Portfóliók
Élünk
Fekete estébe burkolódzott a délután csendje
A napok illettek a megszokott földi rendbe.
Zárt világunkba nem engedünk senkit
A hangunk nem ért el a csendig.
Mi csak voltunk és vagyunk örökre,
Bár kispolgáriságunkon mulatnak röhögve,
Mi mégis éljük magunknak az álmot,
Mit a kiszámíthatatlan sors gyártott.
A napok illettek a megszokott földi rendbe.
Zárt világunkba nem engedünk senkit
A hangunk nem ért el a csendig.
Mi csak voltunk és vagyunk örökre,
Bár kispolgáriságunkon mulatnak röhögve,
Mi mégis éljük magunknak az álmot,
Mit a kiszámíthatatlan sors gyártott.
