Portfóliók
A motoros naplója
A motoros naplója
Október hetedikén veti papírra utolsó sorait. Másnap délután egy órakor, abban a keskeny szurdokban, ahol ki akarta várni az alkonyatot, hogy a sötétség leple alatt megkísérelje csapatával a gyűrű áttörését, váratlanul nagyszámú ellenséges erő lepte meg. A kis gerillacsapat a szurdok meredek oldalfalába vágott, elszigetelt állásaiból elkeseredetten védekezett a mindenfelől előretörő, szakadatlanul támadó katonaság ellen. Azok közül a gerillák közül, akik közvetlen közelében választották ki fedezékeiket, egyetlen egy sem maradt életben. Mivel mellette tartózkodott a súlyosan beteg orvos, akinek reménytelen volt állapota, és egy sebesült perui gerilla, minden jel arra utalt, hogy mindent elkövetett, hogy fedezze bajtársai visszavonulását, valamely biztonságosabb helyre, amíg ő maga meg nem sebesül. Az orvos nem ekkor, hanem néhány nappal később, a Yuro folyó egy másik pontján vesztette életét. A szurdok sziklakiszögellései megakadályozták, hogy a szétszórtan küzdő gerillák láthassák egymást. Néhányan, akik a szurdok másik bejáratánál, tőle mintegy négyszáz méterre tüzeltek, egészen sötétedésig tudták magukat tartani, amikor is sikerült egérutat nyerniük és erőltetett menetben az előzőleg megbeszélt gyülekezési helyre indultak. Pontosan megállapítható, a sebesült gerilla mindaddig tartotta magát, amíg M-2-es puskájának csöve egy lövéstől tönkre nem ment. Pisztolyához nem volt tár. Ez a végzetes körülmény magyarázza, hogy az ellenség élve ejtette foglyul. Lábsebei, bár a járásban segítségre szorult, korántsem voltak életveszélyesek. Miután Higueras falucskába vitték, egy napig élt még. Elfogói kérdéseire minden választ megtagadott, az egyik tisztet, aki erőnek erejével akarta vallomásra bírni, teljes erejével arcon vágta.
Ernesto Che Guevara
Hóhéra azt a parancsot kapta, hogy sem a fején, se a felsőtestén lőtt sebeket ne okozzon. Ez hosszabbította meg Che iszonyatos haláltusáját. Utolsó szavai ezek voltak:” Lőjön, ne féljen”.
Emilio Chavez, Gyurcsány Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Krausz Tamás és Koszigin sem sejthette együtt, hogy irigyeltem azt kis vörös naplót, mely Itália minden kisebb és nagyobb könyvesboltjában a kirakatban volt, és ami most jutott először el hozzánk magyar nyelven, Fidel Castro előszavával. Ernesto Che Guevara naplóját, amit a bolíviai hegyekbe való megérkezésétől kezdve halálig írt. Bizony a moszkitók, hüllők, az éhség nem volt olyan izgalmas, mint Moncada ostroma, de végül is ott halt meg. A forradalom nemzetközi exportjának-azt hiszem Trockíj találmánya volt-e kései képviselője posztmodern idolummá vált, nemcsak trikókon látszik markáns, szakállas feje (melyről azt mondta, hogy a dzsungelben kezdett őszülni), láttam már kávésbögrén és valami trendi marketinges egész biztos, hogy férfparfümöt is kreál hozzá. Mi most a naplójához jutottunk hozzá, mert kanyargós úton jutott el a magyar olvasóhoz. Szerb Antal egy kissé frivol megjegyzése alapján, amit a magyar ezernyolcszáznegyvennyolcas események kapcsán tett, miszerint a költők kezdik a forradalmat, s a politikusok fejezik be. Bár azt hiszem, más kifejezést használt. Che is többet ír a hegyi túlélés furfangjairól, mint a nemzetközi világforradalom elvi-taktikai kérdéseiről, nem kap Gouncourt díjat, stílusa száraz, igaz még nem tudhatta, mi is az a posztmodern, naplójával való mai szembesülésünk lehet olyan váratlan, mint amikor a drezdai utcai harcok idején, ezernyolcszáznegyvennyolcban, Friedrich Engels előtt lejelentkezett egy katonás tartású, porlepte ulánus és némi akcentussal bemutatkozott: Mihail Bakunyin.
Kívánom, hogy Che naplójának olvasásakor hasonló megérzések, indulatok, érzések fogalmazódjanak meg e hiper konzumidiotizmus korában.
Kerekes Tamás
Che Guevara bolíviai naplója
Fidel Castro előszavával
Ulpius-Ház Kiadó
Október hetedikén veti papírra utolsó sorait. Másnap délután egy órakor, abban a keskeny szurdokban, ahol ki akarta várni az alkonyatot, hogy a sötétség leple alatt megkísérelje csapatával a gyűrű áttörését, váratlanul nagyszámú ellenséges erő lepte meg. A kis gerillacsapat a szurdok meredek oldalfalába vágott, elszigetelt állásaiból elkeseredetten védekezett a mindenfelől előretörő, szakadatlanul támadó katonaság ellen. Azok közül a gerillák közül, akik közvetlen közelében választották ki fedezékeiket, egyetlen egy sem maradt életben. Mivel mellette tartózkodott a súlyosan beteg orvos, akinek reménytelen volt állapota, és egy sebesült perui gerilla, minden jel arra utalt, hogy mindent elkövetett, hogy fedezze bajtársai visszavonulását, valamely biztonságosabb helyre, amíg ő maga meg nem sebesül. Az orvos nem ekkor, hanem néhány nappal később, a Yuro folyó egy másik pontján vesztette életét. A szurdok sziklakiszögellései megakadályozták, hogy a szétszórtan küzdő gerillák láthassák egymást. Néhányan, akik a szurdok másik bejáratánál, tőle mintegy négyszáz méterre tüzeltek, egészen sötétedésig tudták magukat tartani, amikor is sikerült egérutat nyerniük és erőltetett menetben az előzőleg megbeszélt gyülekezési helyre indultak. Pontosan megállapítható, a sebesült gerilla mindaddig tartotta magát, amíg M-2-es puskájának csöve egy lövéstől tönkre nem ment. Pisztolyához nem volt tár. Ez a végzetes körülmény magyarázza, hogy az ellenség élve ejtette foglyul. Lábsebei, bár a járásban segítségre szorult, korántsem voltak életveszélyesek. Miután Higueras falucskába vitték, egy napig élt még. Elfogói kérdéseire minden választ megtagadott, az egyik tisztet, aki erőnek erejével akarta vallomásra bírni, teljes erejével arcon vágta.
Ernesto Che Guevara
Hóhéra azt a parancsot kapta, hogy sem a fején, se a felsőtestén lőtt sebeket ne okozzon. Ez hosszabbította meg Che iszonyatos haláltusáját. Utolsó szavai ezek voltak:” Lőjön, ne féljen”.
Emilio Chavez, Gyurcsány Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Krausz Tamás és Koszigin sem sejthette együtt, hogy irigyeltem azt kis vörös naplót, mely Itália minden kisebb és nagyobb könyvesboltjában a kirakatban volt, és ami most jutott először el hozzánk magyar nyelven, Fidel Castro előszavával. Ernesto Che Guevara naplóját, amit a bolíviai hegyekbe való megérkezésétől kezdve halálig írt. Bizony a moszkitók, hüllők, az éhség nem volt olyan izgalmas, mint Moncada ostroma, de végül is ott halt meg. A forradalom nemzetközi exportjának-azt hiszem Trockíj találmánya volt-e kései képviselője posztmodern idolummá vált, nemcsak trikókon látszik markáns, szakállas feje (melyről azt mondta, hogy a dzsungelben kezdett őszülni), láttam már kávésbögrén és valami trendi marketinges egész biztos, hogy férfparfümöt is kreál hozzá. Mi most a naplójához jutottunk hozzá, mert kanyargós úton jutott el a magyar olvasóhoz. Szerb Antal egy kissé frivol megjegyzése alapján, amit a magyar ezernyolcszáznegyvennyolcas események kapcsán tett, miszerint a költők kezdik a forradalmat, s a politikusok fejezik be. Bár azt hiszem, más kifejezést használt. Che is többet ír a hegyi túlélés furfangjairól, mint a nemzetközi világforradalom elvi-taktikai kérdéseiről, nem kap Gouncourt díjat, stílusa száraz, igaz még nem tudhatta, mi is az a posztmodern, naplójával való mai szembesülésünk lehet olyan váratlan, mint amikor a drezdai utcai harcok idején, ezernyolcszáznegyvennyolcban, Friedrich Engels előtt lejelentkezett egy katonás tartású, porlepte ulánus és némi akcentussal bemutatkozott: Mihail Bakunyin.
Kívánom, hogy Che naplójának olvasásakor hasonló megérzések, indulatok, érzések fogalmazódjanak meg e hiper konzumidiotizmus korában.
Kerekes Tamás
Che Guevara bolíviai naplója
Fidel Castro előszavával
Ulpius-Ház Kiadó
