Portfóliók

Cserepes lélekkel meredt a mélybe
Míg egy angyal dúdolt mögötte
Gyermeteg magány és torz őrület
Leste a lányt a párkány felett
Míg képzel dús világban égi tangó…..

A lány felpllantott. Rend és csend hasította ketté a világot. Az árulás mit egy miatt érzett és a gyűlölet ami a világ ellen töltötte el, az, az késztette ide, az késztette menekülésre. Alatta az utca kihalt volt, csak egy pár ember sétált a szürke hidegben. Minden szürke volt. Ezért jött ide, hátha még egyszer meglátja a színes reményt…

- … feltéve, ha végre Mayer kisasszony is úgy döntene, h csatlakozik az órához!
- Miért milyen nap van ma? – a lány kezében a toll tovább sercegett az üres füzetlepon.
- Szerda!?
- Ilyen késő van már… - elfordíva tekintetét a lapró – Akkor lassan mennem kell… pedig ezt a rajzot még be szerettem volna fejezni! – meredt újra a lány a füzetébe. Már csak a toll srecegett tovább az üres papírlapon.
A szín a fény távolodott, lefolyt a falakról, ki a teremből, ki az épületből. El a vizes utcákon, egészen el a veszteségbe.

Egy lépést tett előre. Ő is szürke volt már. A levegő nedves hideg, átfagyott rajta is. Szél támadt. Még egy lépés.
Egy férfi jelent meg az utcán. Egészen sötét kék kabátban, de kék volt. Idegesen nézelődött, talán valamit keresett. Megállta a párkány alatt ahol a lány állt. Mindent fény ragyogott be az épületek mögül, a sárga lomb mintha lángra kapott volna és a vizcseppektől szikrázott. A lány szeme elkerekedett és vézna mosoly csillant vörös száján.
Mikor férfi a a párkány flé nézett, szemében gyermeteg melegség rebbent, majd újra átfagyott tekintete. Nem láthatta már a lányt.
Eltűnt a semmibe.