Portfóliók
Egy elkésett karácsonyi levél
Karácsonyi történet
Szeretettel Gergely Tamásnak, a Cafe Stockholm íróinak, szerkesztőinak, olvasóinak
És Böszörményi Zoltánnak, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjének
A művész önzetlensége
Mártonfalvi, az öreg költő, három hónapig írta Miki grófnak a szokásos kölcsönkérő leveleket, a gróf szilárdan ellenállt, de egy nyári lakot felajánlott a poétának halastava mellett. Az öreg régi újságokkal megtöltött egy ládát, és útnak eredt.
Mártonfalvi neve csupán egyszer jelent meg nyomtatásban, az ebtenyésztésről írt egy kisebb füzetet. Mártonfalvi úr azonban leveleiben él tovább. Életében kb.100 000 levelet írt, és 100 000 levélben kért kölcsön pénzt, bundát, fizetési haladékot. Csupa költői munka! Ragyogó képek, elmés mondatok Shakespeare és Heine műveiből, akik enyhe fejbólintással nézték a felhők mögül, hogy műveikből sorokat azon célzattal vesz át a költő, hogy Iffkov józsefvárosi kocsmárostól némi kölcsönben részesülhessen. Mártonfalvi negyven évig az irodalom nevében kért kölcsönt. Az embereket úgy ismerte, mint azok saját magukat. Gazdag asszonyságoknak Heine soraival kedveskedett, míg Eszterházy grófnak, a kegyes tatai várúrnak küldött episztolákban a hazában bolyongó, árva lantosnak nevezte magát. A költő a kölcsönkérés művésze volt. Tudott 27 krajcárt kölcsönkérni, és nem restellt ezért eredetiben idézni Cervantesből, de a száz forintos kölcsönnél sem tette egyebet, mint Balzac-ra hivatkozott. Olyan kölcsönügylet nem volt, ahol Mártonfalvi úr segítőtársakra ne akadt volna a régi irodalom elmúlt nagyságaiban, Puskint párbajban agyonlőtték, hogy Mártonfalvi úr eredeti sorokat idézhessen…
A halastó melletti lakban egy lengyel gróf lakott, a fehér hajú herceg és Mártonfalvi úr este a halastó körül sétálgattak, s reggelre kelve levélke érkezett a lengyelhez, a levelet az öreg költő írta, huszonhárom krajcárt kért holnapig, s eredetiben idézte Sienkiewicz-et. A lengyel gróf franciául válaszolt, és a leigázott lengyel forradalommal mentette ki magát.
Másnap a falu jókedvű, zsidó korcsmárosával találkozott az öreg költő, gyermekekről, üzletről trafikáltak. A MÁSNAPI LEVELÉBEN Mártonfalvi eredetiben idézte a Talmudot, s hatvanhárom krajcárt kért kölcsön másnapig. Az őszi vadászatoknál Metternich hercegnő is megjelent, pompás alakján Mária Terézia emléke ragyogott, fehér harisnyás lába a valcer ütemére mozdult. Ő nem merte felbontani a levelet, melyet ablakán bedobtak, s a levél Miki Gróf kezébe került.
Csupán arról volt szó benne, hogy a nagyra-becsült hercegi család, egyenes leszármazottja az ősi magyar királyoknak. Vasárnapig (mise után) két forint húsz krajcárt kért Mártonfalvi, a halastó remetéje, mert erre nagy szüksége van.
Miki gróf ebédig nevetett.
De azért felkereste a poétát. Az öreg költő szégyenkezve dugott el egy levelet, melyet Rohan herceghez írt.(A pétervári nagykövet ősapja Rákóczi Párizsba menekült kurucait szívesen látta.)
-Kedves poétám! Ezentúl csak nekem írjon leveleket, minden leveléért egy aranyat fizetek.
-Mártonfalvi elsápadt.
-Nem, gróf úr, -felelte remegő hangon-,én nem írok pénzért.
Krúdy Gyula 1913-as tárcájából írta Kerekes Tamás
Szeretettel Gergely Tamásnak, a Cafe Stockholm íróinak, szerkesztőinak, olvasóinak
És Böszörményi Zoltánnak, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjének
A művész önzetlensége
Mártonfalvi, az öreg költő, három hónapig írta Miki grófnak a szokásos kölcsönkérő leveleket, a gróf szilárdan ellenállt, de egy nyári lakot felajánlott a poétának halastava mellett. Az öreg régi újságokkal megtöltött egy ládát, és útnak eredt.
Mártonfalvi neve csupán egyszer jelent meg nyomtatásban, az ebtenyésztésről írt egy kisebb füzetet. Mártonfalvi úr azonban leveleiben él tovább. Életében kb.100 000 levelet írt, és 100 000 levélben kért kölcsön pénzt, bundát, fizetési haladékot. Csupa költői munka! Ragyogó képek, elmés mondatok Shakespeare és Heine műveiből, akik enyhe fejbólintással nézték a felhők mögül, hogy műveikből sorokat azon célzattal vesz át a költő, hogy Iffkov józsefvárosi kocsmárostól némi kölcsönben részesülhessen. Mártonfalvi negyven évig az irodalom nevében kért kölcsönt. Az embereket úgy ismerte, mint azok saját magukat. Gazdag asszonyságoknak Heine soraival kedveskedett, míg Eszterházy grófnak, a kegyes tatai várúrnak küldött episztolákban a hazában bolyongó, árva lantosnak nevezte magát. A költő a kölcsönkérés művésze volt. Tudott 27 krajcárt kölcsönkérni, és nem restellt ezért eredetiben idézni Cervantesből, de a száz forintos kölcsönnél sem tette egyebet, mint Balzac-ra hivatkozott. Olyan kölcsönügylet nem volt, ahol Mártonfalvi úr segítőtársakra ne akadt volna a régi irodalom elmúlt nagyságaiban, Puskint párbajban agyonlőtték, hogy Mártonfalvi úr eredeti sorokat idézhessen…
A halastó melletti lakban egy lengyel gróf lakott, a fehér hajú herceg és Mártonfalvi úr este a halastó körül sétálgattak, s reggelre kelve levélke érkezett a lengyelhez, a levelet az öreg költő írta, huszonhárom krajcárt kért holnapig, s eredetiben idézte Sienkiewicz-et. A lengyel gróf franciául válaszolt, és a leigázott lengyel forradalommal mentette ki magát.
Másnap a falu jókedvű, zsidó korcsmárosával találkozott az öreg költő, gyermekekről, üzletről trafikáltak. A MÁSNAPI LEVELÉBEN Mártonfalvi eredetiben idézte a Talmudot, s hatvanhárom krajcárt kért kölcsön másnapig. Az őszi vadászatoknál Metternich hercegnő is megjelent, pompás alakján Mária Terézia emléke ragyogott, fehér harisnyás lába a valcer ütemére mozdult. Ő nem merte felbontani a levelet, melyet ablakán bedobtak, s a levél Miki Gróf kezébe került.
Csupán arról volt szó benne, hogy a nagyra-becsült hercegi család, egyenes leszármazottja az ősi magyar királyoknak. Vasárnapig (mise után) két forint húsz krajcárt kért Mártonfalvi, a halastó remetéje, mert erre nagy szüksége van.
Miki gróf ebédig nevetett.
De azért felkereste a poétát. Az öreg költő szégyenkezve dugott el egy levelet, melyet Rohan herceghez írt.(A pétervári nagykövet ősapja Rákóczi Párizsba menekült kurucait szívesen látta.)
-Kedves poétám! Ezentúl csak nekem írjon leveleket, minden leveléért egy aranyat fizetek.
-Mártonfalvi elsápadt.
-Nem, gróf úr, -felelte remegő hangon-,én nem írok pénzért.
Krúdy Gyula 1913-as tárcájából írta Kerekes Tamás
