Portfóliók

Elmész? Tényleg?
Pedig jó volt Veled
Átsugdolózni a kormos éjeket,
S hol csak nézni,
Hogy mosolyogsz, hol meg
Letörölni a remegő könnyeket;
A szemedben látni a csillagokat,
S válladon lelni színes álmokat…

Elmész. Tényleg.
A szívem zakatol.
Kimondanám, de most nem megy. Magamtól
- Jobb, ha tudod -
Nem mondom ki soha.
Mert nem boldogságra vagyok alkotva,
Hanem arra, hogy csak nézzem az eget
És zokogva nyögjem, hogy: „nem lehet…”

Mi nem lehet? Azt kérded? Ostoba! -
Szentimentális hős boldog soha.