Portfóliók
Baranya ma
http://bama.hu/index.php?apps=cikk&cikk=59525
Lovagok, úrhölgyek, hímvesszejek
(Violator)
Tudta ön, hogy a túl sok szextől romlik az énekkari teljesítmény? És azt, hogy a középkorban kedvelt elfoglaltság volt a költő hímvesszejéhez írt elégia? December ötödikén este a Dantéban az Udvariatlan szerelem című verseskötet bemutatásán mindezzel és még több hasznos ismerettel lettek gazdagabbak a résztvevők.
A középkort nagy átlagban kétféle képen képzeljük el. Vagy földtúró, nyakig sáros parasztokat vizionálunk magunk elé, akik ha épp idejük van rá, és nem égetik fel menet közben a falujukat, szaporodnak, mint az állatok, vagy égbe törő tornyokat, karcsú nemes kisasszonyokat és tiszta szerelmet zengő lovagokat látunk. Semmi sem ennyire egyszerű persze, hiszen már a légies szerelemről elhíresült trubadúrlíra első képviselője, Aquitániai Vilmos is legalább annyira kedvelte és művelte a vaskosabb művészetet, mint az elérhetetlen hölgy utáni sóhajtozást – ráadásul a gyakorlatban sem volt rest kipróbálni költészetének tanait.
Mégis, a középkor költészetének ezen része finoman szólva alul reprezentált, alig tudunk róla valamit. Pontosabban eddig alig tudtunk róla valamit, hiszen a frissiben kiadott Udvariatlan szerelem című kötet úttörő munka Magyarországon, sőt, talán más nyelvterületeken sem akad túl sok párja: a könyv a középkor irodalmának alig ismert, mondhatni elnyomott, elfedett arcát tárja elénk, amiről a későbbi, a felszínen legalábbis illemtudó évszázadok nem beszéltek, és amit úgy kellett/kell újra felfedezni.
Az Udvariatlan szerelem tehát kuriózum, és fogadtatása is igen lelkesnek bizonyult - a pécsi felolvasás már a harmadik állomás volt a kötet bemutató turnéján. A másodikat az indokolta, hogy az elsőre, a Merlin színházba egyszerűen nem fért be a jónép. A pécsi kitérő oka pedig igen egyszerű (már azon kívül, hogy mi miért maradnánk ki a jóból), a kötet fordítói között több pécsi is található, ráadásul a könyvet gondozó Prae is több szálon kötődik a pécsi bölcsészkarhoz.
A lovagiatlan középkori költészet mindenesetre Pécsett is sikert aratott, mintegy negyvenen vettek részt a Dantéban a felolvasáson, ami ugyan töredéke egy Tankcsapda koncert közönségének, de irodalmi esthez képest igen szép eredmény. Külön élmény volt, hogy a fordítók maguk prezentálták az alkotásokat, ráadásul a műfordítás kulisszatitkaiba is bepillanthatunk, hiszen több szöveg különböző, egymástól olykor radikálisan elütő tolmácsolásban hangzott el. A versek hatását külön fokozta, hogy mint kiderült, nem egy fordító színésznek sem lenne utolsó.
Az Udvariatlan szerelem lehetőségeihez képest átfogó képet ad a középkor pajzán költészetéről, kezdve a trubadúr líra sötétebb oldalától a reneszánsz előtt is nagyban virágzó itáliai szabados verselésen át egészen a hidegvérűnek tartott angolok forró hangulatú alkotásaiig. Bónuszként pedig egy igazi filológiai csoda is megtalálható a kötetben, egy iszlám vándor gyűjtése, aki már Balassi Bálint előtt használta a balassi-strófát. A híres keinstadti egyetemről indult felfedezés remélhetőleg megkapja majd az őt megérdemlő helyet.
A középkor embere talán még nálunk is találékonyabb volt a kötet tanúsága szerint, rengeteg módon és megközelítésben volt képes szólni a szexről és szerelemről, legyen szó a legszókimondóbb, faszokat, pinákat felvonultató költeményről, a ravasz allegóriákon át a célig hatoló műalkotásról, avagy az öregkori hímvessző panaszain keresztül az elmúlást sajátos módon megragadó elégiáról.
A bő egyórás felolvasás után a felcsigázott közönségnek lehetősége nyílt a kötet megvásárlására és pár érdekes részlet megbeszélésére a fordítókkal. A mikulás előtti estét máshol töltők sem maradtak le azonban minden jóról, hiszen a Prae weblapján ([a]http://prae.hu)[text]http://prae.hu)[/a] is megvásárolhatjuk a könyvet, amelynél jobb ajándék nem kell a fa alá.
A végén nem marad más, mint együtt felkiáltani Aquitániai Vilmossal: Haljon könnyű halált minden pinaőr!
Lovagok, úrhölgyek, hímvesszejek
(Violator)
Tudta ön, hogy a túl sok szextől romlik az énekkari teljesítmény? És azt, hogy a középkorban kedvelt elfoglaltság volt a költő hímvesszejéhez írt elégia? December ötödikén este a Dantéban az Udvariatlan szerelem című verseskötet bemutatásán mindezzel és még több hasznos ismerettel lettek gazdagabbak a résztvevők.
A középkort nagy átlagban kétféle képen képzeljük el. Vagy földtúró, nyakig sáros parasztokat vizionálunk magunk elé, akik ha épp idejük van rá, és nem égetik fel menet közben a falujukat, szaporodnak, mint az állatok, vagy égbe törő tornyokat, karcsú nemes kisasszonyokat és tiszta szerelmet zengő lovagokat látunk. Semmi sem ennyire egyszerű persze, hiszen már a légies szerelemről elhíresült trubadúrlíra első képviselője, Aquitániai Vilmos is legalább annyira kedvelte és művelte a vaskosabb művészetet, mint az elérhetetlen hölgy utáni sóhajtozást – ráadásul a gyakorlatban sem volt rest kipróbálni költészetének tanait.
Mégis, a középkor költészetének ezen része finoman szólva alul reprezentált, alig tudunk róla valamit. Pontosabban eddig alig tudtunk róla valamit, hiszen a frissiben kiadott Udvariatlan szerelem című kötet úttörő munka Magyarországon, sőt, talán más nyelvterületeken sem akad túl sok párja: a könyv a középkor irodalmának alig ismert, mondhatni elnyomott, elfedett arcát tárja elénk, amiről a későbbi, a felszínen legalábbis illemtudó évszázadok nem beszéltek, és amit úgy kellett/kell újra felfedezni.
Az Udvariatlan szerelem tehát kuriózum, és fogadtatása is igen lelkesnek bizonyult - a pécsi felolvasás már a harmadik állomás volt a kötet bemutató turnéján. A másodikat az indokolta, hogy az elsőre, a Merlin színházba egyszerűen nem fért be a jónép. A pécsi kitérő oka pedig igen egyszerű (már azon kívül, hogy mi miért maradnánk ki a jóból), a kötet fordítói között több pécsi is található, ráadásul a könyvet gondozó Prae is több szálon kötődik a pécsi bölcsészkarhoz.
A lovagiatlan középkori költészet mindenesetre Pécsett is sikert aratott, mintegy negyvenen vettek részt a Dantéban a felolvasáson, ami ugyan töredéke egy Tankcsapda koncert közönségének, de irodalmi esthez képest igen szép eredmény. Külön élmény volt, hogy a fordítók maguk prezentálták az alkotásokat, ráadásul a műfordítás kulisszatitkaiba is bepillanthatunk, hiszen több szöveg különböző, egymástól olykor radikálisan elütő tolmácsolásban hangzott el. A versek hatását külön fokozta, hogy mint kiderült, nem egy fordító színésznek sem lenne utolsó.
Az Udvariatlan szerelem lehetőségeihez képest átfogó képet ad a középkor pajzán költészetéről, kezdve a trubadúr líra sötétebb oldalától a reneszánsz előtt is nagyban virágzó itáliai szabados verselésen át egészen a hidegvérűnek tartott angolok forró hangulatú alkotásaiig. Bónuszként pedig egy igazi filológiai csoda is megtalálható a kötetben, egy iszlám vándor gyűjtése, aki már Balassi Bálint előtt használta a balassi-strófát. A híres keinstadti egyetemről indult felfedezés remélhetőleg megkapja majd az őt megérdemlő helyet.
A középkor embere talán még nálunk is találékonyabb volt a kötet tanúsága szerint, rengeteg módon és megközelítésben volt képes szólni a szexről és szerelemről, legyen szó a legszókimondóbb, faszokat, pinákat felvonultató költeményről, a ravasz allegóriákon át a célig hatoló műalkotásról, avagy az öregkori hímvessző panaszain keresztül az elmúlást sajátos módon megragadó elégiáról.
A bő egyórás felolvasás után a felcsigázott közönségnek lehetősége nyílt a kötet megvásárlására és pár érdekes részlet megbeszélésére a fordítókkal. A mikulás előtti estét máshol töltők sem maradtak le azonban minden jóról, hiszen a Prae weblapján ([a]http://prae.hu)[text]http://prae.hu)[/a] is megvásárolhatjuk a könyvet, amelynél jobb ajándék nem kell a fa alá.
A végén nem marad más, mint együtt felkiáltani Aquitániai Vilmossal: Haljon könnyű halált minden pinaőr!
