Portfóliók

Látom, hogy látod, amit én látok

Belépek. Te ott ülsz. Mélán.
Elveszem, amit el kell vennem.
Rám nézel; kaján mosolyod
Elárulja csontos lelkedet.
Halott vagy! Oh, mond, igen
Az vagy, halott. Nem más…

Most rágom körmeimet,
Látom vágyad netovábbját
Most újabb negédes mosoly
Hagyja el a szádat, de nem fogsz
Ki rajtam…

Megélem, mit meg kell élnem
Túl leszek rajta, bárhogyan
Is sikerül. Nem akadályozhatsz
Meg engemet célom elérésében
Véged lesz, mi után én is végeztem…
S majd én mosolygok te rád
Vicsorítva, mint aki tébolyult,
Kinek vén esze lelkedig húsod
Legaljáig elér és ott végez veled…

2006. június



..Itt…

Itt ülök a hőség
Őrjít, a fény
Lelkembe sugározza égető
pillantását
S vár, hogy megdögöljek belé…

Kibírhatatlan.
Szemcsatornám tölcsére
Túlon túl csordul,
Szememet fátyol fedi,
Vakoskodom egy korántsem
Vak világban.

Innen sötét, de kívülről
Nem biztos?! Beletapos
A rúd a sebeimbe
És teljesen kiszakítja beleimet.

Midőn megjön a józanságom
És érezhetően megvilágosodom,
Úgy, ahogy a nap sem tud
Hatni rám, végre úgy ülök itt,
Aki se nem halni, se nem élni készül.

2006. június



Reggeli gondolatok…

Áldott az ég az éjjel,
Midőn jön a régen nem
Látott hatalom, és
Érzem, hogy újból
Fáj, de! Elmondhatom, hogy
Ez a fájdalom más, igazán
Más... Tudod te is!
Igazán akkor érzem, mikor
Eljő’ az éjjel… tűnve,
Tűnetlenül mosolyog rám
A nap…de vár reám!
Sok szív, sok éhező
Gyereket látván magam
Előtt ebben a problémában,
Remélem, tényleg! Remélem,
Hogy ami rossz volt
Számomra egyszer csak
Elmúlik és tova tűnik,
Mint a madár, amit a
Szél libbent meg és
Engedi tova a messzeségbe…

2006. szeptember