Portfóliók

Elfeledtem a régi időket
S az utánad jövőket
Már nincs több szép emlék pillanat
S ami a fejemben jár, egy gondolat,
Egy idézet csupán,
Metrófalról néz le rám,
S igazat szól megint,
a véletlen találó beszéd,
Mely megvilágosította az eszét,
Az esztelennek,
Ki valotta magát meztelennek,
Pőrén kitárulkozónak,
S lám a felajánlkozónak
Kegyeit nem kívánja,
S miután kihasználta,
Rátör a bűntudat árja.
Aztán eldobja a könnyen talált kincset,
menekül,
S mint ki jól végezte dolgát, nevet,
s remekül
érzi magát, s úgy veti magát az életbe,
mint az ételre, ki még sosem evett.
De nem segít semmi,mert nyomja,
húzza válát a teher, s már mondja,
mit megtanult gondosan:
"A távollétnak se célja, se üzenete nincsen,
a távollétnek csupán súlya van..."