Portfóliók

Tegnap elfogyott a Hold, a hús
és a köret lelógott róla.
A nagy mágus, a főszakács
tálalt egy adagot a Holdra.
Nekem is bujkálnom kéne,
menni ismeretlen várba
lenne ott egy őr, ki utánam
hatalmas közönykaput zárna.
Nem szivárogna át a résen
sem jövő, sem az átkozott múltam
pihennék a hűvös, mohás
kövek közt, teljesen elavultan.
Csak nézném, hogy fogy a Hold
és hogy telik meg fénnyel
aludnék dolgosnak mondott
nappal és éldegélnék éjjel.
Lógatnám a lábam, szálljon
ki az alvadt vér a fejemből
s nem mozdítana ki a
bizonytalanság megszokott helyemről.
Rám férne a csend, átértékelném
a hangos zűrzavar zaját
és végre lenne nyugalmam
amiről állíthatnám, hogy saját.