Portfóliók
Amikor a könyv visszavág
Amikor a könyv visszavág
Seholország dölyfös királya,
Kinek fellegvára Sophiana,
15 éve birodalmat épít,
Könyvekből, könnyekből gazdagon él így.
De egyszer aztán beütött a ménykű,
Szól a telefon seperc szünet nélkül.
Kapkod ide-oda, verejtékezik már,
„Hogy a fene vigye azt a rohadt nyomdát!”
Nem csoda, hogy ideges, az ok a következő,
Visszahoztak pár 100 könyvet a legkedvesebb vevők.
Ez még nem lenne gond, de mindezt 1 nap alatt?
Nyomdahiba, hiányzó és kesze-kusza oldalak.
Persze ezek után átnézetett mindent,
S látszólag a többi könyvvel, semmilyen gond nincsen.
Így egy őrült nap után nyugovóra tért,
De másnap kezdődött újra előröl az egész.
Szidta a könyvkötőt, a nyomdát, a kiadót,
Még azt is, amit ő maga vásárolt.
A legnagyobb probléma Budapesten vala,
Így villámgyorsan, szélsebesen föllovagolt oda.
Meglepetten tapasztalta, amit már eddig is tudott,
A többi cégnek ebből a szarból, valahogy nem jutott.
„Átok talán, vagy boszorkányság, mi jelenleg folyik?
Most meg a szerző a címmel nem egyezik!”
Dumas nem írt Rómeó és Júliát,
Ahogy Shakespeare sem Monte Cristo grófját!
S hogy kerül a Sorstalanság Esterházyhoz?
És az Egy nő Kertész Imréhez legott!
Tiszta fejetlenség, megfordult a világ,
Ezért ide-oda, boltról boltra rohangált.
De se itt se ott nem lett jobb a helyzet,
Sőt még a nyomdahiba is előtekergett.
A Nap lement már az éj eljött,
Mikor megállt a Nagy Fa előtt.
Ez a növény nem nő tovább,
Ő mégis nyújtja hálózatát.
„Vajon mi lehet a probléma gyökere?
Amiből az egész kalamajka ered?”
Magában a király csak ennyit kérdez,
Mégis felelet érkezik a térbe.
„Tudja mi a gond, elmondom magának,
Úgy tűnik a könyvek, most visszavágnak!
Akinek csupán üzlet a könyvszakma,
De titkait soha nem kutatta,
Nem látja meg mi a sorok mögött oson,
Talán a Bölcsek Köve, vagy csupán kolofon.
De örüljön, hogy ennyivel megúszta,
Durvább dolog is történhetett volna.
Mert mikor becsukják a boltot,
Akkor kezdődik az élet,
Néha a csöndben hallhatod,
Hogy a könyvek mit beszélnek.”
Körbe-körbe forog, viszont beszélő sehol,
„Ha egyedül vagyok, akkor ki karattyol?”
Dolga végezetlen végül hazabattyog.
De otthon az álom is könyvkupacot hoz.
Másnap reggel már idegesen ébred,
„Mi jöhet ma még?” néz fel az égre.
Az irodában viszont csak a csönd fogadja,
Nem bippeg a gép „Vége a napnak?”
Nem volt vége, de sokat nem tévedett,
A kalamajka valahová rejtélyesen elveszett.
Nem volt nyomdahiba, se szerző-cím csere,
Valaki úgy tűnik mindent helyre tett.
Sokszor eszébe jutott e 2 bolondok napja,
S főleg a beszélő, ki tán ott sem volt soha?
Nem, ez túlzás, hiszen hallotta!
S talán idővel el is fogadja.
2007. 01. 14- 16.
Seholország dölyfös királya,
Kinek fellegvára Sophiana,
15 éve birodalmat épít,
Könyvekből, könnyekből gazdagon él így.
De egyszer aztán beütött a ménykű,
Szól a telefon seperc szünet nélkül.
Kapkod ide-oda, verejtékezik már,
„Hogy a fene vigye azt a rohadt nyomdát!”
Nem csoda, hogy ideges, az ok a következő,
Visszahoztak pár 100 könyvet a legkedvesebb vevők.
Ez még nem lenne gond, de mindezt 1 nap alatt?
Nyomdahiba, hiányzó és kesze-kusza oldalak.
Persze ezek után átnézetett mindent,
S látszólag a többi könyvvel, semmilyen gond nincsen.
Így egy őrült nap után nyugovóra tért,
De másnap kezdődött újra előröl az egész.
Szidta a könyvkötőt, a nyomdát, a kiadót,
Még azt is, amit ő maga vásárolt.
A legnagyobb probléma Budapesten vala,
Így villámgyorsan, szélsebesen föllovagolt oda.
Meglepetten tapasztalta, amit már eddig is tudott,
A többi cégnek ebből a szarból, valahogy nem jutott.
„Átok talán, vagy boszorkányság, mi jelenleg folyik?
Most meg a szerző a címmel nem egyezik!”
Dumas nem írt Rómeó és Júliát,
Ahogy Shakespeare sem Monte Cristo grófját!
S hogy kerül a Sorstalanság Esterházyhoz?
És az Egy nő Kertész Imréhez legott!
Tiszta fejetlenség, megfordult a világ,
Ezért ide-oda, boltról boltra rohangált.
De se itt se ott nem lett jobb a helyzet,
Sőt még a nyomdahiba is előtekergett.
A Nap lement már az éj eljött,
Mikor megállt a Nagy Fa előtt.
Ez a növény nem nő tovább,
Ő mégis nyújtja hálózatát.
„Vajon mi lehet a probléma gyökere?
Amiből az egész kalamajka ered?”
Magában a király csak ennyit kérdez,
Mégis felelet érkezik a térbe.
„Tudja mi a gond, elmondom magának,
Úgy tűnik a könyvek, most visszavágnak!
Akinek csupán üzlet a könyvszakma,
De titkait soha nem kutatta,
Nem látja meg mi a sorok mögött oson,
Talán a Bölcsek Köve, vagy csupán kolofon.
De örüljön, hogy ennyivel megúszta,
Durvább dolog is történhetett volna.
Mert mikor becsukják a boltot,
Akkor kezdődik az élet,
Néha a csöndben hallhatod,
Hogy a könyvek mit beszélnek.”
Körbe-körbe forog, viszont beszélő sehol,
„Ha egyedül vagyok, akkor ki karattyol?”
Dolga végezetlen végül hazabattyog.
De otthon az álom is könyvkupacot hoz.
Másnap reggel már idegesen ébred,
„Mi jöhet ma még?” néz fel az égre.
Az irodában viszont csak a csönd fogadja,
Nem bippeg a gép „Vége a napnak?”
Nem volt vége, de sokat nem tévedett,
A kalamajka valahová rejtélyesen elveszett.
Nem volt nyomdahiba, se szerző-cím csere,
Valaki úgy tűnik mindent helyre tett.
Sokszor eszébe jutott e 2 bolondok napja,
S főleg a beszélő, ki tán ott sem volt soha?
Nem, ez túlzás, hiszen hallotta!
S talán idővel el is fogadja.
2007. 01. 14- 16.
