Portfóliók
Négyszögelés
Négyszögelés: aki legyőzte Savanarolát
„Az ember nem tartózkodhat huzamosabb ideig egy olyan helyen, mint a Princeton, ahol a legjobb bor is csak másodosztályú”
Erwin Schrödinger
A világvége után egy pasas bemegy egy bárba. Körülnéz, lassan megszólal: Sör! Még egy csapost!
A kutatás helye Princeton:
Egy James Hogue nevű, huszonnyolc éves biciklitolvaj azzal jutott be a Princetonba, hogy annak állította magát, aki sose volt: tizennyolc éves utahi béresnek. Azt mondta, hogy magától, a csillagok alatt tanulta ki Platont, és önerőből fejlesztette ki magát odáig, hogy négy perc alatt fut le egy mérföldet. Mikor a toborzó úton járó terepjáró csapat repülőgéppel hozta Princetonba, azt mondta, tíz éve először alszik fedél alatt. Az egyetem annyira le volt nyűgözve, hogy azon nyomban felvették. Amikor évhalasztást kért, senki nem gyanakodott. Hogue azt mondta, beteg anyját akarja ápolni Svácban; valójában a börtönbüntetését töltötte le. A kacsát az tette izgalmassá, hogy Hogue nagyjából felerészt szemérmetlenül hazudott, a másik fele részben viszont többé-kevésbé igazat mondott. Pontosan olyan jó futó volt, amilyennek magát állította, és két évre ő lett a princetoni terepfutó csapat sztárja. De sztár volt a tanteremben is, olyan mennyiségű tárgyat vett fel, amit senki nem vállalt és ráadásul színjelesre vizsgázott. A tetejébe megnyerő egyéniség volt, az egyetemi klubok versengtek érte. Gyalázat, ahogy pályafutása véget ért, Merő véletlenségből egy terepfutó versenyen egy néző ráismert korábbi életéből. Amikor híre ment a dolognak, Princeton vizsgálatot rendelt el. Az egyik fizikalaborban fogták el. Pár hónapra börtönbe került és beleszürkült a homályba.
A titokzatos, reneszánsz kézirat egyik kutatójának kedvenc vicce. Taft professzor:
Egy nap, amikor hazafelé ment az iskolából, hozzászegődött egy kóbor kutya. Elfutottt, de a kutya utána rohant.- Odadobta az uzsonnája egy részét a kutyának, de az ekkor sem hagyta békén. Végül bottal próbálta elijeszteni, de a kutya ettől sem ijedt meg. Pár mérföld után gondolkodóba esett. Átvezette a kutyát egy csipkebogyó- bozótón. A kutya követte Megdobta kővel, de a kutya nem tágított. Végül belerúgott, de ez sem használt. Ezt megismételte még kétszer, minden eredmény nélkül. A kutya nem tágított. Erre addig rugdosta a kutyát, míg meg nem döglött. Aztán felszedte, elvitte a kedvenc körtefájához és eltemette. Taft elbeszélése szerint akkor tudta meg, hogy egy hű kutyára talált.
Taft előadása nagypénteken az egyetem auditóriumában:
Azt mondja, hogy hitet könnyebb adni, mint életet, de nehezebb elvenni. Álláspontját példákkal támasztja alá és a kivetítőn megjelenő képre mutat. Szent Dénes: -lüktet a hangja a magasban felszerelt erősítőkből. Lefejezés által szenvedett vértanúhalált. A legenda szerint a tetem felkelt és arrébb vitte a fejét. Szent Quintianust kínpadra vonták, aztán megkorbácsolták. Istenhez imádkozott erőért, és túlélte, de később boszorkánypróbának vetették alá. Kínpadra vonták, megbotozták, húsába válltól combig vasdrótokat tűztek. Ujjaiba, koponyájába, testébe vasszögeket vertek, végül lefejezték. Aztán Szent Erasmus porréjára mutat. Diocletianus császár kínoztatta meg. Korbáccsal és bunkósbottal verték, de túlélte. Kátrányban hempergették és felgyújtották, de túlélte. Börtönbe vetették, de megszökött. Újra elfogták, és tüzes vasszékbe ültették. Végül úgy ölték meg, hogy felvágták a hasát, és a beleit feltekerték egy csörlőre.
A könyv hajsza egy reneszánsz kézirat rejtett értelmének megtalálásáért
A Hypnerotomachia Poliphili egyike a korai könyvnyomtatás legnagyobb becsben tartott és legérthetetlenebb könyveinek. Kevesebb példányban maradt fenn, mint Gutenberg bibliája. A tudósok a mai napig vitatkoznak Francesco Colonnának, a könyv titokzatos szerzőjének személyazonosságán és szándékain. Colonna volt az a reneszánsz figura, aki első ízben szeretkezett egy székesegyházzal, úgy, hogy az kölcsönös kielégüléssel járt.
1497. egyik novemberi éjszakáján két lovas hírnök indult útnak a Vatikán árnyékából egy templomhoz, amely a Szent Lőrinc nevet viselte. Azért küldték őket, hogy kézbesítsék egy nemesember levelét, amelyet halálbüntetés terhe alatt tilos volt fölbontaniuk. A négy sötét viaszpecséttel lezárt levél állítólag olyan titkot tartalmazott, amelyet később évtizedekig nem tudtak megfejteni. Ámde sötétség ült Rómán azokban a napokban; dicsősége jött, elmúlt és még nem tért vissza. Még a csillagosra festett égbolt borult Sixtus kápolnájára, és a világvégét jósoló esők dagasztották a Tiberist, amelynek partján női testű, ám szamárfejű szörnyet láttak vénséges öregasszonyok. A két küldönc nem hallgatott uruk szavára, Gyertyával felmelegítették a pecsétviaszt, és felnyitották a levelet. Mielőtt elindultak volna, tökéletesen visszazárták a levelet, akkora műgonddal másolva a nemesember pecsétjét, hogy bizonnyal nem lehetett észrevenni a babrálást. Ha uruk nem olyan agyafúrt, a két fullajtár minden bizonnyal megússza élve. A sűrű, fekete viasz lett a vesztük, nem a pecsét. A hírvivőket San Lorenzóban egy pallér fogadta, aki tudta, hogy a viaszban annak a nadragulya nevű, mérgező növénynek a kivonata van, amely a szembe cseppentve kitágítja a pupillát. Ahogy a hírvivők felgőzölték a viaszt, fogott rajtuk a pecsét gőze. Mikor megérkeztek San Lorenzóba, és a pallér az oltár melletti gyertyatartóhoz vezette őket, és látva, hogy szembogaruk nem húzódik össze, már tudta is, hogy mit műveltek. A pallér azt tette, amire utasították: lefejezte őket.
A könyv
„Bemegy egy hapsi a bárba. Tök pucéran, és egy kacsa van a fején. Azt mondja a csapos: ”Carl, valahogy más vagy ma.” Mire a kacsa megrázza a fejét: ”Harry, el sem hinnéd, ha elmondanám.”
A könyv címe latinul azt jelenti: Poliphilo harca a szerelemért egy álomban. Valamikor 1499-ben jelentette meg egy Aldus Manutius nevű velencei . A könyv egy olyan enciklopédia, amely regénynek állítja magát, értekezés az égvilágon mindenről az építészettől az állattanig, olyan stílusban, amelyet még egy teknősbéka is vontatottnak találna. A világ leghosszabb könyve valakiről, aki álmodik. Marcel Proust a világ leghosszabb könyvét írta meg arról, hogy valaki megeszik egy teasüteményt, de a Hypnoerotomachia mellett Proust egy Ernest Hemingway. A könyv már a maga korában is egy dinoszaurusz volt, egy katyvasz, melyben a szálak és a szereplők egyetlen kapcsolata a Poliphilio nevű főszereplő, egy allegorikus Jederman, aki egy különleges álmot lát, amelyben keresi a szeretett nőt.
A kötetben a rejtvényfejtő diákok élete keveredik a megfejtett regények folyamatával. Diákcsínyek gyilkossággal. Colonna harca Savanarolával. Frivol, intellektuális regény, nagy tárgyismerettel, könnyed stílusban, melynek a tétje a reneszánsz hagyomány legnagyobb, épségben megmaradt gyűjteménye.
Ha az írás könnyű lenne, Győzike, vagy Paris Hilton csinálná. Kötelező olvasmány.
[a]http://www.elle.hu/award.php?book=38[text]http://www.elle.hu/award.php?book=38[/a]
Egy titokzatos rejtjelezett kézirat, egy véres gyilkosság a Princetoni Egyetemen, és egy reneszánsz herceg titkai köré szövődik az árulás, a téboly és a zsenialitás útvesztője ebben a regényben, amely egyszerre izgalmas krimi, és gazdag képzelőerővel megírt mese a felnőtté válásról. A szerzőpáros első könyve megdöbbentően erőteljes és mélyenszántó történet.
Princeton, 1999, nagypéntek. Két végzős hallgató már csak egy hajszálnyira áll attól, hogy megfejtse a hipnotikus vonzerejű Hypnerotomachia Poliphiut, a reneszánsz legtalányosabb írásművét, amely évszázadok óta gúnyt űz a tudósok igyekezetéből, de most végre talán feltárja titkát Tom Sullivannak, akinek az apja valóságos megszállottja volt a könyvnek, és Paul Harrisnek, akinek a jövője múlik a megfejtésen. Ám ahogy közeledik a határidő, a kutatás megfeneklik - amíg elő nem kerül egy régi napló. Tom és Paul olyasmit fedez fel a naplóban, ami még őket is megdöbbenti, mert a napló azt bizonyítja, hogy egy titkos kripta helyét rejtjelezték a homályos értelmű reneszánsz szövegbe.
Ennek a végső bizonyítéknak a birtokában a két barát beleveti magát a Hypnerotomachia véresen kegyetlen, bizarr világába, elfelejtett tanok és furcsa szexuális étvágyak közé. Még szinte nem is tudatosodott bennük felfedezésük hordereje, amikor a behavazott Princetont megrázza a hír: a történelmi tanszéken agyonlőttek egy tudóst, a könyv régi kutatóját.
Így kezdődik a gyilkosságok és leleplezések körforgása. A könyv, amelynek hatalmát és jelentését sokáig félreértették, magával ragadja véres örvényébe Tomot, Pault és két szobatársukat. Az időtlen cselszövések, a döbbenetes tudás és a lenyűgöző képzelet könyve a Négyszögelés, egy fiatalember története, akinek a jövő ígérete és a múlt kísértése közötti vívódásában nincsen más útmutatója, mint a barátság és a szerelem
Kerekes Tamás tanár úr
Ían Caldwell, Dustin Thomason: Négyszögelés
Gabo Kiadó
[a]http://www.gabo.hu[text]www.gabo.hu[/a]
„Az ember nem tartózkodhat huzamosabb ideig egy olyan helyen, mint a Princeton, ahol a legjobb bor is csak másodosztályú”
Erwin Schrödinger
A világvége után egy pasas bemegy egy bárba. Körülnéz, lassan megszólal: Sör! Még egy csapost!
A kutatás helye Princeton:
Egy James Hogue nevű, huszonnyolc éves biciklitolvaj azzal jutott be a Princetonba, hogy annak állította magát, aki sose volt: tizennyolc éves utahi béresnek. Azt mondta, hogy magától, a csillagok alatt tanulta ki Platont, és önerőből fejlesztette ki magát odáig, hogy négy perc alatt fut le egy mérföldet. Mikor a toborzó úton járó terepjáró csapat repülőgéppel hozta Princetonba, azt mondta, tíz éve először alszik fedél alatt. Az egyetem annyira le volt nyűgözve, hogy azon nyomban felvették. Amikor évhalasztást kért, senki nem gyanakodott. Hogue azt mondta, beteg anyját akarja ápolni Svácban; valójában a börtönbüntetését töltötte le. A kacsát az tette izgalmassá, hogy Hogue nagyjából felerészt szemérmetlenül hazudott, a másik fele részben viszont többé-kevésbé igazat mondott. Pontosan olyan jó futó volt, amilyennek magát állította, és két évre ő lett a princetoni terepfutó csapat sztárja. De sztár volt a tanteremben is, olyan mennyiségű tárgyat vett fel, amit senki nem vállalt és ráadásul színjelesre vizsgázott. A tetejébe megnyerő egyéniség volt, az egyetemi klubok versengtek érte. Gyalázat, ahogy pályafutása véget ért, Merő véletlenségből egy terepfutó versenyen egy néző ráismert korábbi életéből. Amikor híre ment a dolognak, Princeton vizsgálatot rendelt el. Az egyik fizikalaborban fogták el. Pár hónapra börtönbe került és beleszürkült a homályba.
A titokzatos, reneszánsz kézirat egyik kutatójának kedvenc vicce. Taft professzor:
Egy nap, amikor hazafelé ment az iskolából, hozzászegődött egy kóbor kutya. Elfutottt, de a kutya utána rohant.- Odadobta az uzsonnája egy részét a kutyának, de az ekkor sem hagyta békén. Végül bottal próbálta elijeszteni, de a kutya ettől sem ijedt meg. Pár mérföld után gondolkodóba esett. Átvezette a kutyát egy csipkebogyó- bozótón. A kutya követte Megdobta kővel, de a kutya nem tágított. Végül belerúgott, de ez sem használt. Ezt megismételte még kétszer, minden eredmény nélkül. A kutya nem tágított. Erre addig rugdosta a kutyát, míg meg nem döglött. Aztán felszedte, elvitte a kedvenc körtefájához és eltemette. Taft elbeszélése szerint akkor tudta meg, hogy egy hű kutyára talált.
Taft előadása nagypénteken az egyetem auditóriumában:
Azt mondja, hogy hitet könnyebb adni, mint életet, de nehezebb elvenni. Álláspontját példákkal támasztja alá és a kivetítőn megjelenő képre mutat. Szent Dénes: -lüktet a hangja a magasban felszerelt erősítőkből. Lefejezés által szenvedett vértanúhalált. A legenda szerint a tetem felkelt és arrébb vitte a fejét. Szent Quintianust kínpadra vonták, aztán megkorbácsolták. Istenhez imádkozott erőért, és túlélte, de később boszorkánypróbának vetették alá. Kínpadra vonták, megbotozták, húsába válltól combig vasdrótokat tűztek. Ujjaiba, koponyájába, testébe vasszögeket vertek, végül lefejezték. Aztán Szent Erasmus porréjára mutat. Diocletianus császár kínoztatta meg. Korbáccsal és bunkósbottal verték, de túlélte. Kátrányban hempergették és felgyújtották, de túlélte. Börtönbe vetették, de megszökött. Újra elfogták, és tüzes vasszékbe ültették. Végül úgy ölték meg, hogy felvágták a hasát, és a beleit feltekerték egy csörlőre.
A könyv hajsza egy reneszánsz kézirat rejtett értelmének megtalálásáért
A Hypnerotomachia Poliphili egyike a korai könyvnyomtatás legnagyobb becsben tartott és legérthetetlenebb könyveinek. Kevesebb példányban maradt fenn, mint Gutenberg bibliája. A tudósok a mai napig vitatkoznak Francesco Colonnának, a könyv titokzatos szerzőjének személyazonosságán és szándékain. Colonna volt az a reneszánsz figura, aki első ízben szeretkezett egy székesegyházzal, úgy, hogy az kölcsönös kielégüléssel járt.
1497. egyik novemberi éjszakáján két lovas hírnök indult útnak a Vatikán árnyékából egy templomhoz, amely a Szent Lőrinc nevet viselte. Azért küldték őket, hogy kézbesítsék egy nemesember levelét, amelyet halálbüntetés terhe alatt tilos volt fölbontaniuk. A négy sötét viaszpecséttel lezárt levél állítólag olyan titkot tartalmazott, amelyet később évtizedekig nem tudtak megfejteni. Ámde sötétség ült Rómán azokban a napokban; dicsősége jött, elmúlt és még nem tért vissza. Még a csillagosra festett égbolt borult Sixtus kápolnájára, és a világvégét jósoló esők dagasztották a Tiberist, amelynek partján női testű, ám szamárfejű szörnyet láttak vénséges öregasszonyok. A két küldönc nem hallgatott uruk szavára, Gyertyával felmelegítették a pecsétviaszt, és felnyitották a levelet. Mielőtt elindultak volna, tökéletesen visszazárták a levelet, akkora műgonddal másolva a nemesember pecsétjét, hogy bizonnyal nem lehetett észrevenni a babrálást. Ha uruk nem olyan agyafúrt, a két fullajtár minden bizonnyal megússza élve. A sűrű, fekete viasz lett a vesztük, nem a pecsét. A hírvivőket San Lorenzóban egy pallér fogadta, aki tudta, hogy a viaszban annak a nadragulya nevű, mérgező növénynek a kivonata van, amely a szembe cseppentve kitágítja a pupillát. Ahogy a hírvivők felgőzölték a viaszt, fogott rajtuk a pecsét gőze. Mikor megérkeztek San Lorenzóba, és a pallér az oltár melletti gyertyatartóhoz vezette őket, és látva, hogy szembogaruk nem húzódik össze, már tudta is, hogy mit műveltek. A pallér azt tette, amire utasították: lefejezte őket.
A könyv
„Bemegy egy hapsi a bárba. Tök pucéran, és egy kacsa van a fején. Azt mondja a csapos: ”Carl, valahogy más vagy ma.” Mire a kacsa megrázza a fejét: ”Harry, el sem hinnéd, ha elmondanám.”
A könyv címe latinul azt jelenti: Poliphilo harca a szerelemért egy álomban. Valamikor 1499-ben jelentette meg egy Aldus Manutius nevű velencei . A könyv egy olyan enciklopédia, amely regénynek állítja magát, értekezés az égvilágon mindenről az építészettől az állattanig, olyan stílusban, amelyet még egy teknősbéka is vontatottnak találna. A világ leghosszabb könyve valakiről, aki álmodik. Marcel Proust a világ leghosszabb könyvét írta meg arról, hogy valaki megeszik egy teasüteményt, de a Hypnoerotomachia mellett Proust egy Ernest Hemingway. A könyv már a maga korában is egy dinoszaurusz volt, egy katyvasz, melyben a szálak és a szereplők egyetlen kapcsolata a Poliphilio nevű főszereplő, egy allegorikus Jederman, aki egy különleges álmot lát, amelyben keresi a szeretett nőt.
A kötetben a rejtvényfejtő diákok élete keveredik a megfejtett regények folyamatával. Diákcsínyek gyilkossággal. Colonna harca Savanarolával. Frivol, intellektuális regény, nagy tárgyismerettel, könnyed stílusban, melynek a tétje a reneszánsz hagyomány legnagyobb, épségben megmaradt gyűjteménye.
Ha az írás könnyű lenne, Győzike, vagy Paris Hilton csinálná. Kötelező olvasmány.
[a]http://www.elle.hu/award.php?book=38[text]http://www.elle.hu/award.php?book=38[/a]
Egy titokzatos rejtjelezett kézirat, egy véres gyilkosság a Princetoni Egyetemen, és egy reneszánsz herceg titkai köré szövődik az árulás, a téboly és a zsenialitás útvesztője ebben a regényben, amely egyszerre izgalmas krimi, és gazdag képzelőerővel megírt mese a felnőtté válásról. A szerzőpáros első könyve megdöbbentően erőteljes és mélyenszántó történet.
Princeton, 1999, nagypéntek. Két végzős hallgató már csak egy hajszálnyira áll attól, hogy megfejtse a hipnotikus vonzerejű Hypnerotomachia Poliphiut, a reneszánsz legtalányosabb írásművét, amely évszázadok óta gúnyt űz a tudósok igyekezetéből, de most végre talán feltárja titkát Tom Sullivannak, akinek az apja valóságos megszállottja volt a könyvnek, és Paul Harrisnek, akinek a jövője múlik a megfejtésen. Ám ahogy közeledik a határidő, a kutatás megfeneklik - amíg elő nem kerül egy régi napló. Tom és Paul olyasmit fedez fel a naplóban, ami még őket is megdöbbenti, mert a napló azt bizonyítja, hogy egy titkos kripta helyét rejtjelezték a homályos értelmű reneszánsz szövegbe.
Ennek a végső bizonyítéknak a birtokában a két barát beleveti magát a Hypnerotomachia véresen kegyetlen, bizarr világába, elfelejtett tanok és furcsa szexuális étvágyak közé. Még szinte nem is tudatosodott bennük felfedezésük hordereje, amikor a behavazott Princetont megrázza a hír: a történelmi tanszéken agyonlőttek egy tudóst, a könyv régi kutatóját.
Így kezdődik a gyilkosságok és leleplezések körforgása. A könyv, amelynek hatalmát és jelentését sokáig félreértették, magával ragadja véres örvényébe Tomot, Pault és két szobatársukat. Az időtlen cselszövések, a döbbenetes tudás és a lenyűgöző képzelet könyve a Négyszögelés, egy fiatalember története, akinek a jövő ígérete és a múlt kísértése közötti vívódásában nincsen más útmutatója, mint a barátság és a szerelem
Kerekes Tamás tanár úr
Ían Caldwell, Dustin Thomason: Négyszögelés
Gabo Kiadó
[a]http://www.gabo.hu[text]www.gabo.hu[/a]
