Portfóliók

A krokodil magányos, ezért gyakorta szomorú. Valójában belül kedves és bohó, és születésekor még nem is tudja, hogy krokodil. Ezt csak négyéves korában mondják el neki a szülei rántott hús evés közben. Szegény kis hüllő eleinte nem is akarja elhinni, de amikor tükröt kap ötödik szülinapjára, nincs értelme tovább tagadni a dolgot. Kamaszkorára teljesen visszahúzódóvá válik, már strandra sem jár és szakít a fociedzésekkel is. Pedig alacsony súlypontja miatt nehéz tőle elvenni a labdát, ha megindul. Inkább beveszi magát a mocsárba, de még ott is a víz alá bújik szégyenében.


Az éj leple alatt hazaoson és egyetlen szórakozásának hódol, lóg a neten. Ilyenkor visszatér régi énje, elemében van. Egyszerre két ablakban dolgozik, az egyikben őzgidának, a másikban dizőznek adva ki magát. A híreket is falja, elsősorban az úsztatókról és a gázlókról szólókat. Pókerezni is imád, nemegyszer a bőrét viszi vásárra. Egy-egy átvirrasztott éjszaka után másnap délben bánatosan, néha sírva ébred. Ha felkászálódik, a kertek alatt surranva, az éjjel letöltött térképpel a gázlónak veszi az irányt, hogy ha már utálják, legalább a bendőjét megtömje.