Portfóliók
Longinus lándzsája
Longinus lándzsájának rejtélye, avagy hogy került Hitlerhez és mit akart vele?
Sokan vallják, hogy vallásos jelentősége mellett-hiszen a legenda szerint ez a fegyver ontotta ki Isten fia vérét, az ereklye olyan misztikus erővel bír, amely átformálja tulajdonosa egész sorsát. Bizonyos körökben úgy tartják, hogy a lándzsa, mellyel Nagy Károly 47 ütközetet harcolt végig, az egész világ feletti uralom eszköze lehet.
Az egyik kutató -Dr. Feather- Kerekes Tamás- rátalált a pengék közti bemélyedésben a sok fejtörést okozó tárgyra, ami úgy festett, mintha egy vasszög vagy vastag tű. Ezt részben elfedte a lándzsahegynek csaknem felét beborító, feltűnő aranyhüvely, amely szinte szikrázott, de a felirat mégis olvasható volt: ”Az Úr lándzsája és szöge.” A mítoszok közé tartozik, hogy a lándzsa jelenleg az amerikaiak kezében van, hogy ezzel biztosítsák uralmukat a világ felett, mások úgy gondolják, hogy az antarktiszi jégtakaró alatt várja azt, aki segítségével megteremti a negyedik birodalmat. Az elkövető, Gaius Cassius, római légionárius, a legenda szerint egyenesen Julius Caesartól kapta a szokásosnál nagyobb lándzsát. A római törvények szerint a keresztre-feszítés olyan megalázó volt, hogy azt csak rabszolgáknak tartották fenn, a halál oka a tulajdonképpeni fulladás volt az elítélt nem tudta megtartani súlyát a keresztfán), így Longínus dárdája a haláltusát könnyítette meg. A megvakult centurio(Longinus), impozáns hadjáratai után inkább kém volt Krisztus körül, de a keresztre-feszítés rá is traumatikus hatást gyakorolt. A Krisztus halála utáni napfogyatkozás csak siettette keresztény hitre térését. Kilépett a légióból, és kappadókiai szerzetes lett. Sorsát ő sem kerülhette bel, elfogták, de ő ellenállt minden kínzásnak, kivágott nyelve ellenére is vádakat harsogott, és dárdája segítségével jó néhány légionáriust a halálba küldött. Mivel a halálbüntetést kiszabó helytartó (szintén vak volt) szemébe fröccsent Longinus néhány vércseppje, a helytartó visszanyerte látását. -Halála után szentté avatták.
Longinust.
A lándzsa sorsa
Az egyik elképzelés szerint Heródes magához ragadta, hisz minden igyekezete arra irányult, hogy megsemmisítsen mindent, ami Jézus isteni mivoltát sugallná. Egy másik legenda szerint Aritmetiai József, a végzetes lándzsaszúrás után egy kehelyben felfogta Jézus vérének egy részét, amit ma az egész világ „Szent Grál”-nak nevez, ezután 12 évig börtönbe került, de szabadulása után Britanniába vitte a lándzsát, és a kelyhet és megalapította Glastonbury apátságát, hogy keresztény hitre térítse Britanniát. A könyv beszámol egy másik lehetőségről is, melyben a lándzsa egy Mauriciusz nevű tiszt birtokába jutott, aki szembeszállt a császárral, aki lemészárolta a vele szembeszegülő légiót, de ezt számtalan csoda követte. Mindenesetre a lándzsa felbukkan Britanniában a bruanburgh-i csatában, Athelstan király kezében. A lándzsát adhatta neki Edward király, a norvégok királya. Ebben eltérnek a kutatók, de abban nem, amit Churchill mondott, miszerint az angolok a történelem mindössze három csatájának köszönhetik nemzetüket, melyek közül az elsőt Brunanburgh- nál vívták- a lándzsával. E győzelem eredményeként egységes angolszász királyság jött létre, ekkor alakultak ki a máig érvényes országhatárok.
Egy másik legenda szerint a lándzsa az előbb említett csata előtt már hatszáz évvel bebizonyította hatalmát. Constantinus császárrá kikiáltása után ( 305. -ben) nem kevesebb, mint hat császárral küzdött a főhatalomért. Egyes beszámolók szerint a döntő csata előtt, „Szent Lándzsát” tartott maga előtt, hogy lelkesítse harcosait, mivel úgy gondolta, hogy sokkal hatalmasabb segítségre lesz szüksége, mint amit a katonai erők biztosítanak a számára. A győzelem után törvényessé tette a kere3szténységet. Theodosius császár a lándzsa segítségével távolította el a pogányokat birodalmából, és a 381-es Konstantinápolyban rendezett zsinaton is a lándzsával jelent meg. További legendák szólnak arról, hogy egy darabig birtokolta a lándzsát Alarick gót király, sőt a világverő Attila is ennek a lándzsának köszönhette hadi sikereit. Később, egy német birodalmi történész, Einhard, úgy fogalmazott, hogy Nagy Károly egész dinasztiáját a Szent Lándzsa birtoklására és sorsformáló erejére bízta.. Ottó, akit 962-ben maga a pápa koronázta császárrá, két orgyilkosságot is a lándzsa segítségével hárított el. Majd a fegyver Barbarossa császár tulajdonába került, a Germánia nagyságát feltámasztani akaró Hitler nem véletlenül adta oroszországi inváziójának a „Barbarossa” fedőnevet. A lándzsát egy darabig Nünbergben őrizték, majd Napóleon ellen Bécsbe szállították. Minden bizonnyal ott is maradt, ha nem pillantja meg Bécsben egy képzőművészeti álmokat dédelgető fiatalember: Adolf Hitler.
Hitler és a német ezoterika, avagy a titkos fegyver: Longinus lándzsája
Az előfutár: Guido List
Egyszer a bécsi Szent István-katedrális alatti katakombákban elvesztette az emlékezetét, s a transzból magához térve, letérdelt egy kripta elé, esküt tett, hogy a jövőben a germán Kígyó-Istennek, Wotannak szenteli a katolikusok által bitorolt szentélyt. A különböző okkult, ezoterikus, antropozófus iskolák képviselői közt elsőként kapcsolja össze a keresztényellenességet a hagyomány ezoterikus újraértelmezésével, megteremtve a nemzetiszocialista politikai filozófia számára a lehetőséget a germán ősi hagyományok összekapcsolását a keresztényellenességgel, megspékelve a felsőbbrendűségi tudattal.
List aktív alpinista, Geiselberg vára környékén többször hipnotikus transzba esik, idegösszeomlása sem akadályozza meg abban, hogy barátainak tett kinyilatkoztatásában megjövendölje, hogy a pángermánság legnagyobb ünnepe a napforduló lesz. Az 1875. július 24-i napfordulón lelke közvetlen kapcsolatba került egy germán pap lelkével, aki a csatamező fölött őrködött kétezer éve. Ekkor határozta el, hogy a wotanizmus ideálját megteremti, amelyen felépülhet egy fajtiszta germán civilizáció. A tiszta faji származás igazolásának követelményei, melyet regényeiben ír le, bekerülnek a Harmadik Birodalom törvényei közé. Antiszemitizmusa közvetlenül pángermanizmusából ered, noha a germán rúnaábécé szimbolikus és mágikus jelentéseinek megfejtésében, módszertanilag hat a zsidó kabbalista nyelvhagyomány.
1900-ban kezd hozzá az újjászületett germán állami kultusz liturgiájának kidolgozásához, melyben javasolja egy ősi római tábor helyén egy hatalmas germán szentély felállítását. Itt évenkénti napforduló ünnepeket tartanak -szándéka szerint-, s itt történne a germán vér évenkénti megtisztítása, ősi germán rituálé alapján. A természet erejét szimbolizáló, sárkányokkal folytatott jelképes csatákat vívnának, viking hajóversenyeket szerveznének, amelyeken minden germán törzs képviseltetné magát. A bécsi Császári Akadémia visszadobja egyik írását, melyben List rekonstruálni óhajtotta a germánok vallását és szexuális mágiáját, amiben List germánellenes összeesküvést gyanít. Létrehozza a pángermán mozgalom titkos, ezoterikus tagozatát, titkos zarándoklatokat rendez Ostara vidékére, ahol még érezni Wotan leheletét. Az ő nevéhez fűződik a tízparancsolat wotani megfelelőjének megalkotása, és az első germán mantrák létrehozása.
A náci okkultizmus másik előfutára: Liebenfels. Ő a társadalmi darwinizmust kapcsolta össze a fajelmélettel és ezoterikus szimbolikával. Tanulmányozta a faji misztikával szorosan összefüggő szexuális kultuszt. Arra a következtetésre jutott, hogy a nem-árja emberfajok az emberi faj és az állati fajok érintkezésének gyümölcsei. A pigmeusokban mutatta fel az alacsonyabb rendű fajok ősképét. Ádámban is pigmeust látott. Tervezte árja szaporító kolostorok felállítását. Lapja, az Ostara, Hitler kedvenc olvasmánya volt. A jeles tudós Atlantisz népét tartotta az ún. isteni theozonok leszármazottjainak, akik ismerték az árják faji misztikáját, szavak nélkül érintkeztek, bolygónk elektromágneses mezejére is hatást gyakoroltak, képesek voltak kataklizmákat előidézni. A faji misztika védelmezőjének látta Mózest, Krisztust, igaz, Platónt is. Szertartásaihoz írt imakönyve 1400 oldalt tett ki, a rend legszigorúbban őrzött titkai közé tartozott. Tevékenyen részt vett az Ébredő Magyarok egyesületében, mivel a húszas években Magyarországon élt, Hitlert ő áldotta meg, ezt írta róla rendjének: "Hitler a tanítványaink közül való. Pontosan ő valósítja meg eszméinket."
A folyamatban fontos szerepet játszik a Fényes Páholy (Vril Társaság) tagja, Hanussen, Hitler asztrológusa, aki 1932-ben, a választásokon vereséget szenvedett Hitlernek megígéri, hogy megkaphatja a hatalmat, ha birtokába kerül egy mandragóra, amelyet teliholdkor talált egy mészárszék udvarában.
Elhozza A MANDRAGÓRÁT, s Hitler egy év múlva kancellár lesz. Szintén fontos szerepet játszik a Berlin-Tokio tengely megteremtésében a magyar Trebitsch, aki magát a kínai népet szólította fel Buddha nevében, hogy keljenek fel a kínai uralom ellen, ő lesz az, aki azonosítja a német rózsakeresztesek mítoszát a germán Drang nach Osten-nel, s vízionálja, hogy Németország jövője Keleten van. Innen már csak egy ugrás Tibet. A Thule (az utolsó északi pont) legalkalmasabb jelöltje a keresztényellenes és antiszemita harcban Adolf Hitler lett, hisz csillagjegye a Mérleg volt. A Thule nemcsak a hiperboreászi, sarkköri civilizáció központját jelentette, ahonnan a germán faj származott, hanem Hitler szülőföldje is a Mérleg jegyében állt, mint Tibet, Ahová az SS tudományos expedíciókat vezetett.
A magyar olvasó minderről eddig keveset tudhatott. Aki figyelmesen olvasta Lukács György híres munkáját, Az ész trónfosztását, az a német irracionalizmus kialakulásának gyökereit Hegel Trendelenburg kritikájában látja, az ész megvetésében, Kirgekaard szubjektivizmusában. Lukács nem hibáztatja Fichtét a nemzetállam víziójának megalkotásában, és méltatlanul elítéli Nietzchét. A jeles kommunista ideológus Chamberlain és Gobineau munkáját közvetlenül Rosenberg és Goebbels előfutárának látja, kevés szó esik Evoláról, Guenonról, s ez most nagyon kínos lesz: Hamvas Béláról, noha alternatív történelemértelmezésük ugyanúgy a történelem irracionális olvasata, mint azoké a pángermán szerzőké, akik szellemi gyökereiket a magas Északon, vagy megdöbbentő módon Keleten, vagy épp Tibetben keresték. Mellékelem ugyan az interneten fellelhető cikkeket a nácizmus ezorerikus és okkult gyökereiről, de eddig magyarul mindeddig nagyon kevés munka született. Ám mégis volt. Soucek, A betlehemi csillag nyomában c. könyvében vagy egy fejezet: Miért vesztette el Németország a háborút?
Itt már a magyar olvasó is olvashatott Hörbigerről, a jégvilág-elméletről, Hitler abban a meggyőződésben élt, hogy közvetlen szellemi kapcsolatban áll a magas Észak ősi germán isteneivel, s a hideg, a tél az ő uralma alatt van. Innen magyarázható Guderian páncélos tisztnek tett kijelentése. Tudtunk e fejezet kapcsán a Kelettel fenntartott okkult kapcsolatról is, innen a Tibethez fűződő Mágikus viszony, amibe mulatságos módon belekeveredett a korszak nívós magyar szélhámosa, Trebitsch-Lincoln is. Hitler, amikor elhatározta, hogy 1938-ban megszállja Ausztriát, úgy gondolta, hogy e mágikus talizmán megszerzésével az egész világ ura lehet.
Látható az a jelenség, hogy a Harmadik Birodalom a náci szellemi gyökerek kutatásában jeleskedő tudósokat felvette az SS fizetési listájára őrnagyi, századosi rangban, mutatja a fasizmus fura eltökéltségét, hogy az irracionális tudást mégiscsak megbecsülje. De lehet, hogy egyszerűen csak arról a jelenségről van szó, amit John LeCarre így fejez ki, hogy "egy SS nem rendel el sortüzet, ha egy új öltönyről van szó..."
A könyv elolvasása után nem maradhat kétségünk, hogy a repülő csészealjak voltak-e Hitler utolsó tanítványai. Az is világos, hogy a Nibelungok tanulmányozása után tudunk-e tanácsot adni az USA hadseregének, vagy a Bundeswehr-nek, hogy energetikai szempontokból hova kerüljenek a városok és laktanyák. Volt azonban 1941 előtt egy ember, indián származású édesanyával, Anglia legfiatalabb pénzügyminiszter apával, aki megtette a legfontosabb lépéseket, hogy Hitler ne használhassa a talizmánt rettenetes céljai elérésére. Winston Churchill.
Ezért érdemes elolvasni a könyvet.
A kiadó előszava
Ki birtokolja most Longinus lándzsáját, és irányítja az egész világ sorsát?
A kereszten függő, haláltusáját vívó Jézus oldalát a hagyomány szerint Longinus, a római centurio lándzsája döfte át. Ez a fegyver azután korának egyik legszentebb és legfontosabb ereklyéje lett. A „Szent Lándzsa” néven is ismert eszköz az elkövetkező két évezredben kézről kézre járt az európai uralkodók között, mivel a legenda szerint, aki ezt a talizmánt birtokolja, egyben az egész emberiség sorsát is a kezében tartja. A lándzsa Constantinus császáré volt, mikor elkezdte felépíteni új Római Birodalmát. Majd Nagy Károly hordozta magával csatározásai során, és még álmában is a keze ügyében tartotta, mikor a második keresztes hadjárat serege a csodás fegyver felbukkanásával menekült meg a pusztulástól.
A XX. század elején a lándzsát többek között egy ifjú művész, Adolf Hitler csodálata övezte, aki mélyen hitt benne. Sorsa arra rendelte őt, hogy megszerezze a mágikus fegyvert, és megváltoztassa segítségével a világot. 1938. március 14-én, közvetlenül Szent Longinus napja előtt, mikor a német hadsereg annektálta Ausztriát, Hitler magához ragadta, és Németországba vitte a lándzsát. Az ereklye a Führer öngyilkosságát követően az Egyesült Államok Hadseregéhez került, amely később visszaszolgáltatta a bécsi Hofburg Museumnak.
De vajon valóban az eredeti lándzsát adták vissza, vagy csupán egy zseniális hamisítványt? Lehetséges, hogy az igazi lándzsa már jó fél évszázada eltűnt? Ki birtokolja most Longinus lándzsáját, és irányítja l az egész világ sorsát? Az író körbeutazta a világot, hogy választ találjon ezekre a kérdésekre, és Európában, Ázsiában, sőt még az Antarktiszon is kutatott a rejtély megfejtése után.
„Aki birtokolja ezt a lándzsát, és megérti, milyen hatalmakat szolgál, az egész világ jó- vagy balsorsát tartja a kezében.”
A „Végzet Lándzsája” egyre ismerősebben csengő kifejezéssé vált a médiában. Ami azt illeti, már jó néhány éve felkeltette a közönség érdeklődését az olyan operákban való feltűnésével, mint Richard Wagner utolérhetetlen középkori fantáziája, a Parsifal, ahol a jó lovag, Sir Parsifal és ellenfele, a feketemágus Klingsor között a lándzsa birtoklásáért folyt a harc. Vagy például Picasso fenséges, háborúellenes festménye, a „Guernica” körüli vita révén, mivel ezen a képen – amint arra néhány teoretikus rámutatott – mind a lándzsa, mind Hitler rejtett képmása felfedezhető.
Ez a kifejezés szintén fel-felbukkan a populáris művészetben és irodalomban – filmekben, képregényekben, televíziós sorozatokban, számítógépes játékokban, sőt még a popzenében is. 1995-ben a népszerű kalandor és akcióhős, Indiana Jones négyrészes képregénysorozatban találkozott vele Indiana Jones and the Spear of Destiny címmel. Két évvel később Michael Nankin televíziós filmje, a The Spear of Destiny („A Végzet Lándzsája”) egy mai fiatal srác, Conor kezébe helyezte a fegyvert – amely állítólag egykor a Krisztus keresztre feszítésekor is jelen lévő római centurio, Longinus tulajdona volt –, ami azután óriási hatást gyakorolt mind a fiúra, mind pedig azokra, akikkel később kapcsolatba került.
A SZERZŐ(K)RŐL
Alec Maclellan híres kalandor, valamint a The Lost World of the Agharti és a The Hollow Earth Enigma című sikerkönyvek szerzője. Erich von Däniken szavait idézve, munkája „kötelező olvasmány mindenki számára, aki az igazságot kutatja”.
------------
Kerekes Tamás
Alec Maclellan: A lándzsa titka
[a]http://www.goldbook.hu[text]www.goldbook.hu[/a]
info@goldbook.hu
Sokan vallják, hogy vallásos jelentősége mellett-hiszen a legenda szerint ez a fegyver ontotta ki Isten fia vérét, az ereklye olyan misztikus erővel bír, amely átformálja tulajdonosa egész sorsát. Bizonyos körökben úgy tartják, hogy a lándzsa, mellyel Nagy Károly 47 ütközetet harcolt végig, az egész világ feletti uralom eszköze lehet.
Az egyik kutató -Dr. Feather- Kerekes Tamás- rátalált a pengék közti bemélyedésben a sok fejtörést okozó tárgyra, ami úgy festett, mintha egy vasszög vagy vastag tű. Ezt részben elfedte a lándzsahegynek csaknem felét beborító, feltűnő aranyhüvely, amely szinte szikrázott, de a felirat mégis olvasható volt: ”Az Úr lándzsája és szöge.” A mítoszok közé tartozik, hogy a lándzsa jelenleg az amerikaiak kezében van, hogy ezzel biztosítsák uralmukat a világ felett, mások úgy gondolják, hogy az antarktiszi jégtakaró alatt várja azt, aki segítségével megteremti a negyedik birodalmat. Az elkövető, Gaius Cassius, római légionárius, a legenda szerint egyenesen Julius Caesartól kapta a szokásosnál nagyobb lándzsát. A római törvények szerint a keresztre-feszítés olyan megalázó volt, hogy azt csak rabszolgáknak tartották fenn, a halál oka a tulajdonképpeni fulladás volt az elítélt nem tudta megtartani súlyát a keresztfán), így Longínus dárdája a haláltusát könnyítette meg. A megvakult centurio(Longinus), impozáns hadjáratai után inkább kém volt Krisztus körül, de a keresztre-feszítés rá is traumatikus hatást gyakorolt. A Krisztus halála utáni napfogyatkozás csak siettette keresztény hitre térését. Kilépett a légióból, és kappadókiai szerzetes lett. Sorsát ő sem kerülhette bel, elfogták, de ő ellenállt minden kínzásnak, kivágott nyelve ellenére is vádakat harsogott, és dárdája segítségével jó néhány légionáriust a halálba küldött. Mivel a halálbüntetést kiszabó helytartó (szintén vak volt) szemébe fröccsent Longinus néhány vércseppje, a helytartó visszanyerte látását. -Halála után szentté avatták.
Longinust.
A lándzsa sorsa
Az egyik elképzelés szerint Heródes magához ragadta, hisz minden igyekezete arra irányult, hogy megsemmisítsen mindent, ami Jézus isteni mivoltát sugallná. Egy másik legenda szerint Aritmetiai József, a végzetes lándzsaszúrás után egy kehelyben felfogta Jézus vérének egy részét, amit ma az egész világ „Szent Grál”-nak nevez, ezután 12 évig börtönbe került, de szabadulása után Britanniába vitte a lándzsát, és a kelyhet és megalapította Glastonbury apátságát, hogy keresztény hitre térítse Britanniát. A könyv beszámol egy másik lehetőségről is, melyben a lándzsa egy Mauriciusz nevű tiszt birtokába jutott, aki szembeszállt a császárral, aki lemészárolta a vele szembeszegülő légiót, de ezt számtalan csoda követte. Mindenesetre a lándzsa felbukkan Britanniában a bruanburgh-i csatában, Athelstan király kezében. A lándzsát adhatta neki Edward király, a norvégok királya. Ebben eltérnek a kutatók, de abban nem, amit Churchill mondott, miszerint az angolok a történelem mindössze három csatájának köszönhetik nemzetüket, melyek közül az elsőt Brunanburgh- nál vívták- a lándzsával. E győzelem eredményeként egységes angolszász királyság jött létre, ekkor alakultak ki a máig érvényes országhatárok.
Egy másik legenda szerint a lándzsa az előbb említett csata előtt már hatszáz évvel bebizonyította hatalmát. Constantinus császárrá kikiáltása után ( 305. -ben) nem kevesebb, mint hat császárral küzdött a főhatalomért. Egyes beszámolók szerint a döntő csata előtt, „Szent Lándzsát” tartott maga előtt, hogy lelkesítse harcosait, mivel úgy gondolta, hogy sokkal hatalmasabb segítségre lesz szüksége, mint amit a katonai erők biztosítanak a számára. A győzelem után törvényessé tette a kere3szténységet. Theodosius császár a lándzsa segítségével távolította el a pogányokat birodalmából, és a 381-es Konstantinápolyban rendezett zsinaton is a lándzsával jelent meg. További legendák szólnak arról, hogy egy darabig birtokolta a lándzsát Alarick gót király, sőt a világverő Attila is ennek a lándzsának köszönhette hadi sikereit. Később, egy német birodalmi történész, Einhard, úgy fogalmazott, hogy Nagy Károly egész dinasztiáját a Szent Lándzsa birtoklására és sorsformáló erejére bízta.. Ottó, akit 962-ben maga a pápa koronázta császárrá, két orgyilkosságot is a lándzsa segítségével hárított el. Majd a fegyver Barbarossa császár tulajdonába került, a Germánia nagyságát feltámasztani akaró Hitler nem véletlenül adta oroszországi inváziójának a „Barbarossa” fedőnevet. A lándzsát egy darabig Nünbergben őrizték, majd Napóleon ellen Bécsbe szállították. Minden bizonnyal ott is maradt, ha nem pillantja meg Bécsben egy képzőművészeti álmokat dédelgető fiatalember: Adolf Hitler.
Hitler és a német ezoterika, avagy a titkos fegyver: Longinus lándzsája
Az előfutár: Guido List
Egyszer a bécsi Szent István-katedrális alatti katakombákban elvesztette az emlékezetét, s a transzból magához térve, letérdelt egy kripta elé, esküt tett, hogy a jövőben a germán Kígyó-Istennek, Wotannak szenteli a katolikusok által bitorolt szentélyt. A különböző okkult, ezoterikus, antropozófus iskolák képviselői közt elsőként kapcsolja össze a keresztényellenességet a hagyomány ezoterikus újraértelmezésével, megteremtve a nemzetiszocialista politikai filozófia számára a lehetőséget a germán ősi hagyományok összekapcsolását a keresztényellenességgel, megspékelve a felsőbbrendűségi tudattal.
List aktív alpinista, Geiselberg vára környékén többször hipnotikus transzba esik, idegösszeomlása sem akadályozza meg abban, hogy barátainak tett kinyilatkoztatásában megjövendölje, hogy a pángermánság legnagyobb ünnepe a napforduló lesz. Az 1875. július 24-i napfordulón lelke közvetlen kapcsolatba került egy germán pap lelkével, aki a csatamező fölött őrködött kétezer éve. Ekkor határozta el, hogy a wotanizmus ideálját megteremti, amelyen felépülhet egy fajtiszta germán civilizáció. A tiszta faji származás igazolásának követelményei, melyet regényeiben ír le, bekerülnek a Harmadik Birodalom törvényei közé. Antiszemitizmusa közvetlenül pángermanizmusából ered, noha a germán rúnaábécé szimbolikus és mágikus jelentéseinek megfejtésében, módszertanilag hat a zsidó kabbalista nyelvhagyomány.
1900-ban kezd hozzá az újjászületett germán állami kultusz liturgiájának kidolgozásához, melyben javasolja egy ősi római tábor helyén egy hatalmas germán szentély felállítását. Itt évenkénti napforduló ünnepeket tartanak -szándéka szerint-, s itt történne a germán vér évenkénti megtisztítása, ősi germán rituálé alapján. A természet erejét szimbolizáló, sárkányokkal folytatott jelképes csatákat vívnának, viking hajóversenyeket szerveznének, amelyeken minden germán törzs képviseltetné magát. A bécsi Császári Akadémia visszadobja egyik írását, melyben List rekonstruálni óhajtotta a germánok vallását és szexuális mágiáját, amiben List germánellenes összeesküvést gyanít. Létrehozza a pángermán mozgalom titkos, ezoterikus tagozatát, titkos zarándoklatokat rendez Ostara vidékére, ahol még érezni Wotan leheletét. Az ő nevéhez fűződik a tízparancsolat wotani megfelelőjének megalkotása, és az első germán mantrák létrehozása.
A náci okkultizmus másik előfutára: Liebenfels. Ő a társadalmi darwinizmust kapcsolta össze a fajelmélettel és ezoterikus szimbolikával. Tanulmányozta a faji misztikával szorosan összefüggő szexuális kultuszt. Arra a következtetésre jutott, hogy a nem-árja emberfajok az emberi faj és az állati fajok érintkezésének gyümölcsei. A pigmeusokban mutatta fel az alacsonyabb rendű fajok ősképét. Ádámban is pigmeust látott. Tervezte árja szaporító kolostorok felállítását. Lapja, az Ostara, Hitler kedvenc olvasmánya volt. A jeles tudós Atlantisz népét tartotta az ún. isteni theozonok leszármazottjainak, akik ismerték az árják faji misztikáját, szavak nélkül érintkeztek, bolygónk elektromágneses mezejére is hatást gyakoroltak, képesek voltak kataklizmákat előidézni. A faji misztika védelmezőjének látta Mózest, Krisztust, igaz, Platónt is. Szertartásaihoz írt imakönyve 1400 oldalt tett ki, a rend legszigorúbban őrzött titkai közé tartozott. Tevékenyen részt vett az Ébredő Magyarok egyesületében, mivel a húszas években Magyarországon élt, Hitlert ő áldotta meg, ezt írta róla rendjének: "Hitler a tanítványaink közül való. Pontosan ő valósítja meg eszméinket."
A folyamatban fontos szerepet játszik a Fényes Páholy (Vril Társaság) tagja, Hanussen, Hitler asztrológusa, aki 1932-ben, a választásokon vereséget szenvedett Hitlernek megígéri, hogy megkaphatja a hatalmat, ha birtokába kerül egy mandragóra, amelyet teliholdkor talált egy mészárszék udvarában.
Elhozza A MANDRAGÓRÁT, s Hitler egy év múlva kancellár lesz. Szintén fontos szerepet játszik a Berlin-Tokio tengely megteremtésében a magyar Trebitsch, aki magát a kínai népet szólította fel Buddha nevében, hogy keljenek fel a kínai uralom ellen, ő lesz az, aki azonosítja a német rózsakeresztesek mítoszát a germán Drang nach Osten-nel, s vízionálja, hogy Németország jövője Keleten van. Innen már csak egy ugrás Tibet. A Thule (az utolsó északi pont) legalkalmasabb jelöltje a keresztényellenes és antiszemita harcban Adolf Hitler lett, hisz csillagjegye a Mérleg volt. A Thule nemcsak a hiperboreászi, sarkköri civilizáció központját jelentette, ahonnan a germán faj származott, hanem Hitler szülőföldje is a Mérleg jegyében állt, mint Tibet, Ahová az SS tudományos expedíciókat vezetett.
A magyar olvasó minderről eddig keveset tudhatott. Aki figyelmesen olvasta Lukács György híres munkáját, Az ész trónfosztását, az a német irracionalizmus kialakulásának gyökereit Hegel Trendelenburg kritikájában látja, az ész megvetésében, Kirgekaard szubjektivizmusában. Lukács nem hibáztatja Fichtét a nemzetállam víziójának megalkotásában, és méltatlanul elítéli Nietzchét. A jeles kommunista ideológus Chamberlain és Gobineau munkáját közvetlenül Rosenberg és Goebbels előfutárának látja, kevés szó esik Evoláról, Guenonról, s ez most nagyon kínos lesz: Hamvas Béláról, noha alternatív történelemértelmezésük ugyanúgy a történelem irracionális olvasata, mint azoké a pángermán szerzőké, akik szellemi gyökereiket a magas Északon, vagy megdöbbentő módon Keleten, vagy épp Tibetben keresték. Mellékelem ugyan az interneten fellelhető cikkeket a nácizmus ezorerikus és okkult gyökereiről, de eddig magyarul mindeddig nagyon kevés munka született. Ám mégis volt. Soucek, A betlehemi csillag nyomában c. könyvében vagy egy fejezet: Miért vesztette el Németország a háborút?
Itt már a magyar olvasó is olvashatott Hörbigerről, a jégvilág-elméletről, Hitler abban a meggyőződésben élt, hogy közvetlen szellemi kapcsolatban áll a magas Észak ősi germán isteneivel, s a hideg, a tél az ő uralma alatt van. Innen magyarázható Guderian páncélos tisztnek tett kijelentése. Tudtunk e fejezet kapcsán a Kelettel fenntartott okkult kapcsolatról is, innen a Tibethez fűződő Mágikus viszony, amibe mulatságos módon belekeveredett a korszak nívós magyar szélhámosa, Trebitsch-Lincoln is. Hitler, amikor elhatározta, hogy 1938-ban megszállja Ausztriát, úgy gondolta, hogy e mágikus talizmán megszerzésével az egész világ ura lehet.
Látható az a jelenség, hogy a Harmadik Birodalom a náci szellemi gyökerek kutatásában jeleskedő tudósokat felvette az SS fizetési listájára őrnagyi, századosi rangban, mutatja a fasizmus fura eltökéltségét, hogy az irracionális tudást mégiscsak megbecsülje. De lehet, hogy egyszerűen csak arról a jelenségről van szó, amit John LeCarre így fejez ki, hogy "egy SS nem rendel el sortüzet, ha egy új öltönyről van szó..."
A könyv elolvasása után nem maradhat kétségünk, hogy a repülő csészealjak voltak-e Hitler utolsó tanítványai. Az is világos, hogy a Nibelungok tanulmányozása után tudunk-e tanácsot adni az USA hadseregének, vagy a Bundeswehr-nek, hogy energetikai szempontokból hova kerüljenek a városok és laktanyák. Volt azonban 1941 előtt egy ember, indián származású édesanyával, Anglia legfiatalabb pénzügyminiszter apával, aki megtette a legfontosabb lépéseket, hogy Hitler ne használhassa a talizmánt rettenetes céljai elérésére. Winston Churchill.
Ezért érdemes elolvasni a könyvet.
A kiadó előszava
Ki birtokolja most Longinus lándzsáját, és irányítja az egész világ sorsát?
A kereszten függő, haláltusáját vívó Jézus oldalát a hagyomány szerint Longinus, a római centurio lándzsája döfte át. Ez a fegyver azután korának egyik legszentebb és legfontosabb ereklyéje lett. A „Szent Lándzsa” néven is ismert eszköz az elkövetkező két évezredben kézről kézre járt az európai uralkodók között, mivel a legenda szerint, aki ezt a talizmánt birtokolja, egyben az egész emberiség sorsát is a kezében tartja. A lándzsa Constantinus császáré volt, mikor elkezdte felépíteni új Római Birodalmát. Majd Nagy Károly hordozta magával csatározásai során, és még álmában is a keze ügyében tartotta, mikor a második keresztes hadjárat serege a csodás fegyver felbukkanásával menekült meg a pusztulástól.
A XX. század elején a lándzsát többek között egy ifjú művész, Adolf Hitler csodálata övezte, aki mélyen hitt benne. Sorsa arra rendelte őt, hogy megszerezze a mágikus fegyvert, és megváltoztassa segítségével a világot. 1938. március 14-én, közvetlenül Szent Longinus napja előtt, mikor a német hadsereg annektálta Ausztriát, Hitler magához ragadta, és Németországba vitte a lándzsát. Az ereklye a Führer öngyilkosságát követően az Egyesült Államok Hadseregéhez került, amely később visszaszolgáltatta a bécsi Hofburg Museumnak.
De vajon valóban az eredeti lándzsát adták vissza, vagy csupán egy zseniális hamisítványt? Lehetséges, hogy az igazi lándzsa már jó fél évszázada eltűnt? Ki birtokolja most Longinus lándzsáját, és irányítja l az egész világ sorsát? Az író körbeutazta a világot, hogy választ találjon ezekre a kérdésekre, és Európában, Ázsiában, sőt még az Antarktiszon is kutatott a rejtély megfejtése után.
„Aki birtokolja ezt a lándzsát, és megérti, milyen hatalmakat szolgál, az egész világ jó- vagy balsorsát tartja a kezében.”
A „Végzet Lándzsája” egyre ismerősebben csengő kifejezéssé vált a médiában. Ami azt illeti, már jó néhány éve felkeltette a közönség érdeklődését az olyan operákban való feltűnésével, mint Richard Wagner utolérhetetlen középkori fantáziája, a Parsifal, ahol a jó lovag, Sir Parsifal és ellenfele, a feketemágus Klingsor között a lándzsa birtoklásáért folyt a harc. Vagy például Picasso fenséges, háborúellenes festménye, a „Guernica” körüli vita révén, mivel ezen a képen – amint arra néhány teoretikus rámutatott – mind a lándzsa, mind Hitler rejtett képmása felfedezhető.
Ez a kifejezés szintén fel-felbukkan a populáris művészetben és irodalomban – filmekben, képregényekben, televíziós sorozatokban, számítógépes játékokban, sőt még a popzenében is. 1995-ben a népszerű kalandor és akcióhős, Indiana Jones négyrészes képregénysorozatban találkozott vele Indiana Jones and the Spear of Destiny címmel. Két évvel később Michael Nankin televíziós filmje, a The Spear of Destiny („A Végzet Lándzsája”) egy mai fiatal srác, Conor kezébe helyezte a fegyvert – amely állítólag egykor a Krisztus keresztre feszítésekor is jelen lévő római centurio, Longinus tulajdona volt –, ami azután óriási hatást gyakorolt mind a fiúra, mind pedig azokra, akikkel később kapcsolatba került.
A SZERZŐ(K)RŐL
Alec Maclellan híres kalandor, valamint a The Lost World of the Agharti és a The Hollow Earth Enigma című sikerkönyvek szerzője. Erich von Däniken szavait idézve, munkája „kötelező olvasmány mindenki számára, aki az igazságot kutatja”.
------------
Kerekes Tamás
Alec Maclellan: A lándzsa titka
[a]http://www.goldbook.hu[text]www.goldbook.hu[/a]
info@goldbook.hu
