Portfóliók
Hatás
Letettem a telefont és ránéztem a kis családomra, illetve csak a nagyobbik részére. A nagyobbik lányom a nagyanyjánál alszik ma este, a hétvégén pedig elviszi a vérszerinti apja. Nem örülök neki, mert akkor a hétvégén nem látom. Vele is lennie kell, ezzel nyugtatom magam ilyenkor. A családom többi tagja a nagy ágyon játszik. Feleségem és a 15 hónapos kislányom. Hangosak, én meg nem hallom a TV-t, de sebaj. Imádom a hangjukat.
A feleségem egyszer csak felém fordul.
- Mit csinálsz?
- TV-zek, illetve csak nézném – mosolygok rá.
Látszik rajta, hogy gondolkodóba esik.
- Ezt, hogy érted? – kérdezi élesen.
- Mit?
- Hát az, hogy csak néznéd.
- Csak úgy, hogy nem hallom tőletek.
- És? – kérdezi emelt hangon.
- Semmi csak ennyi.
- Szóval csak ennyi? Ennyi? Nem, nem ennyi. Te azt mondod, hogy idegesítünk. Igaz? Ennyit érünk neked. Te egy szemét vagy. Érted? Szemét. – ahogy beszél, egyre jobban belelovallja magát és a végére már magán kívűl van.
- Szívem, de…
- Nincs semmi, de. – feláll az ágyról és vészjóslóan közelít. – Elegem van az állandó kötekedésedből.
Egyszer csak hátralendül a keze, és pofon vág. Megkövülök és se köpni, se nyelni nem tudok.
- Eee – ennyi jön csak ki a számon.
- Aljas vagy.
A gyerek bömböl. Ránézek a feleségemre, majd ismét a gyerekre. Felállnék, hogy elinduljak a gyerekhez, ám egyszer csak éles fájdalom vág a hasamba. Oda kapok, és belém nyilall mi az. Lenézek és meglátom a kést… a hasamban.
- A tegnap esti show-ban láttam ilyeneket, mint te… - idáig hallom a hangját aztán már csak a fény és csend.
A feleségem egyszer csak felém fordul.
- Mit csinálsz?
- TV-zek, illetve csak nézném – mosolygok rá.
Látszik rajta, hogy gondolkodóba esik.
- Ezt, hogy érted? – kérdezi élesen.
- Mit?
- Hát az, hogy csak néznéd.
- Csak úgy, hogy nem hallom tőletek.
- És? – kérdezi emelt hangon.
- Semmi csak ennyi.
- Szóval csak ennyi? Ennyi? Nem, nem ennyi. Te azt mondod, hogy idegesítünk. Igaz? Ennyit érünk neked. Te egy szemét vagy. Érted? Szemét. – ahogy beszél, egyre jobban belelovallja magát és a végére már magán kívűl van.
- Szívem, de…
- Nincs semmi, de. – feláll az ágyról és vészjóslóan közelít. – Elegem van az állandó kötekedésedből.
Egyszer csak hátralendül a keze, és pofon vág. Megkövülök és se köpni, se nyelni nem tudok.
- Eee – ennyi jön csak ki a számon.
- Aljas vagy.
A gyerek bömböl. Ránézek a feleségemre, majd ismét a gyerekre. Felállnék, hogy elinduljak a gyerekhez, ám egyszer csak éles fájdalom vág a hasamba. Oda kapok, és belém nyilall mi az. Lenézek és meglátom a kést… a hasamban.
- A tegnap esti show-ban láttam ilyeneket, mint te… - idáig hallom a hangját aztán már csak a fény és csend.
