Portfóliók
Egy huszadik századi Casanova
Egy francia Casanova, aki Muhhamad Ali, Mickey Rourke és Jean Claud van Damme barátja volt Malibuban
A Vogue címlapján is szereplő schaermeur francia fogháztöltelék nehéz utat járt be Hollywoodig, ahhoz, hogy azt higgyék, neves boxbajnok, mellesleg Dino De Laurentis fia.
A 18.-19. századi memoir irodalom avatott tudósai kétségkívül tudják, hogy Casanaova1 2 kötetes önéletrajza máig kiadatlan, belőle jó ha kettő megjelent magyarul, mellesleg a nemzetközi irodalomtörténet is adósa neki, fejből írt(börtönben volt a szerencsétlen) velencei várostörténetével a kutya sem törődik, mint egészen érdekes tudományos fantasztikus regényével sem. Kételyek jócskán akadnak. Casanova ugyan hajszálpontosan leírja szökését az ólomkazamatából, de a későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy míg az a napnál is világosabb, hogy megszökött, ám úgy megszökni, ahogy ő leírta képtelenség. Nos hasonló képtelenségeket közöl velünk Christopher Roancourt, ki könyvének címlapján egyszerre definiálja magát árvának, playboynak és fogháztölteléknek, miközben a társzerzőket igénybe is vevő kötet pontosan az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy egy nagy színész veszett el benne.
In medias res
Az edzőteremben leadtam az órám a recepción. Megígérték, hogy berakják a poggyász- megőrzőbe. Most elmegy érte egy elragadó hostess -Suzy-Anna -ennek hívják, rajta van a neve a kitűzőjén. A pocakos siránkozó pofa mellettem várja, hogy visszakapja a tagságiját- Suzy-Ann visszatér az órámmal, meg az értékmegőrző cédulával, amelyet alá kell írnom- De ki is vagyok én 2000 májusában, New York-ba való visszatérésem után. Fogom a tollat, és írni kezdem: „Christopher….,Rockefeller.” Leteszem a tollat. Rámosolygok a bájos hostessre. Aztán a főnököcske felé fordulok. Szája sápadt, a szája tátva. Betelik egy jó percbe, mire magához tér. Hebegni kezdett a sokktól.:
-Bocsásson meg az előbbiért. Nem lett volna szabad. Azaz, hogy fel kellett6 volna ismernem önt, Mr. Rockefeller. Vállon veregetem.- Semmi baj. Ne haragudjon, de most rohanok. Talán máskor visszatérünk a problémáira. Még az is lehet, hogy tudok valami megoldást az anyagi gondjaira. Hálásan köszönetet mond, a kezembe csúsztatja a névjegykártyáját. Zsebre vágom, majd sarkon fordulok. Hallom a hátam mögött a hostess mézes-mázas hangját.
-By, mister Rockefeller…
-See you later, Susy -.Anne!
Távozom. Vár rám a kocsim. Béreltem nappalra egy limuzint, hosszabb, mint egy hajó. A számla valami cég székhelyére érkezik majd, amely késlekedni fog a kifizetéssel, ha egyáltalán létezik. Beülök hátra, kinyitom a bárszekrényt, hogy töltsek magamnak egy pohár szénsavas gyümölcslét, majd előreszólok a sofőrnek.:
Mennyire van ideje Hamptons?
-Helikopterrel egy jó óra alatt ott lehet uram.
.Akkor menjünk a helikopter-leszállóhelyre.
A kocsi elindul a parkolóból. Szivarra gyújtok, és a telefonkagylóért nyúlok. A „Big Apple” új divatos városrészében, Tribericában levő lakásom számát tárcsázom. Tudom, hogy egy lélek sincs a házban. A készülék kicseng, de én úgy teszek, mintha egy titkárnővel beszélnék
-Kisasszony, legyen szíves, adja nekem Georges-t. Chirstopher Rockefeller keresi. Szép lassan beleélem magam a higgadt, magabiztos, született milliárdos szerepébe. Várom, hogy adják nekem virtuális beszélgetőtársamat. De azért figyelek annyira, hogy elkapjam a visszapillantó tükörben a sofőr meglepett pillantását. Hirtelen felkiáltok.
-Georges? Itt Cristopher. Éppen Hamptonsba tartok. Van ott egy pár eladóház, ami érdekel. Igen, Megnézem. Jó, este a szokásos helyen, a St. Regis bárban,. Leteszem. Fel sem foghatom, hogyan tud a sofőr így vezetni, a visszapillantó tükörre szegezett tekintettel Biztos radarja van. Immáron öt perce és néhány másodpercre Christopher Rockefeller „vagyok.” Ár négyen hiszik ezt New Yorkban: a pocakos főnököcske, Suzy-Ann , a mézesmázos-hangú hostess,. A Licoln Continental sofőrje. Meg én.
És ez a legfontosabb.
A kötet nem csupán egy izgalmas életút bemutatása, hovatovább védekezés. Nem csupán pletykák a sztárvilágról. Mint egy Molnár Ferencbe oltott Arsene Lupin láttat embereket, városokat, döntési helyzeteket
De nem is Carnegie tanfolyam az érvényesülés metodikájáról.
A Nietzsche hatás alá került fiatalember megkapóan láttat egy város hangulatát. Egy korérzést. Egy hangulatot. Inkább művész, mint bűnöző. Figurákat, szerepeket akart eljátszani m, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Árvaház és börtön után a szökés következik. Az átlényegülési kézség nála szokatlan, tetszetős írástechnikával párosul. Egészen biztos vagyok abban, hogy városleírása jobban megmarad bennünk, mint az a sok kis, vagy nagy stikli, amit vagy elkövetett, vagy nem:
Los Angeles
Több napig a turistát játszom. A kezemben a térképpel járom Los Angelest. Az én szemszögemből olyan a város, mint valami igéző, nyugtalanító gyáróriás. Álomgyár, stílus-és a divatgyár. Míg Touleseu-ban kolbászt, Limoges-ben pedig porcelánt gyártanak, addig itt galamourt. Ez itt a helyi specialitás. Információs nagyüzem: a jobb szállodákban több, mint száz tévécsatorna közül választhat az ember. Néha az érzésem, hogy megtaláltam a rossz izlés forráshelyét. Mindenből találni egy kicsit, vegyesen, összevissza: európai klasszicizmust Kolumbusz előtti stílussal vegyít6ve, eszkimó igluk nyomait magán viselő art deco-t, gótikus stílust , keleties stukkódíszekkel. Egyedül a downtown régi házai szépek, különösen a Dél-Kaliforniai Egyetem campusának közelében lévők. De sorra rombolják le őket, hogy üzletközpontokat nyissanak.
Hogyan is volt? O’ Henry, O’ Henry, mond mennyit sóztak Rád? Hogy mennyire volt törvényes minden eljárás? Mindegy már. Rocancourt akár a mennyországba kerül, akár a pokolba, mindenütt talál majd barátokat-
Kerekes Tamás
Én, Christopher Rocanourt, az árva, a playboy, a börtöntöltelék
Ulpius -Ház Kiadó, Budapest. 2006
A Vogue címlapján is szereplő schaermeur francia fogháztöltelék nehéz utat járt be Hollywoodig, ahhoz, hogy azt higgyék, neves boxbajnok, mellesleg Dino De Laurentis fia.
A 18.-19. századi memoir irodalom avatott tudósai kétségkívül tudják, hogy Casanaova1 2 kötetes önéletrajza máig kiadatlan, belőle jó ha kettő megjelent magyarul, mellesleg a nemzetközi irodalomtörténet is adósa neki, fejből írt(börtönben volt a szerencsétlen) velencei várostörténetével a kutya sem törődik, mint egészen érdekes tudományos fantasztikus regényével sem. Kételyek jócskán akadnak. Casanova ugyan hajszálpontosan leírja szökését az ólomkazamatából, de a későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy míg az a napnál is világosabb, hogy megszökött, ám úgy megszökni, ahogy ő leírta képtelenség. Nos hasonló képtelenségeket közöl velünk Christopher Roancourt, ki könyvének címlapján egyszerre definiálja magát árvának, playboynak és fogháztölteléknek, miközben a társzerzőket igénybe is vevő kötet pontosan az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy egy nagy színész veszett el benne.
In medias res
Az edzőteremben leadtam az órám a recepción. Megígérték, hogy berakják a poggyász- megőrzőbe. Most elmegy érte egy elragadó hostess -Suzy-Anna -ennek hívják, rajta van a neve a kitűzőjén. A pocakos siránkozó pofa mellettem várja, hogy visszakapja a tagságiját- Suzy-Ann visszatér az órámmal, meg az értékmegőrző cédulával, amelyet alá kell írnom- De ki is vagyok én 2000 májusában, New York-ba való visszatérésem után. Fogom a tollat, és írni kezdem: „Christopher….,Rockefeller.” Leteszem a tollat. Rámosolygok a bájos hostessre. Aztán a főnököcske felé fordulok. Szája sápadt, a szája tátva. Betelik egy jó percbe, mire magához tér. Hebegni kezdett a sokktól.:
-Bocsásson meg az előbbiért. Nem lett volna szabad. Azaz, hogy fel kellett6 volna ismernem önt, Mr. Rockefeller. Vállon veregetem.- Semmi baj. Ne haragudjon, de most rohanok. Talán máskor visszatérünk a problémáira. Még az is lehet, hogy tudok valami megoldást az anyagi gondjaira. Hálásan köszönetet mond, a kezembe csúsztatja a névjegykártyáját. Zsebre vágom, majd sarkon fordulok. Hallom a hátam mögött a hostess mézes-mázas hangját.
-By, mister Rockefeller…
-See you later, Susy -.Anne!
Távozom. Vár rám a kocsim. Béreltem nappalra egy limuzint, hosszabb, mint egy hajó. A számla valami cég székhelyére érkezik majd, amely késlekedni fog a kifizetéssel, ha egyáltalán létezik. Beülök hátra, kinyitom a bárszekrényt, hogy töltsek magamnak egy pohár szénsavas gyümölcslét, majd előreszólok a sofőrnek.:
Mennyire van ideje Hamptons?
-Helikopterrel egy jó óra alatt ott lehet uram.
.Akkor menjünk a helikopter-leszállóhelyre.
A kocsi elindul a parkolóból. Szivarra gyújtok, és a telefonkagylóért nyúlok. A „Big Apple” új divatos városrészében, Tribericában levő lakásom számát tárcsázom. Tudom, hogy egy lélek sincs a házban. A készülék kicseng, de én úgy teszek, mintha egy titkárnővel beszélnék
-Kisasszony, legyen szíves, adja nekem Georges-t. Chirstopher Rockefeller keresi. Szép lassan beleélem magam a higgadt, magabiztos, született milliárdos szerepébe. Várom, hogy adják nekem virtuális beszélgetőtársamat. De azért figyelek annyira, hogy elkapjam a visszapillantó tükörben a sofőr meglepett pillantását. Hirtelen felkiáltok.
-Georges? Itt Cristopher. Éppen Hamptonsba tartok. Van ott egy pár eladóház, ami érdekel. Igen, Megnézem. Jó, este a szokásos helyen, a St. Regis bárban,. Leteszem. Fel sem foghatom, hogyan tud a sofőr így vezetni, a visszapillantó tükörre szegezett tekintettel Biztos radarja van. Immáron öt perce és néhány másodpercre Christopher Rockefeller „vagyok.” Ár négyen hiszik ezt New Yorkban: a pocakos főnököcske, Suzy-Ann , a mézesmázos-hangú hostess,. A Licoln Continental sofőrje. Meg én.
És ez a legfontosabb.
A kötet nem csupán egy izgalmas életút bemutatása, hovatovább védekezés. Nem csupán pletykák a sztárvilágról. Mint egy Molnár Ferencbe oltott Arsene Lupin láttat embereket, városokat, döntési helyzeteket
De nem is Carnegie tanfolyam az érvényesülés metodikájáról.
A Nietzsche hatás alá került fiatalember megkapóan láttat egy város hangulatát. Egy korérzést. Egy hangulatot. Inkább művész, mint bűnöző. Figurákat, szerepeket akart eljátszani m, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Árvaház és börtön után a szökés következik. Az átlényegülési kézség nála szokatlan, tetszetős írástechnikával párosul. Egészen biztos vagyok abban, hogy városleírása jobban megmarad bennünk, mint az a sok kis, vagy nagy stikli, amit vagy elkövetett, vagy nem:
Los Angeles
Több napig a turistát játszom. A kezemben a térképpel járom Los Angelest. Az én szemszögemből olyan a város, mint valami igéző, nyugtalanító gyáróriás. Álomgyár, stílus-és a divatgyár. Míg Touleseu-ban kolbászt, Limoges-ben pedig porcelánt gyártanak, addig itt galamourt. Ez itt a helyi specialitás. Információs nagyüzem: a jobb szállodákban több, mint száz tévécsatorna közül választhat az ember. Néha az érzésem, hogy megtaláltam a rossz izlés forráshelyét. Mindenből találni egy kicsit, vegyesen, összevissza: európai klasszicizmust Kolumbusz előtti stílussal vegyít6ve, eszkimó igluk nyomait magán viselő art deco-t, gótikus stílust , keleties stukkódíszekkel. Egyedül a downtown régi házai szépek, különösen a Dél-Kaliforniai Egyetem campusának közelében lévők. De sorra rombolják le őket, hogy üzletközpontokat nyissanak.
Hogyan is volt? O’ Henry, O’ Henry, mond mennyit sóztak Rád? Hogy mennyire volt törvényes minden eljárás? Mindegy már. Rocancourt akár a mennyországba kerül, akár a pokolba, mindenütt talál majd barátokat-
Kerekes Tamás
Én, Christopher Rocanourt, az árva, a playboy, a börtöntöltelék
Ulpius -Ház Kiadó, Budapest. 2006
