Portfóliók
Henri Matisse
Henri Matisse
„Ha Matisse művén három színt találsz egymás mellett -mondjuk zöldet, ibolyakéket ás türkizt-akkor találkozási pontjuknál egy újabb szín látható, a szín. Ez a színek nyelve. Matisse azt mondja:” Minden színnek meg kell hagyni a saját felségterületét.” Ebben teljesen egyetértek vele. Vagyis a szín túlmutat önmagán: ha egy színt –mondjuk -fekete ívvel határolsz, akkor megsemmisül (legalábbis a színnyelv szempontjából) , mert megfosztódik minden terjedési lehetőségtől. A színnek nem kell bizonyos formához kötődnie. Ez nem is kívánatos. Az a lényeg, legyen esélye a kiterjedésre. Ha egyszer eljut a ponthoz, amely éppen csak túl van a határain, akkor máris a terjeszkedő képesség érvényesül -egyfajta semleges sáv jön létre, amelybe a szomszédos színnek kell belépnie, amikor kiterjedése határához él. S, ha ez megtörténik, a szín lélegezni kezd. És Matisse éppen így fest.”(Pablo Picasso)
Henri Matisse (Le Cateau-Cambrésis, 1869. december 31. – Nizza, 1954. november 3.) - francia festőművész, a 20. századi festészet egyik legjelentősebb alakja.
„Ha az eszközök úgy megkoptak, mint a huszadik század festészetében, hogy kifejezőerejük kimerült, akkor vissza kell térni az alapokhoz... Akkor képeink megtisztulnak... közvetlenül a szép kékkel, a szép vörössel, a szép sárgával beszélnek, az elemi tartalmakkal, amelyek az emberi lélek mélyét érintik meg. Az a fauvizmus kiindulópontja: A bátorság, hogy visszataláljunk a tiszta eszközökhöz.”
A fauve-ok („vadak”) festészeti mozgalma - az impresszionizmus után - a legfontosabb lépés volt a modern festészet történetében. A fauve-ok a színek térhatást keltő tulajdonságait kutatták. Lemondtak a perspektíva alkalmazásáról. A kép felületén kétdimenziós, tiszta színfoltokat alkalmaztak.
„A fauvizmus egy rövid pillanat volt, amelyben úgy gondoltuk, hogy az összes színt egy szintre kell emelni anélkül, hogy egyet is feláldoznánk közülük..." -Matisse-
Matisse a modern festészet történetében Cézanne után és Picasso előtt a legnagyobb hatású festő volt. Jogi diplomát szerzett. Egy gyomorműtét (1890) után kezdett el festeni és festészetet tanulni. 1903-ban részt vett az első Őszi Szalonon, képeivel gyakran felháborodást keltve. 1912-ben Morozov, orosz műgyűjtő vásárolt tőle először. Morozovnak és Scsukinnak hála Moszkvában, a Puskin Múzeumban ma 48 Matisse-festmény látható.
Henri-Emile-Benoît Matisse 1869. december 31-én született az észak-franciaországi Le Cateau-Cambrésisben. Szülei festék- és gabonakereskedelemből éltek.
[1882- 1887-ig Saint-Quentin-ben járt gimnáziumba. 1887-1888-ig Párizsban jogot tanult és diplomát szerzett. 1889-től ügyvédbojtárként dolgozott a Derieu ügyvédi irodánál Saint-Quentin-ben, és az École Quentin de La Tour rajzkurzusára járt.
Az 1890-as évet gyomoroperációja miatt betegágyban kellett töltenie, ezalatt kezdett komolyan festeni, édesanyja egy festékkészlettel is meglepte. 1891-ben abbahagyta jogi tanulmányait hogy csak a festészettel foglalkozhasson. Előbb gyógyszerész lett, csak később ügyvédbojtár. Egy vakbélgyulladás ágyba kényszeríti, a betegágyban kezd festeni.
Párizsba utazott, ahol beiratkozott az Académie Julian-ra, és elkezdett készülni az Ecole des Beaux-Arts felvételi vizsgájára.
1892-ben otthagyta az Académie Julian-t. Felvételizett az Ecole des Beaux-Arts-ra - elutasították. Beiratkozott az Ecole des Arts Décoratifs esti tanfolyamára, ahol összebarátkozott Marquet-val. Ez év végén Gustav Moreau szárnyai alá vette, tanítása alapvető szerepet játszott Matisse festészetének kialakulásában. Moreau műtermében dolgozott és sok időt töltött a Louvre-ban mások (pl.: Raffaello, Chardin, David) műveinek másolásával. A tiszta színt vette űzőbe, véleménykülönbsége a szimbolista Moreau-val ezen alapszik.
1894-ben megszületett lánya: Marguerite, akinek édesanyját; Amélie Parayre-t csak később, 1898-ban vette feleségül. Később még 2 gyermekük született: Jean 1899-ban és Pierre 1900-ban.
1895 áprilisában végre felvették az Ecole des Beaux-Arts-ra. 1896-ban sikerrel állította ki négy képét a "Salon de la Société Naionale"-on, két képét meg is vásárolták. Moreau halála után Matisse otthagyta az Ecole des Beaux-Arts-t. Derainnel együtt Carriére festőakadémiáját látogatta és szobrászatot tanult.
1898-ban megházasodott, felesége: Amélie Parayre. Nászútra Londonba mentek, ahol Matisse Pissaro tanácsára Turner műveit tanulmányozta. További utazásaik állomásai: Toulouse, Ajaccio. Korzikában támadt fel a dél iránti szenvedélye. Itt többnyire kisméretű tájképeket, enteriőröket festett.
1901-ben kiállított a 'Salon des Indépendants'-on, megismerkedett Maurice de Vlaminck-kal és André Derain-nel. 1903-ban két képével részt vett az első Salon d'Automne-on, mely anyagi hasznot nem hozott, de remek bemutatkozási lehetőség volt.
1904-ben tartotta első saját kiállítását Ambroise Vollard galériájában. Ezév nyarát Saint-Tropez-ban töltötte, Paul Signac villája mellett lakott. Ekkor festette híres "Luxe, calme et volupté" ("Fény, nyugalom és gyönyör") c. festményét, melyet Signac megvásárolt tőle. Az ez évi Salon d'Automne-on 13 képét állította ki. Sora nehéz volt, felesége divatáru üzletéből nem tudtak megélni, hiába vállalta el a párizsi Grand Palais kidíszítését a párizsi világkiállításra, abba akarta hagyni a festészetet. A Padlásműterem képe árulkodik erről a belső harcról.
1905 nyarát Matisse Collioure-ban töltötte Derain-nel. Az ezévi Salon d'Automne-on Matisse, Derain, Friesz, Manguin, Marquet, Puy, Rounault, Valtat és Vlaminck képeit együtt állították ki. Az eseményen jelen volt a "Gil Blas" című lap kritikusa: Louis Vauxcelles - ő nevezte őket írásában ironikusan "Fauves" ("vadak") - nak. Az elnevezés gyorsan elterjedt, az 1906-os Salon des Indépendants-on már mindenki így hívta őket.Sőt a kiálllításon Matisse képe, a Nő kalappal, vbált a kritikusok céltáblájává.
1906-ban tartotta Matisse második önálló kiállítását, 55 képpel, 3 szoborral, rajzokkal és metszetekkel, a Druet galériában. Részt vett az 1906-os Salon d'Automne-on. Ezévben találkozott először Picassoval Párizsban, mindketten Gertrude és Leo Stein műgyűjtők kedvenceivé váltak. Matisse sok technikai tanáccsal segítette Picassót, bemutatta néhány műgyűjtőnek, közösen kiállítottak.
1907-ben kiállítások: tavasszal a Salon des Indépendants-on és ősszel a Salon d'Automne-on. 1908-ban, Párizsban megnyílt a l'Académie Matisse. Nagy sikere volt, sok diákkal, de Matisse-nak nagyon nagy munkát jelentett, ezért 2 év után otthagyta. A támadások ellen nagy segítséget jelentett Kandinszkíj véleménye.” Matisse: szín. Picasso –forma.” Biskrai utazása során nagyban hatott rá az iszlám forma és színvilág.
1906-tól sok helyre utazott (inspiráció gyűjtés céljából is): Algériába, majd Olaszországba, Németországba, Marokkóba és Oroszországba. Aligha van olyan modern festő, akinek világában olyan nagy szerepet játszanának a szőnyegek, kelmék, mint az övében.
1908-ban megnyíltak első kiállításai New Yorkban, Moszkvában és Berlinben.
Ez évben festette a "La Desserte rouge" ("Vörös harmónia") c. képét.
1909-ben Šukin, a moszkvai műgyűjtő megrendelt Matisse-tól 2 képet: Tánc és Zene címekkel. Ezévben Párizsból Issy-les-Moulineaux-ba költözött; házat vásárolt és műtermet épített. Ezzel az épülettel tudja bebizonyítani apjának, hogy meg tud élni festészetből.
Matisse számára a díszítés eszköz: a szellemiségnek a tiszta színnel, az absztrakt arabeszkkel, s a szűk térrel és a ritmussal való kifejezésének eszköze.
1907-től 1910-ig tanít, a végén már hatvan diákot, de bezárt. El kellett döntenie, hogy festő akar-e lenni, vagy tanár. Az előbbit választotta.
1910-ben nagy, retrospektív kiállítása nyílt Párizsban, a Bernheim-Jeune Galériában. 1910-1912 utazásai: München, majd Spanyolország, Moszkva, Marokkó, Tanger.
1913- részt vett a New York-i Armory Show-n és Berlinben a Secession Kiálításon.
1914-ben a háború kitörésekor festményeit elkobozták. Nem hívták be katonai szolgálatra.
1916-tól rendszeresen járt Nizzába. Először csak a teleket töltötte a Côte d'Azur-ön, később az év egyik felében Párizsban, a másik felében Nizzában élt.
1918-ban Picassoval közösen állított ki. Antibes-ban meglátogatta Bonnard-t, Cagnes-ban pedig Renoirt.
1920-ban Sztravinszkij: "Csalogány" c. balettjéhez díszleteket és kosztümöket tervezett. Az Orosz Balettal Londonba utazott.
1922-ben Odaliszkokról sorozat - 1919 és 1929 között mintegy 50 odaliszkot ábrázoló kép készült. Ekkor volt Matisse modellje Henriette Darricarrére, aki 1920-1927-ig modellkedett neki. Legtöbb odaliszk témájú festményét - köztük a "Figure décorative sur fond ornamental"-t ("Dekoratív alak ornamentális háttér előtt") - és több szobrát róla mintázta.
1927-ben szervezett számára fia (Pierre Matisse) először kiállítást New York-ban. Később, 1934-35-ben több kiállítása is volt fia New York-i Galériájában.
1930- utazások: New York, San Francisco, Tahiti. Albert Barnes-tól felkérést kapott egy freskóra - ez lett a "La Danse" (A tánc), melyen 3 éven át dolgozott. A freskó előkészületei során színes papírkivágásokat használt.
1931-33- nagy retrospektív kiállítások: Berlin, Párizs, Bázel, New York.
1935-36- több aktot festett, modellje ezidőben: Lidia Delektroszkaja- később a titkárnője lett, ő segített neki a papírkivágásoknál is. Róla mintázta a "Le nu rose" ("Rózsaszínű akt") c. festményét.
James Joyce "Ulysses"-éhez rézkarcokat készített, és Sosztakovics "Vörös és fekete" c. balettjének díszletein, jelmezein dolgozott. A balettet Monte Carlóban, New Yorkban és Párizsban mutatták be.
’Modelljeim nem egyszerűen statiszták egy enteriőrben, hanem emberi figurák. Bennük találom meg a fő témát. Jóllehet formáik nem tökéletesek, de mindig kifejezőek. A bennem keltett érdeklődés nem feltétlenül testük ábrázolásában fedezhető fel, hanem többnyire a vonalakban, vagy a vászonban, vagy a papír egészét beborító milyenségben, amely a témának egyfajta zenei vagy architektonikus kiteljesítése is.”
1939-től, a háború kitörésétől Nizzába költözött. Elvált feleségétől. Matisse sosem foglalkozott politikával, ezért a Vichy-kormány hagyta alkotni.
Felesége és lánya az ellenállásnak dolgoztak, amiért felesége 6 hónapot töltött börtönben, lányát koncentrációs táborba tartó vagonba zárták, de a szövetségesek érkezésekor kiszabadult.
1941-ben nyombélrákkal operálták a Lyon-i kórházban. Felgyógyult és újult erővel dolgozott Nizzában, bár gyakran ágyban vagy tolószékben festett.
1943-ban Vence-ba költözött. 1948-51-ig dolgozott a Vence-i Rózsafűzér kápolnán, amely a dominikánus nővérek tulajdona. Az épület eredetileg egy pajta volt.
[szerkesztés] "Papiers découpés" - Papírkivágások
Matisse 1920-ban használt először papírkivágásokat, amikor "A fülemüle éneke" c. balett táncosainak ruháját tervezte, de ekkor ezt a technikát még csak segédeszközként használta.
1943-tól lett a papírkivágás a fő technikája, jelentős újítás volt, és ágyhoz kötött egészségügyi állapotában kerekesszékéből is tudott így dolgozni. Asszisztensnőjére bízta a papír gouache-sal való befestését, melyből aztán kivágta figuráit, formáit, majd kollázst készített belőlük.
Matisse ezt a technikát "ollóval való rajzolás"-nak nevezte.
Emmanuel Tériade görög könyvkiadó felkérése 1943-44-re 20 papírkivágásos képpel készült el, melyeket 1947-ben "Jazz" címmel ki is nyomtattak Párizsban. A könyv 250 példányban jelent meg.
A "Kék aktok" sorozata 1952-ben készült.
1953-ban kiállítása nyílt papírkivágásaiból Párizsban.
1954. november 3-án szívroham következtében hunyt el Nizzában, halála pillanatáig dolgozott. Nizzában, a cimiez-i temetőben temették el.
„Az embernek tudnia kell, miként őrizze meg a gyermeki frissességet és ártatlanságot. Maradjon egész életében férfi, aki a világból meríti energiáit,” Henri Matisse
Kerekes Tamás
Matisse
Taschen /Vincze kiadó
Budapest
„Ha Matisse művén három színt találsz egymás mellett -mondjuk zöldet, ibolyakéket ás türkizt-akkor találkozási pontjuknál egy újabb szín látható, a szín. Ez a színek nyelve. Matisse azt mondja:” Minden színnek meg kell hagyni a saját felségterületét.” Ebben teljesen egyetértek vele. Vagyis a szín túlmutat önmagán: ha egy színt –mondjuk -fekete ívvel határolsz, akkor megsemmisül (legalábbis a színnyelv szempontjából) , mert megfosztódik minden terjedési lehetőségtől. A színnek nem kell bizonyos formához kötődnie. Ez nem is kívánatos. Az a lényeg, legyen esélye a kiterjedésre. Ha egyszer eljut a ponthoz, amely éppen csak túl van a határain, akkor máris a terjeszkedő képesség érvényesül -egyfajta semleges sáv jön létre, amelybe a szomszédos színnek kell belépnie, amikor kiterjedése határához él. S, ha ez megtörténik, a szín lélegezni kezd. És Matisse éppen így fest.”(Pablo Picasso)
Henri Matisse (Le Cateau-Cambrésis, 1869. december 31. – Nizza, 1954. november 3.) - francia festőművész, a 20. századi festészet egyik legjelentősebb alakja.
„Ha az eszközök úgy megkoptak, mint a huszadik század festészetében, hogy kifejezőerejük kimerült, akkor vissza kell térni az alapokhoz... Akkor képeink megtisztulnak... közvetlenül a szép kékkel, a szép vörössel, a szép sárgával beszélnek, az elemi tartalmakkal, amelyek az emberi lélek mélyét érintik meg. Az a fauvizmus kiindulópontja: A bátorság, hogy visszataláljunk a tiszta eszközökhöz.”
A fauve-ok („vadak”) festészeti mozgalma - az impresszionizmus után - a legfontosabb lépés volt a modern festészet történetében. A fauve-ok a színek térhatást keltő tulajdonságait kutatták. Lemondtak a perspektíva alkalmazásáról. A kép felületén kétdimenziós, tiszta színfoltokat alkalmaztak.
„A fauvizmus egy rövid pillanat volt, amelyben úgy gondoltuk, hogy az összes színt egy szintre kell emelni anélkül, hogy egyet is feláldoznánk közülük..." -Matisse-
Matisse a modern festészet történetében Cézanne után és Picasso előtt a legnagyobb hatású festő volt. Jogi diplomát szerzett. Egy gyomorműtét (1890) után kezdett el festeni és festészetet tanulni. 1903-ban részt vett az első Őszi Szalonon, képeivel gyakran felháborodást keltve. 1912-ben Morozov, orosz műgyűjtő vásárolt tőle először. Morozovnak és Scsukinnak hála Moszkvában, a Puskin Múzeumban ma 48 Matisse-festmény látható.
Henri-Emile-Benoît Matisse 1869. december 31-én született az észak-franciaországi Le Cateau-Cambrésisben. Szülei festék- és gabonakereskedelemből éltek.
[1882- 1887-ig Saint-Quentin-ben járt gimnáziumba. 1887-1888-ig Párizsban jogot tanult és diplomát szerzett. 1889-től ügyvédbojtárként dolgozott a Derieu ügyvédi irodánál Saint-Quentin-ben, és az École Quentin de La Tour rajzkurzusára járt.
Az 1890-as évet gyomoroperációja miatt betegágyban kellett töltenie, ezalatt kezdett komolyan festeni, édesanyja egy festékkészlettel is meglepte. 1891-ben abbahagyta jogi tanulmányait hogy csak a festészettel foglalkozhasson. Előbb gyógyszerész lett, csak később ügyvédbojtár. Egy vakbélgyulladás ágyba kényszeríti, a betegágyban kezd festeni.
Párizsba utazott, ahol beiratkozott az Académie Julian-ra, és elkezdett készülni az Ecole des Beaux-Arts felvételi vizsgájára.
1892-ben otthagyta az Académie Julian-t. Felvételizett az Ecole des Beaux-Arts-ra - elutasították. Beiratkozott az Ecole des Arts Décoratifs esti tanfolyamára, ahol összebarátkozott Marquet-val. Ez év végén Gustav Moreau szárnyai alá vette, tanítása alapvető szerepet játszott Matisse festészetének kialakulásában. Moreau műtermében dolgozott és sok időt töltött a Louvre-ban mások (pl.: Raffaello, Chardin, David) műveinek másolásával. A tiszta színt vette űzőbe, véleménykülönbsége a szimbolista Moreau-val ezen alapszik.
1894-ben megszületett lánya: Marguerite, akinek édesanyját; Amélie Parayre-t csak később, 1898-ban vette feleségül. Később még 2 gyermekük született: Jean 1899-ban és Pierre 1900-ban.
1895 áprilisában végre felvették az Ecole des Beaux-Arts-ra. 1896-ban sikerrel állította ki négy képét a "Salon de la Société Naionale"-on, két képét meg is vásárolták. Moreau halála után Matisse otthagyta az Ecole des Beaux-Arts-t. Derainnel együtt Carriére festőakadémiáját látogatta és szobrászatot tanult.
1898-ban megházasodott, felesége: Amélie Parayre. Nászútra Londonba mentek, ahol Matisse Pissaro tanácsára Turner műveit tanulmányozta. További utazásaik állomásai: Toulouse, Ajaccio. Korzikában támadt fel a dél iránti szenvedélye. Itt többnyire kisméretű tájképeket, enteriőröket festett.
1901-ben kiállított a 'Salon des Indépendants'-on, megismerkedett Maurice de Vlaminck-kal és André Derain-nel. 1903-ban két képével részt vett az első Salon d'Automne-on, mely anyagi hasznot nem hozott, de remek bemutatkozási lehetőség volt.
1904-ben tartotta első saját kiállítását Ambroise Vollard galériájában. Ezév nyarát Saint-Tropez-ban töltötte, Paul Signac villája mellett lakott. Ekkor festette híres "Luxe, calme et volupté" ("Fény, nyugalom és gyönyör") c. festményét, melyet Signac megvásárolt tőle. Az ez évi Salon d'Automne-on 13 képét állította ki. Sora nehéz volt, felesége divatáru üzletéből nem tudtak megélni, hiába vállalta el a párizsi Grand Palais kidíszítését a párizsi világkiállításra, abba akarta hagyni a festészetet. A Padlásműterem képe árulkodik erről a belső harcról.
1905 nyarát Matisse Collioure-ban töltötte Derain-nel. Az ezévi Salon d'Automne-on Matisse, Derain, Friesz, Manguin, Marquet, Puy, Rounault, Valtat és Vlaminck képeit együtt állították ki. Az eseményen jelen volt a "Gil Blas" című lap kritikusa: Louis Vauxcelles - ő nevezte őket írásában ironikusan "Fauves" ("vadak") - nak. Az elnevezés gyorsan elterjedt, az 1906-os Salon des Indépendants-on már mindenki így hívta őket.Sőt a kiálllításon Matisse képe, a Nő kalappal, vbált a kritikusok céltáblájává.
1906-ban tartotta Matisse második önálló kiállítását, 55 képpel, 3 szoborral, rajzokkal és metszetekkel, a Druet galériában. Részt vett az 1906-os Salon d'Automne-on. Ezévben találkozott először Picassoval Párizsban, mindketten Gertrude és Leo Stein műgyűjtők kedvenceivé váltak. Matisse sok technikai tanáccsal segítette Picassót, bemutatta néhány műgyűjtőnek, közösen kiállítottak.
1907-ben kiállítások: tavasszal a Salon des Indépendants-on és ősszel a Salon d'Automne-on. 1908-ban, Párizsban megnyílt a l'Académie Matisse. Nagy sikere volt, sok diákkal, de Matisse-nak nagyon nagy munkát jelentett, ezért 2 év után otthagyta. A támadások ellen nagy segítséget jelentett Kandinszkíj véleménye.” Matisse: szín. Picasso –forma.” Biskrai utazása során nagyban hatott rá az iszlám forma és színvilág.
1906-tól sok helyre utazott (inspiráció gyűjtés céljából is): Algériába, majd Olaszországba, Németországba, Marokkóba és Oroszországba. Aligha van olyan modern festő, akinek világában olyan nagy szerepet játszanának a szőnyegek, kelmék, mint az övében.
1908-ban megnyíltak első kiállításai New Yorkban, Moszkvában és Berlinben.
Ez évben festette a "La Desserte rouge" ("Vörös harmónia") c. képét.
1909-ben Šukin, a moszkvai műgyűjtő megrendelt Matisse-tól 2 képet: Tánc és Zene címekkel. Ezévben Párizsból Issy-les-Moulineaux-ba költözött; házat vásárolt és műtermet épített. Ezzel az épülettel tudja bebizonyítani apjának, hogy meg tud élni festészetből.
Matisse számára a díszítés eszköz: a szellemiségnek a tiszta színnel, az absztrakt arabeszkkel, s a szűk térrel és a ritmussal való kifejezésének eszköze.
1907-től 1910-ig tanít, a végén már hatvan diákot, de bezárt. El kellett döntenie, hogy festő akar-e lenni, vagy tanár. Az előbbit választotta.
1910-ben nagy, retrospektív kiállítása nyílt Párizsban, a Bernheim-Jeune Galériában. 1910-1912 utazásai: München, majd Spanyolország, Moszkva, Marokkó, Tanger.
1913- részt vett a New York-i Armory Show-n és Berlinben a Secession Kiálításon.
1914-ben a háború kitörésekor festményeit elkobozták. Nem hívták be katonai szolgálatra.
1916-tól rendszeresen járt Nizzába. Először csak a teleket töltötte a Côte d'Azur-ön, később az év egyik felében Párizsban, a másik felében Nizzában élt.
1918-ban Picassoval közösen állított ki. Antibes-ban meglátogatta Bonnard-t, Cagnes-ban pedig Renoirt.
1920-ban Sztravinszkij: "Csalogány" c. balettjéhez díszleteket és kosztümöket tervezett. Az Orosz Balettal Londonba utazott.
1922-ben Odaliszkokról sorozat - 1919 és 1929 között mintegy 50 odaliszkot ábrázoló kép készült. Ekkor volt Matisse modellje Henriette Darricarrére, aki 1920-1927-ig modellkedett neki. Legtöbb odaliszk témájú festményét - köztük a "Figure décorative sur fond ornamental"-t ("Dekoratív alak ornamentális háttér előtt") - és több szobrát róla mintázta.
1927-ben szervezett számára fia (Pierre Matisse) először kiállítást New York-ban. Később, 1934-35-ben több kiállítása is volt fia New York-i Galériájában.
1930- utazások: New York, San Francisco, Tahiti. Albert Barnes-tól felkérést kapott egy freskóra - ez lett a "La Danse" (A tánc), melyen 3 éven át dolgozott. A freskó előkészületei során színes papírkivágásokat használt.
1931-33- nagy retrospektív kiállítások: Berlin, Párizs, Bázel, New York.
1935-36- több aktot festett, modellje ezidőben: Lidia Delektroszkaja- később a titkárnője lett, ő segített neki a papírkivágásoknál is. Róla mintázta a "Le nu rose" ("Rózsaszínű akt") c. festményét.
James Joyce "Ulysses"-éhez rézkarcokat készített, és Sosztakovics "Vörös és fekete" c. balettjének díszletein, jelmezein dolgozott. A balettet Monte Carlóban, New Yorkban és Párizsban mutatták be.
’Modelljeim nem egyszerűen statiszták egy enteriőrben, hanem emberi figurák. Bennük találom meg a fő témát. Jóllehet formáik nem tökéletesek, de mindig kifejezőek. A bennem keltett érdeklődés nem feltétlenül testük ábrázolásában fedezhető fel, hanem többnyire a vonalakban, vagy a vászonban, vagy a papír egészét beborító milyenségben, amely a témának egyfajta zenei vagy architektonikus kiteljesítése is.”
1939-től, a háború kitörésétől Nizzába költözött. Elvált feleségétől. Matisse sosem foglalkozott politikával, ezért a Vichy-kormány hagyta alkotni.
Felesége és lánya az ellenállásnak dolgoztak, amiért felesége 6 hónapot töltött börtönben, lányát koncentrációs táborba tartó vagonba zárták, de a szövetségesek érkezésekor kiszabadult.
1941-ben nyombélrákkal operálták a Lyon-i kórházban. Felgyógyult és újult erővel dolgozott Nizzában, bár gyakran ágyban vagy tolószékben festett.
1943-ban Vence-ba költözött. 1948-51-ig dolgozott a Vence-i Rózsafűzér kápolnán, amely a dominikánus nővérek tulajdona. Az épület eredetileg egy pajta volt.
[szerkesztés] "Papiers découpés" - Papírkivágások
Matisse 1920-ban használt először papírkivágásokat, amikor "A fülemüle éneke" c. balett táncosainak ruháját tervezte, de ekkor ezt a technikát még csak segédeszközként használta.
1943-tól lett a papírkivágás a fő technikája, jelentős újítás volt, és ágyhoz kötött egészségügyi állapotában kerekesszékéből is tudott így dolgozni. Asszisztensnőjére bízta a papír gouache-sal való befestését, melyből aztán kivágta figuráit, formáit, majd kollázst készített belőlük.
Matisse ezt a technikát "ollóval való rajzolás"-nak nevezte.
Emmanuel Tériade görög könyvkiadó felkérése 1943-44-re 20 papírkivágásos képpel készült el, melyeket 1947-ben "Jazz" címmel ki is nyomtattak Párizsban. A könyv 250 példányban jelent meg.
A "Kék aktok" sorozata 1952-ben készült.
1953-ban kiállítása nyílt papírkivágásaiból Párizsban.
1954. november 3-án szívroham következtében hunyt el Nizzában, halála pillanatáig dolgozott. Nizzában, a cimiez-i temetőben temették el.
„Az embernek tudnia kell, miként őrizze meg a gyermeki frissességet és ártatlanságot. Maradjon egész életében férfi, aki a világból meríti energiáit,” Henri Matisse
Kerekes Tamás
Matisse
Taschen /Vincze kiadó
Budapest
