Portfóliók

Nem vagyok hangember,
De sokkal inkább lábnyom.
Por mit a szél kever.
Csak akkor látsz, ha szemed megakad egy árnyon.
A kávéházi zsibongásban csak sötét folt vagyok.
Kit ha észreveszel, saját fényétől fölragyog.
Ragyog Neked, és mindenki másnak.
Akik a kávéház homályában mélyebbre ásnak.
Itt ülök és várok félszegen,
Még józanul, de nemsokára részegen...
Várok! Várok Rá, hogy újra lássam,
S hogy ne csak a múzsám legyen,
hanem a Társam.

Második Felvonás

És most indul a második felvonás,
Konkrétan: tétova semmibe pislogás.
Mi szemem elé tárul csendben felfogom,
De reakcióimat rendre elhagyom
Az út amin járok helyes,
Az állapot mi utána jön semleges.
Egy táskában vadászgörény,
Egy törött pohár,
Szemem előtt örvény,
S egy sötét szembogár.
Itt ülök, s ismét egyedül vagyok,
DE emlékszem mindenre, mit magam mögött hagyok!