Portfóliók

INVOKÁCIÓ

Lehet, hogy ehhez már
a nagy létra kéne,
mer ha erre felmászok,
nem maradok élve.

De az is lehet, hogy
ez a kicsi elég,
akkor viszont nem kell
a nagy létra még.

***

Ha én egyszer inhalálnék
egész biztos belehalnék.
Üldögélnék tűnődve
a világgal a tüdőmbe.

*

De jó lenne egy teve!
Csak tudni kell, tetves-e.
De ha tetves, ki bánja?
Ha nincs nagyobb hibája.

*

De jó lenne egy tévé,
azon bárki nézhetné,
a parlament mit dönt,
nevethetnénk itt fönt.

De jó lenne tüntetni,
üvölteni, künn lenni.
Fiatalok lennénk,
este haza mennénk.

De jó lenne egy új csaj.
Lengő illat, szép dús haj.
Kérdezné, hogy tetszem?
Csábító a neccem?

*

Földön az ecsém,
egy légy a csecsén.
Ha leszúrnám azt a legyét,
megsebezném vele szegyét,
kifolyna a veres vér,
hullana a deres tél.

*

Lassan én is havazó polgár...
az lessz aztán igazán jó már.
Felhő formán havazok a tájra,
neki is kezdek edzeni már ma.

*

Pusztul a fogazato,
pusztul a fogazatom,
romlik a lehelet,
már nem szívesen
lehelek tebeléd.

Romlik a nevetése,
romlik a nevetésem,
pusztul a szeretet,
már nem szívesen
laknék veletek.

Pusztul a pecsenyéző,
pusztul a pecsenyéző,
romlik a szelete,
már nem szívesen
laknék be vele.

*

Roppan a
roppan a rókagerinc,
hallod a zajt,
és körbe tekintsz.
Látod a
látod a rókakomát,
hogy vergődik
épp oda át.

Hullik a
hullik a nap sugara,
látod, nincs itt
semmi para.
Nézed a
nézed a rókadögöt,
vécé
papírral
majd befödöd.

*

Felcihelődik a tevekaraván,
kis teve, nagy teve vele halad ám.
Ülnek az arabok a nyergekben,
estefelé egy megnyekken.

Tábort ver a tevekaraván,
nyerget nyitnak a teve derekán.
A nyereg könyörög a mennyeknek,
végül az arabok csak nyernek.

*

Azt mondod, hogy ez már sok?
mér, szerinted nem mások?
Kérded, akkor mi végre?
Szerintem a tiédre.

Felveted, hogy jót tenne,
hogyha egyszer jót enne,
kiülne a János-hegyre,
onnan nézné, hogyan megy le?

Szerintem meg úgy kéne,
ereszkedjen féltérdre,
onnan lőjön íjjal célba,
díja legyen két szép cékla.

Érvelsz, hogy így nem lehet?
Nagyon gyakran emleget.
Kifakadsz, hogy mit bánod,
beledöglesz kivárod!

*

Jön a para,
jön a para,
kalapom emelem,
hullámzik a haja,
hullámzik a haja,
látod a szememen.

Kezicsók!
Kezicsók!
Üdvözlöm!
mellei közt egy
friss közlöny.

Megy a para,
megy a para,
kalapom emelem,
hullámzik a fara,
hullámzik a fara
lassan, nehezen.

*

Este egyedül,
már nem hegedül,
ül a hegedűs,
a te eged,
a te eged,
mekegi az árva,
hűs árnyligetek,
napfény szigetek,
be vannak zárva.

*

Tegnap éjjel az orkán
lenyomta Tordast a torkán.
Szerencsés véletlen folytán
reggelre kifújta az orrán.

Eltűnt a kuka,
három nyálcsorgató,
csonka farkú rossz kutya,
sírásuk a tüdejéből,
lassan távolodó,
eső verte hülye éjből
ide hallatszik.

*

Rettenet!
Rettenet!
Ez az... izé,
ez a... na,
ez a geci micsoda
elbaszta a kedvemet.

*

Nézi, nézi a kondás,
körötte egy vakond ás,
földfekete kupacot,
kb. másfél tucatot.

*

Fel kéne kelni
de énekelni,
egy hallgatóra,
igényre lelni.

Fel kéne végre
de most evégre
fel kéne kelni
legalább ebédre.

Felszállni már a
de körtefára,
ezt volna jó terv
csinálni mára.

Felszállni, ülni,
de szédülni,
esti hidegben
halálra hűlni.

*

Lassan magyarázom a nőmnek,
télen a szavak nem nőnek.
Télen a szavak csak fáznak,
nincsen fedele se száznak.

Lassan a nőm el magyarázza,
persze, hogy se fedele, háza
nincsen a szavaknak télen,
ők fütyörésznek a szélben.

*

Aki teát iszik,
kinéz a teraszra,
hallgatózik, bízik
közeli tavaszba.

Aki egy sört kortyol,
ránevet a nyárra,
elalszik és horkol
hulló télben állva.

Aki tejet hörpint,
lassú őszre vágyik,
nőjének búcsút int,
elsétál az ágyig.

Aki kakaót kér,
az a nyárra gondol,
tengerparton táncol,
melltartót gombol.

*

Lepöckölsz egy fagyott legyet,
eltörik a lába,
mondod neki, isten neked,
mér ültél a fára.

Elsétál a fagyott légy,
te a teraszon állsz,
nem tudod, hogy mitévő légy,
utána kiabálsz.

*

Ha kertembe
fúrok kutat,
ellenőrzöm
tudatomat.
Kóstolgatom a vizét,
fogalmazom az izét.

Ha házamban
csapot nyitok,
vezetékből
dől a titok.
Kiengedek egy kádnyit,
benne megértek bármit.

*

Ha egy hangyacsalád
valamely tagja
magát a magányra
alkalmasnak tartja,
és felszerelik szépen
a hozzátartozói,
jótanácsokkal is
igyekezvén óvni,
ő meg egy tévézős
lusta éjszakán,
végül, nagy nehezen
erőtvesz magán,
és elindul nappalid
lakksivatagába,
te menjél aludni,
és hagyjad magára.

*

Légyhiányos üvegpókok
járják a téli lakást,
hálójukba morzsát dobok,
parizert vagy egy kis tojást.

De a pókok nem eszik a
morzsát, tojást, parizert,
mert nekik csak fincsi légy kell,
ez az egyedüli étel,
aminek örülnének.

*

Lisztérzékeny üvegpékek
járják a teli lakást,
jóllakjanak, kiflit tépek,
kalácsot, mazsolást.

De a lisztérzékeny pékek
nem eszik meg ezeket,
tél végére áttetszővé,
üveggyenge bőrű nővé
alakulnak szegények.

*

Milyen ronda ma a hold,
szomorkodik a róka,
igaza volt Endrének,
őszintén szólva.

Sápad, kerek naplopó,
világít az égen,
fénye pletyka, zavar keltés,
micsoda szégyen.

A csirkék felriadnak,
kigázol a gazda,
üvöltözés, kúszhatok
vissza a gazba.

*

Lemerül a telefonom,
lemerül a telefonom,
nincs mit tenni,
de jó lenne,
de jó lenne
valakinél a közelbe
töltőt lelni.

Hogyha töltőt lelhetnék,
szívnék bele áramot,
felhívnálak, nem kéne
lejárnom a lábamat.

*

Hálleluja, hálleluja,
nem volt hó,
vége már a télnek,
akik eddig féltek,
a kullancsok,
levéltetvek,
molyok,
rügyek
most nevetnek,
üvöltik, hogy
jaj de jó!

*

A kis légy napozik,
mellé a fára
egy nagy légy száll, mutatja,
mekkora a lába.

A kis légy bámulja,
valóban király,
szemébe könny telik,
szívébe fáj.

*

Ha kertembe gaz van,
akkor mindig az van,
hogy a gazt nem bíró,
gyenge fűnyíró
előbb-utóbb túlmelegszik,
és hiába próbálgatom,
indítgatom, hűtögetem,
hagyom állni az árnyékban,
fordítom meg, piszkálom ki
a fűpépet faszilánkkal,
csavarozom, szerelgetem,
próbálom ki hosszabbítóm
mindkét felét külön-külön,
ellenőrzöm villanyórám,
tanácskozom a Zsoltival,
kezdem újra nagy lelkesen,
őrizem meg nyugalmamat,
egyszerűen nem indul.

*

Komposztunkra macskák jőnek,
girhesek,
szemetünkön lesznek őzek,
fényesek.

Megeszik a narancshéjat,
esznek rizsmaradékot sokat,
kórót, követ, vérnarancsot,
kenyérvéget, csontokat.

Hogyha őzzé változtak,
a napon,
vitatkoznak különös
szavakon.

*

Szomorú a merőkanál,
kicsúfolják, mer ő kanál.
Rohadt, büdös, öblös nyél,
üvöltik a kések,
semmi elme, semmi él ­-
minek is élek.

*

Itt a tavasz,
uzsgyi dugni,
éneklik a vakondok,
kapjunk el egy
puha cickányt,
hú a cickány
az a legjobb,
pici, édes,
szőre fényes,
foga metsző,
szeme kékes,
ha szeret,
mindegy mit kérsz
megteszi teneked.

*

Kóborkutya kóborol az
éjszaka,
bundájából hull az eső
vízszaga.

Húzz a faszba, elkergetjük,
megdobjuk,
elemezzük, fogalmazzuk,
megoldjuk.

*

Felnőtt férfi vagyok,
lehetne gyerekem,
megkérdezhetném, ő
magyarázná nekem.

Nem para, hogy nem tudsz
elaludni apa,
biztosan zavar az
éj kutyaszaga.

*

Kutyaszagú, kivert éj
kaparja a korlátom,
sintért hívok, rohadjon meg,
nem bánom.

*

Teámhoz, hogy zsályát tépjek,
alá nyúltam a zsályalevélnek.
Alá nyúltam a zsályalevélnek,
nem gondoltam, hogy ott pókok élnek.

Hozzászorítottam a szomorú pókot
a zsályalevélhez, még az volt jó, hogy
viszonylag gyorsan kapcsolt a példány,
így nem végződik hallállal e példám.

*

Hogyha lesz egy szabad hetem,
elutazok, kipihenem
ezt a pörgést,
meditatív időtöltést
akarok.

Hogyha lesz egy szabad hetem,
magammal majd elhitetem
a nyugalmat,
hallgatom, hogy hogyan hallgat
egy város.

***

fa
tüdő
autó
üdülő

üdítő
idő
irdatlan
erő

hegy
tető
etető

etalon
etán
étel
éter
etika
etil
Péter
Péter

terem
terembér
teremőr
bálterem
tükörtelen
tükörterem
türelem
fáj
fényes szélben alvó táj
tej

tejcsarnok
tejfog
fog
fogamzás
fogalmazás

Marx
Marx Károly
Marxszal
marxi
mar-xi
Marx tér
Marx téri
marxista
marxisták
matt

me-
cha-
ni-
kus

kuss
kushad
hadd legyek
legyek

ing
inge
inggel
inganyag
ingblúz
ingujj

férfi ing
férfi
puplin ing
puplin
szilon ing
szilon

vetés
ellenvetés
nevetés