Portfóliók
Interneti irodalom – irodalomi internet
- az idő áldozatai -
Jorgosz Baiának
(In: Bengi László - Sz. Molnár Szilvia (szerk.): Kánon és olvasás. Kultúra és közvetítés. I. kötet., 121 - 137. o., Budapest, Fiatal Írók Szövetsége, 2002)
Úgy hozta a véletlen, hogy néhány szócsavarás és metafora jutott eszembe az interneti irodalom és az irodalomi internet kapcsán. Igen egyszerű dolgok. Igyekeztem alulról megközelíteni az interneti jelenségeket, néhány személyes élményen keresztül. Ám – mint remélem, kiviláglik majd – ezek a személyes élmények bárkivel megtörténhetnek, akinek vannak kedvenc interneti helyei, ahova visszajár, és olyanok is, ahol néha-néha fordul csak meg.
Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy az internetet mint médiát tekintem fontosnak. Szándékosan nem úgy mondom, hogy az interneteket mint médiumokat, s ezzel szemben sem feltétlenül az internetet mint médiumot. Internet mint média: így, ebben a magyar nyelv által egyszerre egyes és többes számúnak tekintett alakban. Egy és sok egyszerre van jelen az internetben. Például műszaki decentralizáltságát és mégis könnyű elérhetőségét tekintve.
Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, mivel talán tényleg a média valami általános jellegzetességéről van szó az internet esetében, hogy az internet a hiteltelenség mintájává tudott válni, szemben a régebbi médiumokkal, például a szintén bizalomvesztésen áteső nyomtatott és más elektronikus sajtóval. Ezzel kapcsolatban álljon itt egy történet. A Prae című irodalmi folyóirat hasábjain megjelent egy Répaköltészet című topic verseinek, szövegeinek válogatása. Aztán a Millenniumi Országjáró Kovách István dr. tollából közölt egy képpel illusztrált szöveget a Répaköltészetről. A kép lefordítja a legegyszerűbb vizuális nyelvre a répaköltészetet: egy hajléktalankülsejű s esetleg ilyen életmódot is folytató ember – talán sokan ilyennek képzelik a költőket – cigarettát tart a jobb, s könyvet a bal kezében. A könyvben egy répát látunk, ami könyvjelző, esetleg írószerszám lehet. A kép a Budapesthez közeli Kisnémediben készült. Megjelenés után a fotó hatására sokan azt kérdezték a lap szerkesztőségétől, hogy a répaverseket valóban ez az ember írja-e, s Kisnémediben őt magát is többen megkeresték ez ügyben. Ezzel szemben az interneten megjelenő szövegeknek és képeknek nemigen tud ilyen hatásuk lenni, nem hiszünk az internetnek ilyen módon.
Véleményem szerint azért van így, mert rosszak a tapasztalataink az internettel és önmagunkkal kapcsolatban. Ez utóbbi azért fontos, mert mi, tehát az internet befogadói sokkal könnyebben lehetünk szerzők az interneten, mint a hagyományos médiatípusokban. Megváltozott itt a szerző és a befogadó viszonya.
Most pedig a hajánál fogva fogom ismét előrángatni a média szót. Érdemes ugyanis észben tartani, és talán nem véletlen, hogy magyarul a médium szó egyik lehetséges jelentése: közeg, média: közegek. Nem biztos, hogy fárasztó szóvicc a szóalakok véletlen egybeesésén elgondolkodni. A közeg jelöltje a magyar nyelvben a rendőr is lehet, a hivatalos közeg, a köz embere, aki értünk van, ám ez bonyodalmakkal jár, mert mégis, úgy érezzük, mintha néha ellenünk lenne. S ha összetesszük mindazt, ami összeillik, akkor arra a játékos következtetésre juthatunk, hogy a médium könnyedén azonosítható a rendőrrel, no persze a gondolatrendőrrel, a média pedig ugyanennek a többes számú alakjával. A “rendőr-értelmezés" érvényesülésére hatalmi centrumokra, érdekközösségekre van szükség, ahol a beszédmód, a témák kijelölése, a témákat állandóan a közbeszéd tárgyává tenni tudó, visszhangzó továbbrágók, rágcsálók mennyisége mind arról szól, hogy a média még azelőtt szűri meg, ellenőrzi a jelenségeket, mint hogy hozzánk eljutnának, s így lesz rendőre az idővel alakuló gondolatainknak. Ez alól egy közreműködő sem bújhat ki, még azok sem, akik az interneti írásbeliséget, irodalmat hozzák létre. Ők az önkéntes rendőrök birodalmát építik, ha megmaradunk a metafora kibontásánál.
Mindazok, akik írják, szervezik az internet világát, sokkal decentralizáltabban, szabadabban teszik ezt, mint a többi média esetében. Ma már tudjuk, hogy a net mégsem kecsegtet olyan nagy szabadsággal, mint anno sokan remélték. Egy ritkán említett okot hoznék fel példának: hírnév és pénz függ az oldalak látogatottságától. Tehát az oldalak igyekeznek minél nagyobb közönségre szert tenni. Ez szépen nyomon követhető például abban az esetben, amikor néhány, a site-ot meghatározó ember eljött az internettótól, és megalapította az index nevű portált. Nagy szervezőmunkával sikerült elérniük a távozóknak, hogy a viszonylag kis számú magyar internetező, akik a fórumokon tulajdonképpen maguk írják a portált, és egyben a fő olvasóközönséget, a reklámok esetleges fogyasztóit is jelentik, szinte mind egy szálig velük mentek. S itt kell megjegyeznem, hogy az internettósok–indexesek talán üzleti elképzelések miatti szakadásának “köszönhetően" történt meg a honi interneti írásbeliség egyik, ha nem a legfontosabb katasztrófája: hosszú évek fórumszövegeinek megsemmisülése, a múlt egy részének megsemmisülése. A szétváláskor a távozók szellemi tulajdonuknak tekintették a beírásokat (vagy a beírók elektronikus adatait), a pénzügyi befektető pedig addigi befektetésének eredményeképp szemlélte őket – ha rájött egyáltalán arra, milyen érték is ez. A civakodás eredményeképpen viszont az adatbázis megsérült, a beírók álnevei helyett mindenütt egy kérdőjel – ? – állt. Ez a mozzanat azt is megmutatta, hogy az interneten a szöveg tulajdonosa nem éppen esik egybe a létrehozójával: egyrészt azért nem, mert a legritkább esetben menti el magának ő maga is a szövegeit, másrészt pedig azért nem, mert a fórumokon a mások által történő továbbírás mindaddig zajlik, míg valaki odatéved.
A nemrég még a hiteltelenség példájaként felhozott világhálón azonban vannak olyan helyek is, melyek a középkori hiteles helyekhez hasonló szerepet kívánnak betölteni. Ezek érdekes módon jöttek/jönnek létre. Bizonyos honlapokon a hosszú távú megbízhatóság, a tudományos háttérmunka, esetleg a nagy médiakampány jelenti a hitelesség zálogát. Ilyen például a Digitális Irodalmi Akadémia honlapja – [a]http://www.irodalmiakademia.hu[text]www.irodalmiakademia.hu[/a] –, ahol a Kossuth-díjas (és általuk évente ajánlott) írók munkái olvashatók. Másutt mindezekhez társul az internet adta, a hagyományos könyvekkel szembeni technikai lehetőségek kreatív kihasználása is, ilyen például az a honlap, ahol a kritikai kiadások műhelymunkáját is végző Bölcsészeti Informatikai Önálló Program oldalai olvashatók – [a]http://magyar-irodalom.elte.hu[text]http://magyar-irodalom.elte.hu[/a]. (Itt például a kritikai kiadásoknál olyan esetben, amikor eldönthetetlen, hogy melyik szövegváltozat a helyes, minden egyes megnyitáskor véletlenszerűen áll össze az adott irodalmi mű, s kerül hol az egyik, hol a másik változat lábjegyzetbe.) Megint mások az üzleti élet szereplői, akik önmagukról állítanának ki rossz bizonyítványt, ha nem a megfelelő információkat tennék közzé honlapjukon; illetve a média különböző szereplői, melyek a nem internetes változatot hiteltelenítenék el, ha vállalhatatlan információkat tennének közzé site-jukon.
A hiteltelenség médiumának mindemellett épp a hiteltelenség miatt van egy lehetséges képessége. Mivel sok helyütt nem az információ igazságtartalma a fontos, kis túlzással azt állíthatjuk: szinte arra született az internet, hogy a fikció médiájává váljon, s ezáltal könnyen a művészet, az irodalom terepévé.
Ez a jelenség főleg a chateket és a fórumokat, a levelezőlistákat jellemzi. Az e helyeken egyszerre jelenlévők a világ bármely táján, bármily öltözékben, kortól és nemtől függetlenül alakíthatják és olvashatják a “beszélgetés", az internetes írásbeliség e formáját, nyelvét. Befogadó és olvasó, értelmező és a szöveg létrehozója potenciálisan ugyanaz.
Az álnevek használata miatt az önazonosság fikció, játszanak vele ugyanúgy, mint az interneten vagy IRL játszható szerepjátékokban. Mindegy, hogy az egyes szereplők csak a fórumról vagy az életből is ismerik-e egymást. A beírások olvasása során feltűnik, hogy minden névhez saját hang tartozik, s sok esetben ugyanúgy kialakul egy individuum képe az olvasóban, mint ahogy egy regény esetében a különböző szereplőkről. Árnyalódik a kép, ha nem csupán egy topicba ír az illető, hanem különböző helyeken különböző témák kapcsán is megszólal.
Itt jegyzem meg, hogy az értelmező–szöveglétrehozó egyensúlyának elvesztésével jár a topicoknak hagyományos irodalmi közegben, azaz papírformában való közlése, ami tulajdonképpen idézetté változtatja át a szövegeket. Ez történt a Prae és a Répaköltészet topic esetében is. Az internetnek mint médiának a hangsúlyozása azért is leszögezendő, mert ezáltal nyilvánvalóvá válik, hogy a szövegek egy más médiára történő átfordításkor ugyanúgy értelmezésen esnek át, mint például egy regény a belőle készített rádióadaptációjakor vagy megfilmesítésekor.
A befogadás egyik különlegessége az emlékezés, és sokat időzve internetes fórumokon arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyes szereplők egy-két beírásának nem elolvasása, vagyis az emlékezés lehetőségének kizárása útján is nagyjából-egészében összeáll a kép vele kapcsolatban. Ugyanúgy, mint egy televíziós szappanopera esetében, ahol szintén nem jelent katasztrófát, ha nem látunk az ötezerből egy-két részt.
S most, hogy az interneti irodalom irányába tehessünk egy kanyart, illetve az internetről mint irodalmi közegről is szó essék, álljon itt egy rövid szöveg egy fórumról, a Skizo Brigád honlapjáról. Ebben szó esik a FISZ Könyvek egy darabjáról, s ez ebben a kötetben aktuálissá is teszi a jelenlétét.
Neved: Még mindig
Hozzászólás: szóval figyelem lesz vácon SÖR!!! Ki akar jönni? Menjöünk már. Hétvégén lesz Dr. Kovács István felolvasóestje a Merlinben. Valaki? Tugyátok A vidéki fiatalok Budapesten by barta Bandika. Őrült az a manus! 1ébként megyek haza és tanulok cigányul! de előbb még vár az amcsi alkotmány! Most mingyá csetelek angolul. Képzejjétek a freddörszt ottszokott lenni a limpcseten! Na ezután ünnepélyesen bejelentem: lezárult életem 1 korszaka: Agyő fred és Bizkit! Tegnap 1ébként voltam templomban és Lukács(Luki) evangéliuumából olvasott a papbácsai(28 éves). Na megyek túlékhoz csettölni. csá. Én
Bejegyzés ideje: 2001. november 21. szerda, 11:10:43
Föltűnik, hogy a helyesírásnak és a szövegnek a hagyományos elvárásoktól való eltérései ellenére mindent meg lehet érteni, és tökéletesen értesülünk az időről, arról a pillanatról, amikor létrejött ez a bejegyzés, illetve amikor a szerver regisztrálta – nyilván ez az egyik lehetséges módja annak, hogy pici rend legyen ebben a világban. Egyszerre látjuk, hogy mindannyian másodpercemberkék vagyunk; de a strukturáltságnak ez ugyanolyan fontos része, mint a kézzel (!) írt regényeknél, naplóknál a sorrendiség eleme. Ezzel szemben tematikailag az élőbeszédhez hasonlóan szerteágazó, kismillió üres hellyel. Nem csoda, hiszen ez egy kis baráti kör fóruma, melyet úgy találtam meg, hogy egyszer kíváncsian rákerestem A vidéki fiatalok Budapesten regénycímre. És tematikailag az interneten mindenről olvashatunk, valamint ha a szerverek nem mennek tönkre, illetve az anyagokat szándékosan nem törlik, akkor emlékezőképessége folytán mindenfélét meg is lehet találni. Érdekességként említem meg, hogy így bukkantam rá a Prae 2002/1–2. számához írt felkérő levelünkre is egy szerepjátékosok számára létrehozott fórumon. Valaki, egy Celsior álnévre hallgató ember a felkért írók közül feltette:
(#51386) – dátum: 2002.01.15 – 22:53
…hello,
cels’ ezúttal lángolni fog (a maga módján as usual)…
A fantasy – lektűrműfajként - amolyan lenézett kis izé, amit Valódi Irodalmár Körökben csípőből illik lesajnálni,. Akövetkező fájl (én nem találtam ki elsőre) egy irodalmi pályázat, melyet művelt / elismert / pedigrés Irodalmár adott feladatként hasonkaliberű ’hochenstíl’ senki által nem olvasott Irodalmároknak.
Először valami literátor / logorrheás verbálonániának véltem (huhh, ragad ám rám is a fentebb stíl), de második elolvasára rájöttem, mi is a Feladat.
Szerintetek?
(itt kezdődik- kapaszkodjatok feleym)…
“Azért fontos, mert ebben van a pénz, ezt nézik, hallgatják néha, vagy néha elég nagy mennyiségben olvassák is (az emberek); mindannyiunk tanítómestere: innen szerezzük történelmi, szexuális, gasztronómiai műveltségünket meg a praktikákat; belőle kapjuk információinkat, melyek a gondolkodásunkhoz elengedhetetlenül szükségesek; ebből ókumláljuk ki, hogy mit vegyünk fel (le), mit hallgassunk meg, kinek mondjuk: “kurva anyád", / kinek pedig: “szeretlek". // stb. A gyerekeket nem az iskola vagy nem a szülők nevelik, hanem hogy nézik vagy/és hallgatják. Nem az élet van az iskoláért, hanem ők vannak érte. Egy felmérés kimutatta, hogy közel ötven százalékban hat rájuk. Őbenne (őkbennük) nemcsak találkozik, hanem (egyben) meg is szűnik tér, idő, szellemiség (műalkotás): szülőhazánk, e lángostul ölelt kis ország, hangra fingó ebbarátok világa. Tárkép e táj, melyet éjcs bóna márta mutat – a frontokon pálcikája. Őrangyala fogyókúráztatja / Zsávolya Zoltánt. De ezt még átírjuk.
Most új bekezdés új emberei növöldöznek ki.
(Mert:)
Ami egykor volt, ma már nincsen. Történeti-poétikai megközelítésben az ember halott, s ő él. Ne a múltról beszéljünk, hanem arról, hogy miben különbözik a jelen tőle. (Rút, sybarita váz.) (S egyébként éljen a jövőorientált beszédmód!) Benne látjuk az elválását a hagyománynak a változtatástól. Az utolsó szó jogán a németben a (-)készülék semlegesnemű. A másik, a hálózat nem az utolsó szó jogán semlegesnemű. Más jogok új ura ő. Mindezt a legmélyebb romantikus indíttatásból mondjuk! (jótanács:) Vagy mégis inkább: mondjuk abból is!
Azt szeretnénk, ha olyan műveket írnának/-tok, -tek, -tök, melyek megannyi kistükrei a médiának/-koknak/-umoknak, árnyalt leszopódásai apró kis/nagy diszkurzív tereknek, időknek, halaknak, vadaknak s jó falatnak. (Mert hát:) Médiát látunk csak, mégis megkérdezzük: / Van-e élet a közegi mögött? / (Vagy csak rút sybarita váz?) / Vagy után?
Vagy? (Van.)
Kétféle műveket szeretünk: vicceset vagy izgalmasakat. Személyesen azonban mi, Balogh Endre, Barta Bandika, Havasi Attila és Rutkay Veron beszélőkéje kifejezem azt a hangsúlyos kívánságomat, hogy jó lenne, ha születne(ének) írás(ok) arról a ma már eltemetett, mert elfölöslegesedett kérdésről, mely őneki (őknekik) az elnevezését illeti. Annak idején Torgyán József hírestől Grétsy László médiai nyelvészig többen tették le szavazatukat a médium–médiumok–média–médiák kérdésben. Hátha mindez újban – persze szigorúan csak a romantikus indíttatásból – visszafelé is kihat. (És akkor levethetjük rút, sybarita vázunkat, vagy legalább vendéghajjal álcázhatjuk stb.) (Például:)
Ön hogyan borotválkozik? Géppel, vagy fölébe száll? – Nem, én kézi erővel szoktam. – S milyen habot használ? – … – És aztán áfter sév? – Most őszinte hagulatban vagyok, ilyen fehér doboz vagy üvegben van, melyet balzsamosra Bosznia papja főz. Váncza sütőporral. – És már erre rá se hederítek. – Át lett többször csinálve, / mégis elég hiába. – Ne írjanak/-tok olyan sok tágat – inkább szűkítsenek/-tek. Vagy ha tágítanak/-tok, akkor mint Mikszáth a gatyáján, úgy lazítsák/-átok a horizontot. A hogyishívjákolástól kegyeskedjenek/-etek tartózkodni, vagy ha akkor legalább!.., cske
A műalkotások postára adásának határideje: XXX. Cím: XXX Megspórolható a postaköltség a számítógép-felhasználóknak, amennyiben szövegüket a következő címre küldik: XXX A késedelmesen feladottakat azért még megpróbáljuk, ám a meg nem felelőket, illetőleg a nem jókat nem tesszük közzé és nem adjuk vissza még arra való hivatkozással sem, hogy eredetileg (épp most egyébként) mi kértük.
Buda, 2001. december 14."
(itt a vége – én biza majd’ elfutottam véle…)
Azért ismerjétek be feleym, kiesett a szátokból a Túró Rudi… azért ez csapás az egóra, legalább magatoknak bevallhatjátok.
PS: Legyek és maradjak inkább megvetett, ám olvasható / érthető fantasy - lektűrnök, mely annak a közönségnek ír, aki még érez, gondolkodik és olvas – semmint efféle…
Köldöknéző?
A fórumlakók – mint mindenhol, itt is – jól megértik egymást, nem pazarolják a karaktereket hosszas magyarázkodásra, ez a levél is pusztán az idézet miatt hosszú. Az idézett szöveg pedig hiteles, kizárólag a felkért szerzők kapták meg – valaki tehát a szerzők közül fantasy-szerző is egyben, és örömmel játszik el a nyilvánosság ilyen formájával. (Mivel a Prae szerkesztői a felkérést olyan szövegnek szánták, amelyet nyilvánosságra is kívánunk hozni az aktuális számban, ezért külön köszönetet kap ezúton Celsior.) Az internetnek az irodalmi nyilvánosságban játszott szerepére még számos más példát is fel lehetne hozni, hiszen sok oldalon értesülnek eseményekről, szövegekről a kíváncsi olvasók.
Hagyományos irodalmi formák is nagy mennyiségben jelennek meg interneten; versek: limerickek, anagrammák, szójátékok palindrómák, valamint novellák, sőt regénypályázaton még regények is készültek. A versek önmagukban, egymástól elkülönítve igazából a kortárs magyar költészettől alig különböznek. A Répaköltészet két költeménye is erre lehet példa. A Jehova szóda név jegyzette A Répa mint olyan (önmegszólító filozófiai költemény) című verset, amely egy József Attila–Pilinszky János-palimpszeszt, s a megváltoztatva megőrzés mnemotechnikai módszerét fedezhetjük fel benne. (“A légy fegyelmezett! / Mert elhagyatnak akkor mindenek / Főleg a Répák. / De sokminden más is persze / Most hadd ne soroljam, / De pl. az ilyen kis izék, amik a függönyön vannak, most nem jut eszembe a nevük, na azok biztos elhagyatnak.") A másik Jorgosz Halotti beszéd című verse, mely ténylegesen a topic vesztén siránkozik, ám azáltal, hogy a magyar irodalom első irodalmi szövegét – és annak Márai Sándor által készített átiratát – idézi, a lezárás aktusát az interneti irodalom nyitányának aktusává tudja változtatni.
Jorgosz
Halotti beszéd
Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk.
Elmúlt topic vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövegek.
Össze tudod még rakni a répa-rímeket?…
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
Gyökeret vert a répa, de szára elrohadt.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és e drága topic
Elporladt, elszáradt, lelkünkben is kopik.
A Dani, a Szóda, a többi – már nem az, ami volt,
Amikor a költő még a répa nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a konyhaéneket.
Néhány hónap, néhány sor, és máris vége lett.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek répát olvasol és azt feleli: oké.
A pap már unottan morogja koporsónk felett:
“A répa illata leng körül engemet!…"
Egy másik topicban bíz’ megbicsaklik kezed,
Az ujjad koppan, de kifolynak a répalevek.
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Jorgosz szavát,
Jehova hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: “Nem lehet, hogy oly szent akarat…"
De már tudod! Igen, lehet… És fejted a vasat
Indexiában. Posta nincs. Nem merek írni már.
Minden karottja jeltelen, halottért sírni kár.
A modi gumit rág, zabos, törli pápaszemét,
Látnivaló, untatja a sok rím és betét. –
Mi volt e nép? Mi ez az év? Költészet és zene?
Répa szava?… Zöldség színe? Gyökér vad szelleme?
“Az nem lehet, hogy annyi rím…:" Maradj nyugodt. Lehet.
Konyhaséfek cserélnek majd hosszú üzenetet.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál,
Mely jeltelen sírodon kilónyi répát zabál.
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A költészet sírhantján, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, élsz?… Valahol?… És ha máshol nem is,
Testvéreid szívében élsz?… Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: “Kofa kofának ad…"
Egy hang aléltan közbeszól: “A répa meghasad…"
Egy másik nyög: “Nehogy, ne hagyd, hogy megegyen…"
Még egy hörög: “Megutálni is kénytelen legyen."
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: miért?
Vagy: “Rosszabb voltam, mint ezek?…" költő voltál, ezért.
És krumpli voltál, koszos… Most hallgass és fizess.
Elmúltak az asztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy hardveres, mint avar lófejet,
A növekvő URL-szám majd újra betemet.
Tűrd, hogy már nem vagy nick ott, csak osztályidegen,
Tűrd, hogy már nem vagy nick itt, csak szám egy képleten,
Tűrd, hogy az isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, s nem mondja: tiéd.
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki (én) eltemet.
Őrizd eszelőse néhány jelződet, álmodat,
Ne mukkanj, amikor a boss számolja sorodat.
Szorongasd még a klaviatúrádat, szegény
Emlékeid: egy sort, fényképet, költeményt –
Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
A topicban, a múltad, mind e verseket,
És senki nem adta ki a Répa-kötetet,
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk?
Íme, por és hamu vagyunk.
Fontos arra is kitérni, hogy a Répaköltészet topic olvasható olyan műként is, amely egy költészeti verseny dokumentuma (lásd Günter Grass: Vesztfál csevely), s mint ilyen, megidézi a történelem során nem ritka költészeti és retorikai versenyeket.
Interneten a sokszerzőjűség lehetőségét a sok embert összekötő technikai lehetőség adja, s ennek kihasználása útján népszerűek a közös játékok a fórumokban. Ezek előképei társasjáték formájában sok helyütt divatosak voltak. Egyik régi, nagy mennyiségű játékot tartalmazó mű a német kora újkorban jött létre. Georg Philipp Harsdörffer Frauenzimmer Gesprächspiele című műve játékokban dolgozza fel korának, a 17. század Európájának óriási lexikális tudását.
Az egyik első ilyen játék az indexen (index.hu) a Banana In Drive által indított, nagyon egyszerű, sokak által IRL is játszott Szótár-játék. Ebben egy szót kell definiálni, s a definíciók közül arra szavaznak a résztvevők, amelyiket a helyes definíciónak vélik. Bonyolultabb a haharin által indított “inverz-szótár", ahol a feladvány maga a szótári definíció, melyhez a játékosok szót költenek.
E játéktopicok érdekes tulajdonsága, hogy a fórumok szokásaitól ellentétben nem a fórumra kell elküldeni a saját szöveget, hanem a kérdező e-mailcímére. Ő ezután elhelyezi a topicban a versenyző szövegeket, és az olvasók szavaznak, melyik a legjobb. Itt tehát épp a szerző neve kell hogy homályban maradjon, hisz mindenkinek van rajongótábora, és ez befolyásolná a szavazás menetét. A rajongótáborok, azaz a befogadók személyes és esztétikai szimpátia által rétegzett közössége pedig csak szövegszervező jegyek alapján tudja felismerni a szerzőt, ami újabb játéklehetőséget biztosít a résztvevőknek.
Legérdekesebbnek haharin Szópikkelyezés című játékát találom, amely a következőképpen indult 2002. február 24-én, 16 óra 56 perc 30 másodperckor:
Ha sokakban nagy az igeny a tomeny hulyesegre, akkor esetleg inditok egy uj topicot pl. Szopikkelyezes cimmel (hommage a Fulig Jimmy), ahol vki feldob egy szot, kifejezest, esemenyt, szemelyt, satobbit, a vallalkozo szellemueknek pedig lexikoni, enciklopediai, kompendiumi, katekizmusi, satobbi szocikket kell hozza gyartani. Pontozas a szotar es az inverz szerint, vagy a la Midaga. Nos?
Az egyik fórumlakó, maplesyrup egy feladványára érkezett válaszok sok kortárs szövegre nyitnak ablakot. A kérdés gróf Königsegg Lajos neve volt. A megoldások természetesen fikciók, s érdekességük, hogyan írják szét a nevet.
maplesyrup írja:
[…] Néhai gr. KL büszke lenne, hogy az utókor milyen színesen emlékezik rá és csodálatos életére.
1./ gróf Königsegg Lajos: ered. Ludwig Schwarzwald (1252–1288) neves cukrász-dinasztia sarja, tábori felcser. Amorvamezei csata után Habsburg Rudolf heresérvét kezelte sikerrel, hálából a gyógyult uralkodó nemesi rangot és birtokot adományozott neki. Nevéhez fűződik a tükörtojás feltalálása is. A hálás utókor reggelijébe foglalta nevét.
2./ gróf Königsegg Lajos Diószegi Sámuel álnéven írott népszínművének főhőse. Diószegi, a neves református lelkész és botanikus, sógora, Fazekas Mihály késztetésére vetette papírra a közös munkájuk során, élcelődéseikből született figura kalandjait. A vándorkomédiások körében oly nagyon kedvelt darab legfőbb jellegzetessége, hogy a grófnak kizárólag az orcáját láthatta a korabeli közönség, ugyanis a grófot alakító színészből csak mezítelen alfertálya látszódott egy fekete posztóra vágott köralakú lyukon át, mely alfertályra szemeket, s orrot mázoltak. Az idők során a rögtönzések és politikai aktualizálások által sokat formálódott a darab, legnépszerűbb kétségtelenül a ’Mikoron gróf Königsegg Lajos kénköves pokoltüzit lehellette reformista ellenlábasira’ című változata volt, melyet többek között Petőfi, és bizony maga Blaha Lujza is előadott. A darab sajnos eljátszotta lehetőségét, hogy a nemzet nagy eposzai közé kerüljön, mert az 1848. év dicsőséges márciusának 15. napjának estéjére tervezett díszelőadásán, a főszereplő indiszponáltsága miatt kénytelenek voltak a művészileg és technikailag kevésbé összetett Bánk Bán-t műsorra tűzni.
3./ gróf Königsegg Lajos (1846–1912) magyar politikus, államférfi és irodalmár. Ősi nemesi család sarja. Anevet és a grófi címet Hunyadi Mátyás adományozta ~ egy felmenőjének, bizonyos Botond vitéznek, hősiességéért: Podjebrád György fogságába esvén Botond bátran felajánlotta a cseh királynak, hogy az szájával illesse a hátsóját. ~ a családi hagyományoknak megfelelően a korabeli magyar politika fenegyereke. Miniszteri tisztségeket tölt be a Duna-, majd később a Tisza-kormányban. Hírhedt volt arról, hogy az interpelláló képviselőket párbajra hívta. Politikai karrierje 1889-ben botrányosan ér véget: lövöldözésbe keveredik a korabeli Budapest elhíresült nyilvánosházában, a Víg utcai Maison Fridában. Acsendőrök letartóztatják, és Tisza megvonja tőle a bizalmat. Ezután visszahúzódva él vasi birtokán, ahol magyarra fordítja de Sade márki teljes életművét. Idősebb korában számos kemény hangú tárcája jelent meg a Borsszem Jankóban.
4./ gróf Königsegg Lajos (1816, Buda – 1894, Bécs), udvari ülepítőmester. A Königsegg Európa egyik legrégibb és legelőkelőbb családja volt. A fennmaradt írásos emlékek szerint a család észak-angliai eredetű. Első említett tagja, Lord of Kingsbottom szólította fel 1215-ben Földnélküli Jánost bullája kiadására. A család évszázadokon keresztül Assex és Bottom korlátlan ura volt, s mint ilyen, döntő hatást gyakorolt az angol feudális állam életére, amit többek között Shakespeare is megörökített: ki ne ismerné fel Puckban a szépemlékű Earl of Backwind alakját? A cromwelli időkben a lordoknak menekülniük kellett, a Kingsbottomok szabadcsapataik élén a törökellenes küzdelemnek szentelték ezután életüket. Atörök kiűzetése után Budán telepedtek meg, a család ekkor vette fel patinás neve helyett az ősmagyar hangzású Kerálsegg nevet. Legutolsó sarjuk, gróf Kerálsegg Lajos a K.u.K.-időkben Bécsbe került, s ott Ferenc József Császári és Királyi szennyvízátemelőművénél főülepítő-mester lett. Nevét ekkor változtatta a Monarchia többnemzeti egységét jól példázó Königseggre. Címere: fehér dámvad, szarva barna.
5./ gróf Königsegg Lajos [regény, XX. második fele, kb. 1970.] Biztosat senki sem tud a regény eredetéről, sem az íróról, de a műkritikusok és kutatók megegyeznek abban, hogy az 1970-es évek elején íródhatott. Stílusát tekintve közelít a megnyerő és lendületes sci-fi és a líra keverékéhez. Atörténet több szálon futó cselekmények ideális kompozícióját nyújtja, mely mesterien ötvözi a nyers, szinte már alpári humort (“– Szerjózsa! Az jó édes anyádat!" – 12. o.) és a magasztos ihletettségű elhivatottságot (“– Mit csináljunk ma, Frederich? – Nem tudom, de legyen benne magasztos ihletettségű elhivatottság!" – 18. o.). A regény a XXIII. század derekán játszódik, mikor az Egyesült Föld új távlatokat próbál nyitni az Alfa-Centauri felé, ahol kiváló porbányászat vehetné kezdetét, ezzel sok új munkahelyet teremtve a boldog földlakók számára. Furcsa okból, vagy azért, mert 1970 környékén keletkezhetett, felfedezhető benne az akkori magyar irányvonal is, miszerint több helyen megtalálható a könyvben az “Ezt már Marx is megmondta!" (– 4. o.), illetve a némi humorral fűszerezett “Mintha Lenin járt volna előttünk, olyan tisztán látható az út itt az űrben!" (– 63.o.) is. AKönigsegg egy űrhajó, mint az kiderül a regényből, mely nem az alakjáról kapta a nevét. Hogy’ miről, arról nem lehet tudni, mert nem található meg a könyv lapjain, de biztos, hogy nem az alakja. Két űrhajó épül, az egyik a gróf Königsegg Lajos, a másik pedig az Éltető Forrásunk a Párt nevű. A Königsegg kálváriája néhány oldalon taglalt csak, mivel csúfondáros kudarccal felrobban a Föld légkörében, mert nem életképesek a rendszer fenntartó eszközei. Hősünk, Vaszilíj kommentálja is az eseményt az 52. oldalon: “– Költői igazságszolgáltatás! Ilyen már megesett a Föld történetében… Reméljük, hogy ez volt a grófok utolsó bukása!" Ezek után az ÉFaP-pal kénytelenek felfedezni a világűrt, mellyel már semmi probléma nem akad. Fordulatos, izgalmas művet vehet kézbe az olvasó, mely minden követelménynek megfelel a sci-líra műfajában.
Ezek a kis szüzsék egyaránt megidézik a(z) (ál)történelmi regények világát, a fiktív irodalomtörténet játékos lehetőségeit, a Kádár-kor ironikus feltűnését s több kortárs magyar szerző retorikáját. (Például egy esetleges 19. századi regényíró koncepciójának felbukkanása Márton László Kényszerű szabadulás című művében, vagy a Brontë testvérek Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba Brontë-k című drámájában.)
A műfogalom terén számos vita zajlott és zajlik. A “mi a mű?" típusú kérdésre van több olyan válasz is, amely a befogadót is bevonja a mű fogalmába. Az interneti irodalomban úgy tűnik, főleg ez a fogalomtípus fogadható el, hiszen az olvasó tényszerűen is lehet szerző. Alátámasztandó, hogy mennyire attól függ, mit tekintünk műnek, Bátky dr a Szópikkelyezésben a TotalCar honlapjáról belinkeli a hivatkozást az “eredeti" tárgyra, a Koenigsegg CC8S-re, s így ez a honlap is bedrótozódik a Nagy Drótoskönyvből, azaz az internetről a Szópikkelyezés című, mondjuk, műbe.
[cmovie1068]
A magyar irodalomi internet egyelőre gyerekcipőben jár. Térey János Paulus című művében szerepel egy hacker, több helyütt az internetező ember kliséinek leírása jelzi az internet jelenlétét: hogyan ül számítógépéhez, hogyan játszik férfi létére nőt vagy fordítva. Jake Smiles 1 link című regényébe sok internetes és szerepjátékos elem került bele.
Az olvasó–befogadó viszony fentebb leírt folyamataként is érthető írásban, Jorgosz Baia A Möbius-vírus című novellájában (Prae, 2001/3–4., 6–10) a Nagy Drótoskönyv Möbius-vírusa megeszi az elbeszélő szövegét. Itt az értelmező – akinek a vírus a metaforája – beleír a szövegbe, majd átveszi a szövegalakítás főszerepét, kiemelt szerzővé válik, s a végén már az ő szövegében jelenik meg – ismét csak vírusként – a novella elején még eleminek tekintett szerzői hang. (A vírus és az alapszöveg egymásrautaltsága, az írásmódban is elkülönülő forma itt hasonlít – az egyébként A Möbius-vírusban az Ottlik-másolás kapcsán többször megidézett író: – Esterházy Péter Javított kiadás című munkája sorainak, a Harmonia Caelestisnek és az apa ügynökjelentéseinek a viszonyához.) A nem kizárólag interneti jelenséget támasztja alá a novellában előforduló kortárs irodalmi utalások nagy száma. Mindenesetre leszögezhető, hogy itt a vírus jelenléte miatt valóban szövegszervező elemmé válik a technika, és nem pusztán kellék, mint sok más esetben.
Bár e helyt nyilván sok műre nem sikerült kitérni, az eddigiek alapján elmondhatónak tűnik: az irodalomi internet (és talán az interneti irodalom is) az útkeresés elején jár. Keresi azt az utat, hogy ne azért legyen valami irodalomi internet, mert van benne számítógép vagy internet – úgy, ahogy a western azért az, ami, mert vannak benne cowboyok és/vagy indiánok.
A hagyományos médiában közölt irodalom számára az egyik lehetséges út a technika szövegszervező elemmé válása, mint Jorgosz Baiánál láttuk. De ugyanígy lehetséges az interneti irodalom alapos tanulmányozása, s a hozzá történő közelítés: ma éppen az identitás játékos keresése, esetleg szövegszerű megalapozása (egyes szereplők identifikációjában nagyobb szerepet kap életútjuknál a beszédmódjuk), a szereplők szerzőkké történő előléptetése, megsokszorozása, a hatalmi retorika – közeg/közegek – alkalmazása, a művek idézetjellegének további erősödése, a különféle helyesírások alkalmazása, a hitelesség–hiteltelenséggel történő játék stb.
Ebből a pontatlan felsorolásból talán az is kiderül, hogy rengeteg kérdés nem kizárólag az interneti irodalom és az irodalomi internet kapcsán merül fel, ámbár itt mégis hangsúlyosan kerülnek előtérbe. És talán az is, hogy a kortárs irodalommal foglalkozván tapasztalatukkal együtt érdemes azokat a munkákat is figyelembe venni, melyek az interneten mint törékeny médián íródnak, s válnak esetleg a technikával együtt az idő áldozatává.
Jorgosz Baiának
(In: Bengi László - Sz. Molnár Szilvia (szerk.): Kánon és olvasás. Kultúra és közvetítés. I. kötet., 121 - 137. o., Budapest, Fiatal Írók Szövetsége, 2002)
Úgy hozta a véletlen, hogy néhány szócsavarás és metafora jutott eszembe az interneti irodalom és az irodalomi internet kapcsán. Igen egyszerű dolgok. Igyekeztem alulról megközelíteni az interneti jelenségeket, néhány személyes élményen keresztül. Ám – mint remélem, kiviláglik majd – ezek a személyes élmények bárkivel megtörténhetnek, akinek vannak kedvenc interneti helyei, ahova visszajár, és olyanok is, ahol néha-néha fordul csak meg.
Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy az internetet mint médiát tekintem fontosnak. Szándékosan nem úgy mondom, hogy az interneteket mint médiumokat, s ezzel szemben sem feltétlenül az internetet mint médiumot. Internet mint média: így, ebben a magyar nyelv által egyszerre egyes és többes számúnak tekintett alakban. Egy és sok egyszerre van jelen az internetben. Például műszaki decentralizáltságát és mégis könnyű elérhetőségét tekintve.
Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, mivel talán tényleg a média valami általános jellegzetességéről van szó az internet esetében, hogy az internet a hiteltelenség mintájává tudott válni, szemben a régebbi médiumokkal, például a szintén bizalomvesztésen áteső nyomtatott és más elektronikus sajtóval. Ezzel kapcsolatban álljon itt egy történet. A Prae című irodalmi folyóirat hasábjain megjelent egy Répaköltészet című topic verseinek, szövegeinek válogatása. Aztán a Millenniumi Országjáró Kovách István dr. tollából közölt egy képpel illusztrált szöveget a Répaköltészetről. A kép lefordítja a legegyszerűbb vizuális nyelvre a répaköltészetet: egy hajléktalankülsejű s esetleg ilyen életmódot is folytató ember – talán sokan ilyennek képzelik a költőket – cigarettát tart a jobb, s könyvet a bal kezében. A könyvben egy répát látunk, ami könyvjelző, esetleg írószerszám lehet. A kép a Budapesthez közeli Kisnémediben készült. Megjelenés után a fotó hatására sokan azt kérdezték a lap szerkesztőségétől, hogy a répaverseket valóban ez az ember írja-e, s Kisnémediben őt magát is többen megkeresték ez ügyben. Ezzel szemben az interneten megjelenő szövegeknek és képeknek nemigen tud ilyen hatásuk lenni, nem hiszünk az internetnek ilyen módon.
Véleményem szerint azért van így, mert rosszak a tapasztalataink az internettel és önmagunkkal kapcsolatban. Ez utóbbi azért fontos, mert mi, tehát az internet befogadói sokkal könnyebben lehetünk szerzők az interneten, mint a hagyományos médiatípusokban. Megváltozott itt a szerző és a befogadó viszonya.
Most pedig a hajánál fogva fogom ismét előrángatni a média szót. Érdemes ugyanis észben tartani, és talán nem véletlen, hogy magyarul a médium szó egyik lehetséges jelentése: közeg, média: közegek. Nem biztos, hogy fárasztó szóvicc a szóalakok véletlen egybeesésén elgondolkodni. A közeg jelöltje a magyar nyelvben a rendőr is lehet, a hivatalos közeg, a köz embere, aki értünk van, ám ez bonyodalmakkal jár, mert mégis, úgy érezzük, mintha néha ellenünk lenne. S ha összetesszük mindazt, ami összeillik, akkor arra a játékos következtetésre juthatunk, hogy a médium könnyedén azonosítható a rendőrrel, no persze a gondolatrendőrrel, a média pedig ugyanennek a többes számú alakjával. A “rendőr-értelmezés" érvényesülésére hatalmi centrumokra, érdekközösségekre van szükség, ahol a beszédmód, a témák kijelölése, a témákat állandóan a közbeszéd tárgyává tenni tudó, visszhangzó továbbrágók, rágcsálók mennyisége mind arról szól, hogy a média még azelőtt szűri meg, ellenőrzi a jelenségeket, mint hogy hozzánk eljutnának, s így lesz rendőre az idővel alakuló gondolatainknak. Ez alól egy közreműködő sem bújhat ki, még azok sem, akik az interneti írásbeliséget, irodalmat hozzák létre. Ők az önkéntes rendőrök birodalmát építik, ha megmaradunk a metafora kibontásánál.
Mindazok, akik írják, szervezik az internet világát, sokkal decentralizáltabban, szabadabban teszik ezt, mint a többi média esetében. Ma már tudjuk, hogy a net mégsem kecsegtet olyan nagy szabadsággal, mint anno sokan remélték. Egy ritkán említett okot hoznék fel példának: hírnév és pénz függ az oldalak látogatottságától. Tehát az oldalak igyekeznek minél nagyobb közönségre szert tenni. Ez szépen nyomon követhető például abban az esetben, amikor néhány, a site-ot meghatározó ember eljött az internettótól, és megalapította az index nevű portált. Nagy szervezőmunkával sikerült elérniük a távozóknak, hogy a viszonylag kis számú magyar internetező, akik a fórumokon tulajdonképpen maguk írják a portált, és egyben a fő olvasóközönséget, a reklámok esetleges fogyasztóit is jelentik, szinte mind egy szálig velük mentek. S itt kell megjegyeznem, hogy az internettósok–indexesek talán üzleti elképzelések miatti szakadásának “köszönhetően" történt meg a honi interneti írásbeliség egyik, ha nem a legfontosabb katasztrófája: hosszú évek fórumszövegeinek megsemmisülése, a múlt egy részének megsemmisülése. A szétváláskor a távozók szellemi tulajdonuknak tekintették a beírásokat (vagy a beírók elektronikus adatait), a pénzügyi befektető pedig addigi befektetésének eredményeképp szemlélte őket – ha rájött egyáltalán arra, milyen érték is ez. A civakodás eredményeképpen viszont az adatbázis megsérült, a beírók álnevei helyett mindenütt egy kérdőjel – ? – állt. Ez a mozzanat azt is megmutatta, hogy az interneten a szöveg tulajdonosa nem éppen esik egybe a létrehozójával: egyrészt azért nem, mert a legritkább esetben menti el magának ő maga is a szövegeit, másrészt pedig azért nem, mert a fórumokon a mások által történő továbbírás mindaddig zajlik, míg valaki odatéved.
A nemrég még a hiteltelenség példájaként felhozott világhálón azonban vannak olyan helyek is, melyek a középkori hiteles helyekhez hasonló szerepet kívánnak betölteni. Ezek érdekes módon jöttek/jönnek létre. Bizonyos honlapokon a hosszú távú megbízhatóság, a tudományos háttérmunka, esetleg a nagy médiakampány jelenti a hitelesség zálogát. Ilyen például a Digitális Irodalmi Akadémia honlapja – [a]http://www.irodalmiakademia.hu[text]www.irodalmiakademia.hu[/a] –, ahol a Kossuth-díjas (és általuk évente ajánlott) írók munkái olvashatók. Másutt mindezekhez társul az internet adta, a hagyományos könyvekkel szembeni technikai lehetőségek kreatív kihasználása is, ilyen például az a honlap, ahol a kritikai kiadások műhelymunkáját is végző Bölcsészeti Informatikai Önálló Program oldalai olvashatók – [a]http://magyar-irodalom.elte.hu[text]http://magyar-irodalom.elte.hu[/a]. (Itt például a kritikai kiadásoknál olyan esetben, amikor eldönthetetlen, hogy melyik szövegváltozat a helyes, minden egyes megnyitáskor véletlenszerűen áll össze az adott irodalmi mű, s kerül hol az egyik, hol a másik változat lábjegyzetbe.) Megint mások az üzleti élet szereplői, akik önmagukról állítanának ki rossz bizonyítványt, ha nem a megfelelő információkat tennék közzé honlapjukon; illetve a média különböző szereplői, melyek a nem internetes változatot hiteltelenítenék el, ha vállalhatatlan információkat tennének közzé site-jukon.
A hiteltelenség médiumának mindemellett épp a hiteltelenség miatt van egy lehetséges képessége. Mivel sok helyütt nem az információ igazságtartalma a fontos, kis túlzással azt állíthatjuk: szinte arra született az internet, hogy a fikció médiájává váljon, s ezáltal könnyen a művészet, az irodalom terepévé.
Ez a jelenség főleg a chateket és a fórumokat, a levelezőlistákat jellemzi. Az e helyeken egyszerre jelenlévők a világ bármely táján, bármily öltözékben, kortól és nemtől függetlenül alakíthatják és olvashatják a “beszélgetés", az internetes írásbeliség e formáját, nyelvét. Befogadó és olvasó, értelmező és a szöveg létrehozója potenciálisan ugyanaz.
Az álnevek használata miatt az önazonosság fikció, játszanak vele ugyanúgy, mint az interneten vagy IRL játszható szerepjátékokban. Mindegy, hogy az egyes szereplők csak a fórumról vagy az életből is ismerik-e egymást. A beírások olvasása során feltűnik, hogy minden névhez saját hang tartozik, s sok esetben ugyanúgy kialakul egy individuum képe az olvasóban, mint ahogy egy regény esetében a különböző szereplőkről. Árnyalódik a kép, ha nem csupán egy topicba ír az illető, hanem különböző helyeken különböző témák kapcsán is megszólal.
Itt jegyzem meg, hogy az értelmező–szöveglétrehozó egyensúlyának elvesztésével jár a topicoknak hagyományos irodalmi közegben, azaz papírformában való közlése, ami tulajdonképpen idézetté változtatja át a szövegeket. Ez történt a Prae és a Répaköltészet topic esetében is. Az internetnek mint médiának a hangsúlyozása azért is leszögezendő, mert ezáltal nyilvánvalóvá válik, hogy a szövegek egy más médiára történő átfordításkor ugyanúgy értelmezésen esnek át, mint például egy regény a belőle készített rádióadaptációjakor vagy megfilmesítésekor.
A befogadás egyik különlegessége az emlékezés, és sokat időzve internetes fórumokon arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyes szereplők egy-két beírásának nem elolvasása, vagyis az emlékezés lehetőségének kizárása útján is nagyjából-egészében összeáll a kép vele kapcsolatban. Ugyanúgy, mint egy televíziós szappanopera esetében, ahol szintén nem jelent katasztrófát, ha nem látunk az ötezerből egy-két részt.
S most, hogy az interneti irodalom irányába tehessünk egy kanyart, illetve az internetről mint irodalmi közegről is szó essék, álljon itt egy rövid szöveg egy fórumról, a Skizo Brigád honlapjáról. Ebben szó esik a FISZ Könyvek egy darabjáról, s ez ebben a kötetben aktuálissá is teszi a jelenlétét.
Neved: Még mindig
Hozzászólás: szóval figyelem lesz vácon SÖR!!! Ki akar jönni? Menjöünk már. Hétvégén lesz Dr. Kovács István felolvasóestje a Merlinben. Valaki? Tugyátok A vidéki fiatalok Budapesten by barta Bandika. Őrült az a manus! 1ébként megyek haza és tanulok cigányul! de előbb még vár az amcsi alkotmány! Most mingyá csetelek angolul. Képzejjétek a freddörszt ottszokott lenni a limpcseten! Na ezután ünnepélyesen bejelentem: lezárult életem 1 korszaka: Agyő fred és Bizkit! Tegnap 1ébként voltam templomban és Lukács(Luki) evangéliuumából olvasott a papbácsai(28 éves). Na megyek túlékhoz csettölni. csá. Én
Bejegyzés ideje: 2001. november 21. szerda, 11:10:43
Föltűnik, hogy a helyesírásnak és a szövegnek a hagyományos elvárásoktól való eltérései ellenére mindent meg lehet érteni, és tökéletesen értesülünk az időről, arról a pillanatról, amikor létrejött ez a bejegyzés, illetve amikor a szerver regisztrálta – nyilván ez az egyik lehetséges módja annak, hogy pici rend legyen ebben a világban. Egyszerre látjuk, hogy mindannyian másodpercemberkék vagyunk; de a strukturáltságnak ez ugyanolyan fontos része, mint a kézzel (!) írt regényeknél, naplóknál a sorrendiség eleme. Ezzel szemben tematikailag az élőbeszédhez hasonlóan szerteágazó, kismillió üres hellyel. Nem csoda, hiszen ez egy kis baráti kör fóruma, melyet úgy találtam meg, hogy egyszer kíváncsian rákerestem A vidéki fiatalok Budapesten regénycímre. És tematikailag az interneten mindenről olvashatunk, valamint ha a szerverek nem mennek tönkre, illetve az anyagokat szándékosan nem törlik, akkor emlékezőképessége folytán mindenfélét meg is lehet találni. Érdekességként említem meg, hogy így bukkantam rá a Prae 2002/1–2. számához írt felkérő levelünkre is egy szerepjátékosok számára létrehozott fórumon. Valaki, egy Celsior álnévre hallgató ember a felkért írók közül feltette:
(#51386) – dátum: 2002.01.15 – 22:53
…hello,
cels’ ezúttal lángolni fog (a maga módján as usual)…
A fantasy – lektűrműfajként - amolyan lenézett kis izé, amit Valódi Irodalmár Körökben csípőből illik lesajnálni,. Akövetkező fájl (én nem találtam ki elsőre) egy irodalmi pályázat, melyet művelt / elismert / pedigrés Irodalmár adott feladatként hasonkaliberű ’hochenstíl’ senki által nem olvasott Irodalmároknak.
Először valami literátor / logorrheás verbálonániának véltem (huhh, ragad ám rám is a fentebb stíl), de második elolvasára rájöttem, mi is a Feladat.
Szerintetek?
(itt kezdődik- kapaszkodjatok feleym)…
“Azért fontos, mert ebben van a pénz, ezt nézik, hallgatják néha, vagy néha elég nagy mennyiségben olvassák is (az emberek); mindannyiunk tanítómestere: innen szerezzük történelmi, szexuális, gasztronómiai műveltségünket meg a praktikákat; belőle kapjuk információinkat, melyek a gondolkodásunkhoz elengedhetetlenül szükségesek; ebből ókumláljuk ki, hogy mit vegyünk fel (le), mit hallgassunk meg, kinek mondjuk: “kurva anyád", / kinek pedig: “szeretlek". // stb. A gyerekeket nem az iskola vagy nem a szülők nevelik, hanem hogy nézik vagy/és hallgatják. Nem az élet van az iskoláért, hanem ők vannak érte. Egy felmérés kimutatta, hogy közel ötven százalékban hat rájuk. Őbenne (őkbennük) nemcsak találkozik, hanem (egyben) meg is szűnik tér, idő, szellemiség (műalkotás): szülőhazánk, e lángostul ölelt kis ország, hangra fingó ebbarátok világa. Tárkép e táj, melyet éjcs bóna márta mutat – a frontokon pálcikája. Őrangyala fogyókúráztatja / Zsávolya Zoltánt. De ezt még átírjuk.
Most új bekezdés új emberei növöldöznek ki.
(Mert:)
Ami egykor volt, ma már nincsen. Történeti-poétikai megközelítésben az ember halott, s ő él. Ne a múltról beszéljünk, hanem arról, hogy miben különbözik a jelen tőle. (Rút, sybarita váz.) (S egyébként éljen a jövőorientált beszédmód!) Benne látjuk az elválását a hagyománynak a változtatástól. Az utolsó szó jogán a németben a (-)készülék semlegesnemű. A másik, a hálózat nem az utolsó szó jogán semlegesnemű. Más jogok új ura ő. Mindezt a legmélyebb romantikus indíttatásból mondjuk! (jótanács:) Vagy mégis inkább: mondjuk abból is!
Azt szeretnénk, ha olyan műveket írnának/-tok, -tek, -tök, melyek megannyi kistükrei a médiának/-koknak/-umoknak, árnyalt leszopódásai apró kis/nagy diszkurzív tereknek, időknek, halaknak, vadaknak s jó falatnak. (Mert hát:) Médiát látunk csak, mégis megkérdezzük: / Van-e élet a közegi mögött? / (Vagy csak rút sybarita váz?) / Vagy után?
Vagy? (Van.)
Kétféle műveket szeretünk: vicceset vagy izgalmasakat. Személyesen azonban mi, Balogh Endre, Barta Bandika, Havasi Attila és Rutkay Veron beszélőkéje kifejezem azt a hangsúlyos kívánságomat, hogy jó lenne, ha születne(ének) írás(ok) arról a ma már eltemetett, mert elfölöslegesedett kérdésről, mely őneki (őknekik) az elnevezését illeti. Annak idején Torgyán József hírestől Grétsy László médiai nyelvészig többen tették le szavazatukat a médium–médiumok–média–médiák kérdésben. Hátha mindez újban – persze szigorúan csak a romantikus indíttatásból – visszafelé is kihat. (És akkor levethetjük rút, sybarita vázunkat, vagy legalább vendéghajjal álcázhatjuk stb.) (Például:)
Ön hogyan borotválkozik? Géppel, vagy fölébe száll? – Nem, én kézi erővel szoktam. – S milyen habot használ? – … – És aztán áfter sév? – Most őszinte hagulatban vagyok, ilyen fehér doboz vagy üvegben van, melyet balzsamosra Bosznia papja főz. Váncza sütőporral. – És már erre rá se hederítek. – Át lett többször csinálve, / mégis elég hiába. – Ne írjanak/-tok olyan sok tágat – inkább szűkítsenek/-tek. Vagy ha tágítanak/-tok, akkor mint Mikszáth a gatyáján, úgy lazítsák/-átok a horizontot. A hogyishívjákolástól kegyeskedjenek/-etek tartózkodni, vagy ha akkor legalább!.., cske
A műalkotások postára adásának határideje: XXX. Cím: XXX Megspórolható a postaköltség a számítógép-felhasználóknak, amennyiben szövegüket a következő címre küldik: XXX A késedelmesen feladottakat azért még megpróbáljuk, ám a meg nem felelőket, illetőleg a nem jókat nem tesszük közzé és nem adjuk vissza még arra való hivatkozással sem, hogy eredetileg (épp most egyébként) mi kértük.
Buda, 2001. december 14."
(itt a vége – én biza majd’ elfutottam véle…)
Azért ismerjétek be feleym, kiesett a szátokból a Túró Rudi… azért ez csapás az egóra, legalább magatoknak bevallhatjátok.
PS: Legyek és maradjak inkább megvetett, ám olvasható / érthető fantasy - lektűrnök, mely annak a közönségnek ír, aki még érez, gondolkodik és olvas – semmint efféle…
Köldöknéző?
A fórumlakók – mint mindenhol, itt is – jól megértik egymást, nem pazarolják a karaktereket hosszas magyarázkodásra, ez a levél is pusztán az idézet miatt hosszú. Az idézett szöveg pedig hiteles, kizárólag a felkért szerzők kapták meg – valaki tehát a szerzők közül fantasy-szerző is egyben, és örömmel játszik el a nyilvánosság ilyen formájával. (Mivel a Prae szerkesztői a felkérést olyan szövegnek szánták, amelyet nyilvánosságra is kívánunk hozni az aktuális számban, ezért külön köszönetet kap ezúton Celsior.) Az internetnek az irodalmi nyilvánosságban játszott szerepére még számos más példát is fel lehetne hozni, hiszen sok oldalon értesülnek eseményekről, szövegekről a kíváncsi olvasók.
Hagyományos irodalmi formák is nagy mennyiségben jelennek meg interneten; versek: limerickek, anagrammák, szójátékok palindrómák, valamint novellák, sőt regénypályázaton még regények is készültek. A versek önmagukban, egymástól elkülönítve igazából a kortárs magyar költészettől alig különböznek. A Répaköltészet két költeménye is erre lehet példa. A Jehova szóda név jegyzette A Répa mint olyan (önmegszólító filozófiai költemény) című verset, amely egy József Attila–Pilinszky János-palimpszeszt, s a megváltoztatva megőrzés mnemotechnikai módszerét fedezhetjük fel benne. (“A légy fegyelmezett! / Mert elhagyatnak akkor mindenek / Főleg a Répák. / De sokminden más is persze / Most hadd ne soroljam, / De pl. az ilyen kis izék, amik a függönyön vannak, most nem jut eszembe a nevük, na azok biztos elhagyatnak.") A másik Jorgosz Halotti beszéd című verse, mely ténylegesen a topic vesztén siránkozik, ám azáltal, hogy a magyar irodalom első irodalmi szövegét – és annak Márai Sándor által készített átiratát – idézi, a lezárás aktusát az interneti irodalom nyitányának aktusává tudja változtatni.
Jorgosz
Halotti beszéd
Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk.
Elmúlt topic vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövegek.
Össze tudod még rakni a répa-rímeket?…
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
Gyökeret vert a répa, de szára elrohadt.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és e drága topic
Elporladt, elszáradt, lelkünkben is kopik.
A Dani, a Szóda, a többi – már nem az, ami volt,
Amikor a költő még a répa nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a konyhaéneket.
Néhány hónap, néhány sor, és máris vége lett.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek répát olvasol és azt feleli: oké.
A pap már unottan morogja koporsónk felett:
“A répa illata leng körül engemet!…"
Egy másik topicban bíz’ megbicsaklik kezed,
Az ujjad koppan, de kifolynak a répalevek.
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Jorgosz szavát,
Jehova hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: “Nem lehet, hogy oly szent akarat…"
De már tudod! Igen, lehet… És fejted a vasat
Indexiában. Posta nincs. Nem merek írni már.
Minden karottja jeltelen, halottért sírni kár.
A modi gumit rág, zabos, törli pápaszemét,
Látnivaló, untatja a sok rím és betét. –
Mi volt e nép? Mi ez az év? Költészet és zene?
Répa szava?… Zöldség színe? Gyökér vad szelleme?
“Az nem lehet, hogy annyi rím…:" Maradj nyugodt. Lehet.
Konyhaséfek cserélnek majd hosszú üzenetet.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál,
Mely jeltelen sírodon kilónyi répát zabál.
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A költészet sírhantján, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, élsz?… Valahol?… És ha máshol nem is,
Testvéreid szívében élsz?… Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: “Kofa kofának ad…"
Egy hang aléltan közbeszól: “A répa meghasad…"
Egy másik nyög: “Nehogy, ne hagyd, hogy megegyen…"
Még egy hörög: “Megutálni is kénytelen legyen."
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: miért?
Vagy: “Rosszabb voltam, mint ezek?…" költő voltál, ezért.
És krumpli voltál, koszos… Most hallgass és fizess.
Elmúltak az asztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy hardveres, mint avar lófejet,
A növekvő URL-szám majd újra betemet.
Tűrd, hogy már nem vagy nick ott, csak osztályidegen,
Tűrd, hogy már nem vagy nick itt, csak szám egy képleten,
Tűrd, hogy az isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, s nem mondja: tiéd.
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki (én) eltemet.
Őrizd eszelőse néhány jelződet, álmodat,
Ne mukkanj, amikor a boss számolja sorodat.
Szorongasd még a klaviatúrádat, szegény
Emlékeid: egy sort, fényképet, költeményt –
Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
A topicban, a múltad, mind e verseket,
És senki nem adta ki a Répa-kötetet,
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk?
Íme, por és hamu vagyunk.
Fontos arra is kitérni, hogy a Répaköltészet topic olvasható olyan műként is, amely egy költészeti verseny dokumentuma (lásd Günter Grass: Vesztfál csevely), s mint ilyen, megidézi a történelem során nem ritka költészeti és retorikai versenyeket.
Interneten a sokszerzőjűség lehetőségét a sok embert összekötő technikai lehetőség adja, s ennek kihasználása útján népszerűek a közös játékok a fórumokban. Ezek előképei társasjáték formájában sok helyütt divatosak voltak. Egyik régi, nagy mennyiségű játékot tartalmazó mű a német kora újkorban jött létre. Georg Philipp Harsdörffer Frauenzimmer Gesprächspiele című műve játékokban dolgozza fel korának, a 17. század Európájának óriási lexikális tudását.
Az egyik első ilyen játék az indexen (index.hu) a Banana In Drive által indított, nagyon egyszerű, sokak által IRL is játszott Szótár-játék. Ebben egy szót kell definiálni, s a definíciók közül arra szavaznak a résztvevők, amelyiket a helyes definíciónak vélik. Bonyolultabb a haharin által indított “inverz-szótár", ahol a feladvány maga a szótári definíció, melyhez a játékosok szót költenek.
E játéktopicok érdekes tulajdonsága, hogy a fórumok szokásaitól ellentétben nem a fórumra kell elküldeni a saját szöveget, hanem a kérdező e-mailcímére. Ő ezután elhelyezi a topicban a versenyző szövegeket, és az olvasók szavaznak, melyik a legjobb. Itt tehát épp a szerző neve kell hogy homályban maradjon, hisz mindenkinek van rajongótábora, és ez befolyásolná a szavazás menetét. A rajongótáborok, azaz a befogadók személyes és esztétikai szimpátia által rétegzett közössége pedig csak szövegszervező jegyek alapján tudja felismerni a szerzőt, ami újabb játéklehetőséget biztosít a résztvevőknek.
Legérdekesebbnek haharin Szópikkelyezés című játékát találom, amely a következőképpen indult 2002. február 24-én, 16 óra 56 perc 30 másodperckor:
Ha sokakban nagy az igeny a tomeny hulyesegre, akkor esetleg inditok egy uj topicot pl. Szopikkelyezes cimmel (hommage a Fulig Jimmy), ahol vki feldob egy szot, kifejezest, esemenyt, szemelyt, satobbit, a vallalkozo szellemueknek pedig lexikoni, enciklopediai, kompendiumi, katekizmusi, satobbi szocikket kell hozza gyartani. Pontozas a szotar es az inverz szerint, vagy a la Midaga. Nos?
Az egyik fórumlakó, maplesyrup egy feladványára érkezett válaszok sok kortárs szövegre nyitnak ablakot. A kérdés gróf Königsegg Lajos neve volt. A megoldások természetesen fikciók, s érdekességük, hogyan írják szét a nevet.
maplesyrup írja:
[…] Néhai gr. KL büszke lenne, hogy az utókor milyen színesen emlékezik rá és csodálatos életére.
1./ gróf Königsegg Lajos: ered. Ludwig Schwarzwald (1252–1288) neves cukrász-dinasztia sarja, tábori felcser. Amorvamezei csata után Habsburg Rudolf heresérvét kezelte sikerrel, hálából a gyógyult uralkodó nemesi rangot és birtokot adományozott neki. Nevéhez fűződik a tükörtojás feltalálása is. A hálás utókor reggelijébe foglalta nevét.
2./ gróf Königsegg Lajos Diószegi Sámuel álnéven írott népszínművének főhőse. Diószegi, a neves református lelkész és botanikus, sógora, Fazekas Mihály késztetésére vetette papírra a közös munkájuk során, élcelődéseikből született figura kalandjait. A vándorkomédiások körében oly nagyon kedvelt darab legfőbb jellegzetessége, hogy a grófnak kizárólag az orcáját láthatta a korabeli közönség, ugyanis a grófot alakító színészből csak mezítelen alfertálya látszódott egy fekete posztóra vágott köralakú lyukon át, mely alfertályra szemeket, s orrot mázoltak. Az idők során a rögtönzések és politikai aktualizálások által sokat formálódott a darab, legnépszerűbb kétségtelenül a ’Mikoron gróf Königsegg Lajos kénköves pokoltüzit lehellette reformista ellenlábasira’ című változata volt, melyet többek között Petőfi, és bizony maga Blaha Lujza is előadott. A darab sajnos eljátszotta lehetőségét, hogy a nemzet nagy eposzai közé kerüljön, mert az 1848. év dicsőséges márciusának 15. napjának estéjére tervezett díszelőadásán, a főszereplő indiszponáltsága miatt kénytelenek voltak a művészileg és technikailag kevésbé összetett Bánk Bán-t műsorra tűzni.
3./ gróf Königsegg Lajos (1846–1912) magyar politikus, államférfi és irodalmár. Ősi nemesi család sarja. Anevet és a grófi címet Hunyadi Mátyás adományozta ~ egy felmenőjének, bizonyos Botond vitéznek, hősiességéért: Podjebrád György fogságába esvén Botond bátran felajánlotta a cseh királynak, hogy az szájával illesse a hátsóját. ~ a családi hagyományoknak megfelelően a korabeli magyar politika fenegyereke. Miniszteri tisztségeket tölt be a Duna-, majd később a Tisza-kormányban. Hírhedt volt arról, hogy az interpelláló képviselőket párbajra hívta. Politikai karrierje 1889-ben botrányosan ér véget: lövöldözésbe keveredik a korabeli Budapest elhíresült nyilvánosházában, a Víg utcai Maison Fridában. Acsendőrök letartóztatják, és Tisza megvonja tőle a bizalmat. Ezután visszahúzódva él vasi birtokán, ahol magyarra fordítja de Sade márki teljes életművét. Idősebb korában számos kemény hangú tárcája jelent meg a Borsszem Jankóban.
4./ gróf Königsegg Lajos (1816, Buda – 1894, Bécs), udvari ülepítőmester. A Königsegg Európa egyik legrégibb és legelőkelőbb családja volt. A fennmaradt írásos emlékek szerint a család észak-angliai eredetű. Első említett tagja, Lord of Kingsbottom szólította fel 1215-ben Földnélküli Jánost bullája kiadására. A család évszázadokon keresztül Assex és Bottom korlátlan ura volt, s mint ilyen, döntő hatást gyakorolt az angol feudális állam életére, amit többek között Shakespeare is megörökített: ki ne ismerné fel Puckban a szépemlékű Earl of Backwind alakját? A cromwelli időkben a lordoknak menekülniük kellett, a Kingsbottomok szabadcsapataik élén a törökellenes küzdelemnek szentelték ezután életüket. Atörök kiűzetése után Budán telepedtek meg, a család ekkor vette fel patinás neve helyett az ősmagyar hangzású Kerálsegg nevet. Legutolsó sarjuk, gróf Kerálsegg Lajos a K.u.K.-időkben Bécsbe került, s ott Ferenc József Császári és Királyi szennyvízátemelőművénél főülepítő-mester lett. Nevét ekkor változtatta a Monarchia többnemzeti egységét jól példázó Königseggre. Címere: fehér dámvad, szarva barna.
5./ gróf Königsegg Lajos [regény, XX. második fele, kb. 1970.] Biztosat senki sem tud a regény eredetéről, sem az íróról, de a műkritikusok és kutatók megegyeznek abban, hogy az 1970-es évek elején íródhatott. Stílusát tekintve közelít a megnyerő és lendületes sci-fi és a líra keverékéhez. Atörténet több szálon futó cselekmények ideális kompozícióját nyújtja, mely mesterien ötvözi a nyers, szinte már alpári humort (“– Szerjózsa! Az jó édes anyádat!" – 12. o.) és a magasztos ihletettségű elhivatottságot (“– Mit csináljunk ma, Frederich? – Nem tudom, de legyen benne magasztos ihletettségű elhivatottság!" – 18. o.). A regény a XXIII. század derekán játszódik, mikor az Egyesült Föld új távlatokat próbál nyitni az Alfa-Centauri felé, ahol kiváló porbányászat vehetné kezdetét, ezzel sok új munkahelyet teremtve a boldog földlakók számára. Furcsa okból, vagy azért, mert 1970 környékén keletkezhetett, felfedezhető benne az akkori magyar irányvonal is, miszerint több helyen megtalálható a könyvben az “Ezt már Marx is megmondta!" (– 4. o.), illetve a némi humorral fűszerezett “Mintha Lenin járt volna előttünk, olyan tisztán látható az út itt az űrben!" (– 63.o.) is. AKönigsegg egy űrhajó, mint az kiderül a regényből, mely nem az alakjáról kapta a nevét. Hogy’ miről, arról nem lehet tudni, mert nem található meg a könyv lapjain, de biztos, hogy nem az alakja. Két űrhajó épül, az egyik a gróf Königsegg Lajos, a másik pedig az Éltető Forrásunk a Párt nevű. A Königsegg kálváriája néhány oldalon taglalt csak, mivel csúfondáros kudarccal felrobban a Föld légkörében, mert nem életképesek a rendszer fenntartó eszközei. Hősünk, Vaszilíj kommentálja is az eseményt az 52. oldalon: “– Költői igazságszolgáltatás! Ilyen már megesett a Föld történetében… Reméljük, hogy ez volt a grófok utolsó bukása!" Ezek után az ÉFaP-pal kénytelenek felfedezni a világűrt, mellyel már semmi probléma nem akad. Fordulatos, izgalmas művet vehet kézbe az olvasó, mely minden követelménynek megfelel a sci-líra műfajában.
Ezek a kis szüzsék egyaránt megidézik a(z) (ál)történelmi regények világát, a fiktív irodalomtörténet játékos lehetőségeit, a Kádár-kor ironikus feltűnését s több kortárs magyar szerző retorikáját. (Például egy esetleges 19. századi regényíró koncepciójának felbukkanása Márton László Kényszerű szabadulás című művében, vagy a Brontë testvérek Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba Brontë-k című drámájában.)
A műfogalom terén számos vita zajlott és zajlik. A “mi a mű?" típusú kérdésre van több olyan válasz is, amely a befogadót is bevonja a mű fogalmába. Az interneti irodalomban úgy tűnik, főleg ez a fogalomtípus fogadható el, hiszen az olvasó tényszerűen is lehet szerző. Alátámasztandó, hogy mennyire attól függ, mit tekintünk műnek, Bátky dr a Szópikkelyezésben a TotalCar honlapjáról belinkeli a hivatkozást az “eredeti" tárgyra, a Koenigsegg CC8S-re, s így ez a honlap is bedrótozódik a Nagy Drótoskönyvből, azaz az internetről a Szópikkelyezés című, mondjuk, műbe.
[cmovie1068]
A magyar irodalomi internet egyelőre gyerekcipőben jár. Térey János Paulus című művében szerepel egy hacker, több helyütt az internetező ember kliséinek leírása jelzi az internet jelenlétét: hogyan ül számítógépéhez, hogyan játszik férfi létére nőt vagy fordítva. Jake Smiles 1 link című regényébe sok internetes és szerepjátékos elem került bele.
Az olvasó–befogadó viszony fentebb leírt folyamataként is érthető írásban, Jorgosz Baia A Möbius-vírus című novellájában (Prae, 2001/3–4., 6–10) a Nagy Drótoskönyv Möbius-vírusa megeszi az elbeszélő szövegét. Itt az értelmező – akinek a vírus a metaforája – beleír a szövegbe, majd átveszi a szövegalakítás főszerepét, kiemelt szerzővé válik, s a végén már az ő szövegében jelenik meg – ismét csak vírusként – a novella elején még eleminek tekintett szerzői hang. (A vírus és az alapszöveg egymásrautaltsága, az írásmódban is elkülönülő forma itt hasonlít – az egyébként A Möbius-vírusban az Ottlik-másolás kapcsán többször megidézett író: – Esterházy Péter Javított kiadás című munkája sorainak, a Harmonia Caelestisnek és az apa ügynökjelentéseinek a viszonyához.) A nem kizárólag interneti jelenséget támasztja alá a novellában előforduló kortárs irodalmi utalások nagy száma. Mindenesetre leszögezhető, hogy itt a vírus jelenléte miatt valóban szövegszervező elemmé válik a technika, és nem pusztán kellék, mint sok más esetben.
Bár e helyt nyilván sok műre nem sikerült kitérni, az eddigiek alapján elmondhatónak tűnik: az irodalomi internet (és talán az interneti irodalom is) az útkeresés elején jár. Keresi azt az utat, hogy ne azért legyen valami irodalomi internet, mert van benne számítógép vagy internet – úgy, ahogy a western azért az, ami, mert vannak benne cowboyok és/vagy indiánok.
A hagyományos médiában közölt irodalom számára az egyik lehetséges út a technika szövegszervező elemmé válása, mint Jorgosz Baiánál láttuk. De ugyanígy lehetséges az interneti irodalom alapos tanulmányozása, s a hozzá történő közelítés: ma éppen az identitás játékos keresése, esetleg szövegszerű megalapozása (egyes szereplők identifikációjában nagyobb szerepet kap életútjuknál a beszédmódjuk), a szereplők szerzőkké történő előléptetése, megsokszorozása, a hatalmi retorika – közeg/közegek – alkalmazása, a művek idézetjellegének további erősödése, a különféle helyesírások alkalmazása, a hitelesség–hiteltelenséggel történő játék stb.
Ebből a pontatlan felsorolásból talán az is kiderül, hogy rengeteg kérdés nem kizárólag az interneti irodalom és az irodalomi internet kapcsán merül fel, ámbár itt mégis hangsúlyosan kerülnek előtérbe. És talán az is, hogy a kortárs irodalommal foglalkozván tapasztalatukkal együtt érdemes azokat a munkákat is figyelembe venni, melyek az interneten mint törékeny médián íródnak, s válnak esetleg a technikával együtt az idő áldozatává.
