Portfóliók

- lehetetlen címkézni


Nagykörúti szerelmek lázai,
( sárgultak a békeidők házai)
négyeshatos önkívület,
hogy mindig senki kívüled!
Te vagy és hajnali köd csak
-súgom, mint egy idill-övcsat:
húzok még egyet és babrálok az órával:
vissza –majd megállítom. Innen már nincs
hová érkezésed, hiányzó kilincs…
Extázisomban visszaköszön az ősrég :
mikor lehettél, ha tudtál: helyen, s időn kívül:
szeretkezős magam mellé tiszta rímül.
A Margit-hídon, vagy az Andrássyn.
Szenvedély a szigeten, vagy a másik,
hogy a Kmetty utca kapubélleteibe
lopjuk magunk, s közös páránk fénylő heve
epreskerteket lobbant szentiváni elragadtatásba
- orgiánk egy Paganini-darab pontos mása-.
Együtt végezni a legnagyobb feladat.
Sugárutak szurkolják, hevítik a vasat:
Izzik, édesen izzik, a kovácsoltvas koszorú,
a kint-bent gyásza mellé leül - pedig ez koszos út.
Aléltan sugárzó mosoly csodarcán,
amúgy másnapos szájízzel is finom csók aztán
aztán.