Portfóliók
Már a pápa is szabadkőműves?
Az utolsó pápa
Ha Isten bankára is részese egy gyilkosságsorozatnak, akkor sejthetjük, hogy nem a magyar Bakócz Tamás pápává választásáról fog szólni ez az egyébként rendkívül izgalmas könyv, noha diakónusokat, pápai konklávékat is bőven találhatunk benne. A Londont, Madridot, Buenos Airest is helyszínként sűrűn szerepeltető szerző mindent megtett, hogy túlszárnyalja Dan Brownt és az igyekezet néhol jól, néhol komikusra sikeredett. Az összeesküvés-elméletre alapozott nemzetközi thriller kódokban, mesterkémekben, ketős ügynökökben, átállt kalandorokban és különböző listákat gyártó szervezetekben bővelkedik. Noha a most divatos eszmetörténeti összesküvésgyártók közt fájdalmas hiányt okoz nekem az abolicionisták és a kreacionisták hiánya. Majdnem minden más viszont van benne bőven megmentendő lány, James Bondra emlékeztető, de néhol olasz nevet választó(Ó, Raffaelló) szigorú-
an titkos ügynök, ki nem keveset tesz azáltal, hogy kiadja a Gárda, az olasz szabadkőműves páholynál is titkosabb, de annál jóval több kreativitást és regularitást felmutató szerkezetet. Dan Brown divatba hozhatta a Vatikánt, mert Monsignore Firenzi, a cselekmény elindítója is a hajnali Szent-Péter bazilika harangszavára indul el végzetes útjára.
Az író számára egy-egy nemzetközi nagyváros is csak colour locale, ami kapcsán még művészetelméletileg is felületes. Hisz noha Bernini Szent Péter terét káprázatosnak mondja, pont azért, mert egyaránt képviseltetik magukat a keresztény és a pogány szimbólumok. Itt a szerző saját szavai következnek: ”a művészek jellemzően nem kötelezik el magukat egy művészeti ágnak, vagy vallásnak, és ezeket a többi ember számára emészthetően is össze tudják házasítani”. Ami pontosan két dolgot jelent, egyfelől az illető nem hallott Dante-ról, aki elkötelezte magát a firenzei guelfek és ghibbelinek között, nem hallott a magyar Balassiról, ki ezekkel a szavakkal halt meg:” Mindenkor Isten katonája voltam”, szóval annak ellenére, hogy a szerző elbliccelhette Ugyanezt az esztétikai bizonytalanságot vélem felfedezni abban a tényben, hogy a szerző az elsinkófálta Dottore Eco művészetelméleti kollokviumait, azért még képes
összeütni egy trendi thrillert. Noha tétovázik, hogy a svájci vatikáni gárda egyenruháját Michalengalo tervezte-e, vagy Raffaello színei hatottak-e rá, azért még ellátja a regényiparos monoton taposómalmát: már a negyedik oldalon megölnek egy papot. Noha a poroltó majd minden esetben fegyvernek látszó és használandó tárgy, az izgalmas menekülés közt Rocha mindig talál egy kis lehetőséget az itáliai várostörténelemre, annak eszmetörténeti hagyatékának bemutatásával együtt-ami egyúttal a szereplők jellemzésének is eszközévé válik:”Hans Roggan őrmester már gyermekkorában is erről a munkáról álmodott. Belépni a svájci gárdába, a pápát szolgálni. Ennek érdekében rendkívül nehéz megmérettetésnek kellett megfelelnie, többek közt fegyelmezett életet kellett élnie, az Úr tanításainak megfelelően. És ne felejtsük el, hogy milyen tulajdonságokkal volt megáldva: azaz svájci volt, agglegény, jó lelki és erkölcsi elvekkel, magasabb volt, mint százhetvenöt centi, tizenkilenc és harminc év közötti. De ami legfontosabb, katolikus.) A legcsendesebb modoromban jegyzem meg, hogy a feltételek egy jelentős hányadát teljesítette volna: Johny Rotten, Rodman , a Féreg, s maga Al Capone is, igaz, ő alacsony volt.) A szerző azonban ezt az egyéni humánstratégiai elképzelést történelmi háttérrel ruházza fel ”II Julius pápa bátor katonáinak hírnevét ő sem csorbíthatta volna. Mindhalálig védte volna a pápáját, bárki legyen is az, ahogyan az a száznyolcvankilenc helvéciai, gárda megalapítói, akik VII. Kelement védték ezer spanyol és germán katonával szemben, Róma kifosztásakor, 1527. május 6-án. Mindössze negyvenketten maradtak életben azok, akik a Hercules Gödli irányítása alatt a Szent Angyal-kastélyba menekítették a pápát, a PaEssetton keresztül. Ez a titkos átjáró még VI. Sándor pápa idejében épült, és a Vatikánt köti össze a kastéllyal. A többiek hősi halált haltak, de az ellenség soraiból közel nyolcszázat megöltek. Hans ezt az örökséget viseli és éli át mindennap, amikor magára ölti egyenruháját. Büszkeséggel telik el lelke minden nap, csak ma nem, mert most az bántja, hogy nem tudott aludni, összeférhetetlen és nem meggyőző okok miatt, már, ha léteznek összeférhetlen és nem meggyőző dolgok a világban. Ezen az éjjelen Hans felel a Vatikán városának biztonságáért. A városvédelmi terv abból áll, hogy őrjáratozni kell néhány kulcsfontosságú helyen, a falakon belül, a legnagyobb jelképességgel bíró és legfontosabb épületek kapujában pedig őrök állnak. XXIII. János pápa eltörölte a gyakorlatot, hogy egész éjjel két őrnek kell vigyáznia a lakosztálya előtt, így a legközelebbi őr a Harmadik Loggia lépcsőjének tetején ül, teljesen szimbolikus helyen, hiszen itt még nappal is alig járnak”
Kérem, az olvasó ne dőljön még hátra, mert jönnek a rossz fiúk, egzotikus tetoválásokkal, a CIA embereivel tartott szoros kapcsolatokkal, bombák repkednek Londonban, ellátogatunk a békésnek látszó madridi Prado-ba. A csehovi dramaturgia szerint falon tartott puska -akarom mondani poroltó -eldördül. A világbékét fenyegetik, a pápa nincs biztonságban, áruló van a titokzatos társaság között, és a helyes újságírólány is levetkőzik egyszer a szállodában. Igaz, törülközőbe csavarva.
Borzongj, izgulj, élvezz. Nyakunkon a világ-összeesküvés, a titkos társaságok, mindenki szabadkőműves, már, aki él, -lehet, hogy a pápa is- mert a halott miniszterelnök már nem. És a folytatás csak most következik
Kerekes Tamás
Miguel Rocha: Az utolsó pápa
[a]http://www.jlx.hu[text]www.jlx.hu[/a]
Ha Isten bankára is részese egy gyilkosságsorozatnak, akkor sejthetjük, hogy nem a magyar Bakócz Tamás pápává választásáról fog szólni ez az egyébként rendkívül izgalmas könyv, noha diakónusokat, pápai konklávékat is bőven találhatunk benne. A Londont, Madridot, Buenos Airest is helyszínként sűrűn szerepeltető szerző mindent megtett, hogy túlszárnyalja Dan Brownt és az igyekezet néhol jól, néhol komikusra sikeredett. Az összeesküvés-elméletre alapozott nemzetközi thriller kódokban, mesterkémekben, ketős ügynökökben, átállt kalandorokban és különböző listákat gyártó szervezetekben bővelkedik. Noha a most divatos eszmetörténeti összesküvésgyártók közt fájdalmas hiányt okoz nekem az abolicionisták és a kreacionisták hiánya. Majdnem minden más viszont van benne bőven megmentendő lány, James Bondra emlékeztető, de néhol olasz nevet választó(Ó, Raffaelló) szigorú-
an titkos ügynök, ki nem keveset tesz azáltal, hogy kiadja a Gárda, az olasz szabadkőműves páholynál is titkosabb, de annál jóval több kreativitást és regularitást felmutató szerkezetet. Dan Brown divatba hozhatta a Vatikánt, mert Monsignore Firenzi, a cselekmény elindítója is a hajnali Szent-Péter bazilika harangszavára indul el végzetes útjára.
Az író számára egy-egy nemzetközi nagyváros is csak colour locale, ami kapcsán még művészetelméletileg is felületes. Hisz noha Bernini Szent Péter terét káprázatosnak mondja, pont azért, mert egyaránt képviseltetik magukat a keresztény és a pogány szimbólumok. Itt a szerző saját szavai következnek: ”a művészek jellemzően nem kötelezik el magukat egy művészeti ágnak, vagy vallásnak, és ezeket a többi ember számára emészthetően is össze tudják házasítani”. Ami pontosan két dolgot jelent, egyfelől az illető nem hallott Dante-ról, aki elkötelezte magát a firenzei guelfek és ghibbelinek között, nem hallott a magyar Balassiról, ki ezekkel a szavakkal halt meg:” Mindenkor Isten katonája voltam”, szóval annak ellenére, hogy a szerző elbliccelhette Ugyanezt az esztétikai bizonytalanságot vélem felfedezni abban a tényben, hogy a szerző az elsinkófálta Dottore Eco művészetelméleti kollokviumait, azért még képes
összeütni egy trendi thrillert. Noha tétovázik, hogy a svájci vatikáni gárda egyenruháját Michalengalo tervezte-e, vagy Raffaello színei hatottak-e rá, azért még ellátja a regényiparos monoton taposómalmát: már a negyedik oldalon megölnek egy papot. Noha a poroltó majd minden esetben fegyvernek látszó és használandó tárgy, az izgalmas menekülés közt Rocha mindig talál egy kis lehetőséget az itáliai várostörténelemre, annak eszmetörténeti hagyatékának bemutatásával együtt-ami egyúttal a szereplők jellemzésének is eszközévé válik:”Hans Roggan őrmester már gyermekkorában is erről a munkáról álmodott. Belépni a svájci gárdába, a pápát szolgálni. Ennek érdekében rendkívül nehéz megmérettetésnek kellett megfelelnie, többek közt fegyelmezett életet kellett élnie, az Úr tanításainak megfelelően. És ne felejtsük el, hogy milyen tulajdonságokkal volt megáldva: azaz svájci volt, agglegény, jó lelki és erkölcsi elvekkel, magasabb volt, mint százhetvenöt centi, tizenkilenc és harminc év közötti. De ami legfontosabb, katolikus.) A legcsendesebb modoromban jegyzem meg, hogy a feltételek egy jelentős hányadát teljesítette volna: Johny Rotten, Rodman , a Féreg, s maga Al Capone is, igaz, ő alacsony volt.) A szerző azonban ezt az egyéni humánstratégiai elképzelést történelmi háttérrel ruházza fel ”II Julius pápa bátor katonáinak hírnevét ő sem csorbíthatta volna. Mindhalálig védte volna a pápáját, bárki legyen is az, ahogyan az a száznyolcvankilenc helvéciai, gárda megalapítói, akik VII. Kelement védték ezer spanyol és germán katonával szemben, Róma kifosztásakor, 1527. május 6-án. Mindössze negyvenketten maradtak életben azok, akik a Hercules Gödli irányítása alatt a Szent Angyal-kastélyba menekítették a pápát, a PaEssetton keresztül. Ez a titkos átjáró még VI. Sándor pápa idejében épült, és a Vatikánt köti össze a kastéllyal. A többiek hősi halált haltak, de az ellenség soraiból közel nyolcszázat megöltek. Hans ezt az örökséget viseli és éli át mindennap, amikor magára ölti egyenruháját. Büszkeséggel telik el lelke minden nap, csak ma nem, mert most az bántja, hogy nem tudott aludni, összeférhetetlen és nem meggyőző okok miatt, már, ha léteznek összeférhetlen és nem meggyőző dolgok a világban. Ezen az éjjelen Hans felel a Vatikán városának biztonságáért. A városvédelmi terv abból áll, hogy őrjáratozni kell néhány kulcsfontosságú helyen, a falakon belül, a legnagyobb jelképességgel bíró és legfontosabb épületek kapujában pedig őrök állnak. XXIII. János pápa eltörölte a gyakorlatot, hogy egész éjjel két őrnek kell vigyáznia a lakosztálya előtt, így a legközelebbi őr a Harmadik Loggia lépcsőjének tetején ül, teljesen szimbolikus helyen, hiszen itt még nappal is alig járnak”
Kérem, az olvasó ne dőljön még hátra, mert jönnek a rossz fiúk, egzotikus tetoválásokkal, a CIA embereivel tartott szoros kapcsolatokkal, bombák repkednek Londonban, ellátogatunk a békésnek látszó madridi Prado-ba. A csehovi dramaturgia szerint falon tartott puska -akarom mondani poroltó -eldördül. A világbékét fenyegetik, a pápa nincs biztonságban, áruló van a titokzatos társaság között, és a helyes újságírólány is levetkőzik egyszer a szállodában. Igaz, törülközőbe csavarva.
Borzongj, izgulj, élvezz. Nyakunkon a világ-összeesküvés, a titkos társaságok, mindenki szabadkőműves, már, aki él, -lehet, hogy a pápa is- mert a halott miniszterelnök már nem. És a folytatás csak most következik
Kerekes Tamás
Miguel Rocha: Az utolsó pápa
[a]http://www.jlx.hu[text]www.jlx.hu[/a]
