Portfóliók

Egy gondolat bánt engemet

„Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül”
(Petőfi Sándor)

A szívem harangvirágkivonat egy nagy petricsészében,
- Lelkem helyén fejetlen ampulla van,
Lényem kiborult ágytál egy korház folyosóján,
Elmém nyikorogó járókeret, -
S beteg csontok remegése: az erőm.
S engem nem látogat rokon
S ágyamból nem látom a naplementét
S a csepegés is milyen monoton
S tán megsajnál valaki majd,
Ha körém gyűlnek szelíden a csillagok.