Portfóliók
A cápa, mint médium
A Mark Twain Klub titkára jelenti
marlonbrandy
A cápa, mint médium
Az ausztráliai Sydney kikötőjében nyüzsögnek a legszebb emberevő cápák. Vannak, akik abból élnek, hogy eladják a cápákat a kormánynak, hiszen az fizet érte. Minél nagyobb a cápa, annál nagyobb a jutalom. Nemcsak a jutalmat kapod meg, hanem mindazt, amit a cápa gyomrában találnak. A cápa a leggyorsabban úszó hal. A leggyorsabb gőzös is siralmasan elmarad mellette. Amellett nagy csavargó, messze elkujtorog az óceánokon. 1870-ben egy idegen fiatalember érkezett Sydneybe. De mivel nem volt ajánlólevele, állást sem kapott. Nem kedvezett neki a szerencse, végül már éhezni kényszerült. De kenyere és szállása sem akadt. Egy hajnalban messze a város határában találta magát, céltalanul bolyongott a kikötőben. Amint egy cápavadász mellett elhaladt, az felnézett rá, és megkérte, hogy tartsa egy kicsit a zsinórt. -Rendben van, de mit ad? -kérdezte a fiatalember. -Neked adom a cápát, ha fogsz egyet -válaszolta a halász. -Meg is eszem mindenestül, kérem a zsinórt - mondta a fiú. Váratlan kapás jelentkezett, a halász biztatta: húzd már, húzd csak, és már szárazon is volt. Szokatlanul nagy cápa volt-„teljes tizenkilenc láb hosszú”, mondta a halász, amikor késével felhasította. -Na, most rabold ki fiatalember, amíg én új csalétket hozok a kosaramból. A cápa hasában rendszerint van valami, aminek érdemes utánanyúlni. Látod, megfordítottad a szerencsémet. Remélem, a magadét is. -Az se lenne baj, arra ne legyen gondja. Csak hozza a csalétkét! Én addig kirablom a cápát. A fiú gyorsan elszelelt, még a nyolcvan shilling jutalomra sem tartott igényt, ami a cápáért járt volna. Visszament a városba, útközben mélyen elgondolkodott. Pillanatra megállt a legjobb vendéglő előtt, aztán a ruhájára nézett, s egy talponállóban reggelizett. A visszakapott pénzre nézve megjegyezte, hogy ebből nem vehet magának jobb ruhát, aztán továbbment. Fél tízkor Sydney leggazdagabb gyapjúügynöke reggeliző-szobájában ült otthon, reggelizett és újságot olvasott. Egy cseléd bedugta a fejét, és így szólt: -Egy alkonyi madár áll az ajtó előtt, és az úrral akar beszélni. -Minek hozol nekem ilyen üzenetet? Küldd a dolgára! -Nem akar elmenni. Próbáltam -válaszolta a szolgáló. -Nem akar elmenni? Nahát ez-szokatlan. Akkor két dolog lehetséges, vagy figyelemreméltó ember vagy őrült. Őrült? -Nem, nem látszik annak-hangzott a felelet.- Azt mondja, egész nap itt fog állni, ha nem beszélhet az úrral. -Hát vezesd be, adta meg magát a kereskedő. És gyorsan megadta a kezdő hangnemet:- -Mit akar?- Százezer fontot, hangzott a magabiztos válasz -Mégis tévedtem, mondta magában a kereskedő -Mondja, kicsoda maga? -kérdezte.
-Cecil Rhodes.
-Nem emlékszem, hogy valaha is hallottam ezt a nevet- No hát-csak kíváncsiságból kérdezem, mi jutott eszébe, hogy ilyen fura kéréssel forduljon hozzám? -Az a szándékom, hogy százezer fontot szerzek Önnek, s ugyanannyit magamnak két hónap múlva. -Beszéljen bátran, mi a terve -biztatta a kereskedő. -Meg akarom venni az egész gyapjútermést-kéthavi szállításra. -Micsoda? Az egészet? –Az egészet. -Úgy látszik, még mindig érhet meglepetés. De hát mit beszél maga? Tudja, milyen értékű lesz a termésünk? –Kétmillió fontsterling-talán egy kicsivel több -válaszolta a fiú. -Hát a stat5isztikát mindenesetre jól tudja-gondolkodott a kereskedő. -De tudja-e, hogy milyen margóval jár a kéthónapos határidőüzlet? -Azzal a százezer fonttal, amivel idejöttem-válaszolta az ismeretlen.- Megint igaza van. Igazán szeretném, ha volna ennyi pénze, csakhogy lássam, mi lesz ebből. És, ha megvolna, mit csinálna vele? -kérdezte a kereskedő.- Két hónap alatt kétszázezret csinálok belőle- hangzott a magabiztos felelet. -No de miért vásárolná meg az egész termést és miért keresne vele ennyit-. tört ki a kíváncsiság a kereskedőből. –nem gondolom, tudom-hangzott a válasz.- Most beszéljen határozottan. Honnan tudja? Kérdezte a kereskedő. –Mert Franciaország hadat üzent Németországnak, s a gyapjú ára 14 százalékkal fölment Londonban és még emelkedik.
-Úgy? Igazán? Na, hát most megfogtam magát! Ilyen mennykőcsapásra, mint ez, fel kellett volna ugranom ültömből, de mint látja, meg sem mozdultam, hiszen olvastam a reggeli lapokat. Megnézheti, ha akarja,. A leggyorsabb hajó tegnap este tizenegykor érkezett meg, ötven napja hagyta el Londont. Minden hír, amit hozott, itt van nyomtatásban. Szó sincs háborús felhőkről, s ami az angol gyapjút illeti, nos ez a leglanyhább cikk az angol piacon. -Most magán a sor, hogy fölugorjék. Miért nem teszi? -Az én hírem csak tíznapos -válaszolta a fiatalember. -Ó, Münchausen, hallod ezt a bolond beszédet, Honnan szerezte?
-Egy cápa gyomrából.
-Rendőrséget, puskát! Ó! Verjétek fel a várost. Elszabadult a bolondokháza! Valaki egy cápát küldött Angliába piaci jelentésért?
-Nézze, ha bebizonyítja, amit mond, én összeszedem a pénzt, akár a kétszeresét is, ha kell, és megfelezem magával a nyereséget, de Önnek meg kell mutatnia a Times tíznapos példányát!
-Itt van -s azonkívül ezek a gombok, meg egy jegyzőkönyvecske: annak az embernek a tulajdonai, akit a cápa elnyelt. Kétségkívül még a Temzében nyelte el, ugyanazon a napon, mint a Times, német nyelven azt mondja:” A hadüzenet következtében ma elutazom Németországba, hogy életem hazám oltárára helyezzem.” A lehető legtisztább németséggel írja ez a hazafias lélek. Hogy még aznap harcba indul. El is indult, de a cápa bekapta szegényt.
-Kár érte! A gyásznak is megvan a maga helye, de arra még ráérünk. Most sürgősebb dolgunk van. Lemegyek a városba és felvásárlom a termést. Két hónap múlva, amikor szállítaniuk kell majd, azt fogják hinni, hogy a mennykő csapott beléjük. De hát a gyásznak is megvan a maga ideje, ezt az esetet a másikkal gyászoljuk meg. Most jöjjön, elviszem a szabómhoz! Mit is mondott, hogy hívják?
-Cecil Rhodes.
-Nehéz megjegyezni. De azért azt hiszem, egyre könnyebb lesz, ha az ember életben marad.
A halászok azóta a legfinomabb birkahúst teszik a horogra, ennek hírére a cápák összegyűltek és a cápatenyésztés lett a legeredményesebb kereset a kolónián-Cecil Rhodes után.
A történteket sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.
marlonbrandy megbízásából a:
Kerekes Communication’s
marlonbrandy
A cápa, mint médium
Az ausztráliai Sydney kikötőjében nyüzsögnek a legszebb emberevő cápák. Vannak, akik abból élnek, hogy eladják a cápákat a kormánynak, hiszen az fizet érte. Minél nagyobb a cápa, annál nagyobb a jutalom. Nemcsak a jutalmat kapod meg, hanem mindazt, amit a cápa gyomrában találnak. A cápa a leggyorsabban úszó hal. A leggyorsabb gőzös is siralmasan elmarad mellette. Amellett nagy csavargó, messze elkujtorog az óceánokon. 1870-ben egy idegen fiatalember érkezett Sydneybe. De mivel nem volt ajánlólevele, állást sem kapott. Nem kedvezett neki a szerencse, végül már éhezni kényszerült. De kenyere és szállása sem akadt. Egy hajnalban messze a város határában találta magát, céltalanul bolyongott a kikötőben. Amint egy cápavadász mellett elhaladt, az felnézett rá, és megkérte, hogy tartsa egy kicsit a zsinórt. -Rendben van, de mit ad? -kérdezte a fiatalember. -Neked adom a cápát, ha fogsz egyet -válaszolta a halász. -Meg is eszem mindenestül, kérem a zsinórt - mondta a fiú. Váratlan kapás jelentkezett, a halász biztatta: húzd már, húzd csak, és már szárazon is volt. Szokatlanul nagy cápa volt-„teljes tizenkilenc láb hosszú”, mondta a halász, amikor késével felhasította. -Na, most rabold ki fiatalember, amíg én új csalétket hozok a kosaramból. A cápa hasában rendszerint van valami, aminek érdemes utánanyúlni. Látod, megfordítottad a szerencsémet. Remélem, a magadét is. -Az se lenne baj, arra ne legyen gondja. Csak hozza a csalétkét! Én addig kirablom a cápát. A fiú gyorsan elszelelt, még a nyolcvan shilling jutalomra sem tartott igényt, ami a cápáért járt volna. Visszament a városba, útközben mélyen elgondolkodott. Pillanatra megállt a legjobb vendéglő előtt, aztán a ruhájára nézett, s egy talponállóban reggelizett. A visszakapott pénzre nézve megjegyezte, hogy ebből nem vehet magának jobb ruhát, aztán továbbment. Fél tízkor Sydney leggazdagabb gyapjúügynöke reggeliző-szobájában ült otthon, reggelizett és újságot olvasott. Egy cseléd bedugta a fejét, és így szólt: -Egy alkonyi madár áll az ajtó előtt, és az úrral akar beszélni. -Minek hozol nekem ilyen üzenetet? Küldd a dolgára! -Nem akar elmenni. Próbáltam -válaszolta a szolgáló. -Nem akar elmenni? Nahát ez-szokatlan. Akkor két dolog lehetséges, vagy figyelemreméltó ember vagy őrült. Őrült? -Nem, nem látszik annak-hangzott a felelet.- Azt mondja, egész nap itt fog állni, ha nem beszélhet az úrral. -Hát vezesd be, adta meg magát a kereskedő. És gyorsan megadta a kezdő hangnemet:- -Mit akar?- Százezer fontot, hangzott a magabiztos válasz -Mégis tévedtem, mondta magában a kereskedő -Mondja, kicsoda maga? -kérdezte.
-Cecil Rhodes.
-Nem emlékszem, hogy valaha is hallottam ezt a nevet- No hát-csak kíváncsiságból kérdezem, mi jutott eszébe, hogy ilyen fura kéréssel forduljon hozzám? -Az a szándékom, hogy százezer fontot szerzek Önnek, s ugyanannyit magamnak két hónap múlva. -Beszéljen bátran, mi a terve -biztatta a kereskedő. -Meg akarom venni az egész gyapjútermést-kéthavi szállításra. -Micsoda? Az egészet? –Az egészet. -Úgy látszik, még mindig érhet meglepetés. De hát mit beszél maga? Tudja, milyen értékű lesz a termésünk? –Kétmillió fontsterling-talán egy kicsivel több -válaszolta a fiú. -Hát a stat5isztikát mindenesetre jól tudja-gondolkodott a kereskedő. -De tudja-e, hogy milyen margóval jár a kéthónapos határidőüzlet? -Azzal a százezer fonttal, amivel idejöttem-válaszolta az ismeretlen.- Megint igaza van. Igazán szeretném, ha volna ennyi pénze, csakhogy lássam, mi lesz ebből. És, ha megvolna, mit csinálna vele? -kérdezte a kereskedő.- Két hónap alatt kétszázezret csinálok belőle- hangzott a magabiztos felelet. -No de miért vásárolná meg az egész termést és miért keresne vele ennyit-. tört ki a kíváncsiság a kereskedőből. –nem gondolom, tudom-hangzott a válasz.- Most beszéljen határozottan. Honnan tudja? Kérdezte a kereskedő. –Mert Franciaország hadat üzent Németországnak, s a gyapjú ára 14 százalékkal fölment Londonban és még emelkedik.
-Úgy? Igazán? Na, hát most megfogtam magát! Ilyen mennykőcsapásra, mint ez, fel kellett volna ugranom ültömből, de mint látja, meg sem mozdultam, hiszen olvastam a reggeli lapokat. Megnézheti, ha akarja,. A leggyorsabb hajó tegnap este tizenegykor érkezett meg, ötven napja hagyta el Londont. Minden hír, amit hozott, itt van nyomtatásban. Szó sincs háborús felhőkről, s ami az angol gyapjút illeti, nos ez a leglanyhább cikk az angol piacon. -Most magán a sor, hogy fölugorjék. Miért nem teszi? -Az én hírem csak tíznapos -válaszolta a fiatalember. -Ó, Münchausen, hallod ezt a bolond beszédet, Honnan szerezte?
-Egy cápa gyomrából.
-Rendőrséget, puskát! Ó! Verjétek fel a várost. Elszabadult a bolondokháza! Valaki egy cápát küldött Angliába piaci jelentésért?
-Nézze, ha bebizonyítja, amit mond, én összeszedem a pénzt, akár a kétszeresét is, ha kell, és megfelezem magával a nyereséget, de Önnek meg kell mutatnia a Times tíznapos példányát!
-Itt van -s azonkívül ezek a gombok, meg egy jegyzőkönyvecske: annak az embernek a tulajdonai, akit a cápa elnyelt. Kétségkívül még a Temzében nyelte el, ugyanazon a napon, mint a Times, német nyelven azt mondja:” A hadüzenet következtében ma elutazom Németországba, hogy életem hazám oltárára helyezzem.” A lehető legtisztább németséggel írja ez a hazafias lélek. Hogy még aznap harcba indul. El is indult, de a cápa bekapta szegényt.
-Kár érte! A gyásznak is megvan a maga helye, de arra még ráérünk. Most sürgősebb dolgunk van. Lemegyek a városba és felvásárlom a termést. Két hónap múlva, amikor szállítaniuk kell majd, azt fogják hinni, hogy a mennykő csapott beléjük. De hát a gyásznak is megvan a maga ideje, ezt az esetet a másikkal gyászoljuk meg. Most jöjjön, elviszem a szabómhoz! Mit is mondott, hogy hívják?
-Cecil Rhodes.
-Nehéz megjegyezni. De azért azt hiszem, egyre könnyebb lesz, ha az ember életben marad.
A halászok azóta a legfinomabb birkahúst teszik a horogra, ennek hírére a cápák összegyűltek és a cápatenyésztés lett a legeredményesebb kereset a kolónián-Cecil Rhodes után.
A történteket sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.
marlonbrandy megbízásából a:
Kerekes Communication’s
