Portfóliók

Felkel a Nap és rian a jég.
A lelkemben öröktől fogva élsz.
Lenyugszik a Hold és megfagy a táj
Akit nevén szólítanék, immár messze jár.

A Hajnal még elrebeg értünk egy szende imát,
S Pók anyó fonja véghetetlen, hosszú fonalát,
Csillag villan még, valahol az éjen át
Idézni, ami volt, újra visszajár.

Reccsen az ág, letöri a hó,
Múlik az idő, itt hagy a szó
Didereg a bokor, rezzen a világ,
Kezem érinti szívednek jégfalát.

De ez csak egy gondolat, egy szomorú vallomás,
Elveszik majd, mint az eltévedt madár,
S hordja súlyos terhét a szél,
Valahol a tó fölött minden véget ér.