Portfóliók

A hideg havon sétálva,
Fehér kőszobrok között,
Egy érintésre, egy szóra vágyva,
Mely örökkön örökké örök.
De csak hideg, fehér arcokat látok,
Magam körül, mindenfelé.
Se szó, se zaj, se gondolat,
Se egy árva mozdulat.
Sehol, semmi.
Csak én mozgok itt feketén,
Bús, komor árnyékként,
Oly árnyként, mi meghúzódik a fal tövében,
Szomorú emberek szemében,
A hidegen síró szélbe,
A kivert kutyák énekében!
S mindenütt, hol valaha volt,
Vagy jelen van ma is,
Az a valami,
Amely engem kísér,
Hatalmas, fekete felhőként,
Mennydörög a fejem felett,
Hogy utamat végkísérje.
S ha egyszer meghalok,
Senkinek sem hiányzok,
Hisz mint e fekete felhő, én is egyedül vagyok.
EGYEDÜL VAGYOK!