta egy belvárosi szalonban. Évente kétszer a világ egy távoli zugába utaztak, hogy a hegedűművész és a főorvos végre gondtalanul élvezhesse a nyugalmat. Az idillnek és a házasságnak egy rámenős kolléganő vetett véget egy konferencián szemet vetve a jónevű idegsebészre.
A játék e váratlan fordulatára Tóth Jolánt enyhe idegesség fogta el, az eseményeket értetlenül és tehetetlenül szemlélő férjét azonban továbbra is levegőnek nézte. Helyette diákkori szerelmével, az ifjúsági válogatott labdarúgóval kelt egybe és szinte az összes mérkőzésen a többi feleséggel vagy barátnővel együtt a lelátóról szorított. Még egy albumot is összeállított a különböző újságok sportrovataiból kivágott cikkekből. Együtt döntöttek arról is, hogy végül a németországi szerződést fogadják el, onnan mégiscsak könnyebb az amúgy az önmaga feladása miatt kissé neheztelő szüleit látogatni. Azt azonban nem láthatta előre, hogy nemsokkal Frankfurtba költözésük után egy szándékos, durva becsúszás végleg megpecsételi férje sportpályafutását, aki elkeseredésében családja helyett végül az italt választotta.
A könyvtárosnő azonban nem adta fel, újabb és újabb változatokat próbált végig, az élete során hozott rossz döntéseket sorban megváltoztatva. Az átvirrasztott éjszaka után csak másnap hajnalban állt fel a géptől. A szoba sarkában hortyogó urára nézett és lemondóan vállat vont.
- A végén úgyis mindig egyedül maradtam – dünnyögte, aztán fáradtan átballagott a konyhába megcsinálni a bablevest.
