Portfóliók
A Látens Szatírarc visszatér
És visszatért a Látens Szatírarc. Talán megszépült, talán nem. Boldog, de nyomokat, édes sebhelyeket kutat, hogy boldogságában se feledjen.
És emlékezett a Látens Szatírarc. Nyomokra, édes sebhelyekre, arcokra. Nőkre, alig Nőkre, Lányokra. Pillanatokra, melyeket átélt, melyeket elszalasztott. Immár örökre.
De talán egy-egy villanásig őt is átélik néhanapján. Talán áldják, talán átkozzák, talán visszavárják a lehetetlenből.
A Gesztenyeszemű, Orgonahangú Francia Tanárnő, az Imádat Első Tárgya a messze ragyogó Csillagévben. A hisztérikusan provokáló mezítlábas lapp Kamaszka, akit a nyolcadik emeleti padlásig üldözött, hogy a kölcsönös kívánalmaknak megfelelően végigfogdossa, majd alaposan kiporolja. Az Anyáskodó Cigánylány, mályvaszínű fürdőruhában és Aranycsoda, akik között elaludt egy úttörőtábor sátrában, mielőtt erkölcstelenség címén hazazavarták. Az olasz Angyalka, akivel a körjátékban puszi helyet csókot váltottak.
A Lány, akit hajdan Cárnőnek neveztek, szőke afro-hajával Angela Davisre hasonlított. Még az erkélyén is bemászott volna hozzá, pedig a legtöbb, amit kaphatott tőle, hogy nem nevette ki gyermeki rajongását. A Sudár Hollóhajú, akinek betegágyában hosszú, karcsú lábát ritka kegyként megcsókolhatta. A Kreol Nővérke, aki a Városi Kórház fertőző osztályán megtanította a fehér köpenyen áttetsző Sötét Háromszögek igazságára. A Parancsnok Szeretője, akit egy éjjel véresre vertek kincstári szíjukkal a kiéhezett bakák.
Az elkényeztetett Elrabolt Lány egy „csakazértisbosszantalak” éjszakán egy házibulis ház folyosóján. A Eltört Kezű Kisédes, aki ölelős-tapadós menedéket keresett nála othellóskodó, később tragikusan végző barátja elől.
Az Indián Gyermek, akit felnőni látott cserfes kislányból lélegzetelállító nővé, és akinek alakja feltűnt előtte őrangyalként halálfolyosó-élményében. A Rubensi Gyönyör, aki egy szál törülközőben, vagy anélkül fogadta őt, ha becsengetett hozzá német nyelvű fordítani való ürügyén. A Bohóclány, akivel együtt sétáltattak babát a téren, ezért néha előjátszott neki készülő számaiból. A Szép Vörösesszőke, aki már nem volt fiatal, de hangja melegségéből kitűnt, hogy még érti az érzékeket, amikor felhívta őt egy lírai írása nyomán.
A Hármasikrek, akik közül ketten közös, spirálos-körkörös leveleket írtak neki egyre hevülő szenvedéllyel, majd a harmadik külön még rajtuk is túltett. Aztán a Nagyszájúval egy szerkesztőségi büfé ruhatárában ismerkedtek egymás testével, a Smaragdszeműről csak azt tudta megállapítani, hogy sokkal szebb és félénkebb, mint levelei alapján gondolta, később kollégák is lettek egy főiskolán, az Emanuellel pedig soha nem találkozott, holott embertelenül vonzották volna egymást. Talán éppen ezért.
A két felvidéki Nővér, akik között Pink Floyd-os fél éjszaka után sem tudott dönteni, pedig aznap éjjel kamionsofőr apjuk sem volt otthon. Az obszidián-csillogású, húsos ajkú, tündérlábú Barbár Sötétség, aki nála felejtette ördöggyűrűjét. Az álszent kétszeresteológus huncutarcú Zsidó Asszonya, akinek bizalmával sem akkor nem élt vissza, amikor felkínálta, hogy aludjon nála, sem akkor, amikor karjaiban ájult el egy túlzsúfolt koncerten és neonáci pszeudórendezők részegnek hitték. Az örökké pörgő Kolléganő, akivel a földön fekve, egymás kezét szorítva őrjöngtek végig egy pszichedelikus-újprogresszív koncertet. A márványbőrű alternatív Menedzsernő, aki bosszantotta őt elegáns ártatlanságával.
A zöldnél is zöldebb szemű, nedves ajkú Démon, akivel egy időben állandóan blues-fesztiválokon botlottak egymásba, később pedig fel-felbukkant otthona körül, mint reklámújság-kihordó, levélládájában csábító üzeneteket helyezett el, majd rendszeresen nyomtalanul eltűnt. A félelmetes Varázslónő, aki bevezette őt férje műtermébe, ahol az ő szemei vették körül a látogatót, de az utolsó pillanatban mégis ő rettent meg tőle. Az éjszakai telefonáló, aki többször is felajánlotta állítólag a fürdőkádban heverve feltétlen szerelmét, majd a megbeszélt randevú előtt mindig felszívódott és hetekig nem jelentkezett, ráadásul megadott lakcíme is hamis volt.
Az Amerikából hazalátogató érettnél is érettebb Country-Énekesnő, akitől egy esti sajtófogadás mentette meg. Az amerikai Gitároshölgy, aki úgy megbabonázta, hogy csaknem hazarohant az útleveléért, hogy együtt induljanak New York-ba. A bolondos Daloshölgy, aki hol egy nevetséges összeget kért tőle kölcsön, hol pedig arra kérte, keressen neki lakást, miközben többször megkérdezte: megnősült-e már? A parányi izraeli Filmrendezőnő, aki egy erkélyen füvezés közben kérte, hogy adja vissza neki elvesztett ihletét. Az amerikai szeplősbőrű HalálfejLány, aki útban Nepál felé a Tilos az Á…előtt a szabad ég alatt húzta le magáról emlékül acélkék ereklye-trikóját. Az ausztrál Táncos, akivel elkápráztatták az ősi klubot, de mire magához tért, a Lány már nem volt sehol. A Romy-tekintetű észt államtitkár-asszony, aki előtt nem merte elengedni magát, pedig a nő alaposan feldobta neki a labdát a hivatalosnak szánt, de gyorsan privátba átmenő ebéden.
A középkorú fekete-fehér hatású nő, Vasarely-s ruhában, aki vörösboros kólába fojtotta bánatát, miután férje a karjai közt halt meg és együtt hallgattak a kocsmában Queent, Dire Straits-et és Deep Purple-t, majd csókot kívánt tőle. Két héttel később merte csak felhívni, de a nő nem haragudott letámadásáért.
És a Pultoslányok, e Romlott Szentek tucatjai. A kis Csillagszemű rock-rajongó, a vöröses Pajkoska, az izgalmasan bandzsa Álomlábú, a Hosszúkezű, az Ábrándos Teltség, aki egyszer kezet csókolt neki, majd mindketten megverették magukat, külön-külön egy rossz beszólás miatt, a Holdvilágos Vámpírfogú, aki se télen, se nyáron nem viselt bugyit, a cingár Erdélyi Vendégmunkásnő, aki néha nyitott ajtónál vetkőzött át az utca örömére Ők, akik megitatták és elringatták, ha más nem jutott neki.
A Látens Szatírarc itt megállt. Egy pillanatra elképzelte, hogy mindannyian körülötte ülnek és ő kedvére szólongatja őket, hogy ott folytassák, ahol az a villanás abbamaradt.
De inkább a múlt jószívű csendjét választotta meglelt nyugalmában.
És emlékezett a Látens Szatírarc. Nyomokra, édes sebhelyekre, arcokra. Nőkre, alig Nőkre, Lányokra. Pillanatokra, melyeket átélt, melyeket elszalasztott. Immár örökre.
De talán egy-egy villanásig őt is átélik néhanapján. Talán áldják, talán átkozzák, talán visszavárják a lehetetlenből.
A Gesztenyeszemű, Orgonahangú Francia Tanárnő, az Imádat Első Tárgya a messze ragyogó Csillagévben. A hisztérikusan provokáló mezítlábas lapp Kamaszka, akit a nyolcadik emeleti padlásig üldözött, hogy a kölcsönös kívánalmaknak megfelelően végigfogdossa, majd alaposan kiporolja. Az Anyáskodó Cigánylány, mályvaszínű fürdőruhában és Aranycsoda, akik között elaludt egy úttörőtábor sátrában, mielőtt erkölcstelenség címén hazazavarták. Az olasz Angyalka, akivel a körjátékban puszi helyet csókot váltottak.
A Lány, akit hajdan Cárnőnek neveztek, szőke afro-hajával Angela Davisre hasonlított. Még az erkélyén is bemászott volna hozzá, pedig a legtöbb, amit kaphatott tőle, hogy nem nevette ki gyermeki rajongását. A Sudár Hollóhajú, akinek betegágyában hosszú, karcsú lábát ritka kegyként megcsókolhatta. A Kreol Nővérke, aki a Városi Kórház fertőző osztályán megtanította a fehér köpenyen áttetsző Sötét Háromszögek igazságára. A Parancsnok Szeretője, akit egy éjjel véresre vertek kincstári szíjukkal a kiéhezett bakák.
Az elkényeztetett Elrabolt Lány egy „csakazértisbosszantalak” éjszakán egy házibulis ház folyosóján. A Eltört Kezű Kisédes, aki ölelős-tapadós menedéket keresett nála othellóskodó, később tragikusan végző barátja elől.
Az Indián Gyermek, akit felnőni látott cserfes kislányból lélegzetelállító nővé, és akinek alakja feltűnt előtte őrangyalként halálfolyosó-élményében. A Rubensi Gyönyör, aki egy szál törülközőben, vagy anélkül fogadta őt, ha becsengetett hozzá német nyelvű fordítani való ürügyén. A Bohóclány, akivel együtt sétáltattak babát a téren, ezért néha előjátszott neki készülő számaiból. A Szép Vörösesszőke, aki már nem volt fiatal, de hangja melegségéből kitűnt, hogy még érti az érzékeket, amikor felhívta őt egy lírai írása nyomán.
A Hármasikrek, akik közül ketten közös, spirálos-körkörös leveleket írtak neki egyre hevülő szenvedéllyel, majd a harmadik külön még rajtuk is túltett. Aztán a Nagyszájúval egy szerkesztőségi büfé ruhatárában ismerkedtek egymás testével, a Smaragdszeműről csak azt tudta megállapítani, hogy sokkal szebb és félénkebb, mint levelei alapján gondolta, később kollégák is lettek egy főiskolán, az Emanuellel pedig soha nem találkozott, holott embertelenül vonzották volna egymást. Talán éppen ezért.
A két felvidéki Nővér, akik között Pink Floyd-os fél éjszaka után sem tudott dönteni, pedig aznap éjjel kamionsofőr apjuk sem volt otthon. Az obszidián-csillogású, húsos ajkú, tündérlábú Barbár Sötétség, aki nála felejtette ördöggyűrűjét. Az álszent kétszeresteológus huncutarcú Zsidó Asszonya, akinek bizalmával sem akkor nem élt vissza, amikor felkínálta, hogy aludjon nála, sem akkor, amikor karjaiban ájult el egy túlzsúfolt koncerten és neonáci pszeudórendezők részegnek hitték. Az örökké pörgő Kolléganő, akivel a földön fekve, egymás kezét szorítva őrjöngtek végig egy pszichedelikus-újprogresszív koncertet. A márványbőrű alternatív Menedzsernő, aki bosszantotta őt elegáns ártatlanságával.
A zöldnél is zöldebb szemű, nedves ajkú Démon, akivel egy időben állandóan blues-fesztiválokon botlottak egymásba, később pedig fel-felbukkant otthona körül, mint reklámújság-kihordó, levélládájában csábító üzeneteket helyezett el, majd rendszeresen nyomtalanul eltűnt. A félelmetes Varázslónő, aki bevezette őt férje műtermébe, ahol az ő szemei vették körül a látogatót, de az utolsó pillanatban mégis ő rettent meg tőle. Az éjszakai telefonáló, aki többször is felajánlotta állítólag a fürdőkádban heverve feltétlen szerelmét, majd a megbeszélt randevú előtt mindig felszívódott és hetekig nem jelentkezett, ráadásul megadott lakcíme is hamis volt.
Az Amerikából hazalátogató érettnél is érettebb Country-Énekesnő, akitől egy esti sajtófogadás mentette meg. Az amerikai Gitároshölgy, aki úgy megbabonázta, hogy csaknem hazarohant az útleveléért, hogy együtt induljanak New York-ba. A bolondos Daloshölgy, aki hol egy nevetséges összeget kért tőle kölcsön, hol pedig arra kérte, keressen neki lakást, miközben többször megkérdezte: megnősült-e már? A parányi izraeli Filmrendezőnő, aki egy erkélyen füvezés közben kérte, hogy adja vissza neki elvesztett ihletét. Az amerikai szeplősbőrű HalálfejLány, aki útban Nepál felé a Tilos az Á…előtt a szabad ég alatt húzta le magáról emlékül acélkék ereklye-trikóját. Az ausztrál Táncos, akivel elkápráztatták az ősi klubot, de mire magához tért, a Lány már nem volt sehol. A Romy-tekintetű észt államtitkár-asszony, aki előtt nem merte elengedni magát, pedig a nő alaposan feldobta neki a labdát a hivatalosnak szánt, de gyorsan privátba átmenő ebéden.
A középkorú fekete-fehér hatású nő, Vasarely-s ruhában, aki vörösboros kólába fojtotta bánatát, miután férje a karjai közt halt meg és együtt hallgattak a kocsmában Queent, Dire Straits-et és Deep Purple-t, majd csókot kívánt tőle. Két héttel később merte csak felhívni, de a nő nem haragudott letámadásáért.
És a Pultoslányok, e Romlott Szentek tucatjai. A kis Csillagszemű rock-rajongó, a vöröses Pajkoska, az izgalmasan bandzsa Álomlábú, a Hosszúkezű, az Ábrándos Teltség, aki egyszer kezet csókolt neki, majd mindketten megverették magukat, külön-külön egy rossz beszólás miatt, a Holdvilágos Vámpírfogú, aki se télen, se nyáron nem viselt bugyit, a cingár Erdélyi Vendégmunkásnő, aki néha nyitott ajtónál vetkőzött át az utca örömére Ők, akik megitatták és elringatták, ha más nem jutott neki.
A Látens Szatírarc itt megállt. Egy pillanatra elképzelte, hogy mindannyian körülötte ülnek és ő kedvére szólongatja őket, hogy ott folytassák, ahol az a villanás abbamaradt.
De inkább a múlt jószívű csendjét választotta meglelt nyugalmában.
