Portfóliók
Möszijő Mísz csődöt jelent
Figyelmeztették, hogy ez lesz a veszte, de nem értett mégsem az okos szóból. Jó Möszijő Mísz, a boldogtalan most súlyos árat fizet ezért.
Pedig mennyire szépen indult minden.
Alig egy évvel azelőtt, hogy ama végzetes felismerésre jutott, még álmodni sem bírt volna erről. Alig egy évvel előtte még maga volt a szent búskomorság. Vagy mondjuk így, állócsillag volt ő bús magyar éjszakánk zord egén. Hősi magánya még csak meg se rezzent, ha valamely mégoly impozáns nőstény önként a hálójába tévedt, úgymond átutazóban. Tranzitország volt búskomor lelke, a teste a nőkbe csak hálni járt. Kérész életű volt szerelme, ha volt is, mindahány. Ráadásul rágta a szívét szomorú szép szerelmi bánat.
Ó, nem elégszer szent búskomorság, azok voltak a fényes idők.
Möszijő Mísznek akkortájt még mások élték az ő életét. Legalábbis, ahogy Möszijő Mísz ezt búskomor képpel mondogatta. Másfelől meg Möszijő Mísz ezt legalábbis le se szarta. Mi az, hogy! Ettől volt topon ő. Mert Möszijő Mísz (ezt most megsúgjuk) részben épp maga akarta így. Mert Möszijő Mísz, az örök lúzer így kedvtelve írhatta le magát. S mert Möszijő Mísz (ez köztünk maradjon) életenergiát spórolt ezzel.
De ó, nem elégszer szent búskomorság, mivé lesznek mártírjaid.
De ó, nem elégszer szent búskomorság, csillagod leáldozóban.
Jó Möszijő Mísz, a boldogtalan csőbe húzta magát gyanútlan. Jó Möszijő Mísz, a boldogtalan súlyosan rajtavesztett. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy életre hazavágta magát.
Pedig alig egy nappal azelőtt, hogy ama végzetes felismerésre jutott, még fix, hogy megmenekülhetett volna. Sőt alig egy órával előtte is még lehet, hogy nem volt semmi se veszve.
De mikor ama végzetes utcába tévedt, már aligha volt a bajból kiút. De mikor ama végzetes házba betért, már nagyjából cseszhette is az egészet. De mikor ama végzetes szófán landolt, már frankóra eláshatta magát, és ama végzetes pozitúráról még nem is szóltunk akkor.
Mert amint az épp soros spiné elernyedt jó Möszijő Mísz teste alatt, ő felismerte benne a tuti nőt, azaz élete asszonyát.
Az átkozott coitust szent frigy követte, majd bőséges gyermekáldás.
Jó Möszijő Mísz, a boldogtalan most kénytelen lesz boldog lenni.
Pedig mennyire szépen indult minden.
Alig egy évvel azelőtt, hogy ama végzetes felismerésre jutott, még álmodni sem bírt volna erről. Alig egy évvel előtte még maga volt a szent búskomorság. Vagy mondjuk így, állócsillag volt ő bús magyar éjszakánk zord egén. Hősi magánya még csak meg se rezzent, ha valamely mégoly impozáns nőstény önként a hálójába tévedt, úgymond átutazóban. Tranzitország volt búskomor lelke, a teste a nőkbe csak hálni járt. Kérész életű volt szerelme, ha volt is, mindahány. Ráadásul rágta a szívét szomorú szép szerelmi bánat.
Ó, nem elégszer szent búskomorság, azok voltak a fényes idők.
Möszijő Mísznek akkortájt még mások élték az ő életét. Legalábbis, ahogy Möszijő Mísz ezt búskomor képpel mondogatta. Másfelől meg Möszijő Mísz ezt legalábbis le se szarta. Mi az, hogy! Ettől volt topon ő. Mert Möszijő Mísz (ezt most megsúgjuk) részben épp maga akarta így. Mert Möszijő Mísz, az örök lúzer így kedvtelve írhatta le magát. S mert Möszijő Mísz (ez köztünk maradjon) életenergiát spórolt ezzel.
De ó, nem elégszer szent búskomorság, mivé lesznek mártírjaid.
De ó, nem elégszer szent búskomorság, csillagod leáldozóban.
Jó Möszijő Mísz, a boldogtalan csőbe húzta magát gyanútlan. Jó Möszijő Mísz, a boldogtalan súlyosan rajtavesztett. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy életre hazavágta magát.
Pedig alig egy nappal azelőtt, hogy ama végzetes felismerésre jutott, még fix, hogy megmenekülhetett volna. Sőt alig egy órával előtte is még lehet, hogy nem volt semmi se veszve.
De mikor ama végzetes utcába tévedt, már aligha volt a bajból kiút. De mikor ama végzetes házba betért, már nagyjából cseszhette is az egészet. De mikor ama végzetes szófán landolt, már frankóra eláshatta magát, és ama végzetes pozitúráról még nem is szóltunk akkor.
Mert amint az épp soros spiné elernyedt jó Möszijő Mísz teste alatt, ő felismerte benne a tuti nőt, azaz élete asszonyát.
Az átkozott coitust szent frigy követte, majd bőséges gyermekáldás.
Jó Möszijő Mísz, a boldogtalan most kénytelen lesz boldog lenni.
