Portfóliók
Harmadik 50 vers
Hét lakat alatt
Szívemnek ajtaja lakatra zárva még,
Kulcsát féltőn őrzöm, vigyázom én
Hozzá nem férhet senki még.
Várom azt ki megérti szívemet
Ki megpendíti a húrt,
Mely hozzám elvezet.
S akkor simán nyílik a zár,
Mely csak az ő szívére várt!
Jer kedves várlak hát.
Várom szavadnak lágy hangját
Szívednek finom mozgását
Mely kinyitja szívem ajtaját!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
LELKEM EZERNYI SEBBŐL VÉRZETT...
Lelkem ezernyi sebből vérzett
S te észre sem vetted!
Minden könnycsepp egy vércsepp volt,
Mely szívemből kicseppent!
S te nem érezted mennyire, gyötör a fájdalom.....
Meg sem kérdezted, mi az mi gyötör és kínoz oly nagyon!!!
Lelkem sérült mélyen, s nem gyógyul oly gyorsan.
Adj időt nekem! Hogy újra bízni tudjak!
A patak csörgedező vize, mely hűsíti testem,
Mert éget a fájdalom melyet csak most érzek.
Elrejtem könnyem a patak habjában,
Elbújok hát a víz sodrásában.
Ne lássa könnyeim az, kinek nem szabad
Hűsítő friss patak vize elmossa majd.
Szemem ragyogni fog mint a napsugár,
Ne lássa senki, mennyit sírtam ma már!!!
2007.02.12.
-------------------------------------------------------------------------------------------
BOCSÁSS MEG NEM AKARTAM...
Igérem magamba fojtom további bánatom
S többbé nem látod ezen az oldalon
Bántani soha senkit nem akartam
Csak bántom mindig jól kisírtam
Megoldani úgy is csak nekem kell
Mert más nem teheti, nem is várhatom el
Jól hangzik! Mozaik kép?
Nálam szétesett nyoma sincs már rég!
Megbántottak, s ezen túljutni nem tudok,
Sokkal nehezebb, mint bármikor volt
Szívemben éles pengék nyomai vannak!
A sebek mélyek és nem gyógyulnak!
Hiába akarom! Nem megy!
Megfertőzött a szönyű kétkedés,
A bizonytalanság, lépten nyomon itt van
Elszállt a bizalom, sötét űr van csak .
NEM VAGYOK KÉPES BÍZNI MÁR!!!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MÁR EGY HETE........
Már egy hete csak téged látlak
Álmodom, és mindig várlak
Ébren álmodom szüntelen
Várom hogy fogd a két kezem.
Arcom kezedbe temetném
Mint napsugár úgy ragyognék
Kezed melegétől lángolok
Rég vártam rád!
HÁT ITT VAGYOK!!
2007.02.12.
------------------------------------------------------------------------------------------
GYÖNGYSZEMRE TALÁLTAM
A napfényes patakban
Csillogó gyöngyszemet találtam!
Apró, de annál szebben fényesen csillogó
Mely lángra gyújtotta szívemet, mely most, csak érte lobog!
2007.02.12.
-------------------------------------------------------------------------------------------
NE SÜRGESD A HALÁLT
Hagyd csak békén a halált,
Eljön érted, Ne várd!
Kopogtat ajtódon ha itt az ideje,
Ne sürgesd, jönni fog nem hagy el!
Hűvős ajkaival érinteni fog egyszer!!
Akkor már nem lesz visszaút
Mikor jeges csókját ajkadon érzed
Utolsó sóhajod az ismeretlenbe húz!
Elhagyod akkor ezt a világot,
S ki tudja?! Mit találsz ott!!
Nem vár többé semmi, mely békét ad
Csak sötétség, félelem és a fagy!
Fagy, mely megdermeszti lelked
S minden érzésed kihal!.
Nem hinném, hogy ez kell neked!
Ezért csak sírj! Zokogj!
S meglátod, lelked fájdalma,
Egy cseppet enyhülni fog!
2007.02.12.
-------------------------------------------------------------------------------------------
LEHANGOLÓ LÉNYEK ORSZÁGA...
Lépten nyomon csak a dögvész! Sár, és a mocsár, jellemez!
Ellepték az országunkat koncra éhes dög sereg!
A keselyük csapata kőröz feletetted, mihelyst kidugod fejed,
Mind megannyi dögevő éhes, és mind a koncra les!
Ha elbuksz rögtön ott tvannak ők, sárba tapossák lelkedet
Hogy kik is ők! Találd ki te! Mert itt vannak most is veled!
Karmukat mélyesztik lelkedbe, mindenkin kétlábbal taposnak át!
Posvány, s bűz jelzi útjukat! S nyomukban nem jár más csak a halál!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
SZERELMÜNK TISZTA MINT A TÓ VIZE...
Szerelmünk tiszta, mint a tó vize,
Mely a napfényben tündököl
Szavakkal ki nem mondható,
Az érzés mely oly gyorsan illanó!
Hófehér a mint hattyúk szárnya,
Mely a szélben feszítve lebeg,
S életre kel ott a felhők felett.
Szárnyal szélsebesen egytütt csak veled!
A halacskák tavunkban vígan élnek,
Mert létük ott míly gyönyör!
Nem zavarja nászukat, a halász
S nyugalmukat semmi más.
Mert féltve őrzött tisztaság ez,
Melyet e tóban ott lent lelsz.
Szíved megértésre s szerelemre talál,
Szerelemre, mely hatására szíved lángra gyúl.
S az érzés melyet kerestél,
A szívedben lapul ott legbelül
A szivárvány színben tündökölt.
Az érzés mert megláttad őt!
Mint gyermek az űreben ,
Úgy lebegek most én
Hogy szerető szívedet elérjem!
Vajh miképp?
Igyekszem édes,
Hogy hozzád felérjek én!!
Kinyújtom feléd kezem,
S kérlek hogy légy enyém!!!
Örörkkön örökké míg a világ a világ,
Ölelj magadhoz édes!!
Vágyom rá nagyon én!!
Szoríts magadhoz,
El ne engedj sosem!
Tartsd meg azt a szívet,
Mely magához közel engedett!!
Őrizd a tó kékjét,
És tisztaságát tovább is nekünk,
Hogy szerelmünk a tó tiszta vizében
Tovább élhessen velünk!!
S a két hattyú az,
Ki jelképesen a tavunkban bentlakó!
Őrzik szerelmünket, mely tiszta és lángoló!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
GEMINY
Soraid olvasom, s könnyes lesz szemem,
Mert mit itt leírtál igen tetszett nekem
Miért hagynád abba, hisz oly jól össze szedted
Nem is lehetett volna ennél tökéletesebben!
Könnyeimmen keresztül nézem írásodat,
Nehezen találom a következő mondatodat.
Lehet hogy én vagyok az, ki örökké sír már.
Annyira érzékeny most még a lelkem immár,
Tényleg lehet pszichiáterhez kellene mennem már!
Szavaid súlya éles tőrként a szívembe hasított,
Feltépett egy pár alig gyógyult sebet, mely sajgott.
Csallódások zöme azt hiszem engem ér,
Vagy csak én vagyok az ki sír mindenért!
Megpróbáltam tényleg mindent renddbe hozni
Az összekuszált dolgokat szépen rendbe rakni,
S jött egy újabb adag zuhany, mely tudatta velem,
Hogy minden így marad!
Sebem mely gyógyulni kezdet már, újra felszakadt,
S azt hiszem ez volt a legvégső pillanat!
Nincs miért harcolni, mindennek vége,
A két jó barát eltünt örökre!
Itt a vége ébredj már!
Hisz sebed csak neked fáj!
Mert kik miatt annyit szenvedsz,
Könnyedén átlépnek téged!
Nem érdemlik meg hogy ennyit sírj,
Állj talpra Kedves!
S vidám légy megint!
Mondogatom csak magamnak,
Közben könnyeim potyognak!
Nem tehetek róla, nekem ez jutott
Az új év ezt hozta, s a fájó csillagot!
Kívántam ezerszer,hogy ne történt volna meg,
De sajnos megtörtént s karácsonyra ezt kaptam meg!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
HIGGYEK, VAGY NE HIGGYEK?.....
Magamban mosolygok, mert azt hittem elhagyott...
Hittem a szép szavaknak, amely elkábított...
Szerelmem véget ért ezt hittem én.....
De jött egy sms válasz kérésre ugyan.....
És most már tudom, hogy minden rendben van.......
Most higgyek? Vagy ne higgyek ?
Jó lenne tudni már, hogy az kit kerestem végre rámtalált...
Nem csak rám talált, de itt áll mellettem,
Megfogja kezem, s többé el nem enged ......
Szeret? Vagy mégsem? Ha én ezt tudhatnám!
Kétségek nem gyötörnének többé már!
Lelkemben ébredni kezd egy kis reménysugár,
Hogy tényleg megérkeztél, s itt maradsz velem már...
2007.02.12.
---------------------------------------------------------------------------------------------
ÓLOMLÁBAKON JÁR AZ IDŐ
Ólomlábakon vánszorog az idő
Nem siet, neki nem sürgős.
Nincs szíve, mely vágyai után rohanna!
Nincs érzés mi hajtaná gyorsabban.
Egymás után szépen lassan ütemesen kattog,
Tik-tak, tik-tak, jár az óra ráérő mutatója.
Indulj óra! Siess már! Mert kedvesem türelmetlen már!
Lódulj gyorsan siess hát, karjaiba vezess már!
Az érzelmek húrjai pendültek szívemben
Érzésem repíti gondolatom,
Mely feléd irányul kedves
Hozzád ér és veled szárnyal
Tavaszi szellő szárnyán, a napsugárral!
Lassan botorkálnak a percek
Melyek hozzád közelebb vezetnek
De fürge gyorsasággal repked
Amikor ott leszek veled,
A gyönyör kapuján át, együtt lépünk az útra,
Arra az útra melyen a szivárvány vezet
S az angyalok harsonája kíséri minden léptünket.
Ólomlábakon vánszorog a mutató útja
Nehezen telik a perc, mely a karodba visz,
Átölellek, nem akarlak engedni soha.
Ha egyszer végre megérkezel!
Ugye mily gyönyörű a költészet
Ha hangjai szívedhez elérnek
Megpendítik húrjait
Az igaz szerelemnek.
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
CSODÁLATOS ALKONY
A tenger csillámló víztükrét nézem a lenyugvó nap fényében.
Ezernyi gondolat villan át fejemben.
Feltör a mult sok szép emléke, mely a tenger víztükréhez köt ide.
Eszmebe jutnak a kedves bókok, a sós tenger illata,
A hajnali friss szellő lágy fuvallata.
Mikor két karod lágyan derekamra fontad,
S szerelmes szavaid a fülembe súgtad.
Mikor azt mondtad; - Kedves veled midörökre!
Még nem tudtam hogy számunkra ez idő íly rövid lesz..
Elvett tőlem az élet, másnak adott már,
S nem hoz vissza többé semilyen nyár.
Se nyár, se szerelem, sem a harmatos friss reggel
A tenger hullámai játszanak már veled.
Elmentél, itt hagytál, most követlek talán,
Egyetlen szavadra várok csupán..
Nézem csendben a tengerbe bukó napfény sugarát.
Gondolok a szépre, a jóra, a harmatra, a friss reggeli fuvallatra.
Megérinti arcom simogat átölel, itt vagyok kedvesem
Most már senki sem vesz el!
Megyek csak hívj kedves!
Csak egy szót szólj nekem!
Üzenj a széllel, vagy a napsugárral!
S alá merülök én is veled, az ezüstös holdsugárral.
Csak várom hogy jelezz, s újra velem legyél,
Követlek kedves vakon, bárhová mész!
Szárnyalok veled a vad szelek szárnyán
Táncolok veled a hegyek büszke ormán
Rohanok tovább kéz a kézben veled,
Veled, s a gyors patak vizével
S ha kell alámerülök veled alkonyatkor
A tengerbe, a lebukó nap fényével.
SZERETLEK..
2007.02.15.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NEM ÉRTEM
Hát tényleg nem értem miért csak nekem jutott!
Miért húznak hozzám a sóhajok,
Lelkem miért borús ma megint
Miért történik velem ez megint?!
Mért nem lehetek boldog?
Ne mond hogy keressem, ne mond!!!
Egyszerűen így alakult az élet,
Szomorúságot halmoz nekem értsd meg.
Boldogságot szeretnék én is,
Csókot és ölelést!
De egyenlőre csak a felhők gyűlnek
Csak gyűlnek és nagy vihar készül!!
Játszanak velem az ördögök,
Ördögi táncot járnak velem
Velük eggyütt perdülök én is,
Táncolok a pokol tornácán végig!
2007.02.15.
--------------------------------------------------------------------------------------------
VALENTINNAPI MEGLEPETÉS
Első napi döbbenet egy baráttal kevesebb
Hogy miért? Nem tudom,csak törölt és távozott.
Valentin napi meglepetés! Elment egy barát... Veszteség!
Na de se baj, volt már roszabb, remélem ez sem lesz roszabb
Valentin napra kedvesem, hasonló szépeket kívánok neked!
DE NEM! MÉGSEM,
Most csak a kisördög volt az ki szólt!
Legyen a mai nap mindenkinek, köztük neked is
SZÉP és nagyon JÓ!!
Arcod ragyogjon, mosolyod sose múljon!
Szeressen nagyon kit átölelsz,
Kívánom hogy így legyen,
Találjon meg a szerelem,
Minden napod ilyen legyen !
CSÓK MINDENKINEK!!!!!
2007.02.15.
--------------------------------------------------------------------------------------------
AKARSZ MA EGYÜTT SÍRNI VELEM?
Akarsz ma velem együtt sírni?
Egész éjjel a egy hideg padon ülni?
Bámulni üresen bambán a holdat?
Akarod hogy fáradtan ébredj holnap?
Akarod, hogy könnyeim eláztassák a padot?
Akarod hogy mindketten sírjunk egy nagyot?
Ha ezt akarod veled megyek,
Ez az egyetlen mit most tehetek...
Ugye te nem ezt akarod?
Tehát kedves, ma nem én leszek
Az aki azt mondja neked,
Oly egyedül vagyok....Gyere velem!
Ha mégis ezt szeretnéd felállok és megyek,
Megyek veled, de többé el ne engedj!
2007.02.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NE MENJ, MARAD MÉGJ
Hová szaladsz kedves, ne menj még maradj!
Az idő helyetted is gyors léptekkel rohan!
A madár csicsergése időben jelez,
Itt az idő kedves neked indulnod kell.
A hold ezüstös fénye erdő mélyén dereng,
Mutatja az utat amely hozzám vezet
A csillagok fénye ragyog fent az égen,
Segít a holdanak, hogy utat mutasson néked!
A hold majd féltőn és gondosan vigyáz ránk!
Nem láthaja senki, hogy éjjel itt voltál
Felhőbe burkolja csillogó testét,
Hogy sugarának fénye tompuljon egy kissé!
De addig is kedves, átölel sugara
Arcodra bájos mosolyt is csal néha,
Mosolyod az enyém, mint a tested, s lelked
Megtaláltuk egymást, többé ne engedj el!
2007.02.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
A MÉLYSÉG MELY NEM ENGED EL...
Szívem vérzik egyre jobban,
Mert látom hogy szomorú vagy
Mit tehetnék mond most érted,
Hogy arcod újra lázban égjen?!
Szíved fájdalma enyhüljön
Dobbanása ne gyötörjön,
Érezd a napnak melegét
Mely szüntetné gyötrelmét...
A bánat köve nagyon vonz
Felállni nehéz tudom.....
De próbáld meg állj csak fel!
Segítő kezem nyújtom ha kell!!!
Fodg meg a kezem melyet feléd nyújtok,
Melléd ülök ha te is akarod
A vállamon sírd ki mindazt mi bánt
Csendben fogom kezed, s hallgatlak némán.
Tudd hogy itt vagyok ha kell!
Ha úgy döntesz segítség kell
Elkísérlek bármerre mész
Fogom kezed, nem engedlek el én!!
2007.02.17.
---------------------------------------------------------------------------------------------
ANGYALI ORCÁJÁN.....
Angyali orcáján bánat ült, s az ábrándos arc oly komornak tünt.
Mert ezernyi gondját így palástolta, felszállt a magasba, fel a csillagokba.
Ráült ő egy felhő tetejére, onnan nézte, nézte, fájó messzeséget.
Két szemében könny, a lelkében bánat, de te meg sem nézted, észre sem vetted, hogy kedvesed szíve, egyre csak szenved.
Nem láttál mást, csak ábrándozást, egy halvány mosolyt, s egy tűnődő pillantást.
Nem vetted észre míly magányosan él, szívében bánat keserűség él.
2007.02.19.
---------------------------------------------------------------------------------------------
KI IS VAGYOK ÉN?
Ki is vagyok én?
Egy bolyongó lélek,
Ki ebben a világban
Magányosan élek!
Nem, nem egyedül,
Hanem magányosan,
Mert a szívem, s lelkem
Kalitkában van!
Kitörni nem merek
Mert gonosz a világ!
Viszont úgy érzem
Hogy erőm végére jár.
Megöl engem a vágy,
Mert keresem szüntelen.
A meg nem talált saját énemet
Keresem kutatom, de sehol nem találom.
Ezért van az hogy a homályban várok.
Szeretnék szállni, szabadon repülni,
A szelek szárnyán sebesen tova suhanni.
Próbáld hát ki te is, repülj szélsebesen
Lehet hogy a választ te is ott megleled...
Lelked nem háborog, s látni nem vért kívánsz,
Mikor látod reggel a napnak sugarát,
Mikor éled minden, zsibong a világ
Nem vért akarsz többé, hanem harmóniát
2007.02.19.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MOND KINEK?
Lehet hogy szép, de mond kinek?
Kinek virít a kikelet?
Kinek zöldell a mező, s a rét?
A virágok illatát kinek hozza a szél?
Kinek a szívében él még a remény,
Hogy egykor ezek az érzések nem leszenek még!
Mikor a lélek nem sír többé már
Mikor a fájdalom halkan koppan már tompán.
Mikor az érzések gyötrő kínjai emlékként a multból tódulnak
Mikor számomra a virágok nyílnak, illatoznak?
Mikor a friss patak vize éltetőn hűsíti orcám,
S nem kívánkozom a magány mélységébe tovább!
2007.02.20.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MIKOR LESZ VÉGE MÁR?
Mikor lesz már vége?
Mikor tompul a fájdalom végre?
Mikor lesz hogy nevetve mondom
Nem fáj, többé ha a neved kimondom!
Nem fáj többé a gondolat
A sok érzés, mi bennem van
A hiányod mikor lesz múló állapot?
Mikor azt mondom nem hiányzol többé barátom...
Miért hull még mindig a könnyem?
Miért sír utánad még a lelkem?
Miért nem gyógyít már az idő?
Hisz azt mondtad orvosom ő!
2007.02.21
--------------------------------------------------------------------------------------------
A férfiak is tudnak sírni..
A férfiak is tudnak sírni,
Könnyeiket kimutatni
Fájdalmukat némán türni,
S egy szép napon kirobbanni
Mert ők sem különbek nálunk,
Nekik is fáj a bánat,
S ha magukba fojtják mégis mindazt mi fáj,
Sebzett szívük egy szép napon, már nem bírja tovább...
Nem bírja, és meghasad, szerelmüknek vajh mi marad?
Fájdalom, és a magány, mely követi őket némán
Szemeikből könny fakad, s a sírodat öntözik majd!
Ne fojtsd vissza bánatodat, könnyeidnek utat adj
Nem fog senki sem megszólni,
Ha érzéseid hagyod felszínre törni.
De ha mégis valaki megteszi,
Hidd el azt csak irigységből teszi..
2007.02.22.
--------------------------------------------------------------------------------------------
BESÜT A HOLD A SZOBÁM ABLAKÁN..
Besüt a hold a szobám ablakán,
Szemben állok vele némán
Szeretném a holdat átöleleni
Fénylő testéhez szorosan hozzá simulni
Ölelnélek téged én is
Csak megint lennél velem itt
Két karodban ébrednék
S míly boldog is lennék!
Felnéztem az égre
S egy csillagot vettem észre
Fénylő arcát mutatta felém
Hívogatón csalt kifelé
Mentem hozzá futottam én,
De oly messzire került innét
Nem értem el nyújtózkodtam,
Végül az ablakban ácsorgtam.
Szerettem volna repülni
Veled a csillagok közé merülni
Fel a magas messzeségbe
A fel felhők tetejére.
És tényleg itt van a hold !
Az ablakomban beragyog!
Látom a függönyön keresztül
Ezüstös fénye csillogón át üt.
Mély sóhajom messze száll
A szívemből tört elő némán,
Ha most éreznéd ennek erejét
Két kézzel kapaszkodnál belém.
Némán nézlek Téged....
És én vissza nézek
Szemezünk egymással
Hogy a szíved mélyére lássak.
Most a gondolatok cikáznak,
Fejemben gyorsan szállnak
Vajon mit érzel most kedves?
Mikor szemed szemembe mélyeszted?
Szemeddel simogatod-e arcomat?
Érintenéd- e a számat?
Ölelnél-e lágyan?
Ajkad ajkamhoz érne,
S egy forró csókkal összeérne!
Szeretet és a vágy sugárzik Belőled!!!
Szivesen ott lennék most veled édes!
Hogy karodban ébredjek reggel!
De nem sokat aludnál éjjel,
Mégis friss lennél melletttem
Vajon gondolsz-e rá
Milyen jó lesz nemsoká már
Tolnám előre a napot, a percet a pillanatot
Tekerném előre , az órát
Hogy mimarabb elérjen tehozzád.
Amikor a hold bekukkant szobád ablakán
S az ezüstös sugarát hinti rád,
Arcod simogatja lágyan
Érezd kedves hogy ott vagyok
Ott vagyok melletted az ágyban!
Fejem párnádra hajtom,
Arcom arcodhoz ér
Csókjaimmal halmozlak kedves
S a sóhajom a szívedhez ér!
Két karommal átölellek,
Az öledbe búvok kedves,
Összefonódik testünk lelkünk,
S mámorban úszunk együtt....
2007.02.22.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MOST MÉG FIATAL VAGY...
Most még fiatal vagy lángol a szíved,
De ki tudja mi lesz ha tüzed fénye ernyed
Mikor nem hevíti szívedet buján a vágy
Mikor már csupán, már csak szeretetre vágysz!
Most még fiatal vagy és életvidám,
De sírni fogsz te is egy magányos éjszakán.
A szemed égni fog, s a szíved fájni, némán
S akkor megtudod mi az:
HIÁBA VÁRNI RÁM!
2007.02.24.
---------------------------------------------------------------------------------------------
HIÁBA A FAGY A SZÉL
Hiába a fagy, a szél,
Testem most is tűzben ég.
Fújhat sarki szél ezerrel
Mégsem fázom látod kedves?!
A vágy mi engem éltet édes,
Megóv széltől fagytól télen.
Mi bensőmet melengeti,
A külsőmet megszépíti.
S ennek neve szerelem,
Mely ott tombol a szívemben
Elkergeti a zord fagyot,
Felolvasztja a jégcsapot.
2007.02.24.
---------------------------------------------------------------------------------------------
PRÓZA RÍMEKBE SZEDVE
SZIA!
Mindjárt kapod a válaszom,
Csak egy cseppet összehozom
Mert tudd meg hogy hercegre vágyom,
Na nem fehér paripán, jó lesz ha gyalog jár.
Az se baj ha néha fut , így lesz sprotos a fiú.
2007.02.26.
---------------------------------------------------------------------------------------------
ÁLMOM VALÓRA VÁLNA?
Álmom valóra válna még ma?
El sem merem hinni néha!
Ébren vagyok vagy álmodom
Mond mégegyszer hogy itt vagyok!!
Itt vagyok a valóságban
Nem pedig a félhomályban
Álomvilágban élek most én!
Mert szívem minderre nyitott rég!
Csak vártam a pillanatot,
Azt amely így magával ragadott
Esztelen vihar támadt most bennem
Mert lelkem hirtelen ébredni kezd.
Megtalálom-e a párom?
Azt kit oly régóta várok
Kinek lelkem megnyílik tán,
S az érzéseim szabadon repülnek mint egy kismadár!
2007.02.26.
---------------------------------------------------------------------------------------------
HERCEGEM
Itt vagyok, kék a szemem, és ragyogok
Jókedvem a csillagokban, szárnyal szabadon
Keresem a kedvesem, kinek szíve csupa tűz
Tettre kész és maga mellől el nem űz........
Álmaimban nála jártam gyakran rég,
Minden éjjel az ölében háltam, én
Tűzben éget testünk a vágytól,
Mikor ajkunk összeért.
S rám emelte kristálytiszta tekintetét.
Varázslatos álmomban lebegtünk a habokban
Szelek szárnyán tova szálltunk
Egyesült a testünk, s a vágyunk.
Addig keresem kutatom,
Míg álmaim valóra váltom,
Megtalálom, mert őt keresem,
Őt akarom, kell nekem!!
2007.02.26.
---------------------------------------------------------------------------------------------
FIGYELJ KEDVES..
Kedves tudnod kell valamit!
Nem merem, de mondanom kell
Szavaid nagyon tetszenek,
Szívet, lelket melengetnek.
Nem vagyok én poéta,
Költői vénám sem volt soha
Érzéseimet kitárom,
Neked halkan meg is súgom.
Segítséget kell hogy hívjak
Hogy érzéseim sorba rakjam
Rímeket faragjak belőle
Hogy tetszen annak kinek kéne.
Nem egyedül írom e sorokat
De érzéseim benne vannak
Krisztálytisztán és csillogón
Igaz gyöngyszemként ragyogok.
2007.02.26
--------------------------------------------------------------------------------------------
ÉN EZENNEL KISZÁLLOK...
Úgy gondolom hogy most én ebből kiszállok
Hagyom hogy szívetek egymásra találjon.
Találjátok meg mindazt mit kerestek
Szárnyaljon szívetek a boldogság felé sebesen......
Ragyogjatok ketten, mint csillagok az égen
Fényetekkel jelezzétek, ha végre révbe értek
Csillogjon a fénye messze a kékségben
Hogy a reménytvesztett szív végre megpihenjen...
puszi nektek
Anikó
2007.02.26.
--------------------------------------------------------------------------------------------
A CSÓKOD ÍZE...
A szobád ablakán, halkan beosont egy fénysugár
Hogy csókot lopjon ajkadról, s elhozza ide hozzám.
Végig simogatta arcod, néha néha meg megállt
Pajkosan megízlelte, és elsuhant gyorsan hozzám.
Csókod ízét magába zárta
Tova röppent nesztelen
Megkeresett, most rámtalált ,
S az ajkamon van, itt pihen.
Hozta nekem csókod ízét
Szellő szárnyán érkezett
Hogy ne feledjem milyen is,
Mikor ajkam ajkadon pihen.
Érezzem a távolból is
Hogy velem vagy kedvesem.
Minden percben öleljelek
S a csókojaiddal ébredjek.
2007.02.27.
--------------------------------------------------------------------------------------------
HOL VAGY HÁT BARÁTOM?
Zúgó tenger sodrásában hánykolódom messze
Eltüntél a habokban hiába kereslek hasztalan egyre.
Alámerültem százszor, ezerszer, újra és újra!
A végkimerülésig alábuktam, a tajtékzó habokba!
Kerestem kutattam, de minden hiába
Testedet elnyelte végleg, s magába zárta..
Néha felbukkantam, reménykedtem!; - hátha!.....,
De drága testednek nyomát sem sem találtam!
Elnyelt mindörökre! Csak magának akart!
Nekem már csupán, csak fájó emlék maradsz!...
Merre vitt! Ó mond?! Merre?! A tengernek árja?
Nem lehet hozzám a sors mindig íly mostoha!
Érzem hozzám a sors egyre kegyetlenebb
Nyomaidat keresem, de sehol nem lelem!..
Mióta eltüntél oly sokat gondolok rád!
Hol vagy most barátom! Vajon most merre jársz ?
2007.02.28.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Boldog voltam egész nap...
Boldog voltam egész nap,
Rám sütött a meleg nap
Melengette a lelkemet
Éreztem ma másképp lesz.
De jött az este, s komor lett,
Hangulatom zordabb lett.
Most már nem szárnyalok oly nagyon
Mert lendületem alább hagyott..
De lelkem holnap újra szárnyal
Az első fénylő napsugárral
Mert tudom hogy itt leszel velem
Megint öledbe hajtom fejem.
S ha nem hát akkor sincs nagy baj
Majd jő mindig egy másik nap
Felkel újra és újra a hold
A nap fürge táncot rop.
Minden egyes nappal végre
Közelebb kerülök hozzád végre.
Táncot jár a napsugár
A szél fürgén tovaszáll.
Repíti a falevelet,
Suhanok a széllel veled
Rohanok a friss patakkal
Táncolok a madarakkal.
Énekelek a cinkével
Szárnyra kelek a fecskékkel
Hallgatom az erdő neszét
Élvezem a rét életét...
2007.02.28.
--------------------------------------------------------------------------------------------
BELESZERETTEM, DE NEM ÉRDEMELT MEG........
Beleszerettem egy lányba,
Gyönyörű volt, s oly csodás!
A szívemet kitártam néki,
De ő könnyedén odébb állt!
Harcoltam érte, követtem, lábnyomát
Hagytam veszni érte minden barátot, és mindenki mást..
Hagytam, mert éreztem, hogy lénye megfogott.
Lehoztam volna néki az égről a csillagot.
Megfogott a mosolya, a tündéri lénye
Gyöngyöző kacaja, s szikrázó elméje.
A napfényben pompázó hajkoronája,
Mely bájos arcát keretbe foglalta.
Játszott velem csak! Buján kacérkodott!
Ó én balga! Nem vettem észre! Csak mikor elhagyott!!
Keserűség tombol szívemben lelkemben,
Megcsaltak elhagytak!!!
S ezt nem érdemeltem meg!!!
Most a világ keserű nékem, s oly sötét minden
Minden dühömet most a világra hintem!
Kap belőle bőven mindenki azt hiszem..
De csak keserűség az mi feltör most belőlem!
Szívemet gyötri kínozza a vágy!!
Mert még most is SZERETLEK!!
Szívemből igazán!!!
SZERETLEK! FÁJ! Fáj hogy elhagytál,
Szívem vérzik, s könnyeim potyognak némán...
(Ez a vers Robi barátom érzéseiről szól, hogy miért olyan szomorú, és ellenséges ma, a női nemmel szemmeben../értehető/)
2007.03.01.
--------------------------------------------------------------------------------------------
BOLGOGAN TÁNCOLOK
Boldogan táncolok a szélben,
Repülök könnyedén a pillékkel.
Lelkem szárnyal szelek szárnyán,
S megpihenek a szivárvány hátán.
Csillagokkal szédületes pörgésbe kezdek,
Az éj kék tengerében szabadon lebegek.
Felpörgetem a bolygók mozgását,
S körülöttük a csillagok nászát.
Kiválasztom azt az egy csillagot,
Mely a ködfüggöny fátylán is fényével átragyog.
Ragyog a fényével, s mutatja az utat
Azt az utat mely hozzám irányt mutat.
Elvezet hozzám tégedet,
S fényével mutatja az utat neked.....
Hogy el ne tévedj kedvesem
Mert szüntelen várom a jöttödet.
2007.03.01.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MINDEN PERCBEN VÁROM.......
Minden percben várom, hogy hívjon a kedvesem
Mikor hív, boldog akarok lenni, csak vele!
Csak reá figyelni, hallani selymes hangját,
Mely a távolból is lágyan simogatón hat rám.
Átölel gyengéden, s két karjában tart.
Vágyakozó sóhaj mely elhagyja ajkamat.
Várom azt a pillanatot, mely magával ragad.
Mikor a világ zsongása, halk zümmögés csak.
Egy csendes kis sziget magánya, mely nyugtatná lelkemet,
Kék lagúna csobogása, visszaadná életem..
A napfény játékos tánca, a friss harmat koppanása
A virágok nyilása, s a halak fickándozása.
Elragad, elvisz innen a távoli magányba,
A távoli magány álomvilágba.
Hol álmodom róla csukott szemmel csendesen
Álmodom, hogy szép az élet, oly szép de csak vele.
S fülemben dallamos mézédes hangja cseng
Csak ez mit most hallok, s a külvilág künn rekedt...
2007.03.04.
---------------------------------------------------------------------------------------------
MIÉRT VAN AZ HOGY........
Mond miért van az, hogy az emberek nem értik a szépet
Miért történik, hogy minden ami szép, egyben az a végzet?
Miért kell mások érzéseit két lábbal sárba tiporni?
És mond barátom, miért kell mindenkor támadni?
Miért kell hogy mindig jelen legyen az átok?
Miért kell hogy könnycsepp csorduljon orcánkon?
Miért van az hogy az mindig álnokság győz?
S aki csak szeretni akar, az mind sírva nyög.
Mert tényleg csak azok maradnak talpon, emelt fővel,
Kik nem néznek senkit, sem istent, sem embert?
Belegázolnak, s vájkálnak mindenki lelkébe,
S közben az ő szívük kívül, belül üres, és kérges!
Vastag kéreggel vonják be érzéseiket,
Mert tudom hogy ez csak így lehet!
Különben mit érne az élet, s a lét,
Ha ármány váltaná fel a szerelem hevét!
Ha az ezernyi tiszta érzés mind sárrá, s posvánnyá válna!
Őszinte érzelmek helyett álnokság lenne az, mi dominálna!
Ha a szerelem nevében ott lenne a kétely!
Mely megmérgezné mind a tiszta szívet.
Hát azt hiszem hogy a vég lenne ez!
S ha egyszer mind kiderülne ez,
Most lehet nagyokat nevetni!
De hidd el nem lenne miért élni!!!
Gyülölködni minek, hisz oly kevés a jó
Mond nekem gorsan, hogy ez mire jó!
Szívedből miért zárod ki azt a kevéske jót?
Ha gyűlölsz attól te sem leszel jobb.
2007.03.04.
---------------------------------------------------------------------------------------------
CSAK ÁLLOK NÉMÁN........
Csak állok némán, s hallgatom az ég zengését,
Figyelem messziről a tomboló vihar szépségét
Az égen a cikázó villámok fényét,
S a mennyből lesújtó harag dörgését..
Nyűszít a kutya odakünn a kertben,
Mert szörnyen fél, s egyre jönne bentebb.
Hátrálok szép lassan, mert közeleg felém,
S érzem a vihar hatalmas erejét!
Lenyűgöz a látvány hatalma, szépsége,
És tiszteletet ébreszt pusztító ereje.
Félve húzódszkodom a sarokba remegve,
Testem összegörnyed, csak hallgatok merengve....
Ölemben kuporog a hűséges eb,
Mert kint hagyni nem volt lelkierőm nekem..
Reszketve simulunk egymáshoz ketten,
Mert mindketten félünk ezt most beismerem.
Tombol a természet, sírnak a fák,
Könnyeim peregnek hangtalanul némán..
Ezernyi fájdalom az, melyet átél a természet,
Lezúdúló eső áztatja a szikkadt földeket.
Hogy új élet fakadjon, kihalt fűszál helyett,
Hogy elmossa végleg a haldokló perceket....
Hogy ne könnyezzen tovább kinek fáj nagyon,
Hogy távozzon a bánat, én ezt akarom....
2007.03.04.
-------------------------------------------------------------------------------------------- CSILLAGOK
Nézem az üres messzeséget,
Keresem a csillagot,
Azt az egy fénylő kis csillagot,
Mely a távoli messzeségből is,
Fényével csak nekem ragyog.......
Mely a jéghegy csúcsán szikrázik,
Mégsem tesz kárt benne,
Mert a szeretet fényével melengeti egyre!
A távolban a két sugár egymást érintette,
A szeretet fényét egyre csak keresve.
Így talált egymásra a két fénysugár végre
A tündöklő kékség óceánjában, egymást keresve......
A szeretet, s a remény mely soha el nem hagyhat,
Mert ha a remény oda, a szeretet is meghal...
Őrizd hát a lángot, mely alig pislákol,
Tápláld hát a tüzét, addig amig tudod.
Amig a remény, s a szeretet megvan benned,
Meglásd a te reménysugarad is célba ér egyszer...
2007.03.06.
-------------------------------------------------------------------------------------------- Merre kószálsz az éjben......
Mond kedves merre kószáltál az éj viharában?
Nyomodat nem leltem hiába kutattam.
Lenge esti szellő simogatta orcám,
Lágyan átölelt, itt volt velem némán.
Te nem voltál velem, sóhajom feléd szállt,
Fel hozzád, fel a csillagokba,
Hátha meghallod talán sóhajomat néha!
Mert tudd kedves annyira hiányzol!
Nincs is arra talán szó!
Szó mellyel ez az érzés most leírható!
A perzselő naptól szikkadt föld
Nem szomjazta oly nagyon az éltető zivatart.
Mint elmúlt éjjel vágytam édes csókjaidat.
Napraforgónak sosem kellett ennyire a napsütés,
Mint lelkemnek egy kis becézgetés......
De nem voltál sehol, maradt csak az álom,
Az álom, és az a csodás andalító mámor.
Melyben érzem, hogy rögtön olvadok,
Olvadok, mert lélekben most is veled vagyok.
2007.03.07.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NE LÉGY MAGÁNYOS ITT VAGYOK VELED...
Kedves barátom szeme a távolba mereng
Szíve, és lelke keserűséggel tele!
Állj fel kedves indulj felém kérlek
Ne hagy hogy magányod messzire vigyen..
Süt a nap és kék az ég!
A nap sugarát hinti szét!
Megkeres hidd el tégedet,
Nem hagyja hogy szíved jéghideg legyen...
2007.03.07.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Mese!!!!!!!
Ez annyira szép és annyira fáj....
Hogy ott állok melletted hangtalanul, némán
Átérzem mindazt mi szívedben fáj nagyon
S ha ze neked könnyebb én is veleg zokogok..
De elmúlik minden, mi egykor oly nagy bánatot hozott
Nem marad utána csak egy mély űr ott..
Mert nyomtalan soha nem lesz te is tudod
Bánatod nem múlik, csak kissé enyhülni fog...
-------------------------------------------------------------------------------------------
(Tényleg magával ragadott az a rettenetes sok érzelem ami ebben a versben van..)
-------------------------------------------------------------
előzmény: [a]http://love.hu/forum.php?act=topic&topicid=1363&p=0#377[text]http://love.hu/forum.php?act=topic&topicid=1363&p=0#377[/a]
-------------------------------------------------------------
Mese23 · Válasz erre ma 09:49 · (373)
Hazug boldogság
Hamis illúzió volt a szerelmünk csupán,
S én elhittem mindent, ostobán, bután.
Te negszabadultál e szenvedélytől, tudom,
Nekem mégis ez maradt kínzó démonom.
Mondd, mért van, hogy benned múlnak az emlékek,
S az én szívemben a vágy, még pusztító méreg?
Mondd, nekem meddig kell szenvednem?
Hisz egy bűnöm van csak: Őrülten szerettem!
Mondd, mért porladt hamuvá a régi ígéret?
S az érzés, mi oly hatalmas, hogy érhetett véget?
Mondd, hová tűnt szebedből a fény,
Mi ragyogott, ha rámnéztél annak idején?
Annyi kérdés, mire nem lelhetek választ,
Hisz kártyalapokból építettem várat.
Nem kellett vihar, hogy mindent elsöpörjön,
Egy lágy fuvallatt elég volt, hogy szívem összetörjön!
S most hiába peregnek szememből a könnyek,
A lidérces árnyak, szép lassan megölnek!
Hiába száll tova, sóhajom a széllel,
Hiába remélem, hogy nem végleg mentél el!
Mert érzem, hogy csókom, már nem ég ajkadon,
A lánc, mi összeköt, elszakadt, tudom!
Felszállt a köd, szertefoszlott minden,
S én szüntelenül a fényképedet nézem.
Zokogva bámulom, hogy átölelt karod,
Hogy eltűnjön mindez, Te szótlanul hagyod!
De én rólad álmodom, még minden éjelen,
E hazug boldogság lett a végzetem!
2007.03.07.
--------------------------------------------------------------------------------------------
nagyon szép, és nagyon fáj....
--------------------------------------------------------------------------------------------
Szia
Nem tüntem el itt vagyok,
A távolból is ragyogok,
Ragyogok mert boldog vagyok..
Minden percben rám mosolyog!
Boldog mert rám nevet
Szemével becézget
Lágyan érinti arcom két keze
Boldog vagyok, mert ott lehetek vele....
Élvezzük a lopott percet,
Melyet az élet megenged
Azt a titkos pillanatot
Mikor két karja lágyan átfog.
2007.03.03.
--------------------------------------------------------------------------------------------
HA VELE VAGYOK....
Ha vele vagyok...táncolok
Ha látom,.......boldog vagyok
Két karjában álmodok
Ébredni sosem akarok...
És miénk a föld és az ég,
És minden mi benne szép....
A hold simogató ezüstös fénye
A csillagok szikrázó élénksége
A patak zúgása, a halak finkándozása
A rétek illata, a pillangók tánca
A felhők vonulása az esőcsepp koppanása
A szelek körfögása, a hegycsúcsok magassága.
A vihar tombolása, a villámok cikázása
A lavina omlása, a láva folyása
Az ég zengése, és a természet vitustánca
Ebbe ez mind bele fér oly boldog vagyok vele én........
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
ÁLMODOM HOGY ITT VAGY VELEM
Álmodom hogy itt vagy velem
Álmodom hogy fogod kezem
Álmodok néha ébren veled
Itt vagyok hát el ne engedj........
Ha álom, ébredni nem akarok
Ha valóság, hát ébren álmodni akarok
Mert a boldogságot átélni csudajó
S ha csalóka álom csupán, akkor is álmodni jó......
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Therese;
Egy magányos kavics.....
Egy magányos kavics hever a parton
Olyan, mint egy kitépett húr a lanton
Távol van a simogató hullámoktól
Messze az oly édes álmoktól
Kezembe veszem, ujjaim összezárják
Nem ismeri a kék mélységet
Csak a belsejében bujkáló kétséget
Éjszaka alámerül a habokba
Nappal ráébred, hogy csak álmodta
Felemelem, és a folyóba dobom
Folytathatom?..............................
Mikor ráesik a napnak sugara
Fényével a kis kavicsot körbefogja
Egész nap szikrázik a homokban
Míg álmodik hogy majd talán holnap...
Várja az enyhet adó hűs szellőt
S reménykedik talán az eső is eljő.
Álmai végre valóra válnak
Eléri mindazt mire vágyhat.
Alkonyatkor a nap pihenni tér,
A kis kavics is észhez tér némiképp
Lesi magányosan a holdat, a csillagot, s remél,
Reménykedik, hogy a vízhez talán ma elér...
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Akiért elhagytál.......
Egész nap bolyongtam oly izgatott voltam,
Nem tudtam hogy miért, csak az hogy félek.
Féltem az estét, azt a pillanatot, mikor szádat nyitod
És mondod nekem, kedvesem itt a vég!
Elhagylak téged egy másikért...
És eljöt az a perc is mit annyira féltem
Tenni ellene semmit sem tehettem
Mit rontottam én el? Tán sosem tudom meg...
Mélységes bánat járja át szívemet....
Figyeltelek sokszor, mikor jösz, mikor mész,
Mikor mondod végre kedves ebből elég!
Hazugság járta át egész életünket
S én becsuktam szemem hogy ne lássam mindezt.
Nem kérdezem kiért? Csak azt hogy MIÉRT?
Miért is reméltem hogy el sosem mégy?
De ha boldogságot más karjában látod,
Akkor menj hát, lés égy boldog barátom.
folyt köv. lehet hogy még ma........
--------------------------------------------------------------------------------------------
Gondolatban mindig veled.....
Gondolatban kedvesem mindig ott vagyok veled,
Láthatatlanul is, de ott vagyok, s fogom a kezed.
Kimondhatatlan szakakkal keresem tekinteted.
Forró csókokkal pecsétlem meg mindazt mit nyújtasz nekem.
Szeretetem összes sugarát küldöm feléd
Átmelegíti tested, s lelked! Érzed-e melegét?
Érzed-e kedves hogy ott vagyok veled?!
Ölellek, csókollak, s köszönöm hogy vagy nekem...
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Ami ki nem mondható
Némán gördülő könnycseppek orcámon
Elment itt hagyott a legkedvesebb barátom
Elment. magamra hagyott,
Nélküle oly magányos vagyok.
De menj, ha úgy érzed hogy menned kell!
Lélekben mindig ott leszek veled ha kell!
Hívj hát bátran barátom, s én ott leszek veled,
Ha kéred feléd nyújtom, s megfogom két kezed.
Gyere vissza hozzánk, mi várunk rád
Ha elég volt a magány,
S ha fájdalmad tovaszállt.
Ne maradj soká, én itt várok rád!
Csak kérlek azt ígérd meg nekem,
Ígérd meg hogy vissza jössz, nem hagysz el végleg.
Üzenj nekem a széllel, a csillagokkal,
Vagy akár a tajtékzó habokkal.
Hogy jól vagy, és gondolsz ránk.
S szíved nem felejtett minket igazán.....
Gondolatban ott vagyunk veled,
Bármi vett is rá hogy innen elmenj....
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
A hajnal fénye
A hajnal fénye feldereng
Az ablakomon gyorsan beles
Körbejár a szobám falán
Meg pihen, majd fut tovább.
Fut a szomszéd háztetőre
A sárguló falevélre
A harmatos fűszálra,
S ébredést hint a világra.
Simogatja a fák lombját.
A fészkében pihenő kismadárkát
A bozótban szunnyadó apró lakót,
A szitakötőt, s a pillangót
Jöttével jelzi a reggelt
Int, hogy ébredj, kelned kell!
A madarak is ébredeznek
Csivitelnek itt a reggel, köszöntenek...
Ébredjen hát szunnyadó lényed
Felkelt a nap újra! Érzed?!
Bondtsd hát te is szirmaidat!
Lépj a fényre s mutasd meg azt.
Mutasd meg hogy míly szép vagy,
Szereteted sugárzik majd.
Szikrázik lényed a hajnali fényben
Ki rád tekint mind boldogan ébred.
Kinek mosolyára csak mosoly lehet a válasz
Felhőtlen jókedved nyugalmat áraszt
Melegséggel tölt el minden dobogó szivet,
Mert benned ott él a végtelen szertetet!
2007.03.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Szívemnek ajtaja lakatra zárva még,
Kulcsát féltőn őrzöm, vigyázom én
Hozzá nem férhet senki még.
Várom azt ki megérti szívemet
Ki megpendíti a húrt,
Mely hozzám elvezet.
S akkor simán nyílik a zár,
Mely csak az ő szívére várt!
Jer kedves várlak hát.
Várom szavadnak lágy hangját
Szívednek finom mozgását
Mely kinyitja szívem ajtaját!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
LELKEM EZERNYI SEBBŐL VÉRZETT...
Lelkem ezernyi sebből vérzett
S te észre sem vetted!
Minden könnycsepp egy vércsepp volt,
Mely szívemből kicseppent!
S te nem érezted mennyire, gyötör a fájdalom.....
Meg sem kérdezted, mi az mi gyötör és kínoz oly nagyon!!!
Lelkem sérült mélyen, s nem gyógyul oly gyorsan.
Adj időt nekem! Hogy újra bízni tudjak!
A patak csörgedező vize, mely hűsíti testem,
Mert éget a fájdalom melyet csak most érzek.
Elrejtem könnyem a patak habjában,
Elbújok hát a víz sodrásában.
Ne lássa könnyeim az, kinek nem szabad
Hűsítő friss patak vize elmossa majd.
Szemem ragyogni fog mint a napsugár,
Ne lássa senki, mennyit sírtam ma már!!!
2007.02.12.
-------------------------------------------------------------------------------------------
BOCSÁSS MEG NEM AKARTAM...
Igérem magamba fojtom további bánatom
S többbé nem látod ezen az oldalon
Bántani soha senkit nem akartam
Csak bántom mindig jól kisírtam
Megoldani úgy is csak nekem kell
Mert más nem teheti, nem is várhatom el
Jól hangzik! Mozaik kép?
Nálam szétesett nyoma sincs már rég!
Megbántottak, s ezen túljutni nem tudok,
Sokkal nehezebb, mint bármikor volt
Szívemben éles pengék nyomai vannak!
A sebek mélyek és nem gyógyulnak!
Hiába akarom! Nem megy!
Megfertőzött a szönyű kétkedés,
A bizonytalanság, lépten nyomon itt van
Elszállt a bizalom, sötét űr van csak .
NEM VAGYOK KÉPES BÍZNI MÁR!!!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MÁR EGY HETE........
Már egy hete csak téged látlak
Álmodom, és mindig várlak
Ébren álmodom szüntelen
Várom hogy fogd a két kezem.
Arcom kezedbe temetném
Mint napsugár úgy ragyognék
Kezed melegétől lángolok
Rég vártam rád!
HÁT ITT VAGYOK!!
2007.02.12.
------------------------------------------------------------------------------------------
GYÖNGYSZEMRE TALÁLTAM
A napfényes patakban
Csillogó gyöngyszemet találtam!
Apró, de annál szebben fényesen csillogó
Mely lángra gyújtotta szívemet, mely most, csak érte lobog!
2007.02.12.
-------------------------------------------------------------------------------------------
NE SÜRGESD A HALÁLT
Hagyd csak békén a halált,
Eljön érted, Ne várd!
Kopogtat ajtódon ha itt az ideje,
Ne sürgesd, jönni fog nem hagy el!
Hűvős ajkaival érinteni fog egyszer!!
Akkor már nem lesz visszaút
Mikor jeges csókját ajkadon érzed
Utolsó sóhajod az ismeretlenbe húz!
Elhagyod akkor ezt a világot,
S ki tudja?! Mit találsz ott!!
Nem vár többé semmi, mely békét ad
Csak sötétség, félelem és a fagy!
Fagy, mely megdermeszti lelked
S minden érzésed kihal!.
Nem hinném, hogy ez kell neked!
Ezért csak sírj! Zokogj!
S meglátod, lelked fájdalma,
Egy cseppet enyhülni fog!
2007.02.12.
-------------------------------------------------------------------------------------------
LEHANGOLÓ LÉNYEK ORSZÁGA...
Lépten nyomon csak a dögvész! Sár, és a mocsár, jellemez!
Ellepték az országunkat koncra éhes dög sereg!
A keselyük csapata kőröz feletetted, mihelyst kidugod fejed,
Mind megannyi dögevő éhes, és mind a koncra les!
Ha elbuksz rögtön ott tvannak ők, sárba tapossák lelkedet
Hogy kik is ők! Találd ki te! Mert itt vannak most is veled!
Karmukat mélyesztik lelkedbe, mindenkin kétlábbal taposnak át!
Posvány, s bűz jelzi útjukat! S nyomukban nem jár más csak a halál!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
SZERELMÜNK TISZTA MINT A TÓ VIZE...
Szerelmünk tiszta, mint a tó vize,
Mely a napfényben tündököl
Szavakkal ki nem mondható,
Az érzés mely oly gyorsan illanó!
Hófehér a mint hattyúk szárnya,
Mely a szélben feszítve lebeg,
S életre kel ott a felhők felett.
Szárnyal szélsebesen egytütt csak veled!
A halacskák tavunkban vígan élnek,
Mert létük ott míly gyönyör!
Nem zavarja nászukat, a halász
S nyugalmukat semmi más.
Mert féltve őrzött tisztaság ez,
Melyet e tóban ott lent lelsz.
Szíved megértésre s szerelemre talál,
Szerelemre, mely hatására szíved lángra gyúl.
S az érzés melyet kerestél,
A szívedben lapul ott legbelül
A szivárvány színben tündökölt.
Az érzés mert megláttad őt!
Mint gyermek az űreben ,
Úgy lebegek most én
Hogy szerető szívedet elérjem!
Vajh miképp?
Igyekszem édes,
Hogy hozzád felérjek én!!
Kinyújtom feléd kezem,
S kérlek hogy légy enyém!!!
Örörkkön örökké míg a világ a világ,
Ölelj magadhoz édes!!
Vágyom rá nagyon én!!
Szoríts magadhoz,
El ne engedj sosem!
Tartsd meg azt a szívet,
Mely magához közel engedett!!
Őrizd a tó kékjét,
És tisztaságát tovább is nekünk,
Hogy szerelmünk a tó tiszta vizében
Tovább élhessen velünk!!
S a két hattyú az,
Ki jelképesen a tavunkban bentlakó!
Őrzik szerelmünket, mely tiszta és lángoló!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
GEMINY
Soraid olvasom, s könnyes lesz szemem,
Mert mit itt leírtál igen tetszett nekem
Miért hagynád abba, hisz oly jól össze szedted
Nem is lehetett volna ennél tökéletesebben!
Könnyeimmen keresztül nézem írásodat,
Nehezen találom a következő mondatodat.
Lehet hogy én vagyok az, ki örökké sír már.
Annyira érzékeny most még a lelkem immár,
Tényleg lehet pszichiáterhez kellene mennem már!
Szavaid súlya éles tőrként a szívembe hasított,
Feltépett egy pár alig gyógyult sebet, mely sajgott.
Csallódások zöme azt hiszem engem ér,
Vagy csak én vagyok az ki sír mindenért!
Megpróbáltam tényleg mindent renddbe hozni
Az összekuszált dolgokat szépen rendbe rakni,
S jött egy újabb adag zuhany, mely tudatta velem,
Hogy minden így marad!
Sebem mely gyógyulni kezdet már, újra felszakadt,
S azt hiszem ez volt a legvégső pillanat!
Nincs miért harcolni, mindennek vége,
A két jó barát eltünt örökre!
Itt a vége ébredj már!
Hisz sebed csak neked fáj!
Mert kik miatt annyit szenvedsz,
Könnyedén átlépnek téged!
Nem érdemlik meg hogy ennyit sírj,
Állj talpra Kedves!
S vidám légy megint!
Mondogatom csak magamnak,
Közben könnyeim potyognak!
Nem tehetek róla, nekem ez jutott
Az új év ezt hozta, s a fájó csillagot!
Kívántam ezerszer,hogy ne történt volna meg,
De sajnos megtörtént s karácsonyra ezt kaptam meg!
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
HIGGYEK, VAGY NE HIGGYEK?.....
Magamban mosolygok, mert azt hittem elhagyott...
Hittem a szép szavaknak, amely elkábított...
Szerelmem véget ért ezt hittem én.....
De jött egy sms válasz kérésre ugyan.....
És most már tudom, hogy minden rendben van.......
Most higgyek? Vagy ne higgyek ?
Jó lenne tudni már, hogy az kit kerestem végre rámtalált...
Nem csak rám talált, de itt áll mellettem,
Megfogja kezem, s többé el nem enged ......
Szeret? Vagy mégsem? Ha én ezt tudhatnám!
Kétségek nem gyötörnének többé már!
Lelkemben ébredni kezd egy kis reménysugár,
Hogy tényleg megérkeztél, s itt maradsz velem már...
2007.02.12.
---------------------------------------------------------------------------------------------
ÓLOMLÁBAKON JÁR AZ IDŐ
Ólomlábakon vánszorog az idő
Nem siet, neki nem sürgős.
Nincs szíve, mely vágyai után rohanna!
Nincs érzés mi hajtaná gyorsabban.
Egymás után szépen lassan ütemesen kattog,
Tik-tak, tik-tak, jár az óra ráérő mutatója.
Indulj óra! Siess már! Mert kedvesem türelmetlen már!
Lódulj gyorsan siess hát, karjaiba vezess már!
Az érzelmek húrjai pendültek szívemben
Érzésem repíti gondolatom,
Mely feléd irányul kedves
Hozzád ér és veled szárnyal
Tavaszi szellő szárnyán, a napsugárral!
Lassan botorkálnak a percek
Melyek hozzád közelebb vezetnek
De fürge gyorsasággal repked
Amikor ott leszek veled,
A gyönyör kapuján át, együtt lépünk az útra,
Arra az útra melyen a szivárvány vezet
S az angyalok harsonája kíséri minden léptünket.
Ólomlábakon vánszorog a mutató útja
Nehezen telik a perc, mely a karodba visz,
Átölellek, nem akarlak engedni soha.
Ha egyszer végre megérkezel!
Ugye mily gyönyörű a költészet
Ha hangjai szívedhez elérnek
Megpendítik húrjait
Az igaz szerelemnek.
2007.02.12.
--------------------------------------------------------------------------------------------
CSODÁLATOS ALKONY
A tenger csillámló víztükrét nézem a lenyugvó nap fényében.
Ezernyi gondolat villan át fejemben.
Feltör a mult sok szép emléke, mely a tenger víztükréhez köt ide.
Eszmebe jutnak a kedves bókok, a sós tenger illata,
A hajnali friss szellő lágy fuvallata.
Mikor két karod lágyan derekamra fontad,
S szerelmes szavaid a fülembe súgtad.
Mikor azt mondtad; - Kedves veled midörökre!
Még nem tudtam hogy számunkra ez idő íly rövid lesz..
Elvett tőlem az élet, másnak adott már,
S nem hoz vissza többé semilyen nyár.
Se nyár, se szerelem, sem a harmatos friss reggel
A tenger hullámai játszanak már veled.
Elmentél, itt hagytál, most követlek talán,
Egyetlen szavadra várok csupán..
Nézem csendben a tengerbe bukó napfény sugarát.
Gondolok a szépre, a jóra, a harmatra, a friss reggeli fuvallatra.
Megérinti arcom simogat átölel, itt vagyok kedvesem
Most már senki sem vesz el!
Megyek csak hívj kedves!
Csak egy szót szólj nekem!
Üzenj a széllel, vagy a napsugárral!
S alá merülök én is veled, az ezüstös holdsugárral.
Csak várom hogy jelezz, s újra velem legyél,
Követlek kedves vakon, bárhová mész!
Szárnyalok veled a vad szelek szárnyán
Táncolok veled a hegyek büszke ormán
Rohanok tovább kéz a kézben veled,
Veled, s a gyors patak vizével
S ha kell alámerülök veled alkonyatkor
A tengerbe, a lebukó nap fényével.
SZERETLEK..
2007.02.15.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NEM ÉRTEM
Hát tényleg nem értem miért csak nekem jutott!
Miért húznak hozzám a sóhajok,
Lelkem miért borús ma megint
Miért történik velem ez megint?!
Mért nem lehetek boldog?
Ne mond hogy keressem, ne mond!!!
Egyszerűen így alakult az élet,
Szomorúságot halmoz nekem értsd meg.
Boldogságot szeretnék én is,
Csókot és ölelést!
De egyenlőre csak a felhők gyűlnek
Csak gyűlnek és nagy vihar készül!!
Játszanak velem az ördögök,
Ördögi táncot járnak velem
Velük eggyütt perdülök én is,
Táncolok a pokol tornácán végig!
2007.02.15.
--------------------------------------------------------------------------------------------
VALENTINNAPI MEGLEPETÉS
Első napi döbbenet egy baráttal kevesebb
Hogy miért? Nem tudom,csak törölt és távozott.
Valentin napi meglepetés! Elment egy barát... Veszteség!
Na de se baj, volt már roszabb, remélem ez sem lesz roszabb
Valentin napra kedvesem, hasonló szépeket kívánok neked!
DE NEM! MÉGSEM,
Most csak a kisördög volt az ki szólt!
Legyen a mai nap mindenkinek, köztük neked is
SZÉP és nagyon JÓ!!
Arcod ragyogjon, mosolyod sose múljon!
Szeressen nagyon kit átölelsz,
Kívánom hogy így legyen,
Találjon meg a szerelem,
Minden napod ilyen legyen !
CSÓK MINDENKINEK!!!!!
2007.02.15.
--------------------------------------------------------------------------------------------
AKARSZ MA EGYÜTT SÍRNI VELEM?
Akarsz ma velem együtt sírni?
Egész éjjel a egy hideg padon ülni?
Bámulni üresen bambán a holdat?
Akarod hogy fáradtan ébredj holnap?
Akarod, hogy könnyeim eláztassák a padot?
Akarod hogy mindketten sírjunk egy nagyot?
Ha ezt akarod veled megyek,
Ez az egyetlen mit most tehetek...
Ugye te nem ezt akarod?
Tehát kedves, ma nem én leszek
Az aki azt mondja neked,
Oly egyedül vagyok....Gyere velem!
Ha mégis ezt szeretnéd felállok és megyek,
Megyek veled, de többé el ne engedj!
2007.02.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NE MENJ, MARAD MÉGJ
Hová szaladsz kedves, ne menj még maradj!
Az idő helyetted is gyors léptekkel rohan!
A madár csicsergése időben jelez,
Itt az idő kedves neked indulnod kell.
A hold ezüstös fénye erdő mélyén dereng,
Mutatja az utat amely hozzám vezet
A csillagok fénye ragyog fent az égen,
Segít a holdanak, hogy utat mutasson néked!
A hold majd féltőn és gondosan vigyáz ránk!
Nem láthaja senki, hogy éjjel itt voltál
Felhőbe burkolja csillogó testét,
Hogy sugarának fénye tompuljon egy kissé!
De addig is kedves, átölel sugara
Arcodra bájos mosolyt is csal néha,
Mosolyod az enyém, mint a tested, s lelked
Megtaláltuk egymást, többé ne engedj el!
2007.02.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
A MÉLYSÉG MELY NEM ENGED EL...
Szívem vérzik egyre jobban,
Mert látom hogy szomorú vagy
Mit tehetnék mond most érted,
Hogy arcod újra lázban égjen?!
Szíved fájdalma enyhüljön
Dobbanása ne gyötörjön,
Érezd a napnak melegét
Mely szüntetné gyötrelmét...
A bánat köve nagyon vonz
Felállni nehéz tudom.....
De próbáld meg állj csak fel!
Segítő kezem nyújtom ha kell!!!
Fodg meg a kezem melyet feléd nyújtok,
Melléd ülök ha te is akarod
A vállamon sírd ki mindazt mi bánt
Csendben fogom kezed, s hallgatlak némán.
Tudd hogy itt vagyok ha kell!
Ha úgy döntesz segítség kell
Elkísérlek bármerre mész
Fogom kezed, nem engedlek el én!!
2007.02.17.
---------------------------------------------------------------------------------------------
ANGYALI ORCÁJÁN.....
Angyali orcáján bánat ült, s az ábrándos arc oly komornak tünt.
Mert ezernyi gondját így palástolta, felszállt a magasba, fel a csillagokba.
Ráült ő egy felhő tetejére, onnan nézte, nézte, fájó messzeséget.
Két szemében könny, a lelkében bánat, de te meg sem nézted, észre sem vetted, hogy kedvesed szíve, egyre csak szenved.
Nem láttál mást, csak ábrándozást, egy halvány mosolyt, s egy tűnődő pillantást.
Nem vetted észre míly magányosan él, szívében bánat keserűség él.
2007.02.19.
---------------------------------------------------------------------------------------------
KI IS VAGYOK ÉN?
Ki is vagyok én?
Egy bolyongó lélek,
Ki ebben a világban
Magányosan élek!
Nem, nem egyedül,
Hanem magányosan,
Mert a szívem, s lelkem
Kalitkában van!
Kitörni nem merek
Mert gonosz a világ!
Viszont úgy érzem
Hogy erőm végére jár.
Megöl engem a vágy,
Mert keresem szüntelen.
A meg nem talált saját énemet
Keresem kutatom, de sehol nem találom.
Ezért van az hogy a homályban várok.
Szeretnék szállni, szabadon repülni,
A szelek szárnyán sebesen tova suhanni.
Próbáld hát ki te is, repülj szélsebesen
Lehet hogy a választ te is ott megleled...
Lelked nem háborog, s látni nem vért kívánsz,
Mikor látod reggel a napnak sugarát,
Mikor éled minden, zsibong a világ
Nem vért akarsz többé, hanem harmóniát
2007.02.19.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MOND KINEK?
Lehet hogy szép, de mond kinek?
Kinek virít a kikelet?
Kinek zöldell a mező, s a rét?
A virágok illatát kinek hozza a szél?
Kinek a szívében él még a remény,
Hogy egykor ezek az érzések nem leszenek még!
Mikor a lélek nem sír többé már
Mikor a fájdalom halkan koppan már tompán.
Mikor az érzések gyötrő kínjai emlékként a multból tódulnak
Mikor számomra a virágok nyílnak, illatoznak?
Mikor a friss patak vize éltetőn hűsíti orcám,
S nem kívánkozom a magány mélységébe tovább!
2007.02.20.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MIKOR LESZ VÉGE MÁR?
Mikor lesz már vége?
Mikor tompul a fájdalom végre?
Mikor lesz hogy nevetve mondom
Nem fáj, többé ha a neved kimondom!
Nem fáj többé a gondolat
A sok érzés, mi bennem van
A hiányod mikor lesz múló állapot?
Mikor azt mondom nem hiányzol többé barátom...
Miért hull még mindig a könnyem?
Miért sír utánad még a lelkem?
Miért nem gyógyít már az idő?
Hisz azt mondtad orvosom ő!
2007.02.21
--------------------------------------------------------------------------------------------
A férfiak is tudnak sírni..
A férfiak is tudnak sírni,
Könnyeiket kimutatni
Fájdalmukat némán türni,
S egy szép napon kirobbanni
Mert ők sem különbek nálunk,
Nekik is fáj a bánat,
S ha magukba fojtják mégis mindazt mi fáj,
Sebzett szívük egy szép napon, már nem bírja tovább...
Nem bírja, és meghasad, szerelmüknek vajh mi marad?
Fájdalom, és a magány, mely követi őket némán
Szemeikből könny fakad, s a sírodat öntözik majd!
Ne fojtsd vissza bánatodat, könnyeidnek utat adj
Nem fog senki sem megszólni,
Ha érzéseid hagyod felszínre törni.
De ha mégis valaki megteszi,
Hidd el azt csak irigységből teszi..
2007.02.22.
--------------------------------------------------------------------------------------------
BESÜT A HOLD A SZOBÁM ABLAKÁN..
Besüt a hold a szobám ablakán,
Szemben állok vele némán
Szeretném a holdat átöleleni
Fénylő testéhez szorosan hozzá simulni
Ölelnélek téged én is
Csak megint lennél velem itt
Két karodban ébrednék
S míly boldog is lennék!
Felnéztem az égre
S egy csillagot vettem észre
Fénylő arcát mutatta felém
Hívogatón csalt kifelé
Mentem hozzá futottam én,
De oly messzire került innét
Nem értem el nyújtózkodtam,
Végül az ablakban ácsorgtam.
Szerettem volna repülni
Veled a csillagok közé merülni
Fel a magas messzeségbe
A fel felhők tetejére.
És tényleg itt van a hold !
Az ablakomban beragyog!
Látom a függönyön keresztül
Ezüstös fénye csillogón át üt.
Mély sóhajom messze száll
A szívemből tört elő némán,
Ha most éreznéd ennek erejét
Két kézzel kapaszkodnál belém.
Némán nézlek Téged....
És én vissza nézek
Szemezünk egymással
Hogy a szíved mélyére lássak.
Most a gondolatok cikáznak,
Fejemben gyorsan szállnak
Vajon mit érzel most kedves?
Mikor szemed szemembe mélyeszted?
Szemeddel simogatod-e arcomat?
Érintenéd- e a számat?
Ölelnél-e lágyan?
Ajkad ajkamhoz érne,
S egy forró csókkal összeérne!
Szeretet és a vágy sugárzik Belőled!!!
Szivesen ott lennék most veled édes!
Hogy karodban ébredjek reggel!
De nem sokat aludnál éjjel,
Mégis friss lennél melletttem
Vajon gondolsz-e rá
Milyen jó lesz nemsoká már
Tolnám előre a napot, a percet a pillanatot
Tekerném előre , az órát
Hogy mimarabb elérjen tehozzád.
Amikor a hold bekukkant szobád ablakán
S az ezüstös sugarát hinti rád,
Arcod simogatja lágyan
Érezd kedves hogy ott vagyok
Ott vagyok melletted az ágyban!
Fejem párnádra hajtom,
Arcom arcodhoz ér
Csókjaimmal halmozlak kedves
S a sóhajom a szívedhez ér!
Két karommal átölellek,
Az öledbe búvok kedves,
Összefonódik testünk lelkünk,
S mámorban úszunk együtt....
2007.02.22.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MOST MÉG FIATAL VAGY...
Most még fiatal vagy lángol a szíved,
De ki tudja mi lesz ha tüzed fénye ernyed
Mikor nem hevíti szívedet buján a vágy
Mikor már csupán, már csak szeretetre vágysz!
Most még fiatal vagy és életvidám,
De sírni fogsz te is egy magányos éjszakán.
A szemed égni fog, s a szíved fájni, némán
S akkor megtudod mi az:
HIÁBA VÁRNI RÁM!
2007.02.24.
---------------------------------------------------------------------------------------------
HIÁBA A FAGY A SZÉL
Hiába a fagy, a szél,
Testem most is tűzben ég.
Fújhat sarki szél ezerrel
Mégsem fázom látod kedves?!
A vágy mi engem éltet édes,
Megóv széltől fagytól télen.
Mi bensőmet melengeti,
A külsőmet megszépíti.
S ennek neve szerelem,
Mely ott tombol a szívemben
Elkergeti a zord fagyot,
Felolvasztja a jégcsapot.
2007.02.24.
---------------------------------------------------------------------------------------------
PRÓZA RÍMEKBE SZEDVE
SZIA!
Mindjárt kapod a válaszom,
Csak egy cseppet összehozom
Mert tudd meg hogy hercegre vágyom,
Na nem fehér paripán, jó lesz ha gyalog jár.
Az se baj ha néha fut , így lesz sprotos a fiú.
2007.02.26.
---------------------------------------------------------------------------------------------
ÁLMOM VALÓRA VÁLNA?
Álmom valóra válna még ma?
El sem merem hinni néha!
Ébren vagyok vagy álmodom
Mond mégegyszer hogy itt vagyok!!
Itt vagyok a valóságban
Nem pedig a félhomályban
Álomvilágban élek most én!
Mert szívem minderre nyitott rég!
Csak vártam a pillanatot,
Azt amely így magával ragadott
Esztelen vihar támadt most bennem
Mert lelkem hirtelen ébredni kezd.
Megtalálom-e a párom?
Azt kit oly régóta várok
Kinek lelkem megnyílik tán,
S az érzéseim szabadon repülnek mint egy kismadár!
2007.02.26.
---------------------------------------------------------------------------------------------
HERCEGEM
Itt vagyok, kék a szemem, és ragyogok
Jókedvem a csillagokban, szárnyal szabadon
Keresem a kedvesem, kinek szíve csupa tűz
Tettre kész és maga mellől el nem űz........
Álmaimban nála jártam gyakran rég,
Minden éjjel az ölében háltam, én
Tűzben éget testünk a vágytól,
Mikor ajkunk összeért.
S rám emelte kristálytiszta tekintetét.
Varázslatos álmomban lebegtünk a habokban
Szelek szárnyán tova szálltunk
Egyesült a testünk, s a vágyunk.
Addig keresem kutatom,
Míg álmaim valóra váltom,
Megtalálom, mert őt keresem,
Őt akarom, kell nekem!!
2007.02.26.
---------------------------------------------------------------------------------------------
FIGYELJ KEDVES..
Kedves tudnod kell valamit!
Nem merem, de mondanom kell
Szavaid nagyon tetszenek,
Szívet, lelket melengetnek.
Nem vagyok én poéta,
Költői vénám sem volt soha
Érzéseimet kitárom,
Neked halkan meg is súgom.
Segítséget kell hogy hívjak
Hogy érzéseim sorba rakjam
Rímeket faragjak belőle
Hogy tetszen annak kinek kéne.
Nem egyedül írom e sorokat
De érzéseim benne vannak
Krisztálytisztán és csillogón
Igaz gyöngyszemként ragyogok.
2007.02.26
--------------------------------------------------------------------------------------------
ÉN EZENNEL KISZÁLLOK...
Úgy gondolom hogy most én ebből kiszállok
Hagyom hogy szívetek egymásra találjon.
Találjátok meg mindazt mit kerestek
Szárnyaljon szívetek a boldogság felé sebesen......
Ragyogjatok ketten, mint csillagok az égen
Fényetekkel jelezzétek, ha végre révbe értek
Csillogjon a fénye messze a kékségben
Hogy a reménytvesztett szív végre megpihenjen...
puszi nektek
Anikó
2007.02.26.
--------------------------------------------------------------------------------------------
A CSÓKOD ÍZE...
A szobád ablakán, halkan beosont egy fénysugár
Hogy csókot lopjon ajkadról, s elhozza ide hozzám.
Végig simogatta arcod, néha néha meg megállt
Pajkosan megízlelte, és elsuhant gyorsan hozzám.
Csókod ízét magába zárta
Tova röppent nesztelen
Megkeresett, most rámtalált ,
S az ajkamon van, itt pihen.
Hozta nekem csókod ízét
Szellő szárnyán érkezett
Hogy ne feledjem milyen is,
Mikor ajkam ajkadon pihen.
Érezzem a távolból is
Hogy velem vagy kedvesem.
Minden percben öleljelek
S a csókojaiddal ébredjek.
2007.02.27.
--------------------------------------------------------------------------------------------
HOL VAGY HÁT BARÁTOM?
Zúgó tenger sodrásában hánykolódom messze
Eltüntél a habokban hiába kereslek hasztalan egyre.
Alámerültem százszor, ezerszer, újra és újra!
A végkimerülésig alábuktam, a tajtékzó habokba!
Kerestem kutattam, de minden hiába
Testedet elnyelte végleg, s magába zárta..
Néha felbukkantam, reménykedtem!; - hátha!.....,
De drága testednek nyomát sem sem találtam!
Elnyelt mindörökre! Csak magának akart!
Nekem már csupán, csak fájó emlék maradsz!...
Merre vitt! Ó mond?! Merre?! A tengernek árja?
Nem lehet hozzám a sors mindig íly mostoha!
Érzem hozzám a sors egyre kegyetlenebb
Nyomaidat keresem, de sehol nem lelem!..
Mióta eltüntél oly sokat gondolok rád!
Hol vagy most barátom! Vajon most merre jársz ?
2007.02.28.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Boldog voltam egész nap...
Boldog voltam egész nap,
Rám sütött a meleg nap
Melengette a lelkemet
Éreztem ma másképp lesz.
De jött az este, s komor lett,
Hangulatom zordabb lett.
Most már nem szárnyalok oly nagyon
Mert lendületem alább hagyott..
De lelkem holnap újra szárnyal
Az első fénylő napsugárral
Mert tudom hogy itt leszel velem
Megint öledbe hajtom fejem.
S ha nem hát akkor sincs nagy baj
Majd jő mindig egy másik nap
Felkel újra és újra a hold
A nap fürge táncot rop.
Minden egyes nappal végre
Közelebb kerülök hozzád végre.
Táncot jár a napsugár
A szél fürgén tovaszáll.
Repíti a falevelet,
Suhanok a széllel veled
Rohanok a friss patakkal
Táncolok a madarakkal.
Énekelek a cinkével
Szárnyra kelek a fecskékkel
Hallgatom az erdő neszét
Élvezem a rét életét...
2007.02.28.
--------------------------------------------------------------------------------------------
BELESZERETTEM, DE NEM ÉRDEMELT MEG........
Beleszerettem egy lányba,
Gyönyörű volt, s oly csodás!
A szívemet kitártam néki,
De ő könnyedén odébb állt!
Harcoltam érte, követtem, lábnyomát
Hagytam veszni érte minden barátot, és mindenki mást..
Hagytam, mert éreztem, hogy lénye megfogott.
Lehoztam volna néki az égről a csillagot.
Megfogott a mosolya, a tündéri lénye
Gyöngyöző kacaja, s szikrázó elméje.
A napfényben pompázó hajkoronája,
Mely bájos arcát keretbe foglalta.
Játszott velem csak! Buján kacérkodott!
Ó én balga! Nem vettem észre! Csak mikor elhagyott!!
Keserűség tombol szívemben lelkemben,
Megcsaltak elhagytak!!!
S ezt nem érdemeltem meg!!!
Most a világ keserű nékem, s oly sötét minden
Minden dühömet most a világra hintem!
Kap belőle bőven mindenki azt hiszem..
De csak keserűség az mi feltör most belőlem!
Szívemet gyötri kínozza a vágy!!
Mert még most is SZERETLEK!!
Szívemből igazán!!!
SZERETLEK! FÁJ! Fáj hogy elhagytál,
Szívem vérzik, s könnyeim potyognak némán...
(Ez a vers Robi barátom érzéseiről szól, hogy miért olyan szomorú, és ellenséges ma, a női nemmel szemmeben../értehető/)
2007.03.01.
--------------------------------------------------------------------------------------------
BOLGOGAN TÁNCOLOK
Boldogan táncolok a szélben,
Repülök könnyedén a pillékkel.
Lelkem szárnyal szelek szárnyán,
S megpihenek a szivárvány hátán.
Csillagokkal szédületes pörgésbe kezdek,
Az éj kék tengerében szabadon lebegek.
Felpörgetem a bolygók mozgását,
S körülöttük a csillagok nászát.
Kiválasztom azt az egy csillagot,
Mely a ködfüggöny fátylán is fényével átragyog.
Ragyog a fényével, s mutatja az utat
Azt az utat mely hozzám irányt mutat.
Elvezet hozzám tégedet,
S fényével mutatja az utat neked.....
Hogy el ne tévedj kedvesem
Mert szüntelen várom a jöttödet.
2007.03.01.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MINDEN PERCBEN VÁROM.......
Minden percben várom, hogy hívjon a kedvesem
Mikor hív, boldog akarok lenni, csak vele!
Csak reá figyelni, hallani selymes hangját,
Mely a távolból is lágyan simogatón hat rám.
Átölel gyengéden, s két karjában tart.
Vágyakozó sóhaj mely elhagyja ajkamat.
Várom azt a pillanatot, mely magával ragad.
Mikor a világ zsongása, halk zümmögés csak.
Egy csendes kis sziget magánya, mely nyugtatná lelkemet,
Kék lagúna csobogása, visszaadná életem..
A napfény játékos tánca, a friss harmat koppanása
A virágok nyilása, s a halak fickándozása.
Elragad, elvisz innen a távoli magányba,
A távoli magány álomvilágba.
Hol álmodom róla csukott szemmel csendesen
Álmodom, hogy szép az élet, oly szép de csak vele.
S fülemben dallamos mézédes hangja cseng
Csak ez mit most hallok, s a külvilág künn rekedt...
2007.03.04.
---------------------------------------------------------------------------------------------
MIÉRT VAN AZ HOGY........
Mond miért van az, hogy az emberek nem értik a szépet
Miért történik, hogy minden ami szép, egyben az a végzet?
Miért kell mások érzéseit két lábbal sárba tiporni?
És mond barátom, miért kell mindenkor támadni?
Miért kell hogy mindig jelen legyen az átok?
Miért kell hogy könnycsepp csorduljon orcánkon?
Miért van az hogy az mindig álnokság győz?
S aki csak szeretni akar, az mind sírva nyög.
Mert tényleg csak azok maradnak talpon, emelt fővel,
Kik nem néznek senkit, sem istent, sem embert?
Belegázolnak, s vájkálnak mindenki lelkébe,
S közben az ő szívük kívül, belül üres, és kérges!
Vastag kéreggel vonják be érzéseiket,
Mert tudom hogy ez csak így lehet!
Különben mit érne az élet, s a lét,
Ha ármány váltaná fel a szerelem hevét!
Ha az ezernyi tiszta érzés mind sárrá, s posvánnyá válna!
Őszinte érzelmek helyett álnokság lenne az, mi dominálna!
Ha a szerelem nevében ott lenne a kétely!
Mely megmérgezné mind a tiszta szívet.
Hát azt hiszem hogy a vég lenne ez!
S ha egyszer mind kiderülne ez,
Most lehet nagyokat nevetni!
De hidd el nem lenne miért élni!!!
Gyülölködni minek, hisz oly kevés a jó
Mond nekem gorsan, hogy ez mire jó!
Szívedből miért zárod ki azt a kevéske jót?
Ha gyűlölsz attól te sem leszel jobb.
2007.03.04.
---------------------------------------------------------------------------------------------
CSAK ÁLLOK NÉMÁN........
Csak állok némán, s hallgatom az ég zengését,
Figyelem messziről a tomboló vihar szépségét
Az égen a cikázó villámok fényét,
S a mennyből lesújtó harag dörgését..
Nyűszít a kutya odakünn a kertben,
Mert szörnyen fél, s egyre jönne bentebb.
Hátrálok szép lassan, mert közeleg felém,
S érzem a vihar hatalmas erejét!
Lenyűgöz a látvány hatalma, szépsége,
És tiszteletet ébreszt pusztító ereje.
Félve húzódszkodom a sarokba remegve,
Testem összegörnyed, csak hallgatok merengve....
Ölemben kuporog a hűséges eb,
Mert kint hagyni nem volt lelkierőm nekem..
Reszketve simulunk egymáshoz ketten,
Mert mindketten félünk ezt most beismerem.
Tombol a természet, sírnak a fák,
Könnyeim peregnek hangtalanul némán..
Ezernyi fájdalom az, melyet átél a természet,
Lezúdúló eső áztatja a szikkadt földeket.
Hogy új élet fakadjon, kihalt fűszál helyett,
Hogy elmossa végleg a haldokló perceket....
Hogy ne könnyezzen tovább kinek fáj nagyon,
Hogy távozzon a bánat, én ezt akarom....
2007.03.04.
-------------------------------------------------------------------------------------------- CSILLAGOK
Nézem az üres messzeséget,
Keresem a csillagot,
Azt az egy fénylő kis csillagot,
Mely a távoli messzeségből is,
Fényével csak nekem ragyog.......
Mely a jéghegy csúcsán szikrázik,
Mégsem tesz kárt benne,
Mert a szeretet fényével melengeti egyre!
A távolban a két sugár egymást érintette,
A szeretet fényét egyre csak keresve.
Így talált egymásra a két fénysugár végre
A tündöklő kékség óceánjában, egymást keresve......
A szeretet, s a remény mely soha el nem hagyhat,
Mert ha a remény oda, a szeretet is meghal...
Őrizd hát a lángot, mely alig pislákol,
Tápláld hát a tüzét, addig amig tudod.
Amig a remény, s a szeretet megvan benned,
Meglásd a te reménysugarad is célba ér egyszer...
2007.03.06.
-------------------------------------------------------------------------------------------- Merre kószálsz az éjben......
Mond kedves merre kószáltál az éj viharában?
Nyomodat nem leltem hiába kutattam.
Lenge esti szellő simogatta orcám,
Lágyan átölelt, itt volt velem némán.
Te nem voltál velem, sóhajom feléd szállt,
Fel hozzád, fel a csillagokba,
Hátha meghallod talán sóhajomat néha!
Mert tudd kedves annyira hiányzol!
Nincs is arra talán szó!
Szó mellyel ez az érzés most leírható!
A perzselő naptól szikkadt föld
Nem szomjazta oly nagyon az éltető zivatart.
Mint elmúlt éjjel vágytam édes csókjaidat.
Napraforgónak sosem kellett ennyire a napsütés,
Mint lelkemnek egy kis becézgetés......
De nem voltál sehol, maradt csak az álom,
Az álom, és az a csodás andalító mámor.
Melyben érzem, hogy rögtön olvadok,
Olvadok, mert lélekben most is veled vagyok.
2007.03.07.
--------------------------------------------------------------------------------------------
NE LÉGY MAGÁNYOS ITT VAGYOK VELED...
Kedves barátom szeme a távolba mereng
Szíve, és lelke keserűséggel tele!
Állj fel kedves indulj felém kérlek
Ne hagy hogy magányod messzire vigyen..
Süt a nap és kék az ég!
A nap sugarát hinti szét!
Megkeres hidd el tégedet,
Nem hagyja hogy szíved jéghideg legyen...
2007.03.07.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Mese!!!!!!!
Ez annyira szép és annyira fáj....
Hogy ott állok melletted hangtalanul, némán
Átérzem mindazt mi szívedben fáj nagyon
S ha ze neked könnyebb én is veleg zokogok..
De elmúlik minden, mi egykor oly nagy bánatot hozott
Nem marad utána csak egy mély űr ott..
Mert nyomtalan soha nem lesz te is tudod
Bánatod nem múlik, csak kissé enyhülni fog...
-------------------------------------------------------------------------------------------
(Tényleg magával ragadott az a rettenetes sok érzelem ami ebben a versben van..)
-------------------------------------------------------------
előzmény: [a]http://love.hu/forum.php?act=topic&topicid=1363&p=0#377[text]http://love.hu/forum.php?act=topic&topicid=1363&p=0#377[/a]
-------------------------------------------------------------
Mese23 · Válasz erre ma 09:49 · (373)
Hazug boldogság
Hamis illúzió volt a szerelmünk csupán,
S én elhittem mindent, ostobán, bután.
Te negszabadultál e szenvedélytől, tudom,
Nekem mégis ez maradt kínzó démonom.
Mondd, mért van, hogy benned múlnak az emlékek,
S az én szívemben a vágy, még pusztító méreg?
Mondd, nekem meddig kell szenvednem?
Hisz egy bűnöm van csak: Őrülten szerettem!
Mondd, mért porladt hamuvá a régi ígéret?
S az érzés, mi oly hatalmas, hogy érhetett véget?
Mondd, hová tűnt szebedből a fény,
Mi ragyogott, ha rámnéztél annak idején?
Annyi kérdés, mire nem lelhetek választ,
Hisz kártyalapokból építettem várat.
Nem kellett vihar, hogy mindent elsöpörjön,
Egy lágy fuvallatt elég volt, hogy szívem összetörjön!
S most hiába peregnek szememből a könnyek,
A lidérces árnyak, szép lassan megölnek!
Hiába száll tova, sóhajom a széllel,
Hiába remélem, hogy nem végleg mentél el!
Mert érzem, hogy csókom, már nem ég ajkadon,
A lánc, mi összeköt, elszakadt, tudom!
Felszállt a köd, szertefoszlott minden,
S én szüntelenül a fényképedet nézem.
Zokogva bámulom, hogy átölelt karod,
Hogy eltűnjön mindez, Te szótlanul hagyod!
De én rólad álmodom, még minden éjelen,
E hazug boldogság lett a végzetem!
2007.03.07.
--------------------------------------------------------------------------------------------
nagyon szép, és nagyon fáj....
--------------------------------------------------------------------------------------------
Szia
Nem tüntem el itt vagyok,
A távolból is ragyogok,
Ragyogok mert boldog vagyok..
Minden percben rám mosolyog!
Boldog mert rám nevet
Szemével becézget
Lágyan érinti arcom két keze
Boldog vagyok, mert ott lehetek vele....
Élvezzük a lopott percet,
Melyet az élet megenged
Azt a titkos pillanatot
Mikor két karja lágyan átfog.
2007.03.03.
--------------------------------------------------------------------------------------------
HA VELE VAGYOK....
Ha vele vagyok...táncolok
Ha látom,.......boldog vagyok
Két karjában álmodok
Ébredni sosem akarok...
És miénk a föld és az ég,
És minden mi benne szép....
A hold simogató ezüstös fénye
A csillagok szikrázó élénksége
A patak zúgása, a halak finkándozása
A rétek illata, a pillangók tánca
A felhők vonulása az esőcsepp koppanása
A szelek körfögása, a hegycsúcsok magassága.
A vihar tombolása, a villámok cikázása
A lavina omlása, a láva folyása
Az ég zengése, és a természet vitustánca
Ebbe ez mind bele fér oly boldog vagyok vele én........
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
ÁLMODOM HOGY ITT VAGY VELEM
Álmodom hogy itt vagy velem
Álmodom hogy fogod kezem
Álmodok néha ébren veled
Itt vagyok hát el ne engedj........
Ha álom, ébredni nem akarok
Ha valóság, hát ébren álmodni akarok
Mert a boldogságot átélni csudajó
S ha csalóka álom csupán, akkor is álmodni jó......
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Therese;
Egy magányos kavics.....
Egy magányos kavics hever a parton
Olyan, mint egy kitépett húr a lanton
Távol van a simogató hullámoktól
Messze az oly édes álmoktól
Kezembe veszem, ujjaim összezárják
Nem ismeri a kék mélységet
Csak a belsejében bujkáló kétséget
Éjszaka alámerül a habokba
Nappal ráébred, hogy csak álmodta
Felemelem, és a folyóba dobom
Folytathatom?..............................
Mikor ráesik a napnak sugara
Fényével a kis kavicsot körbefogja
Egész nap szikrázik a homokban
Míg álmodik hogy majd talán holnap...
Várja az enyhet adó hűs szellőt
S reménykedik talán az eső is eljő.
Álmai végre valóra válnak
Eléri mindazt mire vágyhat.
Alkonyatkor a nap pihenni tér,
A kis kavics is észhez tér némiképp
Lesi magányosan a holdat, a csillagot, s remél,
Reménykedik, hogy a vízhez talán ma elér...
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Akiért elhagytál.......
Egész nap bolyongtam oly izgatott voltam,
Nem tudtam hogy miért, csak az hogy félek.
Féltem az estét, azt a pillanatot, mikor szádat nyitod
És mondod nekem, kedvesem itt a vég!
Elhagylak téged egy másikért...
És eljöt az a perc is mit annyira féltem
Tenni ellene semmit sem tehettem
Mit rontottam én el? Tán sosem tudom meg...
Mélységes bánat járja át szívemet....
Figyeltelek sokszor, mikor jösz, mikor mész,
Mikor mondod végre kedves ebből elég!
Hazugság járta át egész életünket
S én becsuktam szemem hogy ne lássam mindezt.
Nem kérdezem kiért? Csak azt hogy MIÉRT?
Miért is reméltem hogy el sosem mégy?
De ha boldogságot más karjában látod,
Akkor menj hát, lés égy boldog barátom.
folyt köv. lehet hogy még ma........
--------------------------------------------------------------------------------------------
Gondolatban mindig veled.....
Gondolatban kedvesem mindig ott vagyok veled,
Láthatatlanul is, de ott vagyok, s fogom a kezed.
Kimondhatatlan szakakkal keresem tekinteted.
Forró csókokkal pecsétlem meg mindazt mit nyújtasz nekem.
Szeretetem összes sugarát küldöm feléd
Átmelegíti tested, s lelked! Érzed-e melegét?
Érzed-e kedves hogy ott vagyok veled?!
Ölellek, csókollak, s köszönöm hogy vagy nekem...
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Ami ki nem mondható
Némán gördülő könnycseppek orcámon
Elment itt hagyott a legkedvesebb barátom
Elment. magamra hagyott,
Nélküle oly magányos vagyok.
De menj, ha úgy érzed hogy menned kell!
Lélekben mindig ott leszek veled ha kell!
Hívj hát bátran barátom, s én ott leszek veled,
Ha kéred feléd nyújtom, s megfogom két kezed.
Gyere vissza hozzánk, mi várunk rád
Ha elég volt a magány,
S ha fájdalmad tovaszállt.
Ne maradj soká, én itt várok rád!
Csak kérlek azt ígérd meg nekem,
Ígérd meg hogy vissza jössz, nem hagysz el végleg.
Üzenj nekem a széllel, a csillagokkal,
Vagy akár a tajtékzó habokkal.
Hogy jól vagy, és gondolsz ránk.
S szíved nem felejtett minket igazán.....
Gondolatban ott vagyunk veled,
Bármi vett is rá hogy innen elmenj....
2007.03.13.
--------------------------------------------------------------------------------------------
A hajnal fénye
A hajnal fénye feldereng
Az ablakomon gyorsan beles
Körbejár a szobám falán
Meg pihen, majd fut tovább.
Fut a szomszéd háztetőre
A sárguló falevélre
A harmatos fűszálra,
S ébredést hint a világra.
Simogatja a fák lombját.
A fészkében pihenő kismadárkát
A bozótban szunnyadó apró lakót,
A szitakötőt, s a pillangót
Jöttével jelzi a reggelt
Int, hogy ébredj, kelned kell!
A madarak is ébredeznek
Csivitelnek itt a reggel, köszöntenek...
Ébredjen hát szunnyadó lényed
Felkelt a nap újra! Érzed?!
Bondtsd hát te is szirmaidat!
Lépj a fényre s mutasd meg azt.
Mutasd meg hogy míly szép vagy,
Szereteted sugárzik majd.
Szikrázik lényed a hajnali fényben
Ki rád tekint mind boldogan ébred.
Kinek mosolyára csak mosoly lehet a válasz
Felhőtlen jókedved nyugalmat áraszt
Melegséggel tölt el minden dobogó szivet,
Mert benned ott él a végtelen szertetet!
2007.03.16.
--------------------------------------------------------------------------------------------
