Szent Valentinunk Gyertyái Egyszer s Mindenkorra (Meditációk XXIV)
1.
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
a kármin rózsákat
kántáló
korál
tisztítsa fénykehellyé
hideg-sápadt Vezúv-
öblünket
nevesse nyelve
csiklandozó Nyárrá
kedvünket
nyelje el hálát sem várva
a nyeretlen világ
nyomorát
verje vissza az olvadó
sóbálványok rovat-szemének
sugarát
fehérítse igazsággá az
igehirdető szájak
fogsorát
szelidítse megbocsátássá
a hétpecsét szívtelen
szigorát
csillapítsa de el ne oltsa
a létezés lobogó
seblázát
töltse meg Héliosz
hevével a behorpadt
eget
találja meg a túlvilág innenső
torkánban a madár-látta
éneket
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
a kármin rózsákat
kántáló
korál
2.
Mindenható Megismerés
ruhátlan lélegzem lenge
lelkedet
mosdasd meg magasságaidban
a mocskos Messiás-
meséket
töröld le a kormot Hitünkről mit
itt felejtettek kígyózó
körmenetek
vesénkbe látó Idő szitáld
arannyá sivatag-
énünket
3.
hajolj le a tegnap ingatag pereméről
és emeld magadhoz a feltörő
hőséget
kitárt karoddal Tűzmadár-öleddel
fogadd be az üstökös-hozta
üzenetet
merevítsd ki és morzsold múttá
fáradt félutadnak mérgezett
mérföldköveit
rázd le Gyógyír-Magadról
tömlöcöd utolsó magtalan
törmelékeit
4.
együttálló égitestjeinkbe
burok-rianásain át
behatolunk
öröktermő virágágyást
tár fel s rejt kohó-
kolostorunk
szívhangjainkból szivárvány-
lázgörbéket izgága íriszünkre
rajzolunk
verítékünk terített gyöngy-
asztalánál meg nem
szomjazunk
5.
égesd dobogó nevünket
jajkiáltó állatbőrbe
totem-tenyerünk
vaktérképébe
kötelét bódító kenderré sodró
láncát táguló szemmé szaggató
pokolbéli csengettyűket
halálukba némító
gyönyörétől
magatehetetlen
tánc
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
a kármin rózsákat
kántáló
korál
tisztítsa fénykehellyé
hideg-sápadt Vezúv-
öblünket
nevesse nyelve
csiklandozó Nyárrá
kedvünket
nyelje el hálát sem várva
a nyeretlen világ
nyomorát
verje vissza az olvadó
sóbálványok rovat-szemének
sugarát
fehérítse igazsággá az
igehirdető szájak
fogsorát
szelidítse megbocsátássá
a hétpecsét szívtelen
szigorát
csillapítsa de el ne oltsa
a létezés lobogó
seblázát
töltse meg Héliosz
hevével a behorpadt
eget
találja meg a túlvilág innenső
torkánban a madár-látta
éneket
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
a kármin rózsákat
kántáló
korál
2.
Mindenható Megismerés
ruhátlan lélegzem lenge
lelkedet
mosdasd meg magasságaidban
a mocskos Messiás-
meséket
töröld le a kormot Hitünkről mit
itt felejtettek kígyózó
körmenetek
vesénkbe látó Idő szitáld
arannyá sivatag-
énünket
3.
hajolj le a tegnap ingatag pereméről
és emeld magadhoz a feltörő
hőséget
kitárt karoddal Tűzmadár-öleddel
fogadd be az üstökös-hozta
üzenetet
merevítsd ki és morzsold múttá
fáradt félutadnak mérgezett
mérföldköveit
rázd le Gyógyír-Magadról
tömlöcöd utolsó magtalan
törmelékeit
4.
együttálló égitestjeinkbe
burok-rianásain át
behatolunk
öröktermő virágágyást
tár fel s rejt kohó-
kolostorunk
szívhangjainkból szivárvány-
lázgörbéket izgága íriszünkre
rajzolunk
verítékünk terített gyöngy-
asztalánál meg nem
szomjazunk
5.
égesd dobogó nevünket
jajkiáltó állatbőrbe
totem-tenyerünk
vaktérképébe
kötelét bódító kenderré sodró
láncát táguló szemmé szaggató
pokolbéli csengettyűket
halálukba némító
gyönyörétől
magatehetetlen
tánc