Portfóliók
litera - hír a bemutatóról
Litera
[a]http://www.litera.hu/object.2c18dbc2-cbd5-4249-84ee-1b85db9af487.ivy[text]http://www.litera.hu/object.2c18dbc2-cbd5-4249-84ee-1b85db9af487.ivy[/a]
Udvariatlan szerelem
Obszcén versek antológiája
2006. 11. 13.
Az Udvariatlan szerelem című obszcén középkori antológiát Bánki Éva író, a kötet egyik főszerkesztője mutatja be a ma esti Merlin Színházbeli rendezvényen. A Győrei Zsolt rendezte esten Fekete Linda, Csórics Balázs, Horváth Andor és Kiss Gábor, a Színművészeti Egyetem hallgatói adnak elő az antológia verseiből. Középkori zenével Gergely Veronika, Heresznyei Eszter és Vizsnyiczai Sára bűvöli el a közönséget.
Két éve egyedi vállalkozásra szánták el magukat fiatal műfordítók és szerkesztők: egy mindeddig alig ismert hagyomány, a középkori európai obszcén költészet kikutatását, csokorba szedését. És hogy sikerült a munka? Esterházy Péter jellemzése szerint így: „mi már csak az udvar nélküli udvariatlanságot ismerjük, a zabola nélküli zabolátlanságot; ezek a középkori versek (fiatal emberek friss fordításai) még az igenek és nemek teljességéből szólnak. …öröm, mámor, szívszerelem, selymes völgy, csel és kéj, nyárs és rés, kedv, kecs, báj, csókcsere, susmus, a teljesség igényével, nyelveken át, ciróka és maróka.”
Ahogy Bánki Éva irodalomtörténész/író, a kötet szerkesztője portálunknak elmondta „Az obszcén az „udvari szerelem”, a fin’ amor megjelenésével egy időben kezdődik az első trubadúr, Aquitániai Vilmos költészetében. Vilmos herceg egyszerre írt trágár verseket és a hölgyeknek való alárendelődést hirdető, udvari szellemű költeményeket. A szent és a profán tehát együtt jár, a trubadúrok másolói még csak el sem különítették külön gyűjteményekben a különféle felfogású verseket. A szép szerelemmel, a „szenttel” már korábban megismerkedhettünk a Tavaszidő édessége című kötetben. Az Udvariatlan szerelem című antológiában most a profán oldal mutatkozik be.”
Az antológia provanszál, francia, itáliai, hispán, német, angol és latin versek fordításait gyűjti egybe. A kötet összeállításakor a középkori művek fordításában gyakorlatot szerzett műfordítók (Csehy Zoltán, Havasi Attila, Vaskó Péter, Horváth Viktor stb.) vagy középkori fordításokba most belekóstoló neves fiatal költők (Szálinger Balázs, Térey János, Lackfi János, Tolvaj Zoltán, Kiss Judit Ágnes) mellett helyet kaptak a nagyon fiatalok fordításai is. A különböző nyelvekből született fordításokhoz egy „kitalált” (a fordítások közben megszületett) trubadúr, Al Muhadzser pornográf költeményei csatlakoznak.
„Van-e hagyománya a magyar irodalomban egy ilyen látásmódnak?” – kérdeztük Bánki Évát. „Egyetlen nagy klasszikus költőnkről tudunk, aki pornográf verseket írt: Arany János, ámde (állítólag) ő is elégette a pornográf verseit. De talán mégsem égett el abban a nevezetes tűzben minden. Az a költő, aki Arisztophanész trágárságait fordítgatta, vagy aki nagy hazafi létére − a szabadságharcot egyfajta ellen-kultúraként mutatva be − megírja „48-at” Csóri vajda főszereplésével (Nagyidai cigányok), ez méltán lehet a ma műfordítóinak is példaképe.”
A szerkesztők az ő emlékének ajánlják a bemutatót.
A kötetet összeállította Bánki Éva és Szigeti Csaba. Az antológia nyelvi szerkesztői: Győrei Zsolt, Jeney Zoltán, Katona Tünde, Ladányi-Turóczy Csilla, Sallay Géza, Tombi Beáta.
A 320 oldalas kötetet Gyulai Liviusz grafikái díszítik, kiadja a PRAE.HU Kft.
[a]http://www.litera.hu/object.2c18dbc2-cbd5-4249-84ee-1b85db9af487.ivy[text]http://www.litera.hu/object.2c18dbc2-cbd5-4249-84ee-1b85db9af487.ivy[/a]
Udvariatlan szerelem
Obszcén versek antológiája
2006. 11. 13.
Az Udvariatlan szerelem című obszcén középkori antológiát Bánki Éva író, a kötet egyik főszerkesztője mutatja be a ma esti Merlin Színházbeli rendezvényen. A Győrei Zsolt rendezte esten Fekete Linda, Csórics Balázs, Horváth Andor és Kiss Gábor, a Színművészeti Egyetem hallgatói adnak elő az antológia verseiből. Középkori zenével Gergely Veronika, Heresznyei Eszter és Vizsnyiczai Sára bűvöli el a közönséget.
Két éve egyedi vállalkozásra szánták el magukat fiatal műfordítók és szerkesztők: egy mindeddig alig ismert hagyomány, a középkori európai obszcén költészet kikutatását, csokorba szedését. És hogy sikerült a munka? Esterházy Péter jellemzése szerint így: „mi már csak az udvar nélküli udvariatlanságot ismerjük, a zabola nélküli zabolátlanságot; ezek a középkori versek (fiatal emberek friss fordításai) még az igenek és nemek teljességéből szólnak. …öröm, mámor, szívszerelem, selymes völgy, csel és kéj, nyárs és rés, kedv, kecs, báj, csókcsere, susmus, a teljesség igényével, nyelveken át, ciróka és maróka.”
Ahogy Bánki Éva irodalomtörténész/író, a kötet szerkesztője portálunknak elmondta „Az obszcén az „udvari szerelem”, a fin’ amor megjelenésével egy időben kezdődik az első trubadúr, Aquitániai Vilmos költészetében. Vilmos herceg egyszerre írt trágár verseket és a hölgyeknek való alárendelődést hirdető, udvari szellemű költeményeket. A szent és a profán tehát együtt jár, a trubadúrok másolói még csak el sem különítették külön gyűjteményekben a különféle felfogású verseket. A szép szerelemmel, a „szenttel” már korábban megismerkedhettünk a Tavaszidő édessége című kötetben. Az Udvariatlan szerelem című antológiában most a profán oldal mutatkozik be.”
Az antológia provanszál, francia, itáliai, hispán, német, angol és latin versek fordításait gyűjti egybe. A kötet összeállításakor a középkori művek fordításában gyakorlatot szerzett műfordítók (Csehy Zoltán, Havasi Attila, Vaskó Péter, Horváth Viktor stb.) vagy középkori fordításokba most belekóstoló neves fiatal költők (Szálinger Balázs, Térey János, Lackfi János, Tolvaj Zoltán, Kiss Judit Ágnes) mellett helyet kaptak a nagyon fiatalok fordításai is. A különböző nyelvekből született fordításokhoz egy „kitalált” (a fordítások közben megszületett) trubadúr, Al Muhadzser pornográf költeményei csatlakoznak.
„Van-e hagyománya a magyar irodalomban egy ilyen látásmódnak?” – kérdeztük Bánki Évát. „Egyetlen nagy klasszikus költőnkről tudunk, aki pornográf verseket írt: Arany János, ámde (állítólag) ő is elégette a pornográf verseit. De talán mégsem égett el abban a nevezetes tűzben minden. Az a költő, aki Arisztophanész trágárságait fordítgatta, vagy aki nagy hazafi létére − a szabadságharcot egyfajta ellen-kultúraként mutatva be − megírja „48-at” Csóri vajda főszereplésével (Nagyidai cigányok), ez méltán lehet a ma műfordítóinak is példaképe.”
A szerkesztők az ő emlékének ajánlják a bemutatót.
A kötetet összeállította Bánki Éva és Szigeti Csaba. Az antológia nyelvi szerkesztői: Győrei Zsolt, Jeney Zoltán, Katona Tünde, Ladányi-Turóczy Csilla, Sallay Géza, Tombi Beáta.
A 320 oldalas kötetet Gyulai Liviusz grafikái díszítik, kiadja a PRAE.HU Kft.
