Portfóliók
ma.hu - írás a bemutatóról
Udvariatlan szerelem – obszcén felhanggal
2006. december 18. 17:20
Forrás: gondola.hu
[a]http://www.ma.hu/page/cikk/af/0/160072/1[text]http://www.ma.hu/page/cikk/af/0/160072/1[/a]
A nagy sikerre való tekintettel az év végén öt alkalommal tartott előadás a prae.hu, melyen az Udvariatlan szerelem című, obszcén középkori verseket tartalmazó kötetet mutatták be. Elsőként a Merlin színház látogatói, majd Szeged és Kolozsvár, később az ELTE épületének közönsége, végül a pécsi érdeklődők ismerkedhettek meg közelebbről a középkori vágyak manifesztációjául szolgáló rigmusoknak.
Bánki Éva, a kötet főszerkesztője az egyik előadáson elismerte, hogy Magyarországon nincs hagyománya ennek a műfajnak, egyedül Arany János műveiben találkozhattunk hasonlóan pornográf tartalmú elemekkel. Az esteken a fordításaikból felolvastak: Borbáth Péter, Győrei Zsolt, Havasi Attila, Horváth Viktor és Jeney Zoltán is.
Esterházy Péter így fogalmazott a műről: "Mi már csak az udvar nélküli udvariatlanságot ismerjük, a zabola nélküli zabolátlanságot; ezek a középkori versek (fiatal emberek friss fordításai) még az igenek és nemek teljességéből szólnak. Baszni baszna, de semmi haszna, sóhajtott James Joyce a 20. század szürke mélabújával - ez a könyv az ellenkezőjéről sóhajtozik, öröm, mámor, szívszerelem, selymes völgy, csel és kéj, nyárs és rés, kedv, kecs, báj, csókcsere, susmus, a teljesség igényével, nyelveken át, ciróka és maróka. Meglepetve tapasztalhatjuk, hogy a „sötét középkor” avval a vígsággal tud a testről beszélni, ahogy mondjuk a múlt század hatvanas évei. Kiáltsuk hát, kissé logikátlanul, de annál nagyobb (olvasói) szenvedelemmel, együtt a nagy Aquitániai Vilmossal: haljon minden pinaőr könnyű halált!"
Az obszcén versek az első trubadúr szerint a hírhedten rossz életű Aquitániai Vilmos hercegen (Guilhem de Peiteus) költészetében. Vilmos egyszerre írt a hölgyeknek való alárendelődést hirdető, udvari szellemű költeményeket és trágár verseket. Az előbbire épülő költészet és az ellentétére épülő rigmusok tehát édestestvérek. A herceg miközben két saját nagynénjével bonyolódott kalandokba, költeményei mégis arisztokratikusak maradtak, többször is hivatkozik bennük udvari értékekre.
Aquitániai Vilmos
Annyi rossz tapasztalat ért, cimborák
Annyi rossz tapasztalat ért, cimborák,
Hogy csak eldalolhatom lelkem baját,
bár jó volna elkerülni, hogy megtudja világ.
Elmondom a véleményem s hogy mi bánt:
Gyűlölöm az elsáncolt pinát!
Mint a kérkedőt, ha senki nem is látta mit csinált.
Istenünk, Urunk! Tekints óvón miránk:
haljon minden pinaőr könnyű halált!
Mert soha nem volt személyzet ennyire hitvány és galád
Majd eldöntöm én a Pinajog-Vitát!
Mint ki rosszul járt, s kárpótlásért kiállt:
minden fogy, ha koptatod, de épp nem így ám a pinák!
Hogyha nem hiszed, menj nádon-éren át,
Nézd meg az erdőn, ahol irtják a fát:
Kettő-három nő utána bárki, egyet ha kivág;
egy kidől, de szebben nő vissza ág,
nől az úr haszna, s a bevételt kivált;
panaszkodni balgaság, ha fát dönteni nem is árt.
Nincs rossz a fűrészelésbe’ és egyáltalán nem árt.
A „Vilmos ellenesek” felfogásuk védelmében megteremtették a „szerelem világtörténetét is”, melyben kissé szkeptikusan azt állították: valaha volt ugyan, romlatlan tiszta udvari szerelem, de a rohadt nagyurak és a még rohadtabb kéjsóvárok mindent elrontottak. A szerelem elmenekült a földről – mégpedig a bűneink miatt, ezért ítéltettünk boldogtalanságra mindannyian.
Arnaut Catalan
Száz hölgy vár önre, jó Arnó barátom
„Száz hölgy vár önre, jó Arnó barátom,
ki messzi partra vinne át a bárka,
de nem juthatunk túl a tengeráron,
mert nem fúj szél előre, se hátra.
De ha ön egy jó nagyot fingana,
támadna abból szél, de akkora:
ön lenne mindegyikünk mentőangyala.
Érdeklődnék, nem vállalná magára?”
„Őrgróf Uram, a hölgyeket imádom
és a szerelmet; hát, ahogy kívánja,
segítek rajtuk szívből, s mindenáron,
még akkor is, ha tán káromra válna.
Ha nem tenném, az volna bűn, s hiba,
s hogy vesztüknek ne én legyek oka,
s hogy mindenképpen érjenek oda,
egy jó nagyot még szarnék is utána.”
„Arnó barátom, csúf minden szava,
mert száz bájos hölgy sérelmet soha
nem szenvedett el olyat, mint ha a
seggével űzi őket Szíriába!”
„Kedves Őrgróf, a fing nélkül hova
jutna a sok hölgy? csak az ostoba
illemnek lenne mind áldozata!
Majd moshatok, de nem szartam hiába.”
A kötet az ibériai erotikus költészet mellett szemezget még a középkori Itália obszcén remekeiből is, de az utolsó oldalakon Jakub Al-Muhadzser gyűjteményéből is találhatunk néhány érdekes darabot."
2006. december 18. 17:20
Forrás: gondola.hu
[a]http://www.ma.hu/page/cikk/af/0/160072/1[text]http://www.ma.hu/page/cikk/af/0/160072/1[/a]
A nagy sikerre való tekintettel az év végén öt alkalommal tartott előadás a prae.hu, melyen az Udvariatlan szerelem című, obszcén középkori verseket tartalmazó kötetet mutatták be. Elsőként a Merlin színház látogatói, majd Szeged és Kolozsvár, később az ELTE épületének közönsége, végül a pécsi érdeklődők ismerkedhettek meg közelebbről a középkori vágyak manifesztációjául szolgáló rigmusoknak.
Bánki Éva, a kötet főszerkesztője az egyik előadáson elismerte, hogy Magyarországon nincs hagyománya ennek a műfajnak, egyedül Arany János műveiben találkozhattunk hasonlóan pornográf tartalmú elemekkel. Az esteken a fordításaikból felolvastak: Borbáth Péter, Győrei Zsolt, Havasi Attila, Horváth Viktor és Jeney Zoltán is.
Esterházy Péter így fogalmazott a műről: "Mi már csak az udvar nélküli udvariatlanságot ismerjük, a zabola nélküli zabolátlanságot; ezek a középkori versek (fiatal emberek friss fordításai) még az igenek és nemek teljességéből szólnak. Baszni baszna, de semmi haszna, sóhajtott James Joyce a 20. század szürke mélabújával - ez a könyv az ellenkezőjéről sóhajtozik, öröm, mámor, szívszerelem, selymes völgy, csel és kéj, nyárs és rés, kedv, kecs, báj, csókcsere, susmus, a teljesség igényével, nyelveken át, ciróka és maróka. Meglepetve tapasztalhatjuk, hogy a „sötét középkor” avval a vígsággal tud a testről beszélni, ahogy mondjuk a múlt század hatvanas évei. Kiáltsuk hát, kissé logikátlanul, de annál nagyobb (olvasói) szenvedelemmel, együtt a nagy Aquitániai Vilmossal: haljon minden pinaőr könnyű halált!"
Az obszcén versek az első trubadúr szerint a hírhedten rossz életű Aquitániai Vilmos hercegen (Guilhem de Peiteus) költészetében. Vilmos egyszerre írt a hölgyeknek való alárendelődést hirdető, udvari szellemű költeményeket és trágár verseket. Az előbbire épülő költészet és az ellentétére épülő rigmusok tehát édestestvérek. A herceg miközben két saját nagynénjével bonyolódott kalandokba, költeményei mégis arisztokratikusak maradtak, többször is hivatkozik bennük udvari értékekre.
Aquitániai Vilmos
Annyi rossz tapasztalat ért, cimborák
Annyi rossz tapasztalat ért, cimborák,
Hogy csak eldalolhatom lelkem baját,
bár jó volna elkerülni, hogy megtudja világ.
Elmondom a véleményem s hogy mi bánt:
Gyűlölöm az elsáncolt pinát!
Mint a kérkedőt, ha senki nem is látta mit csinált.
Istenünk, Urunk! Tekints óvón miránk:
haljon minden pinaőr könnyű halált!
Mert soha nem volt személyzet ennyire hitvány és galád
Majd eldöntöm én a Pinajog-Vitát!
Mint ki rosszul járt, s kárpótlásért kiállt:
minden fogy, ha koptatod, de épp nem így ám a pinák!
Hogyha nem hiszed, menj nádon-éren át,
Nézd meg az erdőn, ahol irtják a fát:
Kettő-három nő utána bárki, egyet ha kivág;
egy kidől, de szebben nő vissza ág,
nől az úr haszna, s a bevételt kivált;
panaszkodni balgaság, ha fát dönteni nem is árt.
Nincs rossz a fűrészelésbe’ és egyáltalán nem árt.
A „Vilmos ellenesek” felfogásuk védelmében megteremtették a „szerelem világtörténetét is”, melyben kissé szkeptikusan azt állították: valaha volt ugyan, romlatlan tiszta udvari szerelem, de a rohadt nagyurak és a még rohadtabb kéjsóvárok mindent elrontottak. A szerelem elmenekült a földről – mégpedig a bűneink miatt, ezért ítéltettünk boldogtalanságra mindannyian.
Arnaut Catalan
Száz hölgy vár önre, jó Arnó barátom
„Száz hölgy vár önre, jó Arnó barátom,
ki messzi partra vinne át a bárka,
de nem juthatunk túl a tengeráron,
mert nem fúj szél előre, se hátra.
De ha ön egy jó nagyot fingana,
támadna abból szél, de akkora:
ön lenne mindegyikünk mentőangyala.
Érdeklődnék, nem vállalná magára?”
„Őrgróf Uram, a hölgyeket imádom
és a szerelmet; hát, ahogy kívánja,
segítek rajtuk szívből, s mindenáron,
még akkor is, ha tán káromra válna.
Ha nem tenném, az volna bűn, s hiba,
s hogy vesztüknek ne én legyek oka,
s hogy mindenképpen érjenek oda,
egy jó nagyot még szarnék is utána.”
„Arnó barátom, csúf minden szava,
mert száz bájos hölgy sérelmet soha
nem szenvedett el olyat, mint ha a
seggével űzi őket Szíriába!”
„Kedves Őrgróf, a fing nélkül hova
jutna a sok hölgy? csak az ostoba
illemnek lenne mind áldozata!
Majd moshatok, de nem szartam hiába.”
A kötet az ibériai erotikus költészet mellett szemezget még a középkori Itália obszcén remekeiből is, de az utolsó oldalakon Jakub Al-Muhadzser gyűjteményéből is találhatunk néhány érdekes darabot."
