Portfóliók

Édes nőim, csalfák és hűtlenek!
Hűségben megcsömörlöttek
és csalfaságotokban hűek!

Vagytok bennem a szépség
hol sejtjeimben elvegyülnek
a szavak, mit fülembe súgtatok.
Talányos tekintetetek babonázott,
szemetek könnyben ázott,
mert lelketlen voltam,
ki a szerelemmel parolázott.
Legyetek nekem, hisz voltatok,
keret a rólam festett képen.
Maradjatok megmentőim,
hisz hallani mily szépen kérem.
Cserébe adom szeretetem csücskét,
a Hold rátok eső ezüstjét,
a szívemből egy csillogó darabot,
a megbocsátó gyermeki haragot.
A fényt, mi behálóz titeket,
a szavamat, mi örökre hiteget.
Adom a szavam, adom az igéket
s a szépséget, mi titeket megidézett.
2007. március 5. 3.20