Portfóliók
Esendő esetlenségeink
Esendő esetlenségeink
„Kedves Olvasóm!” nézd el, kérlek esetleges esetlenségeimet, amik előfordulhatnak eme szóförgetegben, mivel jártasságom e témában igencsak csekély.
No de, vágjunk bele, mint apám a Harmonia Celestisbe.
Ismeretes, még régről, pontosabban azóta sem tudjuk elfelejteni, mivel minden évben menetrendszerű pontossággal karácsony tájékán az Ulpiusház szervez valamilyen akciót. Egyik évben ez a 2-tőt fizet 3-at vihet volt. Gyönyörűen kiplakátolva, kitáblázva (akár a Media Mark felirata a fejünk fölött), kb. 60-as Times New Roman betűkkel kiirtva, akarom mondani kiírva. Egyszóval várható volt ebből kifolyólag a következő megtörtént eset.
Fiatal ember, kb. a 30-as éveinek végén ballaghatott, mikor odasétált hozzám egy halom könyvvel, köztük két ulpiuszossal, ami persze csak a legvégén került elő a kosárból hanyag nyugalommal. A sor már kígyószerűen fojtogatta a szépirodalom körpiramisát, és este nyolc is elmúlt már vagy ötven perccel. Ilyenkor elgondolkozik az ember…
— Nos, ha gondolja, visszamehet az Ulpiuszos piramishoz, ott egészen hátul, a fal előtt — mutogatok nagy ívbe hátrafelé — és választhat még egy könyvet ingyen. Olyan 1980ft körül, alatt.
— Juj, tényleg? — néz rám elkerekedő boci szemekkel — Nem is láttam kiírva.
Ezzel el is rohanna, ha nem figyelmeztetném, hogy talán előbb a leblokkolt könyveket legyen oly szíves. Nagy kapkodva, hitelkártyával kifizeti és visszasiet. Közben természetes megérkezik, nem fehér lovon, de fehér pólóban a felmentő sereg a beugró kasszákhoz. Így pikk-pakk lemegy a sor. Ulpiuszos emberem kilenc előtt két perccel még sehol. Egyszercsak felbukkan, és egy könyvet tesz a pultra. Ránézek és megcsóválom a fejem, ej no, olvasni kivételesen nem csak a nagybetűket kéne.
— Nem ezt a könyvet kellett volna választania, ez nem ulpiuszos. Tessék jönni megmutatom a piramist.
Egy szó nélkül mosolyogva jön velem.
— Mivel már vett két könyvet, ami ulpiuszos, ezért innen — mutattam kezemet a halmokra téve — kéne egy harmadikat választani.
Még mindig kedvesen mosolyog, csendben végighallgatott.
— Értem, de én csak ezt az egy könyvet venném. — Közben szembetalálkoztam az én ulpiuszos emberemmel, az igazival. Mellettem a „hasonmás” felkacagott. Eközben az „igazi” lelkesen magyarázta, hogy milyen könyvet talált, és hogy mennyire jó ez az akció, ugye következő karácsonykor is lesz, kicsit persze jobban látható plakátolással, én meg őt hallgatva azt kutattam, hogy a piramis melyik oldalába temessem el magam.
„Kedves Olvasóm!” nézd el, kérlek esetleges esetlenségeimet, amik előfordulhatnak eme szóförgetegben, mivel jártasságom e témában igencsak csekély.
No de, vágjunk bele, mint apám a Harmonia Celestisbe.
Ismeretes, még régről, pontosabban azóta sem tudjuk elfelejteni, mivel minden évben menetrendszerű pontossággal karácsony tájékán az Ulpiusház szervez valamilyen akciót. Egyik évben ez a 2-tőt fizet 3-at vihet volt. Gyönyörűen kiplakátolva, kitáblázva (akár a Media Mark felirata a fejünk fölött), kb. 60-as Times New Roman betűkkel kiirtva, akarom mondani kiírva. Egyszóval várható volt ebből kifolyólag a következő megtörtént eset.
Fiatal ember, kb. a 30-as éveinek végén ballaghatott, mikor odasétált hozzám egy halom könyvvel, köztük két ulpiuszossal, ami persze csak a legvégén került elő a kosárból hanyag nyugalommal. A sor már kígyószerűen fojtogatta a szépirodalom körpiramisát, és este nyolc is elmúlt már vagy ötven perccel. Ilyenkor elgondolkozik az ember…
— Nos, ha gondolja, visszamehet az Ulpiuszos piramishoz, ott egészen hátul, a fal előtt — mutogatok nagy ívbe hátrafelé — és választhat még egy könyvet ingyen. Olyan 1980ft körül, alatt.
— Juj, tényleg? — néz rám elkerekedő boci szemekkel — Nem is láttam kiírva.
Ezzel el is rohanna, ha nem figyelmeztetném, hogy talán előbb a leblokkolt könyveket legyen oly szíves. Nagy kapkodva, hitelkártyával kifizeti és visszasiet. Közben természetes megérkezik, nem fehér lovon, de fehér pólóban a felmentő sereg a beugró kasszákhoz. Így pikk-pakk lemegy a sor. Ulpiuszos emberem kilenc előtt két perccel még sehol. Egyszercsak felbukkan, és egy könyvet tesz a pultra. Ránézek és megcsóválom a fejem, ej no, olvasni kivételesen nem csak a nagybetűket kéne.
— Nem ezt a könyvet kellett volna választania, ez nem ulpiuszos. Tessék jönni megmutatom a piramist.
Egy szó nélkül mosolyogva jön velem.
— Mivel már vett két könyvet, ami ulpiuszos, ezért innen — mutattam kezemet a halmokra téve — kéne egy harmadikat választani.
Még mindig kedvesen mosolyog, csendben végighallgatott.
— Értem, de én csak ezt az egy könyvet venném. — Közben szembetalálkoztam az én ulpiuszos emberemmel, az igazival. Mellettem a „hasonmás” felkacagott. Eközben az „igazi” lelkesen magyarázta, hogy milyen könyvet talált, és hogy mennyire jó ez az akció, ugye következő karácsonykor is lesz, kicsit persze jobban látható plakátolással, én meg őt hallgatva azt kutattam, hogy a piramis melyik oldalába temessem el magam.
