Erőszaknak hívják
Magyarság szelleme szólít,
S rázza bozontos fejét;
Hová süllyed még ez a nép?
Testvér, testvér vérét ontja,
Demagógok sután utcán kódorognak.
Kilép egy árnyék, Erőszaknak hívják,
Fújja, okádja otromba kínját,
És az Ember, kit Isten teremtett,
Elhisz mindent ez aljas szörnyetegnek!
Csorognak könnyeim és sír a világ velem.
Meddig, mondd meddig e tengernyi förtelem?!
Ismerd meg végre, mi emberben Isteni!
Lásd a titkokat mely törékennyé teszi.
S meghallja majd a Mindenség a csendben is szavad,
S kimondatlan gondolatra válaszokat ad.
S rázza bozontos fejét;
Hová süllyed még ez a nép?
Testvér, testvér vérét ontja,
Demagógok sután utcán kódorognak.
Kilép egy árnyék, Erőszaknak hívják,
Fújja, okádja otromba kínját,
És az Ember, kit Isten teremtett,
Elhisz mindent ez aljas szörnyetegnek!
Csorognak könnyeim és sír a világ velem.
Meddig, mondd meddig e tengernyi förtelem?!
Ismerd meg végre, mi emberben Isteni!
Lásd a titkokat mely törékennyé teszi.
S meghallja majd a Mindenség a csendben is szavad,
S kimondatlan gondolatra válaszokat ad.