Portfóliók
Csigafilm - Örökszerda (ikerpróza)
Csigafilm
Mozi az egész világ, és a Csiga a műsor benne. Filmen kívül legyen ez mondva, mert filmen kívül megy az adás. Azt adták, hogy a Toldi moziban a Csiga megy filmen kívül.
Jön-megy, föl-alá járkál. Lemegy az aljba, és aztán vissza. Elszív egy cigit az aljban, és úgy. Följön, szintbe hozza magát.
Hajszálpontosan úgy hat mindez, mintha már ezerszer adták volna. Archívban megy a Csiga az aljban, ahogy kepeszt fölfelé hegymenetben. Most premier planban néz ki a képből a sötét lépcsőfeljáróban.
Csiga, a szomorú arcú geométer, útban a fény felé.
Két cigi közt jön a felvonásköz. A kthonikus road movie-t megszakítva a Csiga a felső világban időz. Műsoron kívül ez a Toldi büféje, de a Csiga most adásban van ismét. Issza a mittomén milyen sörét a mittomén hányadik üveggel. Sörivás gyakorlása jelenet megy, tempójelzés meno andante.
És akkor lelkét elönti a fény.
A felső világnak fénye beragyogta a Csigának lelkét x sör után. Látszik neki ez a nagy ragyogás. Ahogy sugárzik szerteszéjjel.
Csiga, a szomorú arcú geométer tündöklése az éjszakában.
Mint gyertyafényre az éjjeli lepke, gyűlik köré két árnyékstatiszta: a szakadár brahmanok gyülevész hada. Most azt adják, hogy körülzsongja a pultnál a talponálló lélek. Total planban a pult középen, mely alább tablóképpé egészül. Tumultuózus oltárjelenet:
ott áll a Csigának jobbján Lee, az egómentes házi sámán, sörében oldódik a pancsen láma lelke, mint szakrális kockacukor;
balján Leó, rezignált Zappa-hívő és alkalmi vokálpatrióta, civilben szorgalmas exmozigépész.
A Csiga most fennhangon álmodik, míg a brahmanok fejben moziznak. Lelkét a sörtől rabul ejti Mája, a felső világnak illúziója. Műsoron kívül azonos néven nevezett pultos alkalmazott a pokolba kívánja brahmanostól.
Mája anyánknak menzesze van. A brahmanok fejvesztve menekülnek, standolás közeleg gyilkos iramban. Zordon fellegek úsznak a képbe, mely hirtelen félsötétre vált.
A Csiga hosszabbításra játszik. Vokálban éleződő konfliktus, a búcsú fölvezető körei. Adásban Mája nagymonológja, majd sörhangon sztentori hangalámondás.
Csiga, a szomorú arcú geométer, a konverzáció lovagja.
Még egy utolsót lobban a fény, majd ez az este is hamvába hull. A szín most végleg elcsendesül. A moziban kihúny az összes lámpa, míg a Csiga az utolsó körét rója az aljban akkurátusan. A kijáratnál egy ajtónálló a kivonuló zászlónak tiszteleg. Csigafilm lassú járat indul a Toldiból az éjszakába.
Filmen kívül látni még, hogy a távolban ponttá zsugorodva a Csiga az éjsötét háttérbe olvad.
Csiga, a szomorú arcú geométer, útban hazafelé.
Örökszerda
Ha szerda, akkor delirálunk. Egyszersmind szakrális üzemmódba kapcsolunk, hogy méltóképpen ünnepelhessük a Baseballsapkás Misztagógosz nagy, szent titkait. Ott kezdjük el, ahol a part szakad. Kezdetben vala a bor. Credo in unum vinum, patrem omnipotentem.
Aztán jön a whisky, aztán jön a sör, aztán jön, aminek jönnie kell. Szabadon választott fegyvernemek, szabadon választott halál, Mr. Mixerünknek legyen hála érte.
Aztán jön szállodás Z. (sörfrakció), aztán jön N. Z. költő és a néhai Dixi veterán hadapródja, aztán jön Csókolom Z., aztán jön Tonio, aztán meg az jön, hogy mindjárt lelépek baszd meg, mert hol a jó picsában kolbászol már megint az öreg.
A BASEBALLSAPKÁS MISZTAGÓGOSZ ÚTJAI KIFÜRKÉSZHETETLENEK.
Aztán a stáb pszeudoszociális phalanxot alkot. Egynehány főnyi társult magány fogyasztói pózba vágja magát fotőjnek lágy ölén. Vérszagra gyűlvén, mint éji vad, s úgy is, mint szeszszagra a baromállat, stáb (ezentúl Nagyérdemű) percenként helyzetbe hozza Mr. Mixerünket.
Az első félidő a múlté.
Nagyérdemű véralkoholszintje rohamosan felfelé tendál. Szállodás Z. (sörfrakció) harmadszor megy pisálni. Gejzírből Pater (Noster) érkezik, kései jelenése extra adag boldogsághormonok erejével hat illuminált Nagyérdeműre.
A második félidő is a múlté, éjfélre jár az idő. A Baseballsapkás Misztagógosz még most sem ad jelt magáról.
A szín most süllyedő hajóvá változik, melyből atomjaira disszociáló Nagyérdemű lassított felvételben távozik, hogy egyenként szívódjon fel az éjszakában. Előbb megy szállodás Z. (sörfrakció), aztán megy N. Z. költő és a néhai Dixi veterán hadapródja, aztán megy Csókolom Z., aztán megy Tonio, aztán megy Pater (Noster), aztán megy az utolsó buszom, aztán megy a hosszabbítás. Mostantól Mr. Mixerünk önti belém a lelket.
Ömlik beléd a lélek, míg tart ez a kozmikus várakozás. Véralkoholszinted sohanemvolt csúcsokat döntöget. Rövid ideig úgy érzed, mintha egy leköszönőfélben lévő, lassan haldokló világkorszak mellett virrasztanál végtelen idők óta.
Aztán elfelejted és lelépsz. Hazahúzod a beled, és jobb híján várod a jövő szerdát. Az öreg most már tuti, hogy nem jön. Az utóbbi időben így megy ez hetente. A Nájlonban flangál az átkozott, vagy csak bolyong, mint a sarki fény. Vagy ki tudja, lehet, hogy beteg. Nem épp az a mai gyerek már, mondják, egyre nehezebben bírja a térde is.
Otthon azt képzelem, hogy mindennap szerda van. Azzal kelek, hogy szerda, azzal fekszem, hogy szerda. A hétfő, kedd is szerda, a csütörtök, péntek is szerda, a szombat, vasárnap is szerda. A Nap, a Hold is szerda, az összes csillag is mind szerda. Azt képzelem, hogy szerdának teremtették odafönt az egész világot.
Mély álomba merülök. Álmomban Mr. Mixerünk mobilján anonim hírvivő tudatja, hogy a Baseballsapkás Misztagógosz lelke lebeg a vizek felett. A Mester a Zónából tart ismeretlen helyszín felé, zakójában lapuló kétdekását meg-meghúzva időnként, mert hát köll egy kis melegség bévül, hideg az éjszaka. Szekerét a Csiga húzza, nyomában csiganyomtól fénylik a misztikus lelki megvilágosodás rögös útja, ha telibe kapja olykor a holdsugár. Misztikus aurájának fénye valamelyik Duna-hídon ragyog éppen. A Mester jókívánságaival együtt azt üzeni Nagyérdeműnek, hogy bár Tiszán innen és Dunán túl sajnos még a materializmus bűzhödt köde borítja be a vadkapitalista hátország szodomikus fertőjét, kitartás, ifjú barátaim, fel a fejjel, a Törvény a mi kezünkben van, a lélek misztériumával ezek nem fognak csak úgy kibabrálni apukám, ha a fene fenét eszik is, mit képzelnek ezek magukról, kik ezek a kis porbafingó janik, Ámen.
Mozi az egész világ, és a Csiga a műsor benne. Filmen kívül legyen ez mondva, mert filmen kívül megy az adás. Azt adták, hogy a Toldi moziban a Csiga megy filmen kívül.
Jön-megy, föl-alá járkál. Lemegy az aljba, és aztán vissza. Elszív egy cigit az aljban, és úgy. Följön, szintbe hozza magát.
Hajszálpontosan úgy hat mindez, mintha már ezerszer adták volna. Archívban megy a Csiga az aljban, ahogy kepeszt fölfelé hegymenetben. Most premier planban néz ki a képből a sötét lépcsőfeljáróban.
Csiga, a szomorú arcú geométer, útban a fény felé.
Két cigi közt jön a felvonásköz. A kthonikus road movie-t megszakítva a Csiga a felső világban időz. Műsoron kívül ez a Toldi büféje, de a Csiga most adásban van ismét. Issza a mittomén milyen sörét a mittomén hányadik üveggel. Sörivás gyakorlása jelenet megy, tempójelzés meno andante.
És akkor lelkét elönti a fény.
A felső világnak fénye beragyogta a Csigának lelkét x sör után. Látszik neki ez a nagy ragyogás. Ahogy sugárzik szerteszéjjel.
Csiga, a szomorú arcú geométer tündöklése az éjszakában.
Mint gyertyafényre az éjjeli lepke, gyűlik köré két árnyékstatiszta: a szakadár brahmanok gyülevész hada. Most azt adják, hogy körülzsongja a pultnál a talponálló lélek. Total planban a pult középen, mely alább tablóképpé egészül. Tumultuózus oltárjelenet:
ott áll a Csigának jobbján Lee, az egómentes házi sámán, sörében oldódik a pancsen láma lelke, mint szakrális kockacukor;
balján Leó, rezignált Zappa-hívő és alkalmi vokálpatrióta, civilben szorgalmas exmozigépész.
A Csiga most fennhangon álmodik, míg a brahmanok fejben moziznak. Lelkét a sörtől rabul ejti Mája, a felső világnak illúziója. Műsoron kívül azonos néven nevezett pultos alkalmazott a pokolba kívánja brahmanostól.
Mája anyánknak menzesze van. A brahmanok fejvesztve menekülnek, standolás közeleg gyilkos iramban. Zordon fellegek úsznak a képbe, mely hirtelen félsötétre vált.
A Csiga hosszabbításra játszik. Vokálban éleződő konfliktus, a búcsú fölvezető körei. Adásban Mája nagymonológja, majd sörhangon sztentori hangalámondás.
Csiga, a szomorú arcú geométer, a konverzáció lovagja.
Még egy utolsót lobban a fény, majd ez az este is hamvába hull. A szín most végleg elcsendesül. A moziban kihúny az összes lámpa, míg a Csiga az utolsó körét rója az aljban akkurátusan. A kijáratnál egy ajtónálló a kivonuló zászlónak tiszteleg. Csigafilm lassú járat indul a Toldiból az éjszakába.
Filmen kívül látni még, hogy a távolban ponttá zsugorodva a Csiga az éjsötét háttérbe olvad.
Csiga, a szomorú arcú geométer, útban hazafelé.
Örökszerda
Ha szerda, akkor delirálunk. Egyszersmind szakrális üzemmódba kapcsolunk, hogy méltóképpen ünnepelhessük a Baseballsapkás Misztagógosz nagy, szent titkait. Ott kezdjük el, ahol a part szakad. Kezdetben vala a bor. Credo in unum vinum, patrem omnipotentem.
Aztán jön a whisky, aztán jön a sör, aztán jön, aminek jönnie kell. Szabadon választott fegyvernemek, szabadon választott halál, Mr. Mixerünknek legyen hála érte.
Aztán jön szállodás Z. (sörfrakció), aztán jön N. Z. költő és a néhai Dixi veterán hadapródja, aztán jön Csókolom Z., aztán jön Tonio, aztán meg az jön, hogy mindjárt lelépek baszd meg, mert hol a jó picsában kolbászol már megint az öreg.
A BASEBALLSAPKÁS MISZTAGÓGOSZ ÚTJAI KIFÜRKÉSZHETETLENEK.
Aztán a stáb pszeudoszociális phalanxot alkot. Egynehány főnyi társult magány fogyasztói pózba vágja magát fotőjnek lágy ölén. Vérszagra gyűlvén, mint éji vad, s úgy is, mint szeszszagra a baromállat, stáb (ezentúl Nagyérdemű) percenként helyzetbe hozza Mr. Mixerünket.
Az első félidő a múlté.
Nagyérdemű véralkoholszintje rohamosan felfelé tendál. Szállodás Z. (sörfrakció) harmadszor megy pisálni. Gejzírből Pater (Noster) érkezik, kései jelenése extra adag boldogsághormonok erejével hat illuminált Nagyérdeműre.
A második félidő is a múlté, éjfélre jár az idő. A Baseballsapkás Misztagógosz még most sem ad jelt magáról.
A szín most süllyedő hajóvá változik, melyből atomjaira disszociáló Nagyérdemű lassított felvételben távozik, hogy egyenként szívódjon fel az éjszakában. Előbb megy szállodás Z. (sörfrakció), aztán megy N. Z. költő és a néhai Dixi veterán hadapródja, aztán megy Csókolom Z., aztán megy Tonio, aztán megy Pater (Noster), aztán megy az utolsó buszom, aztán megy a hosszabbítás. Mostantól Mr. Mixerünk önti belém a lelket.
Ömlik beléd a lélek, míg tart ez a kozmikus várakozás. Véralkoholszinted sohanemvolt csúcsokat döntöget. Rövid ideig úgy érzed, mintha egy leköszönőfélben lévő, lassan haldokló világkorszak mellett virrasztanál végtelen idők óta.
Aztán elfelejted és lelépsz. Hazahúzod a beled, és jobb híján várod a jövő szerdát. Az öreg most már tuti, hogy nem jön. Az utóbbi időben így megy ez hetente. A Nájlonban flangál az átkozott, vagy csak bolyong, mint a sarki fény. Vagy ki tudja, lehet, hogy beteg. Nem épp az a mai gyerek már, mondják, egyre nehezebben bírja a térde is.
Otthon azt képzelem, hogy mindennap szerda van. Azzal kelek, hogy szerda, azzal fekszem, hogy szerda. A hétfő, kedd is szerda, a csütörtök, péntek is szerda, a szombat, vasárnap is szerda. A Nap, a Hold is szerda, az összes csillag is mind szerda. Azt képzelem, hogy szerdának teremtették odafönt az egész világot.
Mély álomba merülök. Álmomban Mr. Mixerünk mobilján anonim hírvivő tudatja, hogy a Baseballsapkás Misztagógosz lelke lebeg a vizek felett. A Mester a Zónából tart ismeretlen helyszín felé, zakójában lapuló kétdekását meg-meghúzva időnként, mert hát köll egy kis melegség bévül, hideg az éjszaka. Szekerét a Csiga húzza, nyomában csiganyomtól fénylik a misztikus lelki megvilágosodás rögös útja, ha telibe kapja olykor a holdsugár. Misztikus aurájának fénye valamelyik Duna-hídon ragyog éppen. A Mester jókívánságaival együtt azt üzeni Nagyérdeműnek, hogy bár Tiszán innen és Dunán túl sajnos még a materializmus bűzhödt köde borítja be a vadkapitalista hátország szodomikus fertőjét, kitartás, ifjú barátaim, fel a fejjel, a Törvény a mi kezünkben van, a lélek misztériumával ezek nem fognak csak úgy kibabrálni apukám, ha a fene fenét eszik is, mit képzelnek ezek magukról, kik ezek a kis porbafingó janik, Ámen.
