Portfóliók

Az idők vánkosán terül szét a hó,
Kezem érinti a fagyos takarót.
Jeges tükör, fénye csillogó,
Riaszt arra mi lesz, s mi volt.

A zúgó szélben elvesztem a neved,
Megtalálja mégis a vak emlékezet.
Ujjam követi arcodnak vonalát,
De ez csak egy álom, csalfa varázs,
Mely tovatűnik, akár a homály,
Mikor lepedőt von köré a napsugár.

De itt tél van, hideg tél,
Kiáltva a semmit a semmiért.
Mint a hópehely mely vízre ér,
Olvad szét a gyötrő szenvedély.